Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

A nehezen nevelhető szülőkről... Q De bezzeg az én időmben! Eddig nemigen beszéltünk crrfil. Pedagógusok srülól ertekezleteken, az újságok ban a nyilvánosság elótt tett szakmai nyilatkozataikban. vagy akár a fogarinórkkon elmondott megállapításaikban a problematikus gyermek „neveletlenségével" foglalkoztak. Talán „Illemből" nem nevezték nevén — nem a gyereket, hanem a szülői felelősséget. Ezúttal megkezdett és hetenként e napon klízólt cikksorozatunk azokról a nemely szülői házra Jellemző típushibákról szól, amelyeknek kiküszöbölése a gyermek érdekében rindkíviil fontos. Reméljük, olvasóink nem értik félre a sorozat szerzőjének, a lapunkból és más pedagógiai tárgyú írásaiból Is jólismert Kolozsváry Gyula tanárnak a szándékát még akkor sem, ha nagyon az elevenre tapint. Hiszen a nehezen nevelhető szülőkről a Jólnevelt gyermekek érdekében beszélünk ,.. A nehezen nevelhető szülók népes táborába tartoznak azok a szüíók "ts, akik azért állnak az iskolával, a modern nevelési elvekkel szemben, mert ezeket elvetik. rosszaknak tartják. — Hát mit gondolnak maguk Itt az iskolában? — kérte számon a nagyon rendes, szorgalmas, becsületes Pisti apukája az osztályfőnököt. - Pályaválasztás? Dolgozatot íratni erről? „Mi szeretnék lenni?" — ezzel a címmel! Az osztályfőnököt elöntötte a pír, de nem szólt. — Mi szeretne lenni? Hót azt majd én mondom meg, hogy ő mi szeretne lenni! Tőlem se kérdezték meg gyerekkoromban! Na ja? Próbálta volna a kántor-tanító úr, el is zavarták volna a faluból! — Nincs igaza, apuka*! — csak ennyivel tudta az osztályfőnök megszakítani Pisti apjának zuhatagoló „érveléseit". — Nincs? Mert azt hiszi, hogy én maradi vagyok! Hogy én nem tudom mi az „államérdek". Nem volt sok Bájuk már abból, hogy hatszor annyian választottak bizonyos szakmákat, mint amennyire szükség van?? Az osztályfőnököt meglepte ez a 90 fokos fordulat. De egy pillanatig sem volt kétsége afelől, hogy a reklamáció nem az „államérdek" védelmében folyik. No igen! Hát a mi időnkben, valóban sok minden másként volt. És nem volt minden rossz! Ez is tény. De a megszépítő messzeségben fiatal éveinket, csalóka szemüvegen át, szebbnek látjuk, mint amilyen valójában volt. Márt kedves apuka és apukák, meg anyukák.:: tegyük a szívünkre a kezünket! Nem bántotta a mi önérzetünket, amikor bennünket meg sem kérdeztek, ha a sorsunk felöl döntöttek? Dehogynem. Még akkor is, amikor ez a negyedik osztály után, tízesztendős korunkban történt, amikor valóban a gyermek önállótlanabb s t,fantáziálni" sem tud anynyira saját életéről, foglalkozásáról, hivatásáról, mint amikor tizenegyedik éves. De Pisti rabiátus öpukája, s a hozzá hasonlók még a tizennyolcadik esztendőben, amikor a gyerek már érettségizik, te maguknak szeretnék fenntartani a pályaválasztás jogát! Nem vagyunk ellene annak, hogy a szülő a saját tapasztalataival, ne befolyásolja, sugalmazza egy bizonyos mértékig a gyermek hivatástudatának alakulását. De csak akkor, ha a hivatásos nevelőkkel, a pedagógusokkal már sikerült képet alkotnia a gyermek reális képességeiről, hajlamairól stb. Negatív példa: van gyermek, akinek abszolúte nincs zenei hallása. Nyilvánvaló, le kell beszélni őt a zenei pályáról, mint ahogyan