Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

„Lenin € : egyik fia'1 Belocerkovszkij Antal emlékezete Irta Péter László Baráti és üzleti szálak t?gy orosz munkás, neve szerint Belocerkovszkg Antal, M-J az akkor még kancsukás és akasztófás hazájából elfutott Szegedre. Közben keleten fölkelt a nap, új csillaga támadt az emberiségnek: Lenin! Es az ő országa eljött, itt van, végig fog érni a világon ... már bennem érzem ... már vak, aki nem látja, süket, aki nem hallja, és balga, aki tagadja ... így írt a szegedi Tűz című hetilap 1918. december 21-i számában Lenin országának egyik fia címmel a kommunistává ért újságíró, Szalay János. Annak kapcsán írt az addig nem ismert orosz forradalmárról, hogy Belocerkovszkij a Szeged és Vidéke 1918. december 10-i számában a forradalmi szocializmus álláspontjáról szállt vitába Eisner Manónak a polgári radikális párt gyűlésén elmondott beszédével. Belocerkovszkij vitába szállt Móra Ferencnek a feministák gyűlésén elmondott szavaival is. „Ö mondotta, hogy a radikális és a szociáldemokrata párt között nincs különbség. Ez nem áll, a különbség nagy, és az a különbség az osztálykülönbség" Odesszától Szegedig Kl volt ez a kissé bicegő, nagybajuszú szőke férfi, akinek nevét csak ekkor írják le a szegedi újságok? Hivatásos forradalmár volt, bolsevik, a Kommunisták MagyarStszági Pártja szegedi szervezetének alapító tagja. Ütja messziről vezetett Szegedre, s a forradalmak bukása után ismét messzire kanyarodott. A dél-ukrajnai Jelizavetgrádban, a mai Kirovogródban született 1881-ben. Apja, Naum Belocerkovszkij népr tanító korán meghalt; Anatolij csak nyolc éves volt, amikor négy lánytestvérével apa nélkül maradt. Tizenkétéves, amikor nyomdásztanoncnak áll, majd később kitanulja a fényképészetet. Már ekkor bekapcsolódik a munkásmozgalomba. 1903-ban Odesszában részt vesz a fényképészeti alkalmazottak és nyomdászok sztrájkjában. 1904-ben Bahmutban, a mai Arfyomovszkban már ő vezeti a fényképészeti és nyomdai A szegedi ipar szovjet partnerei röpcédulák is készültek, kezdődtek meg a tanácskozások, amelyek 1919. január 1-én a KMP megalakulásához vezettek. Udvardi János, a szervezet első titkára is nála szállt meg. A Károlyi-rendszer idején együtt szervezték a forradalmi szocializmus erőit, a pártot. Március 9-én a kommunista katonák gyűlésének egyik szónoka. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a forradalmi intéző bizottság sajtóbizottságának és pénzügyi bizottságának tagja. Ö küzd elsősorban azért, hogy a franciák által letartóztatott és a Csillag-börtönbe zárt orosz missziót kiszabadítsák. Hogy ez fegyverrel nem sikerült, Belocerkovszkij megvesztegette az őrséget: Cseriov elvtárs, a szovjet szakszervezetek egyik későbbi vezetője és Berman professzor, valamint több társuk így menekült meg. Nagy napok után bujdosás A franciák ultimátuma után Belocerkovszkij is elhagyta a várost. A párt központi bizottságának utasítása alapján ö a fővárosba ment, és Szántó Béla hadügyi népbiztos beosztottjaként, mint a Vörös Hadsereg Nemzetközi Toborozó Bizottságának küldötte járta a volt orosz hadifogolytáborokat. A Szegedről szabadult Cserlovval és Uraszovval, a szovjet külügyi népbiztosság diplomáciai fudolgozók sztrájkját siker- táraival együtt előadásokat re, és megalapítja szakszervezetüket. Ettől az évtől tagja az Oroszországi Szociáldemokrata Pártnak. 