Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

A FAI Közgyűlés az Ihadémián Tiszta forrásból kitíiuíetései Georgij Beregovoj szovjet űrhajóst a világűr békés meghódításában elért kima­gasló eredményeiért a Nem­zetközi Repülőszövetség Ga­garin-emlékéremmel tüntet- • te ki. A FAI egyidejűleg nagy aranyéremmel tüntette j Isi Szergej Iljusin akadénri- i kust, a repülés fejlesztésé- i ben szerzett érdemeiért. 1 Díszoklevelet kapott a Tu­poljev-féle repülőgéptervező , iroda egész kollektívája. Hózáporok és kánikula Dr. Márta György szegedi rektor az akadémiai díj első fokozatának kitüntetettje Tovabbra is a Kárpát-me­dence tartja Európában a melegrekordot. A vasárnap Budapesten mért 28,8 fokos maximum mindössze 0,3 fok­kal volt alacsonyabb az 1946. május 4-i rekordnál, és az or­szág különböző részein hét­főn is 25—30 fokig emelke­dett a higanyszál a hőmérők­ben. Ugyanakkor Nyugat-Euró­pában, az Északi-tenger kör­nyékén és a német—lengyel síkságon erősen felhős volt az ég, többfelé esett az eső, helyenként zivatarok kísére­tében. A Szovjetunió euró­pai területének északi és ke­leti részén az előretörő sark­vidéki légtömegek hatására felhőátvonulások, hózáporok es szélviharok keletkeztek. Egyelőre — legalábbis Ma­gyarország területét Illetően — sok változásra nincs kilá­tás. Kedd estig a meteoroló­gusok szerint időnként meg­növekvő felhőzet, elsősorban nyugaton és északon helyen­ként zápor, zivatar, napköz­ben megélénkülő déli, dél­nyugati szél lesz. Az idő me­leg marad. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—15, a legmagasabb nappali hő­mérséklet 24—29 fok között várható. A péntekig szóló távlati előrejelzés szerint a követke­ző napokban a legalacso­nyabb hajnali hőmérséklet 10—15, a legmagasabb nap­pali hőmérséklet 25—30 fok között lesz. öt millimétert meghaladó csapadék hazánk területének 30 százalékán várható, elsősorban ' zivatar formájában. (MTI) Mohács lesz a rekorder A mohácsi Duna-parton a következő néhány év alatt Európa legnagyobb, legkor­szerűbb farostlemezgyárát hozzák létre. Ennek az ipar­ágnak Mohács a hazai böl­csője, itt működik tizedik esztendeje az ország első és egyedüli farostlemezgyára, amelyre eddig több mint fél­milliárd forintot költött az állam. A további bővítés 480 millió forint költséggel va­lósul meg. Az évi 60 000 ton­na kapacitású új gyáregység berendezéseit az osztrák Funcder-cég szállítja a kö­zelmúltban megkötött szer­ződés alapján. A program szerint 1971 júliusától érkez­nek a gépek és az új gyár­egység 1973 januárjában kez­di meg a termelést. Hétrón délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében megkezdődött az Akadémia idei — immár 129. — évi közgyűlése. A köz­gyűlés elnökségében helyet foglalt dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. A közgyűlést Rusznyák Ist­ván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Ezután Erdey-Grúz Ti­bor főttQkár terjesztette elő az Akadémia elnökségének beszámolóját. — Az 1968. évet társadal­munk egészséges haladása, politikai viszonyaink stabili­tása, a népgazdaságban az irányítás új rendszerére va­ló áttérés jellemzi. Mindez kedvező volt a tudományok nagyjából eddigi ütemű to­vábbfejlődésére. Tudományos életünkben befejezéséhez kö­zeledik az a szakasz, amely­ben a mennyiségi fejlődés volt a domináló és mindin­kább előtérbe kerül a kuta­tási bázis minőségi fejleszté­se, a kutatómunka hatékony­ságának fokozása. — A gazdasági irányítás uj rendszerére való áttérés több vonatkozásban érintet­te és érinti a kutatás szférá­ját is. Fokozottabban előtér­be kerültek a társadalom aktuális konkrét igényei a tudománnyal szemben, szo­rosabbá váltak az elmélet és a gyakorlat kapcsolatai, nö­vekedett a kutatóhelyek ön­állósága és egyben vezetői­nek felelőssége. Az új gaz­dasági mechanizmus serken­tőleg hat a tudományos élet­re. A beszámoló a továbbiak­ban részletesen foglalkozott az egyes tudományágak hely­zetével, a kutatások tervezé­sével, a kádermunkával. a nemzetközi kapcsolatokkal. Ezután dr. Ajtai Miklós a párt és a kormány