Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

Szeged felszabadulásától az ország felszabadulásáig A híd és építői A Somogyi Könyvtár ki­adványai sorozatban jelent meg Péter László időrendi áttekintése, mely a Szeged fölszabadulása — 1945. ok­tober 11. — és az ország fölszabadulása — 1945. áp­rilis 4. — közötti idő leg­fontosabb adatait közli. Megtalálhatja az olvasó a kis füzetben a Szeged föl­szabadulására vonatkozó fontosabb művek jegyzékét éppúgy, mint a történelmi napok eseményeinek rövid összefoglalóját. Külön ér­dekessége a gyűjteménynek, hogy nemcsak a legfonto­sabb tényeket regisztrálja, de említést tesz kevésbé fontosnak tűnő események­ről is, — a maguk sajátos módján — jól jellemzik az akkori helyzetet. A kenyér Káromkodásban még nem Az milyen? hallottam, de azt lépten- — Nem kóstoltam még, nyomon beszélik, hogy meg- de maga se kívánja. Azt csókolnivaló szent dolog mondják, igen keserű, volt még a leesett kenyér is. Ha valaki nagyon jó. ak­Megkülönböztetett tiszteletet kor olyan mint a falat ke­érdemelt a kenyéi-mosdató nyér. Ha nagyon szegény, víz is. akkor még a kenyérből se Félpultig érő apró gyerek eszik eleget. Egy kenyéren egész boltot betöltő. boldog- vannak, szétszegték a ke­sággal egyedül kéri a ke- nyeret. kölcsönkenyér visz­nyeret, a nagyok közé fura- szájár, majd megbékél a kodva. A nagyság futkosó maga kenyerén — ugyanaz érzésével hosszú sort meg- a szó más-más sarkába vi­előzve szalad vele a pénz- lágít az életnek, tárhoz. Nincs ember, aki Nem hazudós asszony rászólná most, hogy menjen mondta hogy válogatott fi­vissza a sor végere. Neki nom ételeket tálalt ő fel va­talán ez az uj kenyér lahol, ehetett is belőle, Ha beszedtema valahol, amennyit csak akart. A vé­8Z0,xíla1^, visszakanyarodik ge mégis az lett. hogy rá­rmlékezetünk rövidnadrágos- talált mosogatás előtt egy kurlaszoknyás gyermekko- darab ottfelejetett kenyérre, korunkhoz. öreg emberek leüit egy gyalogszékre, és fejeben is ott vibrál evezre- ünnepi asztal Ide ünnepi dek tapasztalásának első asztai oda ráadásnak soka­nagy felismerése, az a pil- dik fogásként mégiscsak lanat. amikor eszükbe vágó­dott, mennyire kimondha­tatlanul nagy dolog a ke­nyér. Naponta négyszáz mázsát süt belőle a szegedi sütő­ipar. A kenyérnekvaló alá ke­kenyeret evett. Rozskenye­ret. Pedig azt se kakastej­jel sütötték. Sok szónoki emelvényen szegik meg ma ugyanúgy az új kenyeret, mint régen, a nagy családban. A pilisből mény talpú zakatoló ' gépek ?dnak a ™]7«knek is kostolót. Felvilágosult em­be ?k nagy nemzeti varázs­Partok kézfogása a híd. Embereké, tájaké, országoké. Ösi jele az összekapcsoló- brigád, amelyben hegesztőtől újjáépítését. A remény in- ez, mint a vasbetonnal­dokolt, hiszen a komplex amelynek az a titka, hogy dásnak. Építőinek mestersé ge is ősi, megbecsült mes benne vasszálak kötődnek a kubikosig minden mester- egymáshoz. Szétszakithatat­ség képviselője dolgozik, az lanul. térség. A hídépítő úgy dol- öthetos határidő helyett há- Az auUs, aki iürelmetl-e­gozik, hogy tudja, minden rom és fél hét alatt végzett nül dudál a mesterséges percben veszélyben van. a bontással. Augusztus hu- szorosban, a gyalogos, aki Nem szabad szédülnie, fél- szadika alkalmából ezért a teljesítményért jutalmat kapott, csodára. Jó is a hangulat, ezüstösen — Én építettem már hi­nie, könnyelműsködnie. Csak kivételes akkor nézhet fel a keze alatt mindenki felépült karcsú amikor az már ível át a folyó felett. Akkor hosszan elnézi, megnyug­szik, összeszedi a cókmókját, és búcsút int. Űj folyók vár- volt a műszaki ellenőr: ják, új