1905tartottak az orosz katonáknak. Utóbb, a szegediek kérésére, visszajött Szeged alá, és a demarkációs vonalon ben részt vesz az odesszai állomásozó vörös egységek forradalmi megmozdulásokban. Feodoszijában egy társával fényképészmúhelyt nyit, de kiköti, hogy ő létének fönntartása végett és forradalmi tevékenységének leplezésére dolgozik a műhelyben és naponta csak 2—3 órát, a többiben pártmunkát végez. Pár hónap múltán Melitopolban folytatja tevékenységét, itt egy nagy méretű lebukás során öt is letartóztatták, de hamar kiengedték. Visszatért Bahmutba, azonban itt is bebörtönözték: 1906-ban a szimferopoli börtönben egy évig tartják vizsgálati fogságban az ún. „krími tizenegyek" pőrében. Csonttuberkulózisa a lábán csúnya sebet okozott — ez látszott meg járásén —, s ezért még ítélet előtt kiengedték. Henszonból való felesége, akkor még menyasszonya, Wainstein Anna (1889— 1956), akivel a mozgalomban ismerkedett meg, segítette szökését A földműves családból való lány 15 éves korában elhagyta otthonát atyja zsarnoksága elől. Anyja az ifjú forradalmárokkal érzett, ő rejtegette Belocerkovszkijt, s pénzzel támogatta, hogy a cári Oroszországból menekülhessen. 1907-ben Bécsbe jut, onnan a rendőrség hamarosan kitiltja, igy kerül 1908-ban Budapestre. Itt találkozik menyasszonyával: házasságot kötnek. Első gyermekük, Lili Budapesten született 1909. június 22-én. Ma már kideríthetetlen, miért jöttek Belocerkovszkijék 1909 őszén Szegedre. Mindenesetre a magyar nyelv elsajátítása után, 1§10-ben Be'orerkovszkij már tagja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. Szegeden szervezője és vezetője az első marxista köröknek. 19íC-ban a szociáldemokrata ellenzék kikovácsolója ~bböl a magból jött létre 1918 decemberében a KMP szegedi szervezete. Az ő Vitéz utca 6. sz. alatti lakásán, ahol politikai biztosa lett. Családját Gödöllőről ekkor hozta vissza Szatymazra, A Tanácsköztársaság leverése után feleségét és gyermekeit, f köztük a kéthónapos Tibort, a franciák visszavitték Szegedre, és lakásukra internálták. Belocerkovszkij Szerbia felé vette útját, de elfogták. Szerencsére személyazonosságát nem tudták, de így is megkínozták, tizennyolc fogát kiverték, arcán, testén örök nyomokat hagytak, aztán több társával átdobták a határon, azzal, hogy a szerbek ellen kémkedtek. A szerbek erre a szemendriai koncentrációs táborba vitték őket, innen azonban Belocerkovszkij néhány hónap múltán hazaszökött Szegedre. Állandó megfigyelés alatt álló lakására nem mehetett, így Lengyel János gének. Péterné a megbeszélt időben az utcán látszatra egy kakasra alkudtak egymással, s asszony földobta a szárnyast ... Rejtegetése úgy ért véget, hogy a párt megszervezte menekülését. Klein Ferenc névre kiállított hamis útlevéllel, álszakálla.1, szemüveggel, plédbe búrkolózva indult útnak: beavatott vasutasok adták kézről kézre, míg átjutott a csehszlovák határon, majd Bécsbe. Családja Sopronnál szökött át a határon ... Két évig az emigránsok keserű és sovány kenj/erét eszik, de ekkor a szovjet külképviselet es a Vörös Segély révén családjával együtt a fogolycsere egyik transzportjához csatlakozhat — és visszaérkezik hazájába Lenin országának fia. Moszkvában Otthon sem pihen: egy fényképészeti cikkeket gyártó moszkvai üzem igazgatója, dolgozik a GPU-nál Moszkvában, majd Artyomovszkban, aztán újból a fővárosban teljesít különféle gazdasági és politikai föladatokat. Utoljára a Járványtani Tudományos Kutató Intézet párttitkára, innen vonul — kiemelt nyugdíjjal — nyugállományba. Megkapta a Vörös Partizán címet, és tagja volt a Kun Béla alapította ún. Zemljacesztvo („Földiek") szövetsécipészmester Szekeres utca A forradalmi munkával 18. számú házának padlásán, szervezete elhasználódott, majd Vékes Józsefné Csemegi utca 21. sz. házában húzódott meg mintegy tíz hónapon át, 1920 végéig. A szegedi ügyészség körözőlevelét a Párttörténeti Intézet archívuma őrzi: bűnéül azt rótták föl, hogy a forradalmi törvényszék vádbiztosa és a munkástanács pénzügyi megbízottja volt. Lánya, Lili — aki naponta titokban vitte az élelmet apjának — érdekes epizódot mesélt el ebből az időből. Belocerkovszkij csak úgy mehetett lopva haza családjához látogatóba, ha felesége és a háztartási alkalmazottként velük élő Kovács egészsége megromlott. 1946 tavaszán hunyt el. öt gyermeke közül két lánya, Raissza és Judit Szeged szülötte, Tibor a forradalom alatt Gödöllőn született. Vlagyimir pedig már régi — és új — hazájukban, Moszkvában. Ott is élnek, majdnem mindegyik mérnök. Legidősebb lánya, Lili, 1956-ban hazajött szülővárosába, Pestre. A moszkvai rádió bemondója volt (1949— 51), most a Kossuth Kiadó szerkesztője, ö 10—11 évesen élte át Szegeden a megpróbáltatások nehéz napjait, már akkor megtanulta a forradalmi munkát. •lelocerkovszky Lili a napokban Szegeden járt, hogy fölkeresse egykori lakóházukat, édesapja rejtekhelyeit, és találkozzék 47 év után Lengyel nénivel és családjával. Azon a kedves összejövetelen, amelyen — a fölszabadulás előtti forradalmi mozgalom harcosainak. Lengyel Máriának, Lengyel István Jánosnak, Nagygyörgy Máriának, Pusztai Józsefnak, valamint Pusztai Józsefnénak, Móczán Lajosnénak körébon — elmondta nekem édesapja küzdelmes életét, megszívlelendő javaslat vetődött föl. Méltó lenne, ha a Partizán utca (volt Vitéz u.) 6. sz. lakóházat, amely a kommunista mozgalom szegedi bölcsője volt, a mostani forradalmi jubileum jegyében, készülve már a magyar forradalmak fél évszázados fordulójára, márványtáblával örökítenénk meg. A Szovjetunióhoz, mint külkereskedelmi partnerhez Szeged iparát is egyre sűrűbb, erősebb szálak fűzik. A Tisza partján készült termékekből számosat kedvelnek a Volga, a Don mentén is; a kölcsönös előnyök alapján történő üzletkötések megbízható bázist jelentenek az exportáló üzemeknek. VENGERSZKAJA GULJAS ÉS ZAKUSZKA A 30 vagon ízes-csípős szegedi paprikából 20 már útnak is indult, a 63 vagon levespor sokezernyi kockája pedig már teljes egészében szovjet föMön van. Az idén is, mint korábban, nagy mennyiségű fűszert és sok ízletes levesnek-valót exportálnak a Szovjetunióba a szegedi Paprikáfeldolgozóból. A „Vengerszkaja Guljas" feliratú szegedi gulyást — tanúk erre a magyar turisták, még inkább, akik tanulmányaikat végezték Moszkvában vagy másutt —, szeretik a szovjet emberek. Aminthogy a zöldséglevesnek és a húslevesnek is keletje van a boltokban. Az élelmiszeripar másik ..nagyhatalma", a Szegedi Konzervgyár különösen nagy mennyiségben szállít a Szovjetunióba. A mintegy 1300 vagon lecsó, zöldborsó, befőtt, dzsem, savanyúság és sűrített paradicsom mellett már évek óta gyártják a zakuszka nevű, csak az orosz konyháról ismerős konzervet. Ebből a zöldségfélékkel töltött paradicsomos paprikából idén is 600 vagonra valót készítenek. Az