Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

rr MIBŐL? M

ódunk már van, csak valahogy a pénzünk kevés mindig. Hiszen ha valahol előadunk manapság egy közérdekű kérést, kívánságot, — napi sürgősségűt, vagy cicomázott álmodozást — jön egy szemüveges, okos ember, felemeli a mutatóujját és azt mondja: miből? Nem ls kell több és részletesebb magyarázat, ilyenkor mi szégyellősen és megértően, tétován majd bólogatva elmegyünk. Természetesen azért egy másik szemüveges pénzügyi emberhez, ö sem sokat spekulál a dolgon, hanem mint aki tudja, mennyi van a kasszában, már osztja is a választ: nem futja. Jó, ha viccesen meg nem kérdezi: aztán mennyi pénzt hoztál erre? Pár helyen még megpróbáljuk, különösen ha valamiféle kollektív megbízás teszi a kötelességet, de egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy be vagyunk kerítve ilyen figyelmeztető mutatóujjakkal, melyeknek mindegyike tilalomfaként mered az emberre. S már nem is úgy szól a visszakérdezés, hogy miből, hanem elég gyakran különleges és eredeti hangsúllyal, kicsit gúnyosan, cinikusan: mibúl, Ubúl? Egy bukszába hordjuk a pénzt, — úgy értve: közös akarattal, s munkával rakjuk össze, amit nemzeti jövedelemnek hívunk. A kiadás tételeit is közös érdekekhez igazítjuk. Belebeszél abba mindenki, hogy erre kellene meg arra; útra, járdára, kútra, gázvezetékre, bölcsődére, napközis konyhára... és persze, mindenre sosem futja. A kívánságoknak szárnyuk van, az anyagi lehetőségek pedig gyalog járnak. Dárius pénzeszsákját be tudnánk mi osztani, méghozzá úgy, hogy fölösleges luxusra egy aranyat sem pazarolnánk. Tisztelni kell hát ezeket a figyelmeztető ujjakat. Ha nem ülnének szigorú pénzügyi emberek a kasszán, szertelenül folyhatna szét sok pénzünk. De azért mégis, ezek az ujjak! Valahogy úgy érzem: már-már reflexszerűen emelkednek. Be sem fejezi, meg sem magyarázza még teljesen az ember, miről van szó pontosan, milyen társadalmi, szociális adósságról, már látja ezt a szigorú tilalomfát: miből? S minthogy látja, elerőtlenednek az érvei, megcsappan a bizonyítási kedve, belső szégyenkezés önti el: ejnye, ejnye, hát nem érted meg, hogy üres a kassza, illetve minden garasnak megvan már a helye? Pontosan megfigyeltem ezt a folyamatot egy közéleti fórumon. Mondta a felszólaló, hogy hol s min kellene sürgősen változtatni, kedvvel, hévvel magyarázta, míg észre nem vette, hogy a pénzügyi főember feléje mutatva öszszefeni jobb kezének hüvelyk és mutatóujját, ami közismerten pénzt jelent a kultúremberek jelbeszédében. Akkor aztán alább esett a hangja, elszállt belőle a lelkesedés. Be is fejezte hamarosan, zavartan, szinte dadogva: no igen ... természetesen,... hiszen tudom én, hogy kevés a pénz ... csakhát, ha esetleg mégis, netalántán ... S ha az idén nem is, de talán jövőre... és elnézést... igen, gondolhattam volna erre ... Magam úgy vagyok ezzel mégis, hogy hiszek ezeknek a mutatóujjfiknak. Sehol nincs a pénz olvasatlanul. Be kell osztani, garas szerint, és minden fillérnek meg kell nézni a helyét. Viszont a jobb beosztást már-már ez a sok „miből" teszi szinte lehetetlenné. A közérdekű, naponta születő, s jogosnak elismert kívánságok bizonyos elhárítását érzem benne. Olyasféle szemérmet kényszerítenek ezek o figyelmeztető ujjak a köz dolgaival naponta foglalkozó emberekre, akik összegyűjtik, rendezik és tolmácsolják a közösség kéréseit, ami eleve súgja, ihleti a belenyugvást, a „pénztelenség" elvével való megalkuvást. Hiszen azért fordítva is igaz a dolog: sosincs elég pénzünk, de azért költünk mi eleget útra is, járdára is, vízre is, közegészségügyre és közvilágításra is, meg mindenre. Pedig amikor azok szóba jöttek, amiket most a kassza finanszíroz, a mutatóujjak akkor is fenn voltak. Egy kérés, egy igény nem szentség, még ha jogos