mélységek, új partok, feleségem. dobogó deszkákon lábal a hídra fel, csak az elbontott fél hídfőt látja. Nem lát be a föld alá, ahol a híd épülni kezdett Nem lát be a híd dat ravaszkodik Győri építőkbe, akik a magukét András. — Otthon a ház építik megelőzve a határ­előtt. Csak ott szigorúbb időket. Majd csak azt látja, ha megújul a régi szerkezet. Akkor nézne építője után. Kistelek. De a hídépítőknek ez a Ez az otthon — „ - , , , MÚZPlJmhn vnln A brigád kilencven százaié- s°r?,a-.,Keze alatt egymáshoz /Y\LU.CUmUU VUIU ka idevaló a környékre. szelídülnek a vasak, elkészül . , ,, . Nemcsak azért siettek hát a a kapocs partok és tájak ko­A szegedi híd mostani munkával mert így jobban zott. Akkor észrevétlenül epitoi szürkébb munkát ve- megtalál ák a Vitásukat búcsút int, mert várják az geznek. Halatlanabbat is. El- anyagilag. Más szavakkai, de f°ly°k- mélységek tok d^t keílenena meg zíTnteri e^kénl valllák- hogy V SZUrke naP°*". rnfv. CÜÍiÜ"? dolgoznak, mintha a sajátju­kat építenék. Ha kell. a hi­niük: bontani, építeni re­rm Veress Miklós Országos vegyészkonferencia [/ Szegeden Idén Sze;ieden rendezi meg a Magyar Kémikusok Egyesülete az országos ve­gyészkonferenciát. A konfe­rencia csütörtökön, augusz­tus 21-én kezdődik és három napig tart. Ez alatt három szekcióban egy sor szakmai előadás hangzik el. Pénteken délelőtt, a Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége Csongrád megyei szervezeté­nek elnöke, dr. Kovács Kál­mán tart plenáris előadást a megyei tanácsháza ' nagy­termében. kordldo. alatt: P?dlg - mu" vatalos munkaidő lejártával vezetőjük kivetelevel - is ottmaradnak, bejönnek a ilyen nagyszabású munkába szabad szombaton. És 0iyan tvinr-i. r/Yrír r, I - A vj _ most fogtak először. S rá­adásul, mindenki türelmet­lenül néz rájuk: az autósok szép és pontos munkát vé­geznek a tapasztalt műveze­tő véleménye szerint, hogy két perccel később jutnak azt legöregebb hídépítők át, a gyalogosoknak kenyel- is megirigyeihetik. mesebb lenne a régi uton. A bontást még csak észrevet­ték az érdeklődők, de azóta mintha állna a munka. — A mostani hetek ke­vésbé látványosak, mint amikor a hídgerendákat emelte le a daru. Nem igen veszik észre, hogy már hoz­Öt vagy háromszáz Nem a mélységet tartják a legnagyobb kalandnak. A zákezdtünk az építéshez is: legveszélyesebb a legszür­elkészült a földalatti alapo- kébb munka volt: amikor az zás. aszfalt alól előbukkanó vas­Higgadtan, türelmesen lemezekről a szögecseket magyarázza mindezt Gábor vertek le Baleset azonban T . . . . ... „ nem történt. A legregibb Lajos, a husz hídépítő mun- hidaSj Fazekas Gergely mo_ kás művezetője. Olyan sze- solyogva mutatja kezét: egy retettel beszél erről a meg- karcolás volt a legsúlyosabb öregedett hídról, mintha leg- baleset alábbis született szegedi len­ne. Csak abból derül ki, hogy pesti, amikor Újszeged helyett Újpestet emleget. — Pénteken vittem fel egy hídgerendát a közieke­vetnek puha ágyat. zúgó­morgó-kelepelő óriáscsodák aratják, vágják és csépelik, lata ez. Jelképesen az romantikus malmok törő- egész országnak adnak. Hogy zúzó kövei is múzeumi tár- legyen egész évben — a kö­gyak vagy malomcsárdák vetkp - ­látványosságai lesznek, vas- vetkezo UJ>& karú dagasztógépek küldik Legreprezentatívabb étter­pihenni az éjszakai álmát- műnkben a békacombok és lanságot izzadó sütőasszo- más, kíváncsiak számára ké­rS tLmekVg "»«* ételkülönlegességek mondják már Felsővárost mel,ett zslros kenyeret ls ken.vérvárosnak. Jelent-e ma kínálnak a vendégeknek. . . . valami különlegeset, nem A bolti kenyérről nem N6mCSaK