Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Hazaárulók SZÖVETSÉGEI Nincs abban semmi csodálkoznivaló, hogy Király Béla, a Nyugaton élő magyar emigráció egyik „vezéralakja", aki Nyugat-Németországban tölti napjait, amióta 1956 novemberében elhagyta Magyarorszagot, ismét az Egyesült Államokban járt A Nyugaton működő különböző „magyar ezervezetek" vezetőinek útja időről időre az USA-ba vezet. Király Béla ls többször járt már ott, mostani látogatásának nyíltan bevallott célja, hogy reszt vegyen az ottani „magyarok" ..szabadság-teáján'. Az Amerikai Egyesült Államok évente sok százmilliót költ a népi demokratikus országok ellen irányuló kémkedésre és diverzióra. Király nz Egyesült Államokban megfelelő súlyú amerikaiakkal is tárgyalt. Természetesen a kulisszák mögött. Es természetesen a pénzről, amielyre a Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetség"-nek égető szüksége van, hogy amúgy ls lecsökkent működése ne szűnjék meg teljesen. A Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetség" azonban csak egy a számtalan kisebb-nagyobb — magát magyarnak nevező — egyesület közül, amely amerikai pénzen, az amerikai kormány hidegháborús céljainak szolgálatában működik. Ez a szervezet csak 1956 végén alakult. Vannak azon ha n odakint sokkal régebbi szervezetek is. „Magyar királyi tisztek" Itt van például Zákó András volt horthysta hírszerző tiszt — a végén vezérőrnagy — magat „Magyar Harcosok Bajtarsi Szövetóégenek" nevező egyesülete. Az MHBK nem sokkal a háború után alakult,, a mai Nyugat-Németország területén (vagyis a három nyugati hatalom, az amerikaiak, az angolok és a franciak által megszállt szektorokban), ozokbol a „magyar királyi" tisztekből, alak a szovjet csa(>atok elöl Nyugatra menekültek, es sajat erdekükben nem mertek hazatérni. S mert a világon semmiféle bekes foglalkozáshoz nem értettek, igyekeztek „katonai tudasukat" hasznosítani. Az MHBK csaknem két évtizedes tevékenysége során egymást követték a botrányok. Zákót társai — teljes joggal — újra ás újra meggyanúsították azzal, hogy azokat a penzekct. amelyeket az amerikaiaktól, s a nyugatnémet kormánytól kapott (mert a Német Szövetségi Köztársaság a maga, az amerikaiaknál i-alamivel szerényebb, de azért korántsem jelentéktelen eszközeivel szintén hoz „anyagi áldozatokat" az emigráns szervezetek javára) elsikkasztotta, illetve nem „rendeltetésének megfelelően" használta fel. Egy 1960-ban lezajlott botrány során egészen nyíltan beszéltek róla: az MHBK által beszervezett, kiképzett, s Magyarországra átdobott kémek azért buktak le teljes számban. mert Zákó a felszerelésükre kapott pénz nagy részét a saját céljaira fordította. s igy a kémeknek kevés jutott belőle. Maga Zákó sem tagadja (nem is tagadhatja), hogy szervezete tulajdonképpen semmi más. mint a Cl A és a nyugatnémet Gehlen-kémrezidentúrája. Az MHBK fő feladata. hogy a Nyugatra került magyarok közül kiválogassa a kémnek alkalmas anyagot, s a „tehetségeseknek" találtakat beszervezze, az amerikai és a nyugatnémet hírszerzőszolgálattal egyetértésben kikepezzc. s aztán átdobja Magyarországra. Zákó. aki ma Münchenben lakik (egy ideig Ausztriában élt, de az osztrák hatóságok lehetetlenné tették további működjét, s így jobbnak látta átköltözni a számára szabadabb Német Szövetségi Köztái-saságba). személyesen irányítja az MHBK kémtevékenységét. Szorosan