Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

PÉNTEK, 1370. SZEPTEMBER 25. *nkm A korhatárt tettekben mérik a népfront országos tanácsa előtt Csütörtökön a Parlamentben ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s megvitatta a párt X. kongresszusának irányelveit. Kállai Gyula, a népfront országos tanácsának elnöke vezette a tanácskozást, amelyen részt vett és ' felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, s ott volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Bencsik István főtitkár mondott vitaindítót. A vitában felszólalt dr. Ortutay Gyula, Nagy József, Nemecz Ernő, Varga Béla, Szilágyi Péter, Németh Irén, dr. Trautmann Rezső, Z. Nagy Ferenc, Szabó László, dr. Bartha Tibor, Kakuk Imre, Sümegi János, Ádám Antal, Szabó Kálmán, dr. Erdey-Grúz Tibor, dr. Gervai Béla, Varga János és Gál Gyula. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy foglalt állást, hogy egyetért a párt kongresszusi irányelveivel, a bennük meghatározott bel- és külpolitikai, gazdaságpolitikai, szociális és kulturális célokkal és feladatokkal, s a vita során elhangzott észrevételeket és javaslatokat eljuttatja az MSZMP Központi Bizottságához. Pártvezetőség-választás a szőrmegyárban Tanműhelyben tartják ezt a vezetőségválasztó taggyűlést. A Pannónia Szőrmekikészitő és Szőrmekonfekció Vállalat, szegedi gyárának tanműhelyében. Az ötvenöt szőrmegyári kommunistából ötvenegyen jöttek el. hogy megvitassák a X. pártkongresszus irányelveit, s egyidejűleg megválasszák az új vezetőséget. Előzőleg pártcsoport-értekezleteken már beszélgettek. vitatkoztak, tanácskoztak a kongresszusi célkiűzésekről, s most a vitaindító referátum újra feleleveníti a sokakat foglalkoztató gondolatokat. — ..A munkások jogos igénye. hogy a pártszervezetek és a gazdasági vezetők rendszeresebben tájékoztassák és jobban vonják be őket a döntéseket megelőző megbeszélésekbe" — mondja többek között beszámolójában a pártvezetőség titkára. Svarcz Imréné. Adatokat elemez, következtetéseket von le. öszszegezi a pártcsoport-értekezleten elhangzott, véleményeket. „Az életszínvonal emelésének feltételeit a jövőben is a termelés, a termelékenység emelésével kell megteremtenünk" — ez már tudatosodott a jelenlevőkben. „Mint üzemben működő pártszervezetnek, külön gondot kell fordítanunk a vezető testületben tevékenykedő kommunisták munkájának összefogására, irányítására." S e megállapításhoz dialektikusan kapcsolódik, hogy a pártcsoportoknak a dolgozók körében erősíteni kell a kapcsolatokat. fokozni a demokratizmust. A szervezeti szabályzat módosítása is élénk figyelmet vált. ki. Például mindenki egyetért azzal a változtatással. hogy ha a párttag hátrányos helyzetbe kerül kritikai észrevételei, vagy a hibák feltárása miatt, a taggyűlés vagy a választott pártszerv beavatkozását, kérheti. Helyénvaló ez így. hisz a módosítás nagyobb biztosítékot nyújt, a bátor bírálathoz. Ismét Nagy Ottó. a taggyűlés elnöke veszi át. a szót. Rendre emelkednek magasba a kezek — tizenhárom tartalmas felszólalás hangzik el. van. aki a vita hevében meg is duplázza. Stumfhauzer Gézáné kifejti, hogy a továbbhaladás gátja a munkaerő-vándorlás is. Javaslata — később határozati rangra emelkedik, mindenki egyetért vele —. vizsgálja meg a vállalatvezetés a törzsgárdatagok megbecsülését, igyekezzen minél több formában kifejezni ezt. tegyenek lépéAz irányelvekről.Hozzász6|ás , .. ' Ábrahám Ambrus közvetve cikkéhez Nyílt, őszinte hangvételű eszmecsere folyik országunk egész területén, még a legkisebb zugában is. A pártkongresszus előtt, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatban sokan mondják el véleményüket, s érdemes ezekre odafigyelni. Különösen érdemes azokra, amelyek életünk legfontosabb problémáit feszegetik. Ilyen többek között Ábrahám Ambrus akadémikus írása, amely a Délmagyarország szombati-vasárnapi számában jelent meg. Megkapó ez az írás a nem biológusok, sőt a nem pedagógusok számára is, mert