nevében üdvözölte az Akadémia köz­gyűlését, majd Rusznyák István átnyújtotta az idei akadémiai dijakat. A 12 ezer forintos első fokozatot kapta Kőhalmi Béla, az irodalom­tudományok kandidátusa, Szász Pál, a matematikai tu­dományok doktora. Derzsy Domokos, az állatorvcstudo­mányok kandidátusa, Holtán Zsuzsa, az orvostudományok kandidátusa, Tuschák Ró­bert, a műszaki tudományok doktora, Vitályos László, a műszaki tudományok kandi­dátusa, Bogdán Mihály, a műszaki tudományok kandi­dátusa, Berend Iván tudo­mányos munkatárs, Márta Ferenc, a kémiai tudományok doktora, tanszékvezető egye­temi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora ía homogén termikus bom­lási reakció vizsgálatával nemzetközileg is elismert, kiemelkedő alapkutatási eredményéért és más tudo­mányos eredményeiért), Kor­nál János, a közgazdaságtu­dományok doktora és Nemecz Ernő, a föld- és ásványtani tudományok doktora. Az akadémiai díj 8 ezer forintos második fokozatát 13 kutató kapta, ugyancsak jelentős kutatási eredmé­nyeiért. A közgyűlés nyilvános ülé­se Rusznyák István zársza­vával ért véget. Délután több tudományos osztály tartott ülést; s az osztály ülések ma folytatódnak. Az elnökség be­számolóját szerdán zárt ülé­sen vitatják meg. Magyar­koreai kulturális munkaterv Nyitány az A KNDK-ban tartózkodó magyar kulturális küldöttség a kölcsönös megértés és a barátság szellemében tartott tárgyalások után Phenjanban aláírta a két ország közötti kulturális munkatervet. Az okmányt magyar részről De­meter Sándor, a KKI alel­nöke, koreai részről pedig; Kim Szang Dzun, a KNDK Kulturális Kapcsolatok Bi- ! zottságának alelnöke irta alá. Az aláírt munkaterv 1969­re az együttműködés bővíté­sét irányozza elő és a mun­katerv keretében többek kö­zött idén egy 70 tagú koreai ének- és táncegyüttes és egy koreai művészeti kiállítás magyarországi vendégszerep­lésére, illetve megrendezésé­re kerül sor. A munkaterv aláírását követően Kim Szang Dzun, a koreai kul­turális küldöttség vezetője ebédet adott. Kádas István nagykövet ugyanaznap este vacsorát adott a koreai és a magyar küldöttség tiszteleté­re. Pak Szong CsoL a Koreai Munkapárt Politikai Bizott­ságának tagja, a KNDK mi­niszterelnök-helyettese és külügyminisztere május 5-én fogadta a KNDK-ban tartóz­kodó magyar kulturális kül­döttséget és baráti beszélge­tést folytatott a magyar ven­dégekkel. (MTI) Kedden kaput nyit a SZOT időszakos — tehát csak a nyári hónapokban működő — üdülőinek nagy része. Maga a nyári főidénv azonban hivatalosan csalt egy hónappal később, június 5-én kezdődik és szeptember 5-ig tart. Ebben a három hónapban már az összes SZOT-üdü­lők tele lesznek vendégek­kel. Valamivel rövidebb ideig tart a gyermeküdülés, hiszen annak az iskolák időbeosz­tásához kell igazodnia. Így a kifejezetten gyermekek számára fenntartott idősza­kos üdülők csak június 11-én nyitnak és szeptember 2-án már az utolsó csoporttól is búcsút vesznek. A felnőtteket és gyerme­keket egyformán számításba véve szeptember elejéig hozzá­vetőleg 170 000-en pihen­hetnek a szakszervezeti üdülőkben. Ezeket a számokat tovább növeli a hajókirándulások utasainak száma. A két SZOT-hajó, a „Szocialista Forradalom 50." és a „Buda­pest" valamint a MAHART­tól bérelt „Felszabadulás" a március 18-án megkezdett első aldunai, illetve pozsonyi kirándulástól az október 26-án végződő utolsó aldunai. illetve bécsi kirándulásig bonyolítja ie a programba vett több mint 60 utat. Ezekkel a hat, illetve tízna­pos hajóüdülésekkel a SZOT több mint 12 000 dolgozót jutalmaz az idén. (MTI) Megjelent a májusi Kisiparosok versenye Tegnap délelőtt Szegeden, Horváth Mihály utcai helyi­segében ült össze a KIOSZ Csongrád megyei választmá­nya, hogy megtárgyalja az elmúlt fél év munkáját. Az értekezleten részt vett Hor­váth János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak munkatársa. A megyei vezetőség beszámolóját Sass Ferencné megyei titkár is­mertette. majd mintegy húsz hozzászóló foglalkozott a kis­iparosok életének akutális problémáival, az új adóvi­szonyokkal és az