a humán érdeklődésű gyermeket sem szabad arra erőltetni, hogy fizikus legyen! De a „de bezzeg az én időmben" — kézlegyintéssel nemcsak a pályaválasztás kapcsán találkozunk! Fontos nevelési elvek gyakorlati megnyilatkozásakor hányszor botránkozik meg némely szülő. Egy példa: A napközi otthon ellenőrzést kapott. A vezető pedagógusok fehér fityulával, kötővel látták el a konyhaszemélyzetet. Sőt, uzsonnakor papírszalvéta és papírmasé-tálca is került pz asztalra. Kedves tanítványom Z. Bandi, miután-elment a felügyelet, mosolyogva odament a tanulószoba vezetőjéhez és megkérdezte: i — És tessék mondani, ezentúl mindig így lesz? A pedagógus zavartan csak annyit mondott. — No, erre még visszatérünk! — s valamiféle erély csendült ki hangjából. — Már én te észrevettem, hogy kezd szemtelenkedni Bandi! Ilyet kérdezni?! Hát volt ez azelőtt? Bezzeg az én időmben.:: Két akkora nyaklevest kapott volna az ember..: — magyarázta á feltétlenül jószándékú anyuka, amikor hírét vette az esetnek. Alig tudtam meggyőzni, hogy Bandinak igaza volt. Vagy szabály az, hogy a konyhaszemélyzet fehér kötőben és fityulában járjon, s az asztalon szalvéta, tálca legyen, vagy nem! Ha igen, akkor legyen mindig így és ne csak „kivételes alkalmakkor.'' , Vagy talán azzal követett el főbenjáró bűnt Bandi, hogy félszegen nem úgy kérdezte: — Miért nincs ez mindig így? Igen igy is igaza lett volna. Csak az illemmel szemben vétkezett volna. Mert így kérdezni valóban csak a felügyeletnek van joga! De hát ha a felügyelet általában mindig fityulát és kötőt, papírszalvétát és papirmasé-tálcát lát, persze, hogy elégedett! Mert így volt ez .a mi időnkben, valóban. Csak sajnos ma is gyakran és sok helyen így van! S ha a gyermek, — mert őszinteségre igyekeztünk nevelni, kérdez, — meglepődünk, s szembekerülünk valami olyasmivel, aminek nagyonnagyon kellene örülnünk! Miért „szebb" a mi időnk1 Mennyivel szebb a kirakatpolitika? Miért döbbenünk meg, ha gyermekünk apró kis öklével kopogtat az igazság kapuján?!-Hát a felnőttek világa olyan világ, ahol helye van a hazugságoknak? Hát a mi birodalmunkban — ahol amúgy is annyi a fejlődéssel együttjáró ' ellentmondás — most már feltétlenül szembe kell kerülnie a régi megnyilatkozásainak az új sarjadzó, bátortalan próbálkozásaival? Mert ugyebár senki előtt sem kétséges, hogy helytelen a felügyeletet „suvickolva" fogadni. De miért lenne helytelen azt csendesen, illedelmesen leleplezni? Hát a felnőtt fétis? Hát valójában azt akarjuk, hogy a mi gyermekeink is olyan mondvacsinált tisztelettel beszéljenek rólunk, mint ahogyan mi nagynéha kénytelenek voltunk beszélni elődeinkkel vagy elődeinkről. Hát miért ne lehetne őszintébb emberségre és ebből adódóan őszinte tiszteletre nevelni gyermekeinket? Igen ám, de ehhez az szükségeltetne, hogy -kritikusan próbáljuk nézni az úgynevezett mi időnket, ami már, ha jól megnézzük, nem te a mi időnk, hanem egy -letűnt kor. Fiatalosabb tekintettel, szélesebbre tárt szívvel, ölelő karral valljuk inkább gyermekünk korát, a mi nagyszerű, gyorsan változó korunkat! Kolozsváry Gyula Egy elfelejtett Radnóti-írás A szegedi költő Solohov Csendes Donjáról Rudnitt Miklós alább közölt ,,elfelejtett" cikkének közzétételét a Mihail Sofóhnvnak odaítélt Nobel-díj teszi különöseit