mindennapit a mindennapi tudjuk mikor SÜ1 üj Uszt. , Ha bolti eladó leeitene Azt tudjuk csak, hogy , 0 peHZ SZOmit egv kenyeret, a közakarat "Egyszáz mázsát ©ütnek na­elkívánná fogkrémet árulni, ponként Szegeden, meg azt ki"n ^ }e: "ak is, hogy egész évben lesz lolődünk. félretetetiük, bár , •• , « tudiuk. hogy eladják azért. kcnyerunkl A magunkválasz­Minden nap esszük. Nem totta naPi fejadag melegsé­unjuk? Azt süti napról nap- get áraszt akkor is, ha már ra a sütőipari dolgozó — kihűlt: a mindennapi biz­ki tudja, miért nem pék tonsáB melegét De csak ak már —. ő szereti? A hivata- tonsag meleget- ue csa* aK­kor. ha megdolgozunk érte! Semmi ez az öt méter an­nak, aki háromszáz méter mélyen dolgozott a föld alatt — állítja Győri Sándor, aki bányász is volt már. Aztán valaki hozzáteszi: na­gyobb veszély ilyenkor nyá­ron, hogy annyi csinos lány dési múzeumba. Akik meg- igyekszik a hídon át Üjsze­nézték, csak szörnyülködtek, gédre. Fazekas Gergely pe­mert olyan rossz volt már. dig arra emlékezik, amikor Jobb is lesz ezeknek az tizenegy éve a vízvezetéket öreg szerkezeteknek a pi- szerelték Itt a szegedi hídon, henés. Hadd lássák majd Baleset nélkül, azok, akik a vasbeton korá­ban nőttek fel; ilyen is volt. Ez maradt meg Eiffel korá­ból. Vasbeton-brigád 'os emberek, akik olyan ne '•ezen szánták rá magukat talies becsomagolására, sze­retik a kenyeret? Szikkadtarcú öregektől, akiknek csontos kezét olyan­ná állandósította a munka, rr.ir.t amikor szálkásra fa­raeia faszobrát a művész, megkérdeztem, szeretik-e a kenyeret. Odaálltam ismeiős és idegen emberek elé ugyanezzel a kérdéssel. Ok­vetetlenkedtem annál is, aki megdöntött búzatáblát csak filmen látott, és könw­ből tudja, hogy néhol élet­nek mondták a gabonát, Mind azt felelte, szereli. A sokszor okkal szótlan parasztemberek azt mond­ták. ne siessek annyira, be­. szélgessünk még. Mert a ke­nyérrel kezdtük. Igaz. hogv keletlennek is. sületlennek is tartották a kérdést., mert csak fölösleges megkérdezni azt. amiben úgyis benne van a válasz. * — Azt szeretem legjob­ban. — Hogyne, amikor avval élünk! — Azért szeretem, mert abban van a táperő. ami a munkához kell... — Milyen kenyér van? — Rozskenyér, árpakenyér, búzakenyér, komiszkenyér és kegyelemkenyér. Horváth Dezső Az embereken nem múlik tehát, hogy késik-e a híd építése. Becsülettel helytáll­nak. Egymásra vigyáznák ott fent a magasban, mert ma­gára — régi hídépítők mond­más változá- ják ezt — nem .tud senki Vasbetonnal sem vigyázni. De kevesen Aki figyelmesebben meg nézi a hídfőt, sokat is lát. erősítették meg azokat a , __ részeket, ahol a régi kövek vannak. Harminc embernek már nem birták a terhelést is jutna munka a húsz he­és megrepedtek. Már állvá- lyett. Így is megnyerték az nyok is emelkednek. Sietős építés első menetét. S minél a dolog, a fagy beállta előtt jobban összekovácsolódik a be kellene fejezni a nemrég csoport, annál jobban halad lebontott hídfő felének az a munka. Valahogy úgy van $zeqed szobrai IN AE^ORIAn $TEPH-JZAtto9©EZ.I • fvötíu HÉ MÉM Szamosközi István (7—1612) (29.) A gyulafehérvári káptalan hajdani levéltárnoka egyike legismertebb humanista történetíróinknak, születési éve ismeretlen. A Báthoryak korával foglalkozó histórikus mészkődombormüvét Mauksch Gyula készítette el a sze­gedi panteon számára. fMBéfc: janicsárok (77.) Augusztus 18. Nagy idegenforgalom Szegeden. Alig találok szállást. Fölszereléseimmel rohanok az egyetem nagy előadójába. Valamikor a fel­vételi idején háromszáz ember görnyedt itt a papírok fölé. Biztos tudomásom szerint széz­negyvenkét hallgató nyert fölvételt és végzett nyolcvannyolc ember. Ebben a pillanatban Incze Jóska, főrendező, és ex-évfolyamtársam felol­vasása szerint jelen van negyvenkilenc janicsár és tizenegy tiszteletbeli janicsár (polgárgyerek, akik velünk végeztek.) A hatvan ember türel­metlen. — Mi van a többiekkel? — Elmondom, csak adjatok hozzá levegőt. Halaszthatatlan munkájára való tekintettel nem jelen meg nyolc. Az 1956-os események so­rán meghalt három, Kettő a másik oldalon, egy az innensőn. 