társadalmunk általános emberi problémáit veti fel. Ugyanis amit az egyetemi katedráról mond, az másra is vonatkozik, mondhatnám minden vezetői beosztásra, minden felelős posztra. Mert minden beosztás egy-egy polcot jelent, amelyre valakit fel lehet ültetni, de e polcon ülni valóban csak akkor gyönyörűség, ha a tudás küldte az illetőt. A szerző azonban úgy érzi, hogy ezeken a polcokon többségükben nem odavaló emberek ülnek. „Régi és szomorú tapasztalat — írja —, hogy a legtöbb munkás- és parasztszármazású ember, aki értelmiségi pólyára került, megszakítja a kapcsolatot azzal a társadalmi osztállyal, amelyből eredetét vette." Van ebben a megfogalmazásban sok igazság. A munkásokból, parasztokból lett értelmiségiek között valóban nem kis számban vannak pöffeszkedő, úrhatnám, ürességet takaró nagyképű emberek, akik érzéketlenek mások gondjai iránt. Vannak olyanok is, akiket valamikor felszínre hozott a víz, s azóta semmilyen áradás sem tudta őket a helyükről elsodorni, pedig a társadalomért vajmi keveset tettek. A nagy többség azonban — a munkásokból. parasztokból lett értelmiségiek nagy többsége — megállta a helyét. Az eredményekért folytatott küzdelem irányitói között ott voltak a munkásokból, parasztokból lett értelmiségiek is. Ezek az értelmiségiek nem szakították meg kapcsolatukat osztályukkal, éltető gyökerükkel, jóllehet ezeknél az embereknél — vagy legalábbis egy részüknél — van némi probléma. Egy munkásból lett, dolgát értő üzemi igazgató mondta nekem: „Tudod, a felszabadulás után én bátran vitatkoztam, az igazság védelmében kiálltam bárkivel szemben, a következményekkel nem törődtem. Arra gondoltam, legfeljebb viszszamegyek a munkapadhoz. Most húsz év múltán már másképpen gondolkodom." S hogy ez a másképpen gondolkodás mit jelent, azt is elmondta. Ötvenéves fejjel már nem szeretne munkapadhoz kerülni. Véleményem szerint ilyesmitől nem is kell tartania. Nemcsak azért, mert a húsz év alatt jelentős érdemeket szerzett, s rendszerünk nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a politikailag, szakmailag képzett, vezetőképességekkel rendelkező emberekre jóval kevesebb képzettséget igénylő fizikú munkát bízzon, hanem azért sem, mert a párt kiáll az igazságért, a közélet tisztaságáért küzdő emberekért, s helytállásra buzdítja őket Sérelem persze bárkit érhet, a jogosan bíráló átmenetileg hátrányos helyzetbe is kerülhet, de csak átmenetileg. Kevés ok van tehát arra. hogy a hibák felett szemet hunyjunk, s mégis elterjedt az ilyen gondolkodás. Egy példa talán nem alkalmas az általánosításra. Lehet, hogy a munkásokból, parasztokból lett értelmiségiek egy része egy kicsit valóban eltávolodott az éltető gyökértől. Ezért helyes a párt törekvése a szocialista demokrácia kifejlesztéséért annak érdekében, hogy tovább erősödjék a munkásosztály ' hatalma, hatékonyabban érvényesüljön a pórt vezető szerepe, a tömegek közéleti aktivitása. Szükség van arra, hogy a munkásokat, a fizikai dolgozókat az eddiginél jobban vonják be az érdekeiket szolgáló döntések kialakításában és arra is, hogy a rátermetteket vezető beosztásokba emeljék. A népgazdaság különféle területein ma is égetően szükség van a rátermett munkásokból és parasztokból képzett friss vezetőkre, értelmiségiekre. A kiválasztás lehetősége adva van, szinte minden területen, az alkalmasakat pedig kapacitálni kell a továbbtanulásra. A fizikai dolgozóknak minél több helyet kell kapniok a társadalmi életben, hiszen a dolgozótársaik érdekeit ők képviselhetik a legkövetkezetesebben. Az ilyen és ehhez hasonló megoldások nyilván serkentőleg hatnak egész közéletünkre, többek között a munkásokból, parasztokból lett értelmiségiekre is. megállíthatják osztályuktól való eltávolodásukat. Bernula Mihály seket a „meggyökereztetés" érdekében. Egész sor hozzászólás foglalkozik a 18 éves korhatárral. Többen — olyanok is. akik a pórtcsoportértekezleten különféle meggondolásokból még ellenezték — most a felvételi