együttműködik a Szabad Európa Rádióval, amiből az Ls kitűnik, hogy ez utóbbi nemcsak egyszerűen uszító rádióadás, amely az. úgynevezett „lélektani hadviselés" szakemberednek precízen kidolgozott módszerei vei akar Magyarországon. s a szocialista fejlődés útjára tért többi országban propagandahatást kelteni, nanem egyben szoros kapcsolatban áll a különböző hírszerző szervekkel is. fl „magyarországiak" Akadnak a Német Szövetségi Köztársaságban olyan szervezetek is, amelyek összejöveteleiken ugyancsak Magyarországról beszélnek, de nem magyarnak, hanem „magyarországi '-nak vallják magukat. A háború után — a szövetségesek közötti egyezmény értelmében — több ezer svábot telepítettek ki Magyarországról Németországba. Azok a magyarországi német ajkú polgárok, akjk a mai Német Demokratikus Köztársaság területére kerültek, hamar beleilleszkedtek az építőmunkába, s ma megelégedett, békésen dolgozó emberek. A Német Szövetségi Köztársaságban élő volt magyarországi svábok esetében azonban a bonni állam gondoskodik róla, hogy ezeket az embereket szüntelenül nyugtalanságban tartsák, s ha lehet felhasználják a Magyarország elleni propagandára és akciókra. A volt magyarországi svábok az úgynevezett „magyarországi németek szövetségébe" tömörülnek, amelynek olyan prominens vezetői vannak, mint például dr. Goldschmidt, aki annak idején a hírhedt Volksbund, a magyarországi német népcsoport vezetője volt — magas SS-tiszü rangban. Közismert, hogy a Volksbund talán legfontosabb része volt a nácik magyarországi ötödik hadoszlopa nak. A Német Szövetségi Köztársaságba áttelepített volt magyarországi svábok jelenlegi vezetője annak idején vezető szerepet vállalt abban, hogy a német ajkúakat a magyarság ellen hangolja, s a hitleri politika szolgálatába állítsa. A hábArús bűnösök közé sorolták. de sikerült megmenekülnie a büntetéstől: az amerikai megszálló hatóságok megvédték, nem adták ki a magyar igazs .^szolgáltatásnak. A bonni állam pedig magas beosztásban alkalmazta őt az úgynevezett „áttelepítésiieyi minisztériumban". t.It Goldschmidtnek megfelelő pénzösszeg és apparátus áll rendel kezesére, hogy hidegháborús célokat szolgáló egyesületeket szervezzen és tartson fenn. Ne higyj a szemednek! A nagyobbaknak számító emigráns szervezeteken kívül egész sor kisebb-nagyobb fasiszta és jobboldali magyar emigráns egyesülés működik a „szabad világban", ahol a kommunistákat. a haladó embereket üldözik, de minden támogatást megadnak a legszélsőségesebb reakciós elemeknek. A szervezetek nagy száma azonban nem jelenti azt, hogy nagy lenne a befolyásuk is a Nyugaton élő magyarságra. A hazánktól távol élő honfitársaink legnagyobb része fütyül ezekre a szövetségekre, hazaárulónak tartja őket, és pontosan tudja, hogy fennmaradásukat csak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság hatalmas pénzösszegeinek köszönhetik. Mostanában különösen csökkent e szervezetek befolyása. Egyre többen látogatnak haza Magyarországra. és mind többen győződnek meg arról, hogy az emigráns vezetők hazudtak, Magyarországon a helyzet és az élet egészen más, mint azt a jobboldali' emigráns lapok feltüntetik. Es mit tesznek ilyenkor az ellenség zsoldjába szegődött szövetségecskék? Megpróbálják a kiterebélyesedett utazást, rokonlátogatást a visszájára fordítani. A Bécsi Magyar Híradótól kezdve a Sao Paulóban megjelenő Dél-amerikai Magyar Hírlapig arról cikkezik a jobboldali emigráns sajtó, hogy a hazalátogatók ne higgyenek „a kommunista propagandának", vagyis a saját szemüknek. viszont igyekezzenek itthoni látogatásukat n .„szabad világ" szolgálatába állítani, s itthon terjesszék a nyugati életforma dicséretét és világnézetét. Vannak hazalátogatók — igaz, csak egy töredék —. okik úgy gondolják. hogy ez hasznos tanács, s eszerint is cselekszenek. Sok babért azonban nem aratnak, legfeljebb egy-két hiszékenynél találhat táptalajra az elvetett konkoly. Az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban hibásan kalkulálnak. Alaposan ráfizetnek erre az üzletre ... P. I. Színes tv A Budapesti Műszaki Egyetem speciális kutatócsoportja négy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a színes televízióval. A vizsgálatokhoz megépítettek egy diabontó színes adóegységet, amelynek segítségével kiváló minőségű színes képet tudnak adni. Hamarosan elkészül egy újabb fajta, a korábbiaknál lényegesen nagyobb teljesítményű, magyar gyártmányú vevőkészülék Is. Képünkön: az első magyar építésű színes vevőkészülékre már kiváló minőségű képet tudnak adni. Mit adnak a népgazdaságnak? Két fonto.SÍ'. tfogattam meg a minap. Véletlenül mindkét helyen ugyanarról a témáról folyt a vita: bizonyos községben virágtermesztő, értékesítő szakcsoportot akarjak szervezni. Az egyik helyen lelkesedéssel szóltak a leendő szakcsoport jövőjéről, mondván: ha megalakul, akkor bealkonyodik a környéken a kupeceknek, akik nagy pénzeket kerestek eddig a háztáji viragtermelők szervezetlenségén. A másik helyen ugyanezt a tsz-mozgalom ellen irányuló valamiféle aknamunkának minősítették. Érveik szerint ez a vállalkozás, munkaerőt szívna el a tszektől. Ha virágot akarnak termeszteni — mondották —, ám legyen, de elsősorban a közösben. E példa is eléggé érzékelteti azt az eszmei káoszt, amely megyénkben az egyszerűbb szövetkezeti társulások körül gyűrűzik mostanság. Nem vitás, hogy ennek a káosznak végső fokon a termelés, a fogyasztók és nem utolsósorban a népgazdaság látja kárát. Amikor kormányszerveink megalkották a szakszövetkezetek, csoportok, társulások és hegyközségek működéséről szóló rendelkezéseiket, elsődleges céljuk az volt. Rakétaóriások A moszkvai Vörös téren rendezett katonai díszszemlékről űj „technikus termi-' nus" vonult be a köztudatba: az „orbitális rakéta". Már a méretek is arról tanúskodnak, hogy az újszerű jelzővel illetett fegyver hatósugara rendkívül nagy. A legutóbbi díszszemlén felvonultatott fegyverkolosszusok hatalmas robbanófeje mintegy 35 méter hosszú, háromlépcsős acéltestet „koronázott meg". Az „orbita" fogalmat számos országban a Föld körüli A jövő energetikája Hőenergiából közvetlenül elektromos energia A Moszkvai Energetikai Főiskola tudósai, Asztahov és Zujev a sajtóban értékelik a szovjet energiatermelés lehetőségeit. A Szovjetunió villamosenergia-termelése 1980-ra eléri a 2700— 3000 milliárd kilowattórát. A jelek szerint az energetika a hőenergiának közvetlenül és „gépek nélkül" elektromos energiává való átalakítására fog felépülni. Ebben az irányban már folynak a kutatások. A tudósok véleménye szerint az ilyen közvetlen átalakítás több lehetséges módszere közül az ipari alkalmaza.sra a magnetohidrodinamikus módszernek vannak a legjobb kilátásai. Megjelennek majd a magnetodinamikus