Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

Földúton A menyecske 7 Virágos a tavasz! A menyecske most múlt hetvenhat éves. Fél éve kötötték be a fejét újra. Elhányta már csikófogát a vőlegény is. Pár évvel túl volt a nyolcvanon, amikor örökifjú hitvesét anyakönyvvezető elé vezette. Ebben a korban könnyelműségből már nem ugrik be az ember a házasságba. Külső kényszerítő ok sincs. Szerelmi házasság volt. Irigykedő fiatalok A házasság még most is megvan, de a mézesheteknek immár a végére jutottak. Közbeszóltak a hideg fejjel gondolkodó fiatalok. Mit tudnak azok a szerelemről? — Külön szobánk volt az uramék házában. A gyerekek nem tudták elviselni a mi nagy boldogságunkat, . szétzavartak bennünket mint a kutyákat. Mi ndem reggel azzal kelt fel a nap. hogy bejött a lány a szobánkba. Körülnézett, kiabált," hogy szedjem a cokmokomat, és menjek vissza, ahonnan jötI tem, de minél előbb. Előt. KFRÜI.FT H*u»»*(: Király József és Bődé Matild Katalin, Nagyivan Ferenc György és ördögit Éva, Gresltovlcs Imre Béla éa Mak Zsuzsanna, dr. Turol Kálmán és Fenyves Veronika. Herczeg Tamás es Ambrus Ildikó. Engl Zoltán Géza és Sebők Julianna, Szakács Karoly úe Neparáczkl Mária, Ábrahám György és Bajza Katalin. Tácal Zoltán József és Bodo Klára Ibolya. Urbán István és Leukucza JuUanna. Nagy József és Papp-Csuka Eva Márta, Törúkgyörgy József Sándor és Tárkany-Szücs Erika, Tóth Jenő Pal rs Szekeres Mária, Vass György Ferente és Kispiíl Irén, dr. Püspöki Károly és Kófálvl Jolán Msna, Kocsis Lajos és Kormos Mária Terézia. Brrzak Iván és Szemmárl Erzsébet Anna házasságot kötöttek. Születés: Kovács Lajosnak és Jőjárt Rozáliának Tibor Lajos. WaUa Lásztőnak és Üjházt tldikőnak Ingrid. I.udányl Mártonnak és Boldog Teréziának Zsolt. Csúcs Imrének és Mészáros Erzsébetnek Erika. Plptcz Andrásnak cs Borbola Editnek András. Kálmán Dezsőnek éa Forral Ilonának Dezső, Berta Istvánnak éa Nagy Ilonának Zoltán, Eszter lAszlónak és Mészárus Ilonának Ilona, Móricz Józsefnek és Ignácz Angyalkának József. Könye Zoliimnak és Molnár Juditnak Zoltán, nobá Györgynek és Varga Margitnak Zsolt, F.xterdn Tibornak és Tóth Klárának Viktor, Schnörléln Ferencnek és Sárközi Máriának Csilla. Tessénvl Imrének éa Fogarasl Margitnak Judit, Dekány Józsefnek rs Pállnko Rozáliának Rózsa, Oltványi Gyulának és Szúrs Erzsébetnek István, Cscrnai Mlhaiynak és Szekfú Piroskának Ciabor. Harsa Józsefnek és Pecst Juliannának József. Takács Lászlónak és Pósa Magdolnának Aranka. Szcnészl Bélának és Lengyel Honának Tibor, Varad i Lajosnak e.s Kovács Juditnak Lajos. Jaczkó Lászlónak és Takacs Jolánnak CsUJa. Gáspár AtUlanak és Szlrák Ilonának Nimród Attila, Petrr Józsefnek és Csontos Ilonának Csáb a. Czutor Zoltánnak éj Czako Erzsébetnek Zoltán Levente. Polák Józsefnek ég Lóczy Máriának László. Maslr Lászlónak és Kardos Ilonának TAszló. Kopasz Ferencnek és Matula Máriának Erika. Császár Istvánnak és Papdl Veronikának Vera. Pajtényl Györgynek ós Bellér Máriának Györgyi Aliz. Mussik Mártonnak és Molnár Gabriellának Edit. Kirí Imrének és Papp Margitnak Imre. Terhes Imrének és Ráez Piroskának Imre József. Szokoly Tamásnak és Nagy Mártának Tímea, Cslzmeg Istvánnak és Dénes Elvirának Beatrix. Czékus Vendelnek és Takács Gizellának Gyöngyi, Erdei Istvánnak es Sáringer Vilmának Imre, Vörös Andrásnak és Stnka Évának Hajnalka. Anger Ferencnek és Keresztes Klárának Zsolt Ferenc, Fábián Jánosnak és Lajkó Annának Mihály. Tanács Lászlónak és Márki nonának