Időszerűvé é» érdekessé. Radnótinak ez az írása 1935-hen Jement meg a Szocializmus című folyóiratban. Ez a figyelemreméltó cikk nem szerepel a knltö rtiüveinek egyetlen kiadásában sem, noha értékes adatokat tartalmaz a korabeli szovjet irodalomról vallott nézeteiről. A költó felismeri Mihail Solohov Csendes Don-Jának korszakalkotó jelentóségét, s a regény igazi mondanivalóját, noha csak a nagy mü elsó részét ismerte. A rövid ismertetés adta lehetőségeken oelül Is felhívta a figyelmet nemcsak Solohov iráaindvészeténrk magas színvonalára, hanem a regényben szereplő hösök magatartásának forradalmi jellegére Is. (Stockman, GrigoriJ Meljehov). A kisterjedelmű irásmrtbő! az is kiderül, hogy Radnóti Igyekezett láiékozódnt az adott lehetőségek között a kor szovjet irodalmáról. séges megkönnyebbüléssel — tiszteletlenül viselkedik. A Csendes Don-nak, a regény első részének végén sebesüléséből fölépülve, hazatér szabadságra. Megkorbácsolja földesurának, a tábornoknak hadnagy fiát/ fellebbvalóját, aki befeküdt ágyába, megkorbácsolja a hűtlen asszonyt, Akszinját, akit urától „Hej, atyuska. hej, csendes Don ..,." Az utolsó húsz év orosz regényei, óvatosabban fogalmazva: az utolsó húsz év hozzánk közvetített oro6z regényei tapogatódzó kísérletek voltak, állomásai az útnak, mely a nagy regény felé vezet vissza, az orosz regény hagyományaihoz. Talán legjelentőseb emléke ennek az útnak a magvarul Párizsban megjelent és azóta is sokat emlegetett „Csokoládé" volt. Fszmehordozásában és forméjaban is he- tén a kísérletek eredménye szöktetett el és akiért szolgároikus kísérlet. Michail So- már. Érzelmességtől mentes, latba szegődött, elhagyva feIochownak a közelmúltban pontos és kemény líraiságá- leségét, lázadva a falu és a hozzánk került donkozákok ban szinte egyedülálló, való- család írott és íratlan törvéregénye (A csendes Don, ságábrázoló erejének titka nyei ellen. A család elleni és Epocha kiadása és Szurán pedig — kénytelen vagyok a szexuális lázadás 'elvégezRenéo kitűnő és mintaszerű így mondani — tapintatos tetett. Rövid szabadságára fordításában) már e kísérle- aprólékosságában rejlik, hazatér a Donhoz, a családtek leszúrt eredménye s egy- mely sohasem tolakszik elő- ba, hites felesége mellé, ben folytatója a nagy orosz térbe, hanem az ábrázolás Grigorij és az idő megérett regény hagyományainak. A hitelét szolgálja tökéletesen, a társadalmi harcra, donko^ákság átalakulásának Stockmannt, a kozák faluba ..zúitv« rohan a Don rtxe, regénye, melynek első ré- kertilt szocialista agitátort, ^'or^on" folylk. * sze^a Csendes Don, a világ- a regény rövidéletű figuráját Amerre «ak int • rár.. .» háborúéiőtti években kez- letartóztatják és elvezetik: éneklik a régi kozákdalt dódik és a háború alatt ér ..Az út közepén ment, az 1914-ben a frontra menők. véget. Az átalakulást Solo- ügyeletes kozák előtt, egyik S a háború második évében , , . ,, , , ... a Don immár nem csendes chow főhősén Grigorij Mel- kezét régi, viseltes kabátja többé jechovon, a fiatal kozákon hajtókája alá dugta, a mási- Szocializmus. 1935. 