generátorok. amelyekben a/ elektromágneses pólusok között a villamosságot vezető gáz vagy fémvezető fog mozogni. Ehhez azonban még több műszaki problémát kell megoldani. A Szovjetunióban lépéseket tesznek a napenergia széleskörű felhasználására is. Már kidolgozták egy 250 kilowatt teljesítőképességű napenergiával működő gőzerőmű terveit. A közkazán felületét 1300 tükör által visszavert napsugarak fogjak felmelegíteni: A napenergia termoelektromos és termoionikus átalakítóinak tökéletesítésére is munkálatok folynak. A szerzők ugyanakkor megvizsgálják a szél, a föld alatti hó, az apályok és dagályok, az irányítható termonukleáris reakció energiájának felhasználása területén a szovjet tudományos intézetekben folyó igen jelentós munkálatokat pályán keringő kozmikus objektumok és más, mesterséges égitestek megjelölésére hasznalják. „Orbitális rakéta" elnevezésen tehát olyan rakétát értünk, amely Föld-> kórüli pályán kering, s onnan „csap le" céljára. Az űrhajózás eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy egy-egy objektum Föld körüli keringésének pályája a köralaktól az elnyújtott ellipszisig a legkülönbözőbb alakú lehet. A Vosztok—1 űrhajó például megközelítően körpályán haladt, a Földtől mért távolsága állandóan 300 kilométer körül volt. A Molnyija—1 és 2 távközlés: mesterséges holdak pályájuk" földközeli szakaszán 400 kilométerre közelítik meg Földünket, s az elnyújtott ellipszispálya legtávolabbi pontján 400 ezer kilométerre távolodnak el tőlünk. t A hatalmas hordozórakéták űrhajó, vagy automatikus űrállomás helyett különböző típusú robbanófejeket is pályara juttathatnak. Ahhoz, hogy a robbanófej célba érjen, a földi irányítóközpont, vagy az automatikus fedélzeti vezérlőberendezés által kiadott „leszállási" parancs szükséges. A Föld mozgása miatt egy adott célt természetesen nem lehet minden fordulat alatt megtámadni. A startnál olyan pályát is választhatnak a rakétáknak, hogy az keringés helyett a Földtől több ezer kilométerre eltávolodva, majd a világűrben visszafordulva közelíti meg a célt. Ezeket a hordozórakétákat nevezik globális rakétáknak. hogy a háztáji termelésre alapozva egy-egy termelési ágazatban elősegítsék a szakszerű termelést, értékesítést és a fejlett termelési ismeretek elsajátítását.' A vonatkozó rendeletek azt is kimondják: e szövetkezetek tagjai lehetnek háztáji tevékenységükre alapozva tsztagok, és földműveléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó munkások és tisztviselők is. Ebből világossá válik: minden faluban, tanyakörzetben van létjogosultságuk az alacsonyabb termelói társulásoknak. Nem gátolni, hanem segíteni kel! azokat. Főleg azokra a termelési ágazatokra gondolunk, melyek nagyüzemileg az adott körülmények < között még nem gazdaságosak, esetleg később sem válhatnak azzá. Hibásf az a nézet, hogy az alacsonyabb termelői társulások konkurrenciát jelentenek a tsz-ek számára. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. A szakszövetkezetek, csoportok révén az egész társadalom számára hasznosulhatnak az otthon élő gyermekek, diákok, vagy éppen a betegeskedő öregek, nyugdíjasok munkája, akik körülményeik miatt nem vállalhatnak munkát a tsz-ekben Hasznot adhatnak a ma még ezerszám üresen álló kisebb gazdasági épületek is. A MÉSZÖV a többi között 1963-ban kezdte meg a megyében a tojástermelő szakcsoportok 'szervezését. Még nem jutottak messzire, azonban, ahol a háztáji gazdaságok már a szakcsoportjuk révén kicserélhették parlagi lojóállományukat, ott évente mintegy 80 %-kal több to' jást értékesítenek, mint korábban. A négy megyei tojástermelő szakcsoport — pedig csak 136 udvart foglalnak magukba — az idén is 630 ezer tojásra kötött az állammal értékesítési szerződést. Ugyanezt szervezés és állománycsere nélkül 500 háztáji gazdaság sem tudja produkálni. Kevesen tudják is, hogy a házinyúlhús ma már — hazánkat kivéve — nélkülözhetetlen diétás ételnek számít. Tehát nagy Exportlehetőségeink vannak házinyúlból is. Csongrád megyében jelenleg 338 udvarban foglalkoznak szervezett házinyúltenyésztéssel. Többnyire szórakoztató gyermekmunka ez. Ezek az udvarok adják a megye nyúlhúsexportjának 95 százalékát, s évi jövedelmük összesen megközelíti a 700 ezer forintot. Mégis, amikor a községi tanácshoz, vagy éppen a t-szekhez fordulnak némi segítségért a tenyésztők — földet szeretnének például bérelnj lucernatermesztéshez —, a legtöbb esetben elutasításrá találnak. Lépten-nyomon megkapják: ha már nvúl. nem is lehet komoly dolog Alig jobb a méhészek helyzete is. A megye két méhész szakszövetkezete és 15 kisebb szakcsoportja az utolsó három évben csaknem 53 vagon mézet adott exportra, anélkül, hogy figyelemreméltó anyagi eszközöket kellett volna lekötni ehhez a népigazdaságnak. Könnyű elképzelni, mennyivel másként alakulnak a bekerülési költségek piéldául a marhahizlalás esetében. Pedig a két termék expiortárai között úgyszólván semmi különbség sincs. Csupán a libatömő szakcsoportok hasznos munkáját említem még. A megye libatömő társulásában három év alatt 12 ezerrel gyarapodott a tenyészludak száma. A társulás tette számukra lehetővé, hogy a régi, kévéi hasznot nyújtó parlagi ludakat nagyobb tenyészértéka rajnai állományra cseréljék ki. A 11 társulás csak 664 tagot számlál, mégLs a megye májliba exportjának közel a kétharmadát szállítják. Ezek után alig érthető,' hogy a községi tanácsok és a tszek miért nem nyújtanak kellő segítséget a szükséges legelők biztosításához. Hasonló lehetőségek kínálkoznak a galambtenyésztö társulások, a gombatermesztő szakcsoportok és a tsz-ek, földművesszövetkezetek közös háziipiari vállalkozásainak fejlesztésében is. Évente mind nagyobb exportigények jelentkeznek fűzfavesszőből, rizsszalmából. csuhéjból készült kosarak. különféle használati cikkekből ls. A baj csupán az, hogy a tsz-ek közös alapon a legritkább esetben sem hajlandók foglalkozni az effajta munkával, s a segítséget is megtagadják ahhoz* hogy tagjaik szervezetten foglalkozzanak ilyesmivel. Pedig a tapasztalatok alapiján egy-egy nagyobb létszámú parasztcsaládnak télen, amikor amúgy sincs munka, több ezer forint havi jövedelmet jelenthetne ez a tevékenység. Talán az lenne már jó, ha valamennyi háztáji gazdaság a helyi viszonyoknak megfelelően tartoznék valahová, valamilyen termelói társulásba, mely összefogja az ezer holdakra menő háztáji kertek, földek árutermelését, biztosítaná a szervezett értékesítést. Érvényre juthatnának a legfejlettebb termelési, Viövényvédelmi stb. módszerek. Mindez eddig leginkább csak a földművesszövetkezetek gondja volt. Pedig az alacsonyabb termelői társulások okos fejlesztésében is széleskörű társadalmi összefogásra lenne szükség. CSÉPI JÓZSEF 4 OÉL-AMÖMAOAS2AO 1966- 9" 4