1957-ben diszidáltak ketten, öten nem reagáltak a meghívásra, és három társun­kat nem találta meg a posta. Két volt janicsár­társunk beteg, egy kórházban, egy műtét előtt. Három társunk külföldi tanulmányúton van. Kettő külföldi diplomáciai szolgálatban. A végzett nyolcvannyolc janicsárból huszon­kettő lány és hatvan fiú volt. Pillanatnyi isme­reteink szerint kenyérkereseti foglalkozásuk így oszlik meg: Általános iskolai tanári beosztásban 9 Középiskolai tanár 21 Felsőfokú intézményekben adjunktus, docens 7 Iskolaigazgató 5 Kulturális intézményekben tudományos dolgozó, lektor, könyvkiadó, dramaturg, művészettörténész vagy újságíró 18 Külkereskedelmi vállalatnál 3 Diplonjáciai testületben 2 Ebből Hajdú Lajcsi nagykövet, amint látjuk, itt ül közöttünk. — Éljen! ' — Csönd! Folytassuk! Tsz-elnök vagy függetlenített párttitkár 5 Pártapparátusban dolgozik 4 Színész 1 Ródiószerkesztő 1 Katonatiszt 1 Állomásfőnök 1 Vállalatvezető 1 A diploma után, hajótörés miatt, eredeti szakmájában ipart váltott, és maszekul dolgozó 2 Két meghalt társunk gimnáziumi tanári be­osztásban dolgozott. A disszidáltak jelenlegi szakmáját nem tudjuk. Meg nem erősített hír szerint az egyik turbinakezelő Torontóban. Mi­niszterhelyettes egy janicsár. — Ki az? — Olajos Jóska. Itt ül közöttünk. — Éljen! — Csend! Családi állapot szerint: a huszonkét lány közül férjet lelt tizenkilenc janicsárlány. Hár­man pártában várják a jelentkezőket. — Csak semmi güny! — Magunk között vagyunk. A hatvanhat janicsárlegény közül ötvenkilenc megnősült. Heten jobbnak látták az öregle­génységet. — Nekik volt eszük! A hetvennyolc házasságból tíz év alatt fel­borult tizenhárom. A tizenhárom összetört csa­ládi fészek közül hat esetben a második házas­ság is felbomlott A hetvennyolc házasságból százhuszonegy gyerek született. Hetvenegy fiú. a többi lány. A tizenegy tiszteletbeli janicsár adatai: Hét legény, négy lány. Foglalkozásuk szerint a férfiak: gyetemi tanár 1 Egyetemi tansámli 3 Miniszteri osztályvezető 1 író 1 Vállalati vezérigazgató 1 A lányok közül feleség 2 Férjeik: vezető főmérnök, fődramaturg. A lányok foglalkozása: kollégiumi igazgató 1. Me­gyei tanács művelődési osztályvezetője 1. Családi állapotuk szerint nős. férjes mind. Gyerekeik száma 8. Az 1956-ös események kapcsán a janicsárok közül börtönben ült három. Kettőt azóta reha­bilitáltak. Büntetésük hat hónaptól öt évig ter­jedt. A tiszteletbeli janicsárok közül nem ült senki. Javaslom, hogy az elmondottakhoz kapcsoló­dó kérdéseket az újszegedi Vigadóban ejtsük meg. Interpellációkat, javaslatokat ugyanott fo­gadunk el a tisztelt jelenlevőktől. Most pedig járjuk be az épületeket, és idézzük meg emie­keinket. A közös ebédig különben lehetett volna bár­mely iskola bármely évjáratának találkozója, annyira nem különbözött a szokványostól. Míg úgy öt óra tájban el nem hangzott az első pen­taton dal. Előbb csak csöndeskén énekelte Sza­bó Pali, vele szemben ülő egykori szerelmének. Kalász Bözsének: Este virágzik a repce, Lány vagy-e te, vagy menyecske? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom