Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

Az ünnepi nyitány előtt A szabadtéri játékok előkészületei, az ünnepi hetek felkészülésének nap­jai a csúcshoz érkeztek. Még egy nap és szombaton este megszólalnak a tanfárok: jelzik az egy hónapig tartó nagy eseménysorozat kezdetét. A város érthetően mozgalmas ké­pet nyújt ezekben a napokban. Csu­pán gyors körülnézés is — amelyet la­punk munkatársa több városvezető­vel együtt tett a csütörtöki napon — arról tanúskodott, hogy az előkészüle­tek dicséretére válnak a szegediek­nek. Pedig az idei év felkészülése sok tekintetben nem a legkönnyebb volt. A rakoncátlankodó Tisza, a szo­katlan időben megduzzadt víz sza­porította a gondokat. A lényegében tegnap megnyílt újszegedi camping betonútjait is még sárréteg borítja (ideje lenne gyorsan eltakarítani), s a felázott talaj késlelteti az oda tervezett építkezések, iroda- és büfé­épületek alapjainak lerakását. A Ti­sza-parton is a hídtól lefelé még csak most parkosíthatnak, csinosíthatnak, hiszen eddig a víz, a sár megakadá­lyozta a munkát. Annál szorgalma­sabban dolgoznak most ezen. A vá­rosban sorra tüntetik el a forgalma­sabb utakon a gödröket, huppanó­kat, s ha nem is mindenütt a legszeb­Non stop­szolgálat a határon A röszkei magyar kőzúü határátkelő állomáson egész nap élénk az élet. Külföl­diek és magyarok napon­ként százával jönnek és mennek, lépik át a határt. Tegnap óta különösen meg­élénkült a befelé jövő for­galom. Az autók között most talán a legtöbb a ju­goszláv rendszámú. hiszen csütörtökre virradóan élet­be lépett a szegedi ünnepi hetekre az egyszerűsített be­lépés jugoszláv állampolgá­rok részére. Már a hajnali órákban megérkeztek gépjárműveik­kel az „első fecskék". A déli órákig már csaknem száz jugoszláv lépett át ví­zum nélkül a magyar hatá­ron, s a határsorompónál felállított idegenforgalmi pa­vilonnál váltották ki két napra szóló látogatójegyü­ket. Ez a tulajdonképpeni vízum, amelyet pillanatok alatt kézhez kapnak. Utána az útiokmányok kezelése és a vámvizsgálat is gyors és folyamatos. Az idegenforgalmi pavi­lonban — éjjel, nappal — egyébként pénzt is lehet be­váltani, jegyek kaphatók a szabadtéri játékokra, az ün­nepi hetek prospektusait, Szeged térképét adják az érdeklődőknek. Így azután nemcsak a jugoszláv autók állnak itt meg, hanem sok más külföldi kocsi is, ben, de mégis jól halad az utak helyreállítása. (Az ünneptől függet­lenül is ráférne, máskor is útjaink­ra ez a gyors javítás.) Ügylátszik nem volt eredménytelen az építkezé­sek vezetőihez, munkásaihoz intézett kérés sem, hogy lehetőleg minél ke­vesebb szemetet, a munkával járó elkerülhetetlen törmeléket, piszkot ne hagyjanak eltakarítatlanul a mun­kahelyek körül. Jó lenne, ha minde­nütt tartós volna ez a törekvés.) A lehetőségek szerint felkészült a Fürdők és Hőforrás Válllat ls, amelynek nyilván a legtöbb bajt okozta a kései áradás. A strand mégis már megnyílt, s talán tovább szépui az idén. A tiszai élet kétségtelen leg­nagyobb eseménye a vállalat csen­des kis ünnepsége volt, örömteli ha­jóavatás — egyelőre még házi ke­retek között. Első útját tette meg a várva várt mikrovízibusz, amely a vállalat vezetőinek elgondolása alap­ján készült a Magyar Hajó- és Daru­gyár váci üzemében. Előreláthatóan a jövő héten kezdi meg a 22 szemé­lyes, csinos vízi alkalmatosság a rend­szeres közlekedést a Tiszán, de már tegnap sok csodálója akadt a part­ról és az élénk életű úszóházak ból. Már tegnap látszottak az első jelei a várható nagy idegenforgalomnak, annak, hogy az elkövetkező 4 hétben mintegy 220 ezer belföldi és külföldi vendéget vár Szeged. A röszkei ma­gyar határátkelőhelyen különösen észlelhető volt a növekvő forgalom. (Erről az alábbiakban külön riport­ban is beszámolunk.) A szegediek idén is kétségtelen szeretettel fogadják vendégeiket, s maguk is sokat várnak az ünnepi hetektől. A szabadtéri játékok és a különféle rendezvények feltehetően lem okoznak majd csalódást, sót Tiaradandó élményeket jelentenek majd. Nem közömbös azonban, hogy minden más apróságban, külsőségei­ben is jó benyomást keltsen a város, s lakói is kellemesen érezzék magu­kat, ünnepinek érezzék e heteket. Ez pedig csak együttesen érhető el: kinek-kinek a maga munkaterületén. Holnap, megkezdődik Szeged ün­nepe. A középületek, közterek zász­lódíszt öltenek: hazánk piros-fehér­zöld zászlaja mellett leng majd több helyen Szeged város piros-fehér-sárga­kék lobogója is. Szép volna — a ta­nács ezúton is kéri a lakosságot —, ha a lakóházak is az