módosítás mellett, foglalnak állást. Hosszas meditálás vezette őket odáig, hogy átlátják: helyes, ha már 18 éves korától párttag lehet az a fiatal, aki érdemes rá. De — és ez a de minden alkalommal elhangzik — alaposan meg kell maid nézni, méltó-e. érett-e a tagsági könyvre? S megfogalmazódik az igény is: azért,, hogv minél többen legyenek méltók rá. nevelni és nevelni kell az üzemi fiatalokat, az ipari tanulókat. Fehér István így vélekedik: Minden kommunistának kötelessége törődni ebből a szempontból is a körülötte dolgozó ifjúmunkásokkal. „Bizony, vannak nálunk olyan negyvenéves párttagok is, akik — ilyen tekintetben — még nem érik el azt a bizonyos 18 éves korhatárt sem, akik kizárólag a saját munkájukkal törődnek". Mert az igazi korhatár. a kommunista igazi ismérve: a tett. „Nemrég tárgyaltuk Budapesten a vállalati ötéves terv elképzeléseit — mondja Pádi Imre. — Komoly termelés kenységemelkedésre épít ez a terv. több munkaszervezésre. jobb időkihasználásra, fegyelemre lesz szükség". Prágai Tibor, az MSZMP Szeged városi bizottságának ipari osztályvezetője is jelen van a taggyűlésen: az üdvözlő szavak után ő is a termelékenységemelés fontosságát hangsúlyozza. A taggyűlésen Svarcz Imréné. aki már 15 éve pórttitkár a szőrmegyárban, ismét bizalmat kap, s megválasztják a városi pártértekezlet küldöttét is: Gaál Antalné személyében. S. M. r Ujabb munkahely a nyugdíjasoknak A Budapesti Kézműipari Vállalat a szegedi ipari vásárokon szerzett tapasztalatai alapján üzemet létesített Szegeden. Még az idén tavasszal hozzáláttak a szervezéshez és a szegedi üzem központi műhelye augusztus 1-én megkezdhette munkáját a Dáni utca 7. szám alatti átalakított üzlethelyiségben. A vállalat mintegy 100 ezer forintért jó körülményeket teremtett; alkalmazottai itt adják át az anyagot a bedolgozóknak, illetve itt végzik el az utolsó műveleteket. Amint Fenyeres Jenő üzemvezető elmondotta, főként csökkent munkaképességűeket, nyugdíjasokat alkalmaznak, jelenleg körülbelül 35—40-en dolgoznak mór az új üzem keretei között. Munka van bőven. Papucsot gyártanak, valamint a Budapesti Kézműipari Vállalat központjából Szegedre küldött műanyag ernyőnyeleket tűrnek, illetve néhány nap óta előreszabott női otthoni ruhát állítanak össze. A tervek szerint tovább fejlesztik az üzemet, illetve mintegy 500 bedolgozót kívánnak foglalkoztatni ezután. A kézműipari vállalat ígérete szerint annyi munkával látja el a szegedi üzemet, amennyi csak szükséges, hiszen cikkeikre kereslet van, illetve Budapesten munkaerőhiánnyal küzdenek. Az új üzemet azonban Szegeden is felfedezték: a kapott tájékoztatás szerint a Komplett Kereskedelmi Vállalattal bérmunkáról tárgyalnak. Ha hiányzik egy csavar P

anaszkodnak a gazdasági vezetők, hogy az idei esztendőben nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt előre eltervezték. Elmaradtak a termelésben, nem tudnak időben eleget tenni szállítási kötelezettségeiknek, sok, nem várt kiadás szakadt a nyakukba, ebből viszont egyenesen következik, hogy a nyereség is kevesebb lesz a tavalyinál, illetve az elképzeltnél. Nem kivétel az ilyenfajta gondok alól a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyára sem. A gyár igazgatója — mint ahogyan a legtöbb gyár vezetője — bizkodik ugyan, hogy az év végére még rendbe jönnek a termeléssel, bár nem látszik valami meggyőzőnek az indoklása. Ha megkérdezi az ember, hogy miért várnak gyengébb évet 1970-ben, több okot is felsorolnak. Elsőnek az árvíz elleni védekezést emiitik, hogy a vállalatok férfidolgozói a megáradt folyók gátjait erősítették hetekig, hónapokig, s emiatt jelentősen elmaradtak a termeléssel. Az árvízveszély hatása láncrekacióként jelentkezik más tekintetbén is: a termeléshez szükséges nyersanyagok szállítása is visszaesett, az egymással kooperáló vállalatok termelési mechanizmusában hol itt, hol ott hiányzik egy csavar, és az már elegendő ahhoz, hogy kiessen a megszabott és megszokott ritmusból