is. Rendet kell tartani a kívánságok között, sorolni kell őket sürgősség, realitás szerint. Majd ekkor és akkor eljön az ideje, mert előbbre való dolgok vannak. Vagyis tartalmi indoklásra van szükség, amit megértenek ott is, ahol a kérést fogalmazták. Ez ugyanis, akár hogyan forgatjuk, hogy nincs pénz — nem megfelelő magyarázat. Mert ezek a figyelmeztető ujjak arra igen jók, hogy az oktalan illúziókat elhessentsék, hogy józan mértékre intsenek, de ugyanakkor, igen olcsón fizetik ki a kérelmezőt. És ne is ámítsuk magunkat, mert pénzünk ls van. Jórésze, igaz, eleve elrendelt, nagy közösségi érdekre szánt összeg, amelyből elcsípni vétek volna. De száz példa is kínálkozik, hogy ha parancsoló szükségszerűség követelte, mégis mindig kitellett valahogyan és valahonnan. S így lesz ez ezután is. Különösképpen ha figyelembe vesszük, hogy januártól a tanácsok is önállósan gazdálkodnak. A választott testületeknek nagyobb szabadságuk lesz a rendelkezésre álló összegek felhasználásában. S hogy jól gazdálkodjunk, igenis össze kell gyűjteni a jogos kívánságokat, igényeket, hogy azután a kollektív bölcsesség rostálhassa és rangsorolhassa őket. Valaki egyszer megfogalmazta ezt az elvet: a ml népünk megértő, okos, gondolkodó nép, tudja, hogy olykor „nem"-et kell mondani bizonyos, korán megfogalmazott társadalmi igényekre. Igen, így van. Ezért kevesebb — meg természetesen sok-sok igény kielégítése miatt — a türelmetlenség, ezért több a megértés. S méginkább így lesz, ha meredező ujjak helyett magyarázatot mutatunk fel, s terminust szabunk elismerten szükséges szociális, kommunális, közegészségügyi stb. kívánságok megvalósítására. Sz. SIMON ISTVÁN VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK? Mai számunkból: A MAGYAR SZOCIALISTA MVSKASPÁR f LAPJA 58. évfolyam, 6. szám Ara: 70 fillér Kedd, 1968. január 9. Március végén kezdik a nyereségrészesedés kifizetését Már valamennyi vállalatnál készülnek az 1967. évi mérlegbeszámolói, a minisztériumok megkezdték a mérlegek ellenőrzését, s e munkák befejezése után kerül sor a nyereségrészesedés szétosztására. A kifizetést előreláthatólag március végén kezdik el, és egy-két hét alatt le is bonyolítják. A Pénzügyminisztérium február végén kapja meg a mérlegbeszámolók előzetes adatait, az előzetes becslések alapján azonban már bizonyos, hogy a nyereségrészesedés összege az idén a tavalyié körül mozog. Az eddigi módszer szerint egyébként most osztanak majd utoljára nyereségrészesedést, a gazdaságirányítás reformjának megfelelően ugyanis az 1968-as eredmények alapián a jövő év elején már maguk a vállalatok fizetnek részesedési alapjukból. Több tárca, ezen belül számos vállalat jelentős sikereket ért el 1967-ben, s ennek megfelelően alakult nyereségrészesedésük is. A kohó- és gépipar valamennyi tervmutatóját túlteljesítette tavaly, s körülbelül egymilliárd forint értékű árut gyártott exportra terven felül. Számottevő többletnyereségének köszönheti, hogy a múlt évi munka alapján félmilliárd forintot meghaladó összeget oszthat ki. A kohászati vállalatok átlag körülbelül 22, a gépipariak mintegy 17 nap bérüknek megfelelő összeget kapnak. Csekély kivételtől eltekintve szinte valamennyi vállalat kiérdemelte a nyereségrészesedést, egész sor üzem pedig az átlagot jóval meghaladó összeghez jut. Ezek közé tartozik a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, az öntödei Vá'lalat. az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, a Haitómű- és Felvonógyár, a Csepel Autógyár stb. Közülük némelyik a 26 napi bérnek megfelelő maximális részesedéssel számolhat. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium építőanyag- és szerkezetgyártó ipara a múlt évben jelentősen túlteljesítette tervét, több mint 750 millió forint értékű építőanyagipari termékkel tetézte meg az előirányzatot. Az előzetes számítások szerint a tervtúlteljesítéssel és a gazdaságosabb munkával szerzett többletbevétel alapján az idén már átlagosan 15 napos nyereségrészesedést kapnak az iparág vállalatainak dolgozói. A könnyűipari vállalatok, miután jelentős gazdasági eredménnyel zárták az 1967es évet, számottevő nyereségrészesedést oszthatnak majd dolgozóiknak. Az idén előreláthatólag a kifizethető összeg az egész minisztériumi ipar átlagában eléri majd a 22 napi bért. Húsz vállalatnál a maximális nyereségrészesedésre számíthatnak, ezek közé tartozik a Richards Finomposztógyár, a Minőségi Cipőgyár, a győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. A nyereségrészesedés a könynyűiparban előreláthatólag több mint 280 millió forinttal növeli a dolgozók keresetét (MTI) Mazarov és Kasszer megbeszélése Szovjet küldöttség az Asszuáni-gát építésének évfordulóján Mazurov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, aki a kormányküldöttség élén érkezett az EAK-ba, hogy résztvegyen az Asszuáni-gát építésének nyolcadik évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken, vasárnap látogatást tett Nassze" elnöknél. A két ország között fennálló kapcsolatokra jellemző szívélyesség és barátság légkörében lefolyt beszélgetésben a két államférfi véleményt cserélt a feleket érdeklő kérdésekről. A találkozón szovjet részről jelen volt Szemjonov külügyminiszter-helyettes, Vinográdov, a Szovjetunió kairói nagykövete, egyiptomi részről pedig Ali Szabri, alelnök és Mohammed Murád Ghaleb, az EAK moszkvai nagykövete. Ali Szabri, az EAK alelnöke vasárnap este fogadást adott a Kirill Mazurov első miniszterelnök-helyettes vezetésével az EAK-ban tartózkodó szovjet kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson mondott beszédében Ali Szabri megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy szovjet küldöttséget üdvözlöhetnek az Asszuáni-gát építkezése megkezdésének 8. évfordulójának ünnepségein. Méltatta a két nép barátságát, amelynek egyik rendkívüli szemléletes példája éppen az Asszuáni-gát építése. A közel-keleti helyzettel foglalkozva Ali Szabri többek között kijelentette: népünk tudatában van annak, hogy az a harc, amelyet az imperialista uralom és az izraeli agresszió erői ellen folytatunk, elkerülhetetlen szi i.ségszerűség és pozitív hozzájárulás ahhoz a nagyméretű harchoz, amely a szabadság, az igazság és haladás, illetve a kolonializmus, a/. elnyomás, a fajüldözés és az elmaradottság erői között folyik. Válaszbeszédében Kirill Mazurov köszönetet mondott a meleg fogadtatásért. Nemzetközi kérdésekkel foglalkozva kitért a közelkeleti helyzetre is. Mazurov kijelentette, hogy Izrael és a mögötte álló imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok, továbbra is lelepleződnek, mint az agresszió és a neokolonializmus népellenes politikájának képviselői. A térségben uralkodó feszültség kiéleződéséért őket terheli a teljes felelősség Az izraeli vezetőik, akiket nyíltan támogatnak kívülről, az arab földek annektálásának leplezetlen terveivel állnak elő. Ez a rablópolitika azonban nem végződhet mással, mint teljes kudarccal. (MTI) Özemben az új brikelígyár Hétfőn üzembehelyezték a várpalotai brikett gyárat, amelyet azért alapítottak, hogy a helybeli bányákból kikerülő nagymennyiségű szénport értékesíteni tudják. Az új brikettgyár évente 46 ezer tonnányi brikettet gyárt. A 4—5 ezer kalóriás fűtőanyaghoz 10 százalékos arányban pécsi szenet használ fel. Tito tárgyalásai Afganisztánban Kabulban hétfőn délelőtt megkezdődtek az afgán—jugoszláv politikai tárgyalások Joszip Broz Tito jugoszláv elnök és munkatársai, valamint Mohammed Zahir sah, Afganisztán királya, Ahmed Etemadi miniszterelnök és a kormány más tagjai között Kabuli politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak e tárgyalásoknak és úgy tudják, hogy elsősorban a nemzetközi élet és a két ország kapcsolatainak legidőszerűbb kérdéseit vitatják meg. Afganisztán nézetei az ázsiai és általában a világ politikai fejlődésének sok kérdésében közel állnak, vagy azonosak Jugoszlávia nézeteivel. Tito elnök hétfőn délelőtt megkoszorúzta Mohammed Nadir afgán király mauzóleumát, délben pedig Abdul Zahir, az afgán parlament elnöke díszebédet rendezett Tito elnök és felesége tiszteletére. A délután folvamán Tito elnök az Afganisztánban dologzó jugoszlávok küldöttségét fogadta. (MTI) Kambodzsába érkezett Johnson megbízottja Chester Bowles amerikai lenleg nincs olyan fél, nagykövet, Johnson elnök amellyel meg lehetne tárkülönmegbízottja hétfőn gyalni a határok pontos kimegérkezett Phnom Penhbe, tűzését Kambodzsa fővárosába. Az amerikai nagykövet Johnson elnök megbízásából folytat tárgyalásokat Szihanuk herceg kambodzsai államfővel. Ez lesz az első hivatalos érintkezés a két ország között 1965 óta, amikor kambodzsai falvakat ért amerikai támadások nyomán Szihanuk herceg megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Szihanuk herceg vasárnap sajtóértekezleten közölte: szerdán fogadja az amerikai megbízottat. Hozzáfűzte: nem hajlandó tárgyalni Bowles nagykövettel az amerikaiak „üldözési jogáról" Szihanuk kijelentette: nem létezik a kambodzsai határok meghatározásának állítólagos problémája, ilyen célú tárgyalásokra csak a vietnami háború beteiezése után kerülhet sor, mivel jeÁTRENDEZIK AZ ARADI VÉRTANUK TERÉT EMBERI VAGY MECHANIKUS SZÍVVEL? BEFUTOTT A SZÁZADIK AZ IDEI TÜZELŐ AKCIÓRÓL A 13-AS VITRIN TITKA A LOTTÖ TARGYNYEREMÉNYEI az arab csúcsot Az Arab Liga tanácsa úgy döntött, hogy bizonytalan időre elhalasztja az arab csúcsértekezletet, amelyet január 17-én tartottak volna Rabatban. Marokkó, a vendéglátó ország, a tanácskozás időpontjának kitűzésével összefüggésben fenntartja a kapcsolatokat az érintett országokkal. (MTI) Walter U!brícht fogadta Fock Jenő! Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke hétfőn fogadta Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét, aki szabadságát tölti a Német Demokratikus Köztársaságban. A fogadásnál jelen volt Willl Stoph az NDK Minisztertanácsának elnöke és Tömpe András hazánk berlini nagykövete. (MTI) Szovle!—Trancla tárgyalás Moszkvában hétfőn megnyílt a szovjet—francia állandó gazdasági vegyesbizottság — az úgynevezett nagybizottság — második ülésszaka, amelyen a tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés fokozásának és a kereskedelem fejlesztésének problémáit vitatják meg. A szovjet küldöttséget Vlagyimir Kirillin, a minisztertanács elnökhelyettese, a francia delegációt pedig Michel Debré gazdasági és pénzügyminiszter vezeti. (MTI) Egészségügyi mérleg Több a gyerek Emelkedik a ba esetek száma A napokban elkészült — az utolsó hónap kivételével — az elmúlt év egészségügyi statisztikája. Számadataiból kitűnik, hogy az élveszületések száma tavaly újból növekedett. Tizenegy hónap alatt csaknem annyian születtek mint 1966-ban. A -secsemőhalandóság 1967. első 11 hónapjában már csak 37 ezrelék volt. A természetes szaporodás a megelőző év hasonló időszakához számítva 8 százalékkal nőtt A főbb halálokok között változatlanul a szívbetegségek állnak az első, a rosszindulatú daganatok pedig a második helyen. Fertőző betegségek közül csak a vörhenvből és a kanyaróból jelentettek be az 1966-évinél lényegesen többet. Szamárköhögésben viszont mindössze 237-en betegedtek meg, az előzó évi 2204-gyel szemben. Járványos gyermekbénulást tavaly is csak kettőt jelen lettek be. Figyelmeztető adat, hogy évről-évre fokozatosan nő a balesetek száma, s négyezret meghaladó számmal a halalokol: között negyedik helyen állnak. (MTI) 0