Andrea. Dudás Dávidnak és Kiss lAának Ida. Horváth Sándornak es Puskás Etelkának Zsolt. Kis Istvánnak és Hódi Máriának Tamás István, Molnár Györgynek és Boscu Zltanak György. Ilovat Zoltánnak ég Székely Evanak László Zoltán, Molnár Imrének és Kapás Erzsébetnek Imre. Both Zoltánnak és Mencser Máriának Zoltán, Csuka Sándornak és Farkas Gizellának Anyakönyvi hírek Sándor Pál. Rácz Lászlónak és Györkéi Erzsébetnek László Gábor. Bánya Józsefnek és Szándrényl Mariának György, Tóth Ernőnek és Varró Juliannának Ildikó, Penke Botondnak és Jancskt Olgának Botond. Csapó Péternek és Szűcs Zsuzsannának Judit, Nemetli Lászlónak és Czlbul.va Piroskának Edit, Kormos Jánosnak és Szabó Vilmának Róbert János, Rlczó Jánosnak és Gyömbér Erzsébetnek Péter, Dobos Lészlónalc és Tóth Erzsébetnek Ferenc, Jankó Ferencnek és Benkő Margitnak Ferenc nevű gyermekük született. Halálozás: Lekrtnszkl Károly, Véber György János. Bozsó Lajosné Mészáros Emolta, Csontos Zsolt. Várad 1 Antalné Kovács Ilona, dr. Kövecs Beláne Trillsam Márta. Borbola Mária Valéria, Llppal Flórtánné Csányi Anna, Törköly Györgyné Szabó Terézia, Szabó József, Molnár Árpád, Lajkó Mihály. Nagy Lászlóné Szokolay Rózsa, Faragó István, Vájó Károly, CsőtlGyapjas Ferenc, Szél Imre. Marton Dezső, Ruff Béla, Katona Gyöngyi, Auer Ignácné Üjhelyl Szerén, Horváth Károlyné Szabó Rozália, szegedi Pál, Petró Imréné Juhász Mária, Sepecán Pál, Sebestyén Ferencnó Révész Mária meghalt. H. KERÜLET Házasság: Szabó Imre ég Szél Irén Erzsébet, Zomborl István és Drtnóczky Rozália, Soós Károly Gábor és Laki Eva Irén, Szabó Pál és Béri Terézia, Csűri András ás Tóth Erzsébet Mária házasságot kötöttek. Halálozás: Horváth Józsefné Teleki Viktória. Takács Kálmán. Sári István. Szabó Zsigmond, Szabó József meghalt. ül. KERÜLET Házasság: Boldog Lajos és Török Katalin. Lugjjian Gyula és Kis Ilona, Simon Antal Zoltán éá Török Irén Éva, Havlik Frigyes János és Engl Ibolya házasságot kötöttek. Születési dr. Adányl Attila Károlynak és Tóth Erzsébetnek Attila. Maróll Józsefnek és Gyöngyi Ilonanak Róbert, Tokai Tibor Ferencnek és Rózsa Rozáliának Tibor. Kecskés Mihálynak és Palócz Terézia Erzsébetnek Gabriella. Mari Kálmánnak és Kovács Rozáliának Zoltán Kai mán, Rakonczal Árpád Jenőnek és Sebes! Mária Rozsának Tibor Árpád. Szabó Sándornak és Horváth Máriának Sándor Zsolt, Lázár Mihály Györgynek és Márton Edit Etelkának Erika Mar Hit, Klonka Józsefnek és ónodi Márta Teréznek József, Nagy Jánosnak és Molnár Erzsébetnek Cecília. Beme Dániel Károlynak és Kondor Ildikó Emőkének Zoltán. Galiba Ferencnek és Liptai Máriának Zoltán Ferenc, dr. Császár Lajosnak és dr. Kis Anna Zsófiának Edina, dr. Császár Lajosnak és dr. Kis Anna Zsófiának Attila, Kovács Józsefnek és Szecskó Ilonának Csaba Zoltán, Puljer Fülöpnek és Obradovlcs Magdolnának Magdolna, Kaszás Jánosnak és Jcnei Máriának József. Kosztka Pálnak és Tart Máriának Mária, Bánhegyi Olivér Istvánnak és Tóth Máriának Rita. Harcéi Józsefnek és Tart Annának Anna Erika nevű gyermekük született. Halálozás: Csókás! József. Komáromi Antalné Martonosi Erzsébet, Németh László, Koza Judit, Bodor Jánosné Karácson Anna, Flnzler Józsefné Kotroezó Piroska, Ganz Gáspár, Hegyközi Andrásné Balogh Mária, Báló Mátyás, Vaas István meghalt. szőr csak néztem, nem tudtam rá szólni egy szót se. Később megkérdeztem tőle: mit féltesz te éntőlem, lányom? Azt a néhány esztendőt? A házát féltette. Azt hitte, rámíratja majd az uram a fele házát. Minek kellene az nekem, mikor a magamé is itt van. Ruhám is van annyi, hogy a felét se tudom elhordani már. Attól se félj — mondtam —, hogy nektek kell majd eltemetni engem is. Van örökösöm, aki el is tart, el is temet majd. Semmi panaszom nincs rájuk, nem azért jöttem én ide. — Egyszer részegen bejött az uram veje. Csúnyán kezdett velem bánni nagyon. Azt kiabálta, hogy én ezt a vénasszonyt nem tartom. Ezt mór nagyon a szivem alá vettem, mert együtt dolgoztam én az urummal. Nem válogattam a munkát, öszszekötöttem a holmimat, hazajöttem szépen. A legkedvesebb ember Azóta úgy élnek, mint a fiatal házasok — lakiás nélkül. Ott találkoznak, ahol tudnak. — Jön az én emberem, mint egy legény. Csütörtökön is itt volt. Egyszer mór hajnalban beéliitott Jöttem anyukám, megnézni, hogy van. Rosszat álmodtam az éjjel. — El-elvetődik máskor is. A fák közül kilátni az útra, innen nézem, jön-e már. Ha látott már tisztességes embert, ez nagyon az. Annyit mond csak, hogy anyukám, meg megölel. De paráznaságot nem mond semmit. — Kérdezem is tőle. mit tud rajtam annyira szeretni. Kicsi ivs vagyok, öreg is vagvok, de azért megvágtam magamat, mint egy nagylány. Azt mondja,, úgy szeret, hogy legszívesebben mindig a zsebében hordana. Hogy mindig kézmél legyek. Jót nevetek rajta, hogy ölég baj lenne az magának, mert akkor én már rádió volnék. — Hát éppen olyan szépen tud csicseregni maga is. Ilyeneket beszél. Igen rendes ember. — Az ismerősök is csúfolnák bennünket, de az idegenek is ránk öltik a a nyelvüket. Azt hiszik, az öregség csak arra jó. hogy halni készüljön az ember. Majd megtudják, ha megöregszenek! Nekünk már az is jól esik, ha valaki megkérdezi, hogy vagyunk. Hátha még meg is simogat hozzá. Vidám, nótáskedvű a menyecske. Űj nótákat is tanul a rádióból, hogy meglepje vele az urát. Ha alkalom van ró, többet táncol, mint a fiatalok — Féltékeny ilyenkor az én kis uram. Azt mondja, ne táncoljon egyszerre anynyit, édes. mert beteg lesz. Pedig tudom, hogy mástól felt. Csak ezeket a mai táncokat nem tudom már megtanulni, ha nagyon szeretném, akkor se. Gyermekkorom óta mindig táncolok. Tizenkét éves fejjel menteni az első csutribálba ugrálni. Együtt a búcsúba A gyerek, akivel egész nap együtt vigyáz a házra, ha eljön a találka órája, kiereszti a jószágot, elviszi legelni. A menyecske babos kendőt köt, új, piros pöttyös kötőt kanyarít maga elé, odamegy a tükörhöz, igazítja a haját, és dúdolja a legújabb nótát, hogv el ne felejtse énekelni. Nézi u vekkert, vigyázza az utat, eljön-e ma kedves szóval, simogatással, öleléssel a világ egyetlen igen jó embere, az ő ura, akivel törvényesen is megesküdött. Titkos terveik is varrnak. Együtt mennek majd a forráskút! búcsúba. Megbeszélték, hogy a buszmegállónál várnak majd egymásra. Szép búcsú szokott az lenni, de így együtt még nem voltak ott. Sokat már nem várnak az élettől. Most csináltatta meg az első ura sírját, mióta új asszony. Abba vésette bele: és neje. A mostani ember azt mondta rá, így van jól. Tavaszi virág az akác, de ha ősszel nyílik, akkor is szép. Horváth Dezső Automatizálás —1969 Moszkvában május 14-én kiállítást, amelyen 25 állam nyitják meg az Automatizá- mutatja be újdonságait, lás 1969 nemzetközi gépipari gyártmányait. Eladják Maginatvarsalat Megszületett a döntés, hogy a Magi not-vonalat — a nagy kínai fal után a leghíresebb és iegmonumentálisabb erődítményt — elárverezik. Nem azért, mintha használhatatlanná vált volna azóta, hogy a francia