Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

Nem visszalépés! Besaeteg tri istállót építettünk és építünk ma is. Hajigáljuk egymásra a százakat amikor befogadóképességükről beszélünk. A szükségépületeket, szerfás istállókat hatalmas, kényelmet és egészséget jelentő tiszta, jól felszerelt létesítmények váltják fel. — Innen akarunk visszalépni a múltszázadba? A nyomott-asúfolt háztáji istállókat akarjuk újra bené-i pesiteni? A mai fiatalság ezt úgysem vállalja. Másról van ezó. Egyik oldalon kényszerítő körülmények sorakoznak. Az elmúlt négy évben 127 ezerrel csökkent a háztáji szarvasmarhaállomány. Emelkedett ugyan a közösben tartott jószágok száma, de csak 105 ezerrel. Nagy veszteség ez különösen akkor, ha az egyensúly puszta megtartása is kevés lenne. Mert az utóbbi négy esztendőben jelentősen megnőtt a hazai fogyasztás te, de sokat kért kölcsön az ipar is Exportáltunk, hogy nyensanvagot és ipari terméket kapjunk cserébe. A hazai fogyasztás kielégítéséről — mennyiségben és minőségben egyaránt — természetesen nem mondhatunk le de saját ujjúnkat harapnánk, és az is fájna, ha exporttevékenységünket igyekeznénk csökkenteni. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy mindkettőre jusson bőven. Evek telnének, amíg a nagyüzemi gazdaságok mostani hátránvunkat. be tudnák hozni. Jobban körül kell nénznflnk házunk táján, ha meróldást keresünk. Számtalan istálló áll üresen. Olyanok is, amelyekben azelőtt 5—10 tehén kérődzte végig a telet. Ha kifizetődő lenne az állattartás, ezek újra benépesülnének — jósolták sokan, mielőtt a napokban Ismertetett kormányhatározat megszületett volna. Várható, hogy a januártól érvénybe lépő magasabb felvásárlási ár valóban kulcsa lesz a probléma megoldásának. De nem százéves módszerekkel akarunk újra állatot tartani a ház körüli istállókban sem! A kisüzemi felszerelések, korszerű berendezések gyártásáról, vagy beszerzéséről már most gondoskodik a kormány. A takarmányellátás biztosításánál tápok és keveréktakarmányok is 6zámba vehetők — és nyilván számítanak is rá azok, akik gyorsan akarnak értékes húst vinni a felvásárlókhoz. Ezzel párhuzamosan tovább szaporodnak természetesen a nagyüzemi állattenyésztő telepek is. Mérsékelték ugyan 20 százalékkal az állami hozzájárulást, de az új istállók költségeinek felét továbbra is központi pénzből fizetik. Az épülő újak azonban egyideig a korábbi korszerűtlen épületek fokozatos pótlását jelentik csupán. Nagy segítség tehát, ha újra felzárkóznak a háztáji gazdaságok. És a másik oldal? Megérie otthon szarvasmarhát tenyészteni? Algyőn Krekuska Jóasefné azt mondja, meg. — Megéri. mert három unokám van. nem kell sorbaáilni nekik tejért Innen hord az orvosnő is, a védőnő Is, meg a szomszédból a gyermekes anyák. Máshová én már nem tudnék menni dolgozni, de az állatok körül azért elbajlódók. Ha hazajön az uram, ő te segít. A tehénen kívül üszőt Is tartanak, bikát te hírfáinak. Sokan vélekednek így másutt is, pedig ex még az árváltozás előtti állapotot tükrözi. Mindannyiuk véleményét belekalkulálták u mostani új rendelkezésbe, és úgy szövegezték, hogy valamennyien hasznot lássanak belőle. Az új kormányhatározat hosszú időre kedvező lehetőségeket igyekszik teremteni hús, tej és tejtermékellátásunk megoldásába*. n. n. Édes" 1 teljesítés 95 Olyan édes, mint a méz — szoktuk mondogatni. Az a teljesítés, amelyről a Szeged és Vidéke Méhészeti Szakszövetkezet vezetősége beszámolt ugyancsak „édes teljesítés", hiszen 100 mázsa finom mézzel többet szolgáltattak be a Budapesten levő Országos Méhészeti Szövetkezetnek, mint amennyire előzetesen szerződést kötöttek, A szegedi és a környékbeli méhészek, összesen 320-an tömörülnek a szakszövetkezetbe. Évente kb. 600—700 mázsa mézet adnak át az országos begyűjtő szerveknek, s jelentős mennyiséget adnak el közvetlenül a vásárlóknak is a szegedi szaküzletükben. Az idei méztermés kiváló volt, ezért is sikerült a 600 mázsás ígéretet egy mázsával tetézni. A begyűjtött méz nagyobb részét külföldön adják el a kereskedelmi szervek, mivel a magyarországi mézet régóta kedvelik a Nyugat-európai országokban. A legutóbbi export-szállítmányok még messzebbre is eljutottak: Japánba szállítottak a finom magyar akácmézből. HÓMINTAK Horváth Dezső felvétet* Ottömösi tegnapok Beborította a hó a tanyai világot Befútta az utakat s nagy ritkán tűnik fel egyegy szánkó szekér. Az emberek, akik kint élnek a homoki világban, beszorultak a falak közé. Elárvultak, megszépültek a gyümölcsösök, az őszibarackosok. Hóruhát húztak magukra. Ilyenkor több idő Jut a nótázgatásra. a hajdani idők felemlegetésére Öttömös a közhiedelemmel ellentétben már a XIII. század közepén benépesített puszta volt. Letelepedtek itt a kóborgó kunok, egyes nemzetségek földjét szállásnak, vagy üléskocsit, meg egy lovat Szerencsétlen, alkalmatosság volt Ha elindultam valahova. drótot, harapófogót vittem magammal, úgy javítgattam úton, útfélen. Még Szegedet is megjártam. Dobó Istvánéknál jó áldás Szűnnek a sötét fotlok nek nevezték. Ezekből ala- volt gyerekből. Kilencet felkult ki a Kunszéknek neve- neveltek. Igaz, azok a tegzett összefüggő terület, napok keservesek voltak, amelyhez Öttömös is tar- Nem volt se bolt. se semmi, tozott. A régi írások számot Szegedre jártak be vásároladnak arról, hogy 1436-ban ni. Nyitott rövid ideig egy Leginkább póklábakhoz hasonlítanák a furcsa kék és zöld vonalak, amelyeket a DAV szegedi üzletigazgatóságán rajzolgatnak szorgalmasan a megye térképére. Azokat a néhány kilométeres vezetékeket jegyzik így, amelyek egy-egy tanyai körzet környékéről űzik el a feneketlen sötétséget Első pillantásra leolvasható a térképről, hogy a szegedi járás vezet. A magyarázat egyszerű itt van a legtöbb tanya, — és a legtöbb pénz — teszi hozzá Hörömpő József főmérnök. Mert nagy pénz kell ahhoz, hogy egy-egy tanya régi vagy új vályogfalán rácsavarják a vezetéket a porceláncsigákra. Pataki bácsi Büszkén mondja, hogy neki kettőn állampolgársága van: egy alföldi, meg egy dunántúli. Mondani ugyan felesleges, első szaván érzik, hogy Vas megye túlsó szélén kezdte kerekíteni a hangokat valamikor hetvenhét évvel ezelőtt A dunántúli szegény ember úgy nézett az alföldi nincstelenre, mint a kőtorony harangozója a haranglábak esóverte szolgálójára. Ez is szegény, az is szegény, de az egyik mégiscsak feljebb van. Alföldet akkor látott először, mikor a frontról Szegedre. küldték a tizennyolcas sporoni gyalogezred katonájaként kitanulni a távirászatot Azt mondja, mindig arról vitatkoztak, hogy a Dunántúl a szebb, vagy az Alföld. Egészen kifordult tengelyéből, ha valaki a tarhonyát meg a paprikás krumplit egy napon merte említeni az otthoni konyha minden illatával emlékezetébe szívódott száraz túrós tésztával. A vége mégis az lett, hogy megszerette a krumplis tarhonyát is, a bürgepaprikást is, ráfanyalodott híres lakodalmak pacallevesére is. Most ötven éve, hogy egyenrangú lett előtte az Ő6zeszéki homok a Vas megyei patakok csendes szavával. Persze, hogy kislány volt a dologban. Maradék zsoldjukat egy marékba rakva indultak vasárnap a Kerek alá, megnézni, hogyan fodrosodik az itteni lányok szoknyája. — Kedvemre való volt az egyik. Ott mindjárt neki ígértem az egész Csongrád megyét, de azt mondta, csekélyli. Rá kellett licitálnom Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét is. meg a fele királyságomat is. mire megengedte, hogv hazakísérjem — a kapuig Mert akkor még bent szolgált a városon. Szerdán újra találkoztunk, amikor a Nógrádihoz ment hú6ért. Huszonhét hónapig voltam a fronton, tüdőlövést is kaptam, volt időnk levélben elrendezni mindent. Húszban aztán meg is esküdtünk szépen. — Csak nem ismeri a homokot, aki hírből ismeri csak, vagy egyszer-kétszer végigmegy rajta. Elmúltak a mézes hetek, belegyözódtem, hogy az itteni helyzet énhozzám sehogy se akar alkalmazkodni, nekem kell igazodnom őhozzá. Szokva voltam az otthoni viselethez, mindig előttem volt a festőkötény. Kinevettek érte. Amikor láttam az itteni kapákat, sajnáltam. hogy jobbat nem tudnak csinálni. Még a kaszát se úgy kalapálják, mint nálunk. Uradzani se akartam, hogy én mindig bakancsban járok, de ha levetettem, ami királydinnye a környéken termett mind az én lábamban akadt meg Mondta a feleségem, hogy ne úgy lépjek, hanem így, de nekem mondhatta. Nem tudtam eltanulni a fortélyát máig sem. — Jól főz az én feleségem, nem tagadom, de ha azt mondtam, hogy ne rántva főzze a bablevest hanem habarva, meg adjon egyszer már mácsikot is, úgy néz rám. talán azt is megbánta, hogy hozzám Jött — A népek is furcsák voltak. Először ittmaradt orosz fogolynak néztek, ruszkinak hívtak. Volt annyi csúfnevem, hogy a múzeum alja tele lenne vele. — Mire megöregedtem, több barátom lett azért, mint annak, aki itt született Pozícióbeli állásom is volt annyi, hogy összeszedni is nehéz. Voltam pénztárnok vébétag. a legeltetési bizottság tagja, meg a begyűjtés elnöke is. Akkor azt mondták miért vagyok annyira benyalatos, de ártani, tudtomra nem ártottam senkinek. — Vannak azért furcsaságok az életbe. Engem, a komiszruha hozott ide, a fiam meg az én hazámba lett katona. Gondoltam is, majd csak visszaszármazik helyettem, kedvelte is a vidéket, hazajött mégis. Az ottani lányokkal nem tudott szót érteni. Nem vették figyelembe, hogy féllábbal odavalósi ö is. Mintha engem tagadtak volna ki. Ágybafekvő beteg. De ami hírt hali otthonról, újra kezdj figyelni. Csak olyan hivatalos hírek: hol épült úi ruhagyár, hányan dolgoznak benne, hol találtak gyógyforrást, ilyenek. Ahogy sorbaszedjük a környékbeli falvakat, úgy tűnik, elfelejti, hogy homoki ember lett. De ha rokonok jönnek ide látogatni, tősgyökeres idevalósiként magyarázza, lépjenek csak bátran, kijön a homok a cipőből, legtöbbször ott. ahol bement, meg nem is akármilyen homok ez. Minden szeme kincs — királydinnye nélkül. Bnrváth Dezső Van, akinek 18—28 ezer forintot is fizetnie kell érte. Nem olcsó a mulatság a DÁV-nak sem. Hosszú vezetéken kevés fogyasztó, kevés a haszon is. Sok mechanizmusra fogott érvelés jut eszembe, amikor megkérdezem: — Miért csinálják akkor, ha ráfizetnek? — Azért, mert szocializmust ígértünk mi a parasztoknak is. Ehhez pedig hozzátartozik a villany. Nem elég csak azt mondani, hogy termeljünk többet, mindig többet, mert kenyeret, gyümölcsöt, húst kér az ország, eljutottunk már addig, hogy villanyt te adhatunk cserébe. Ajándék ebben csak annyi van, hogy lehetőséget adunk a csatlakozásra. A tényleges költségeket már tanyánként fizetik. Szatymaz, Bálástya, Domaszék, Zákányszék, Rúzsa, (Illés, Bordány, Asotthalom. Sövényháza jár az élen a külterületek villamosításában, de legalább ennyit áldoz a nehezebb körülményekből indult Csengele is. Politikai kérdés tehát a tanyák villamosítása. Hogy amellett mekkora a jelentősége kulturális szempontból az ördögűző, boszorkánykergető fényességnek, arról többször beszéltünk már. Más haszna is van. A társu- I 1 ásókkal szerveződő villanyvezetés közös gondja a tanyaiaknak. összefogást, egyetértést szül minden esetben. Solt szép példáját látni annak is, hogy a társulások szociális kedvezményt adnak a rászoruló, vezeték mentén lakó szegényebb családoknak. Pedig ezt a „nagyvonalúságot" itt mindenki csak saját zsebére végezheti. A villany gazdasági szerepére ismét felesleges csak utalnunk is. Tény, hogy legtöbben háromfázisú vezetéket kérnek. Bőven elegendő lenne az egy is, de a pillanatnyi célszerűségen mindenképpen túl akarnak lépni. — Most még nem kell. de lehet, hogy holnap szükség lesz rá. Olyan lassan jutott ide, alig győztük kivárni. Hadd jöjjön most hármasával. A lassúság nem a villanyszerelők vádolásaként hang| zott el. Nagy szorgalommal dolgoznak, és bár több vállalkozó közös munkájának végeredménye az ünnepélyes lámpafújás, minőségi kifogás eddig alig fordult elő — mondja a főmérnök. Iskoláknál sokszor végzik el társadalmi munkában a szerelést, néha éjszaka vagy vasárnap, az így megtakarított vállalati pénzen pedig televízióval lepik meg a tanyai diákokat. tt n. Hytemes néven puszta. Szeged városhoz is tartozik a XVII. században. Csorvával és Keresettel együtt Andrássy Zsigmond alispán és neje kapta, 1729-ben. 1731ben a város visszakapta. Tartozott egyidőben Sándorfalvához. Horgoshoz, 1903ban lett önálló község. Mavállalkozó egy fűszerboltot, de gyorsan megbukott, aztán hárman ia próbálkoztak; hol az egyik zárta be az ajtót, hol a másik. Kevés lett. ráment a pénz. A húszas évek elején sokszor felutaztak Pestre. Olcsó, hitvány ruhákat szereztek, s itthon gyüvő-menő szabó kifordígyari Imrének hatalmas bir- totta, jó kabátot csinált betoka volt, az egész határ őrá lőle. A szalma meg az hallgatott, még Ásotthalmon imádság tartotta össze a hois volt 400 hold földje ennek mokot. Azt mondják most a családnak. Aztán, amikor a nagybirtok „kimúlt" fű. gaz nőtte be a pusztát, hatalmas fák, s jöttek az „új honalapítók". — 1905 végén jöttem ide. az öregek, hogy valamikor a falunévben egy t szerepelt, de volt egy részeg jegyző, aki állandóan csak vedelt, ivott és hibásan, két tével írta a falunevet így aztán Napszámból éltem, meg min- rajtamaradt. Öttömös. den munkából, ami csak adódott Elvittek bennünket közmunkára utat csinálni, fel egészen Ullés alá. Hajnalban mentünk, napáldozatkor elbocsátottak bennünket és nem fizettek semmit. Már ekkoriban lehettünk vagy kettőszázán földigénylők, Mindenképpen a magunk lábára akartunk állni. Elhatároztuk, megyünk Pestre, de az indulásnál azon vettem észre magamat, hagy egyedül vagyok. Három napig jártam a fővárost, akkor jártam először emeletes házban. A végeredmény az lett. hogy a kisszállási ura A szegénységet az öttömösí nóták, dalok is őrzik. Egyik: Az őttőmősl Iskolánál szépen Iharangoznak, Még azt mondják az rtltömosl Hányok, hogy énnékem szól az. Bár csak igaz volna, hogy lénnékem szólna, Lányok visznek a temetőbe, [babám tesz a sírba. Másik: Cékus Albert kocsmájába stH fa nap Megtettek a vizitáló nagyurak. Egyik írja, gyenge testem (állását Másik írja babám elbúcsúzását. Pár évtized telt el a falu felett, s megváltozott a táj, megváltoztak az emberek. dalomban — olasz hercegé É1 még öregasszony, akivolt az a birtok korábban — kaptunk földet öt-hat holdat mindenki. Lejött a mérnök s mentünk ki vele Lengyel István. Gajdács András. Kiss Béla. Horváth Sándor és én, Dobó István. Akkor 50 forintért vettem egy rossz nek a férje hantházbői nősült. Egyre másra épülnek a sátortetős házak, a takarékban szaporodnak a forintok. Idős Dobó István is módos gazda lett. Ha a tegnapokra emlékeznek, a mát dicsérik. Sz. lukács Imre CSAPRA ÜTÖTT KÜT. Nem álromantika tartja meg életben a vízcsap mellett a régi kutakat a falusi udvarokban. Hátha mégis elromlik a csap vagy a glóbusz, biztos. ami biztos. Hogy miért került egv kávába az úi és a régi? Hármat lehet találgatni! Pedig egyszerű: hogy belefolyjon a vályúba a víz VASÁRNAP, 1969. DECEMBER 14.