a termelés menete. A bútorgyáriak is kivették részüket az árvíz elleni védekezésből, sőt később egyik szocialista brigádjuk nyolcezer forint munkabért — amelyet külön órákon kerestek — ajánlott fel és vásárolt érte egy televíziót az árvíz sújtotta szabolcsi területen levő rozsályi általános iskolának. Most azonban gondban vannak a termeléssel, a kötelezettségek teljesítésével. Persze, ha jól megnézzük, kiderül, hogy nem lehet csak az árvízveszélyt okolni a késedelmekért. A szegedi gyár egyik legfontosabb gyártmánya a fémvázas irodabútor, amelyből jelentős mennyiséget adnak el külföldön. Svéd megrendelésre nem kész íróasztalokat, hanem csak „alkatrészeket" szállítanak, amelyeket aztán a svédek szerelnek össze. Huszonháromféle alkatrészt gyártanak exportra: íróasztalok tetejét, oldalát, fiókokat, redőnyös szekrények ajtajait, polcokat és így tovább. A szállítási-határidő október vége. S most, amikor megkérdezi az igazgatót a vásárló, hogy elküldik-e időben a rendelést, akkor a gyár vezetője nemleges választ ad. Lássuk a magyarázatot. Egy kis határidő-módosítással elkészültek volna a szegedi gyárban a svédeknek szánt munkákkal, de közben a megrendelők is módosítottak. Emiatt eleve késésre számítottak, s most annak is örülnének a bútorgyárban, ha év,végére elkészülnének a rendeléssel. A panaszoknak nincs vége. A gyár raktárában ott hever sok félig kész anyag, de nem folytathatják a munkát, mert valami mindig hiányzik. Jelen esetben a redőnyös szekrénykéknél a sínpályák „balos" oldala. Persze ezeknek a sínpályáknak is göröngyös az útjuk. Most például azért akadt meg a termelés, mert éppen a svédek nem küldték időben az általuk ígért anyagokat: sínpályákat, lakkot és egyebeket. A svédek is mossák kezeiket, mert amint mondják, ők egy NSZK-beli cégtől rendelték a redőnyös szekrénykék műanyagból készült sínpályáit, de a német cég is késik, amit meg elküldött, az csak az egyik oldalon alkalmazható. Mit tehet ilyen káoszban a bútorgyár? Megpróbál gyorsan átállni valami más termék gyártására, amely viszont egyáltalán nem gyerekjáték, és nem megy simán. Az irodabútorok fémvázait például megint más vállalat gyártja, ' amellyel annak idején már megegyeztek, hogy mennyit és milyen határidőre kérnek. Tehát a kooperáló cégnek is át kellene állnia, valamit abba kellene hagynia, és így tovább. Ilyenkor elindul egy láncrekació, amely végigpásztázza az összes együttműködő vállalatokat, megbolygatja a termelést. A megbolydult termelési menetben könnyen felszöknek az árak és a bérek is. Mert mi történik: a bútorgyár vezetői azt mondják a művezetőknek, csoportvezetőknek és a munkásoknak, hogy megpróbáljuk a deformált körülmények között is teljesíteni kötelezettségeinket, s ha ez sikerül, akkor mondjuk ötvenezer forint prémiumot kapnak. Gondolom én, hogy ez a „játékszabály" érvényesül a többi vállalatnál is. amely belekerült a „sodrásba", mind ráígér valamit, ha sikerül. Normális körülmények között az így kiadott pénzösszeg evidensebb célokat szolgálhatott volna. A

zt hiszem, nem is érdemes tovább boncolgatni a léket kapott kooperációból eredő bonyodalmakat. Ha csak egyetlen csavar hiányzik a sorból, könnyen zátonyra fut az egész láncolat, s ebben a kavalkádban minden elképzelhető, csak az nem, hogy időben és az előre kalkulált összegért készül el az a bizonyos termék. G-AZDAGH ISTVÁN Olajipari konfarenoia A Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület olajbányászati szakosztályának ipargazdasági csoportja tegnap országoib konferenciát rendezett Szegeden, a Tiszaszállóban. A konferencia a szegedi kőolaj- és földgázlétesítmények eddigi gazdasági tapasztalatait összegezte az ország több vidékéről Szegedre érkezett mintegy 120 szakember részvételével. A kétnapos konferencia ünnepélyes megnyitóján megjelent dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. A konferencia résztvevői ma, pénteken meglátogatják a szegedi olajmezőt és az olajipari épitkezeseket.