üzleten kívüli szálak is erősek; az üzemek, s a kutatóintézetek kölcsönös haszonnal cserélik a gyártási tapasztalatokat, a két odeszszal konzervgyárral pedig különösen szoros munkakapcsolat, szíves --barátság alakult ki. CIPÓK EZREI A Szegedi Ruhagyárban több mint 50 ezer férfiöltöny és 15 ezer lastex nadrág készül idén szovjet megrendelésre. A szintetikus anyagokból gyártott, modern fazonú, tetszetős ruházati cikkek jól megfelelnek at igényeknek; ezért jövőre is nagyobb rendelésre van kilátás. A ruhagyár az egyik példa arra, hogy az üzemek kereskedelmi kapcsolatait menynyire át- meg átszövik az egvüttmunkálkodás, a kooperáló barátság szálai. A kutatási tapasztalatok, műszaki megoldások, technológiai eljárások is gazdát cserélnek a látogatások alkalmával. Tavaly például a Szegedi Ruhagyártól vásároltak találmányt a szovjet szakemberek, most pedig a szegediek várnak egy elektronikus számítógépet — értéke 1 millió forint —, amelyet mint kitűnő célgépet tudnak majd alkalmazni. Moszkvai és kijevi ruhaüzemekbe hat szakember látogatott, illetve látogat idén a gyárból; ezek a találkozások és tanácskozások is kölcsönös előnyökkel járnak. BAROMFIFELDOLGOZÓ GÉPSOROK A szegedi és Csongrád megyei ktsz-ek közül szintén jónéhányat. fűznek üzleti szálak a Szovjetunióhoz. Ami azonban a legszemléletesebben vall erről a kapcsolatról, az a szövetkezetek újkeletú nagy vállalkozása: a baromfifeldolgozó üzem exportja. Tizennyolc hazai kisipafl szövetkezet — a mi vidékünkről két szegedi, egyegy makói, vásárhelyi, csongrádi és szentesi közösmúhely — összefogásából született a reprezentatív vállalkozás. A kijevi húsfeldolgozó kombinátban épp a napokban mutatták be az első vágó, zsigereló és feldolgozó vonalat. STABIL ES IGÉNYES S lehetne még folytatni a sort; csak nemrég adtunk hírt arról, hogy a szegedi EMERGÉ gumigyár speciális mélyfúró tömlőket gyárt a Szovjetuniónak. De a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, s még jónéhány szegedi üzem, szövetkezet is partneri viszonyban áll a szovjet kereskedelemmel. Ehhez hozzátehetjük, hogy a szovjet piac nemcsak stabil, hanem rendkívül igényes is; a nagymennyiségű vásárlás tehát egyben elismerés is, márkajelzés a szegedi ipar termékei számára. Simái Mihály A Minőségi Cipőgyár szegedi gyárából tavaszi—nyári hői cipőket exportálnak idén a Szovjetunióba. Hoszszú, — immár hét esztendős üzleti viszony kiterjesztését és kiteljesedését fémjelzi a legújabb szám: közel 600 ezer párra vásárló a szovjet kereskedelem. Ez azt jelenti, hogy az üzem kivitelének 78 százalékát veszik át. S mert elégedettek a termékekkel, többet is vásárolnának, ha a jelenlegi kapacitás engedné. Míg ez a gyár a gyöngébb nem számára exportál, addig városunk másik cipőgyára; az Április 4. Cipő és Papucskészítő Ktsz férfi cipőket készít nagy számban: az idén megszervezett második műszakot szovjet rendelésekre alapozták a szövetkezetiek. Az egész esztendőre vállalt 105 ezer pár cipőből 60 ezret már el is szállítottak. SZÜCSREMEKEK Október 31-re ígérték, de már előbb teljesítették jubileumi felajánlásukat a szegedi szőrmegyár — a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat gyáregységének — dolgozói. 