ipari tanu­lók foglalkoztatásával. Az értekezleten ismertet­ték a Csongrád megyei alap­szervezetek között folyó munkaverseny elmúlt félévi eredményét, s átadták a győzteseknek az okleveleket. A járási helyi csoportok kö­zött ezúttal Hódmezővásár­hely szerezte meg az első he­lyet, a helyi csoportok leg­jobbja Mindszent te"' A szegedi írók folyóiratá­nak májusi számát tartalmas és érdekes összeállítás nyitja a hatvan éve született Radnó­! ti Miklósról. Két közeli ba­I rátja, Ortutay Gyula és Ba­j róti Dezső személyes emlé­keit teszi közzé. A költő öz­vegye Radnótinak egy leve­lét közli. Vargha Kálmán a Majális című verset elemzi. Több más anyagon kívül köz­readja még a folyóirat Rad­nóti fordítóinak a francia Anne-Marie de Backernek és az olasz Gianni Torinak írá­sát. Munkatársai közül ezúttal Takács Imrét mutatja be a folyóirat, illusztrációként kö­zölve a költő két érdekes versét. A szépirodalmi rovatban ezen kívül Hatvani Dániel, Gutái Magda, Oláh János, Bécs Ernő, Veress Miklós, Pardi Anna és Sípos Áron verseit. Kemény Dezső novel­láját és Cserhalmi Imre Fi­tos című tévéfilmjének foly­tatását olvashatjuk. A most is gazdag Hazai tü­kör Lődi Ferenc szocfbgráfiai igényű nagy riportját közli a dorozsmai cigányokról, Lelkek ablak nélkül címmel. Mészáros György a cigány népköltészetet mutatja be. A Kilátóban és a Művészet ro­vatban egyebek között Topot Antal szobrászművészről és a szegedi színház vezetesében beállott változásokról olvas­hatunk. Az új számot gazdag kriti­kai anyag és a most is szí­nes Krónika egészíti ki. A középikoru férfi a vizsgálat alkalmával megtagad­ja, hogy bármit is mondjon. Az egész vizsgálat úgymond nem érdekli. Ezzel a részéről le van zár­va az ügy. A tisztázás előtt pedig elzáródik egy út, to­vább kell tapogatózni az igazság után, mert valaki nem volt hajlandó lámpást gyújtani. Hogy miért? Nyilván nem akart ellentétbe kerülni senkivel. A baj ott van, hogy önmagával sem került ellentét­be, amikor így határozott. A konfliktus elöli ilyen kité­rés, az elhárító mozdulat, a szótlan magatartás lényegében nem más, mint beleegyezés. Beleegyezés valamibe, ami nincs rendjén, esetleg olyan valamibe is, ami kifejezetten bűn. Egy ember, vagy több, egy egész közösség ellen, s mindenképp a közösség erkölcse ellen. A baj ott van, amikor mindezt valaki simán összeegyeztetheti a lelkiis­meretével. Pedig, ha tud valamit, kötelessége volna tu­datni másokkal, a többiekkel is. Amint hogy aki tud valamit, annak kötelessége arról másokat is meggyőzni. Előfordul, hogy szakemberek ad­ják fel a bizonyítás harcát olyan esetekben, mikor a „fentről" elhangzó vélemény megcáfolására, érvek sora­koztatására lenne szükség. Kitérnék a szembejövő konf­liktus elől, igazuk tudatában is képtelenek igent vagy ne­met mondani. Inkább követnek egy csalhatatlannak mi­nősített, ám korántsem tévedhetetlen akaratot. Ezen a csinált békességen aztán nem is csak, vagy nem is any­nyira ők vesztenek, mint az egész közösség, amelynek a termékeny vita — bármilyen éles vita — állt volna ér­dekében. Az, hogy a vitából a jobbik megoldás kerüljön ki győztesen. Egyesek megfáradasra hivatkozva keresik a minden­áron való nyugalmat, kerülik az összecsapásokat, az őszinte véleménymondást, elsősorban persze fölfelé. Ha van is benne időnként megértésre apelláló motívum, min­denképpen rossz dolog ez, egyrészt mert rossz közérzetet szül az üzemben, hivatalban, másrészt mert hiányérzetet támaszt, üresjárat-jellege van. A félreállás már a közöm­bösséggel határos: a lelkiismeret joggal tiltakozik hát el­: lene, akár kis, akár nagy dolgokról, akár gazdasági, akár I politikai vonatkozásokról legyen szó. j Egyébként emberi méltóság kérdése is ez a reüek­| tálás. A hatalom ténye vagy akár illúziója is képes em­; bereket megszédíteni — mások ellenében. Akármilyen I iciri-piciri kis hatalom is, sőt, láthatjuk, többnyire a pi­eurka pozíciókból kukorékol leghangosabban a kiskirály­mentalitás. Ha a tisztviselő ügyintézéskor, a művezető a munkahelyen, vagy akár egy eladó bevásárlás közben ezt