államhatártól 10 kilométernyire felépült. A Maginot vonal ma is „üzemképes"' állapotban van. Minden objektumát állandóan és nagy költséggel karbantartják és őrzik, ugyanúgy, mint 30 évvel ezelőtt, 1939-ben, amikor felépítették. André Maginot egyszerű katona volt az első világháború idején. Akkor született az a gondolata, hogy erődítményekből álló vonalat kell építeni, amely megakadályozza, hogy az „ősi ellenség" — Németország — Franciaország földjére lépjen. Maginot 1920—1932 között 26 francia kormanyban volt miniszter. Védővonal tervét tekintette az egyetlen olyan rendszernek, amely/ „sebezhetetlenné" teheti Franciaországot. Két, gyö-J keresen ellentétes vélemény alakult ki arról, hogy a Maginot-vonal milyen szerepet játszott a hitleristák betörésekor. Az egyik vélemény szerint a Maginotvonal egyáltalán semmit sem használt, és még anvnyira sem tudta feltartóztat-; ni a német csapatok előrehaladását. hogy a francia parancsnokság átcsoportosíthatta volna erőit. Mások vé2 leménye szerint a Maginot-' vonal legyőzhetetlenül került ki a háborúból. Ennek' az állításnak az igazolására' azt a tényt idézik, hogy a Maginot-vonal helyőrsége még tíz nappal Franciaor-i szág kapitulálása után; vagyis a Németországgal1 való fegyverszüneti egyezmény aláírása után is tovább harcolt és az akkori államfőnek. Pétainnak külJ dötteket kellett menesztenie a helyőrséghez, hogy rábírják az ellenállókat a harc beszüntetésére. A Maginot-vonal ma isi bármelyik pillanatban többezer katona rejtekhelyéül szolgólhat, és legalább fél éven át módot adhat az. ellenállásra, még ha a katonákat elvágják is a külvilágtól, A Maginot-vonal földalatti létesítményeinek legtekintélyesebb vásárló-jelöltje ma egy banán nagykereskedő.' akinek tárolóhelyiségekre van szüksége. Metz. környékén helyi gazdák már kinéztek maguknak néhány földalatti csarnokot, amelyek ideális gombatenvésztő pincék lennének. A Maginot-vonal egyes felszíni létesítményeit már korábban lot.haringiai gyárosoknak adták el. zo -jIK ol< Jl IÁihaJtá LÉGIÓ Az újkígyós) ÁFÉSZ eladásra kínál a*y üzunképes, ló műszaki auapotu Warszawa személygépkocsit Meztcküithetó: ÜJküryóa. AJt&Z központi Iroda, Kossuth út 29 17. FOGOLY LÉGIÓSOK VALLOMÁSAI Növelte a svájciak ellenszenvét a légióval szemben egy-egy hazatérő katona vallomása. A TAT című lap közölte egy fiatalember elbeszélését, aki Algériából tért haza. A volt légiós elmondotta, hogy az algériai nép szabadságharcát a legnagyobb kegyetlenseggel fojtják eL — Egy razzia alkalmával — írja a fiatalember — bekerítettek egy falut, amelyben csak asszonyok és gyermekek tartózkodtak. Az idegen légió mégis bestiális vérfürdót rendezett. Az egyik házban egy öregasszonyt és egy tíz év körüli kislányt találtak ... Az akció sikertelensége miatt keletkezett haragot valakin le kellett vezetni. A kapitány megparancsolta, hogy lőjjem agyon a gyereket. Belelőttem, a kislány azonnal meghalt. Gyakran fordult elő, hogy a házakban csak nőket találtunk, de Bollmann német származású kapitányunk parancsára felforgattuk a házakat, a nőket pedig agyonlőttük. A foglyul esett arabokat 6enkl sem kérdezte: bűnösnek érzik-e magukat bármiben is, hanem rövid úton megöltük valamennyit..." Mi sem jelzi pontosabban az algériai hadihelyzet változását, mint a parancsnokok gyors cserélgetése. Chereiére 1954 augusztusatol 1955 júniusáig irányította a francia egységeket. Utána Lorillot következett, aki 1956 novemberéig élvezte a párizsi kormány bizalmát, majd Salan tábornok következett. Valamennyien úgy vették ét ezt a feladatot, hogy döntő győzelmet aratnak a „felkelők" ellen. Elmaradt azonban a franciák várt győzelme Növekedett a felszabadító mozgalom ereje. 