1800 darab panofix bundát készítettek el szovjet exportra. Ezek a melengető és szép exportcikkek már nem a hagyományos módszerrel, hanem az úgynevezett filmnyomott eljárással készültek; tökéletesebbek a mintáik, szebb a festésük. DIVATOS RUHÁK villanás 50 évből „Nyoma az emberben legmaradandóbb..." — Először parancs szólított szovjet földre, másodszor a természetes emberi érdeklődés. Akkor romokat füstöt, halólt, elcsigázott, keserű, de elszánt embereket láttunk, most teljesen újjáépített országot, virágzó gazdaságot, duzzadó életerőt, ragyogó arcokat. Azt mondtuk ott akkor fogolytársaimmal: legalább száz év, amíg ez a legyengült óriás talpraáll... Negyede sem telt el, s íme, nemhogy talpraállt, de megsokszorozta erejét... Kiss Józsefnek, a szeged-rókusi római katholiktts plébánia főesperesének szavai ezek. • — Nekem minden arra az első szomorú látványra felel vissza. A szétvert Kijev helyén csodálatos új város áll, de úgy, hogy ínég a műemlékek köveit is összekeresték a romokból, s régi pompájukban állították helyre. A leningrádi hősi temető ugyanazt a kort idézi — se kegyeletes hely mellett nem lehet emberi megindultság nélkül elmenni. — Órákig lehetne beszélni a gigászi alkotásokról, de ennek az ötven esztendőnek a nyoma mégis az emberben a legmaradandóbb. A szervezett, fegyelmezett társadalomban, az öntudatban, a jogosan büszke, de korántsem kihívó nemzeti tartásban, a lelki műveltségben, a humánus gondolkodásban és magatartásban fejeződik ki leginkább a tarsadalmi magasabbrendúség. — Megerősödhetünk abban a meggyőződésünkben is, hogy az ötvenéves Szovjetunióban a vallásgyakorlás tisztán lelkiismereti kérdés. — Akiben még él hamis előítélet, régi beidegződés, akarja, nem akarja, a személyes látogatás, meggyőződés során ezt is elhagyja... Mert nincs jobb szó a szédületes fejlődésre, a társadalmi melegségre: csoda! Világcsoda! „Szeretnénk itthon jó szószólói lenni..." — A^i ritkán jár arra, azzal könnyen megesik, hogy „talal" egy új várost. Majdnem így jártam éh is Leningrádban, amikor a moszkvai kapu előtt, ahol hat évvel ezelőtt még szabad térségekre, messze láthattunk, most teljesen új, nagyságban majdnem szegedhez mérhető városrész áll a szemhatár elé. Szédítő méreteket és arányokat talál itt az ember mindenütt. Két emlékréteget őriz hát Munkácsi György- a csongrádi református egyházmegye esperese is. aki ugyanazzal a papi turistacsoporttal vizitelt a Szovjetunióban. Talán csak a szavai, a megfigyelései mások, tapasztalatai egyezők. — Utunkon nagyobbrészt egyházi emlékhelyeket, múzeumokat, műemlékeket és működő templomokat kerestünk fel, amelyekre bőkezű állami gondoskodás jut; egyházi szertartásokon vetfiünk részt, személyesen meggyőződve a vallásgyakorlás teljes szabadságáról. — Élénk városok, európai forgalom, jókedélyű, nyugodt, magabiztos emberek... — Lehetséges, hogy mások megelőztek ezzel a fogalmazással, de az csak hitelesíti felismerésemet: itt társadalmi méretben tapasztalhatjuk a szocialista nevelésű embertípus tulajdonságait, öntudatnak szokás nevezni ezt a fajta magatartást, vagy az emberi méltóság kölcsönös tiszteletben tartásának. Ezer apró gesztusból rakódik ez össze. Ilyenekből: senki sem siet embertársa rovására; óriási becsülete van a közösségi életet szolgáló minden dolognak: mindenki tisztában van társadalmi jogaival és nem akarja azokat „megtoldani". A közösségben, annak örömében, szándékaiban találják fel magukat az emberek. — Ezeknek az élményeknek, tapasztalatoknak szeretnénk itthon jó szószólói lenni. Hétfő. 1967. november 6. DÉL-MAGYARORSZÁG 9