25. évf. mutatja be, akinek története kat lóbálta, mintha valami 8 sz> 3g4 j azonban szervesen kapcsoló- odaragadt szennyet akarna 4 dik a donkozákság történeté- lerázni ujjairól A többiek a hez. De a körülötte nyüzsgő kerítések mentén baktattak, egyének és családok egymás- a napfoltos gyalogjárón." — hoz, a földhöz, a rendhez, a A letartóztatás sűrű, tragédiháborúhoz, a cárhoz, vagy ás levegőjében ragyog a hí- ía utón Zl ivvelmáridóakár a Don látványához való deg, pontos kép. viszonyának ábrázolásában Grigorij, a donkozák át- . , , , . . is a sok szálból összefutó, alakulás hordozója, lélekal- ÍJf^ÍL Z remekül komponált regény katában forradalmár. A pata valóság ábrázolásénak ha- riarchátus elleni lázadáson, talmas példáját adja. A jel- a szexuális lázadáson át a képpé kiemelt hős életének világháború tudatosítja benés lelki fejlődésének követé- ne a forradalmárt. Visszakese megóvja a freskószerű áb- rülve a harcvonalból, már a rázolás veszélyétől és széles kórházban, a cári család menete ellenére, pontos stílű- egyik tagjának látogatása sa megmutatja írásművész.e- alatt önmaga ellen is védetét. Ez az írásművészet szín- kezve, de ugyanakkor mélyEz az írás egyúttal arra is figyelmeztet, hogy Radnóti Miklós mártirhalászerű volna megjelentetni összes verseinek, müfordinek kritikai kiadását. Batári Gyula Anyu, cicákat hoztam a kutyáinknak. ÚJ KÖNVVCK Látás és látámás A Medgyesegyházén szü- ________________ letett Simái Mihálynak . . . már 14 éves korában - Oimai Mihály kötete 1949-ben — versét közölte _______ a Rádió Gyermekújságja. Érettségiző gyulai diákkoréban a rádió Új Hajtás sorozata mutatta be,' mint kivételes költőtehetséget. Tán egy kis része Szegednek — a szegedi irodalmi légkörnek — is van abban, hogy tehetsége nem vetéiődött el. 1953»ban került a Szegedi Pedagógiai Főiskolára, s irodalmi társakra lelt, nekibátorodott. Elsőrangú formaérzékről tanúskodó,, játékosan csengő verssorait mind gyakrabban olvasni a Tiszatájban és az Üj Hangban. Ősei göcsörtös gerendákat faragtak — lapos, nagyólű, nehéz ácsbérddal%—, ő impopáió-könnyeden iaragja érzelmeit, gondolatait míves strófákká; elegáns biztonsággal, szinte már túlzásbamenő könnyedséggel, graciőzitással sorjáznak tolla alól a ritmusba-méntett gondolatok, az érzékletes képek, találó metaforák. Első verseskötetében, A virradat vitorlái címűben jobbára az ilyen üde, míves versek a dominálok s persze a hazáért, a közösség gondjaiért is szót ejtő patrióta, a falú „saratlan szép jövőjében" hivő, szocialistává tudatosodó ifjú vallomásai is helyet kapnak benne. A kritika már ezt az első gyűjteményt is kedvezően fogadta. Új kötetét, a Látás és látomás címűt izgatott örömmel vettük kézbe. Ugyanis ennek a másodiknak kellett eldöntenie, hogy a korábban többször kísértő >— s induló költő esetében meg is bocsátható — adys— sinkás—józsefattilás hangvételen túl tud-e kerülni a költő, s a kétségtelenül megmutatkozó tehetség maga alá tudja-e gyűrni az olykori, már-már öncélúvá torzuló játékosságot — s meg tud-e küzdeni — elsősorban önmagában — az összetettebb problémalátásért, a mondandó súlyosságáért, — költői világa kitágításáért, a kor nagy kérdéseinek eredeti hangú költészetté hevítéséért? Hiszen ezen áll vagy bukik kinek-kinek művész volta: tud-e kora nagy kérdéseiről életgazdagon, a valóság minél többrétű/ öles tereket átfogó érzékeltetésévei szólani — olyan művészi hőfokon s oly elementáris, mindenki másétól megkülönböztethető t^f ormai gazdagsággal, oly teljességre-törőn, ahogyan előtte még nem énekelt soha, senki... Simái is efféle mércét állított maga elé a Látás és látomás összeállításakor. S elfogultság nélkül állítható, hogy ezzel a hőtettel nagyot lépett előre a kor problémái s egyben saját legbenső értései, gondolatai teljesen eredeti módon való kivetítése felé. A kötetben lelhető versek legtöbbje arrói tanúskodik, hogy — Juhász Gyula szavával élve — isten kegyelméből való, vérbéli poétával van dolgunk, akinek van perzselő indulata leszámolni a helyzet-pecérekkel, a pofafürdő-lovagokkal, a „csupakönyök" hitványak siserehadával, — s akinek elragadtatott, veretes-szép metafórái s hasonlatai vannak a bizonyosan eljövő kommunizmus közeledésének érzékeltetésére is, „akinek" lesz ereje arra, hogy „elfeledtesse majd az auschwitzi pernyét, el a bombák üvöltve hulló kórusát is, a vad hadat, amely már csak trágya és csak éter, s a pénzt, a páncélszekrényt, mely bankárnak dorombolt..." „Beavatottak" s egyszerű versszÉretők köreiben egyre gyakrabban esik szó arról, hogyan lehet — s lehet-e egyáltalán — korszerűen, eredetien, sémáktól mentesen költészetté emelni mai világunk legégetőbb társadalmi s politikai kérdéseit, s hogy a poézis varázslatos eszközei nem mondanak-e ellent a költők „közéleti" szándékainak. Magyarán: nincs-e feloldhatatlan ellentmondás a mai közélet s a költészet között... Aki elolvassa Simái Látás és látomás, Hangos szomjúság, Július, Óda az aknaszedöhöz, Hogy csak ezt forgassa a föld, Fönt manővereznek, Taigetnsz című verseit, s jónéhány hasonlót e kötetből — könnyen feleletet lelhet a fenti kérdésre... Jelentékeny, a mai magyar költészet színvonalát méltán reprezentáló könyt született; s örüljünk annak, hogy ezt a kötetet — jórészt Szeged mai atmoszféraja dajkálta életre. Dér Endre Tízezer észoki „vendég" Fehértón / Az idei őszön hosszú ideig volt sirálymentes a fehértói rezerváeió. A nyár végén fészkelő helyükről délre költözött hazai daruka sirályok helyébe a szokottnál jóval később érkeztek a „felváltó" csapatok: az Északi- és Baltitenger halászimadarai. Most viszont újból benépesedett a tórendszer szigetvilága s nyolc-tízezer északi vendég éjszaikázik a kis szigeteken. Ezekről Indulnak hajnalban élelemszerző útra. Mivel a közelben, a fagyos földeken, már nem találnak elegendő táplálékot, kénytelenek nagyobb kirándulást tenni. Szeged felett naponta. megjelennek az átvonuló, a Tiszára igyekvő szürkés-fehér madarak. A folyó partjain szívesebben halászgatnak, szedegetnek mint a tavakon, s minden szervesanyagot elfogyasztanak, amit a víz partra vet Ornitológusok megfigyelése szerint sokkal több ezüst sirály látható hazánkban mint a korábbi években. Máskor a legszebb tollruhájú tengeri madarak csak kisebb számban jelentek meg Szeged környékén, jelenleg pedig egész sereg, hatvan-hetven ezüst sirály vendégeskedik a város körüli vadvizeken. Kisebb kóborló madarak is megszállták az Alföld déli részét,. A szegedi parkok és utcák bogyótermő fáit sűrűn látogatják a sárgacsőrű kenderikék és a hegyi pintyek. Nagy számban érkeztek az "gyébként rovarokkal táplálkozó de ilyenkör már bogyókkal is beérő fenyőrigók. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG bzombat MM5. december ?