1955 és 1959 között százharmincezeree emelkedett az ALN (Armée De la Libération Nationale), vagyis a Nemzeti Felszabadító Hadsereg létszáma. A franciák újabb és újabb hadosztályokat vezényeltek Algériába. A légió alakulatainak nemcsak az a szerep jutott, hogy a legnehezebb terepen kellett harcolniok, nemcsak helikopterekkel, páncélozott járművekkel és modern automata fegyverekkel küzdött Algériában a légió, hanem — mint története folyamán annyiszor — a megfélemlítés eszközeivel is. Az „El Moudjahid", az algériai felszabadító mozgalom lapja állandóan közölte fogságba esett légiósok vallomását. — Saida közelében én álltam őrt, amikor tizenöt algériait kihallgatásra sorakoztattak fel — mondta Fritz Klausmaier. — Valamennyit levetkőztették és összekötözték őket. Áramot vezettek a testükbe. Aki megnyikkant, azt ráadásul még rugdalták is. Ogv éreztem, nem bírom nézni a jelenetet, ezért kértem Graser őrmestert, aki eredetileg SS-tiszt volt, hogy váltsanak le. Az altiszt így válaszolt: „Jól nézd meg. mi történik itt. Háborúhoz katonákra van szükségünk, te sz.. — Három foglyot kihoztunk a börtönből. Azért kerültek oda, mert a felszabadító hadseregben harcoltak — emlékezett vissza Dieter Neuroth légiós. — Sátorlapba burkoltuk őket, hogy senki se tudja, mire készülünk. Bouk Doub mellett megalltunk. Egységünk parancsnoka, Stalger. aki sohasem tagadta, hogy katonai tapasztalatait korábban az SS-ben szerezte, parancsot adott a három fogolynak. „Ássák meg saját sírjukat" — mondta érzéketlen hangon. Elkészültek a eödrök. Stamer ekkor géppisztolyéval lelőtte az algériaiakat. Egyetlen hosszú sorozattal. Azután belökte őket a gödörbe. — Ott voltam, amikor társaim megkínoztak egy algériai asszonyt — vallotta Günter Hansel. — Megkötöztek. Az orrát vastag kendőbe burkolták. Trágyalevet öntöttek a szájába. Némán tűrte a szörnyű megpróbáltatásokat. Ez felingerelte az egyik altisztet, aki nagy erővel ráugrott az asszony hasára. Csak a halál szabadította meg a további kínzásoktól... Nem sokkal később szökni akartam, azonban elfogtak. Brutálisan megvertek. Letépték rólam az inget. Meztelen hátamra fel kellett vennem egy nehéz zsákot. Szikladarabok voltak benne. Vékony dróttal kötözték rám a zsákot. Azután elhangzott a parancs. „Futás, körben a kaszárnya udvarán". Amíg bírtam, addig loholtam. Aztán összeestem. Korbáccsal ütöttek, hogy magamhoz térjek ... Napokig egy zárkában tartottak. Majd egy vízcsaphoz kötöttek. Elviselhetetlen szomjúság gyötört. Egy arasznyira a számtól folyt a víz, de nem ihattam belőle, őr állt mellettem, akinek az altiszt azt parancsolta: „Ha ez az állat inni mer, lődd le!" Nem sikerült a légiónak megfélemlíteni Algéria lakosságát, de nem sikerült fenntartani az egykori fegyelmet, mert egyre többen szöktek ebben az időszakban. A légió nagy visszavonulása 1954-ben Vietnamban kezdődött, ott kapták meg a történelmi jelentőségű első „Hátra arc!" parancsot. Ez a hatvanas esztendőkben gyorsuló ritmusban folytatódott. 1956-ban Marokkó es Tunisz. 1962-ben Algéria vívta ki függetlensegét. Párizs ügyes diplomáciai sakkhúzással még bizonyos katonai támaszpontokat biztosítani tudott, de már közeledett az idő, amikor a légiónak az egész É6zak-Afrikát el kell hagynia ' Folytatjuk*