fitogtatja — s még "hány és hány napi alkalom a j konfliktusokra — az önérzet szót kér — és joggal. Amint szót kér mellette az állampolgári méltóság is. mikor pél­l dául a bürokráciával ütközik. Nyilvánvaló, hogy annak kell először is fellépni a jelenség ellen, aiki közvetlenül találkozik vele, a saját bőrén érzi. Mert akárhogy is néz­| zuk ezek a problémák vannak, s ha valakinek a kiski­ralvkodasra nincsen szava, azzal csak méginkább báto­, rítja az ilyenféle illúziókat. Szocialista társadalmunk rendkívül tág lehetőséget j biztosít az egyén számára. De ebben az is benne van, • hogy az egyénnek mindem szálat meg kell ragadnia, ami a szocialista szellemhez kötődhet. A maga gyakorlatában ki-ki ezerszer és ezerszer kerül döntés elé. Az ember­ség. a tisztesség, a legjobb utdás alapján határozhat, ezek viszont általában nem a könnyebb ellenállás felé irá­nyítják. De az őszinte sző, a meggyőződés tiszta forrásából fakadó kiállás annyival értékesebb is. Legjobb tudása sze­rint, őszintén tárta fel a gondokat egy gyár küldötte a szocialista brigádvezetők országos értekezletén. „Lehet, hogy lesz egy kis baj" — mondta már akkor, számítva, hogy talán neheztelni fognak rá. de vállalta. Mint azóta értesülhettünk, valóban — enyhén szólva — „nehezte­, lés" lett belőle. S úgy áll a dolog, hogy a küldött, a szak­! ma egyik legjobb fonónője megválik eddigi, egyben első munkahelyétől. Őszintesége mégis, ezzel együtt is ösztön­1 zés: a hibák szóvá- és jóvátételére. A vele szemben ta­núsított magatartás viszont érthetően ellenérzéseket vált ki a közvéleményből. A z egymásrautaltság és összetartozás érzése nem­csak hogy nem zárja ki, sőt erősiti a felelősséget a | különféle emberi konfliktusok alkalmából. Mert ; aki hallgat, az általában önmagáért hallgat, de aki szól. i aki föllép igaza tudatában, mindig egyben másokért is cselekszik. Azért, hogy gyökeresedjen a jobb, igazán szo­cialista szellemű magatartás, hogy ritkuljanak az ember) önzés, hiúság vagy éppen ostobaság okozta hibák. SIMÁI MIHÁLY Külföldi Május elseje alkalmából szinte a világ minden tájá­ról érkeztek hazánkban kül­döttek: a proletár interna­cionalizmus követei. Számos szakszervezeti delegáció vett részt az ünnepi rendezvé­nyeken, s vesz részt jelen­leg abban az országjárásban, melynek célja a magyar munkásosztály, a magyar nép életének, a szakszerve­zet tevékenységének megis­merése. Tegnap délelőtt Sze­gedre érkezett egy hattagú küldöttség. Tagjai: Nikola Vaszilev Nikolov, a Vraca terület SZMT-elnöke és Gjurka Szimeonova textil­munkasnő Bulgáriából; Wa­lid El-Samorrai, a szakszer­vezet központi vezetőségének tagja és Abdullah El-Arabi szakszervezeti tanácsadó, egyben a szakszervezeti új­ság rovatvezetője Irakból; Ahmed Husszein, Husszein Ahmed, az EAK szakszerve­zeti küldöttségének vezető­je; és Panyiotisz Minasz, a ciprusi textil-szakszervezet főtitkára. Az új szakszervezeti szék­házban Juhász József, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának vezető titkára fogadta őket. Délután a megyei tanács­házára vezetett a delegáció útja, ahol Győri Imre, a MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­bizottság első titkára fogad­ta, s részletesen tájékoztatta őket megyénk fejlődéséről, társadalmi-politikai arcula­táról. A beszélgetésen jelen volt Siklós János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Perjési László, a városi pártbizottság első titkára, s a megyei városi pártbizott­ság több vezető munkatársa Ezt követően az SZMT szék­házában a szakszervezetek tevékenységéről folytattak eszmecserét vendégek és vendéglátók, majd városné­zés következett. Ma délelőtt a szalámigyá­rat, kora délután pedig a szegedi textilműveket láto­gatják meg, ezután Sándor­falvára mennek, ahol lovas­bemutató is szerepel a prog­ramban. Szerdán béke-nagy­gyűlésen vesznek részt Sze­geden. Ezt követően mind­szenti termelőszövetkezetbe, majd szentesi sütőipari üzembe vezet útjuk, s ezzel fejeződik be a háromnapos látogatás. KEDD, 1969. MÁJUS 6, DÉLMAGYARORSZÁG1

Next

/
Oldalképek
Tartalom