első két napon, szombaton és vasárnap lobogódíszt öl lenének, öltsön városunk ünnepi díszt, fogadjuk szeretettel vendé­geinket! Ktrmánmilatkorat sz idei árvízvédekezésről (Somogyiné telv.) A röszkei határátkelő idegenforgalmi pavilonjánál amelynek utasai érdeklőd­nek a város nagy eseménye iránt. Igen sok a csehszlo­vák átutazó is, de sokan jöttek tegnap bulgárok, svájciak, görögök, s még sokféle nemzet képviselői. A távoli Szíriából is érke­zett egy autó utasokkal, s megállt az . idegenforgalmi pavilonnál. Angolul érdek­lődött, s képzelhető milyen nagy volt a meglepetés, amikor a kocsi rendszáma láttán a pavilonban szolgá­latot teljesítők egyike ara­bul válaszolt. Itt dolgozik ugyanis a nyári szünidejé­ben a jordániai Hadadin Zuher, aki a szegedi Orvos­tudományi Egyetemen foly­tatja tanulmányait, s jelen­leg IV. éves hallgató. A határon átlépve a föld­művesszövetkezet csinos „gombájában" hideg sör, italok, harapnivalók kap­hatók. Mellette már épül az új csinos kisvendéglő, csak az a kár, hogy ennyire meg­késve. A Szegedi Építőipa­ri Vállalat azt ígéri, hogy augusztus elsejére elkészül­nek vele. Szükség is lesz rá, éppúgy mint arra, hogy a , földművesszövetkezet rend behozza és bővítse a határtól nem messze levő, országút menti kisvendéglő­jét Méltó vendéglátást! ]\Jem mellékes, milyen ételekkel, ita­lókkal és milyen környezetben vár­ja belföldi és külföldi vendégeit a vá­ros. De maguk a szegediek is jogosan várják el, hogy zavartalanul, kulturált körülmények között szórakozzanak az ét­termekben, csárdákban. A Csongrád Me­gyei Szálloda- és Vendéglátóipari Válla­lat idén sokat költött több étterme, cukrászdája korszerűsítésére, számos új­donságot kezdeményezett. Sajnos, mégis vannak kirívóan bosszantó mulasztások. Éppen az egyik legkeresettebb és a külföldiek számára különösen vonzó csárda, az öreg Kőrössy Halászcsárda nyújtja a legelszomorítóbb képet. Való­ságos zsibvásáron, romhalmazon, szemét­hegyen keresztül közelíthető csak meg, s valami különös szerencsénk volt tegnap, hogy nem tört le az autónk kipufogó csöve. Mondják az arrajárók, hogy volt már akivel előfordult. Ebben perszenem a vendéglátó vállalatnak kellene intéz­kednie, hanem a legsürgősebben a ke­rületi tanácsnak és a vízműveknek, amely otthagyja a hatalmas kifolyó cső­vezetéket félig a földbe ásva, félig me­redezve az út kellős közepén. A szom­szédságában rozsdás ágyrámák egymásra hajigálva, valószínű a kórház mellette levő üdülője építkezéséhez tartozóan, amelyen egyébként csütörtökön egy lé­lek sem dolgozott. Az viszont már a vendéglátó vállalat hibája, hogy leírha­tatlanul és főleg használhatatlanul el­hanyagoltak a mellékhelyiségek és az ég világán semmit sem tettek a csárda csinosítására, hangulatossá tételére. Mindez nem is elsősorban pénz kérdése lenne, mutatja ezt szomszédságában a Földművesszövetkezet kezelésében levő Kis-Kőrössy Halászcsárda, amelybe öröm belépni. Rendezettség, tisztaság, számos apró hangulatos ötlet fogadja a vendé­geket, s amerre csak nézünk, mindenütt a szabadtéri játékok plakátjai tűnnek szembe. (A Nagy-Kőrössynél egyetlen egyet sem láttunk.) A Nagy-Kőrössy csárda különben megérdemelné, hogy mi­nél többen felkeressék, mert az alig egy­hetes új vezetéssel igazán jó halétele­ket, sőt különlegességeket készítenek benne. (Nem véletlen, hogy még így is az elmúlt öt nap alatt két mázsányi ha­lat kebeleztek be a jóétvágyú vendégek.) Ugyancsak a kerületi tanács és a víz­ügyi szervek feladata lenne az is, hogy gondoljanak a partfal további építésére, a part megerősítésére itt a csárdánál úgy, ahogyan azt nagyon szépen elké­szítették a Kis-Kőrössy csárda részén. U'iragadott példákat említettünk csak meg, mert remélhető, hogy a ven­déglátó szakemberek még idejekorán körülnéznek a városban, s megteszik a szükséges intézkedéseket, vagy legalább­is az idei tapasztalatok alapján az elő­készületeket a szegedi vendégvárás meg­javítására. (Nem sokáig tűrhető például a Roosevelt téri rozoga, s nem is a leg­tisztább halsütő bódé sem.) Higgyék el, mindez — megint csak azt mondhatjuk — nem mindig, sőt talán nem is első­sorban az anyagiaktól függ. ötlet, szív és kezdeményezőkészség kell hozzá. Mi­ért hiányozna ez az ünnepi hetek hiva­tott vendéglátóiból? A forgalom különben egész nap igen nagy volt a batáron. A Jugoszláviából érkezők között horgosiak, szabadkaiak, újvidékiek, ka­nizsaiak, zágrábiak, belg­rádiak is voltak. Sándor La­jos Kanizsáról jött Test­vérei Szegeden élnek, ve­lük találkozik és — mint mondta — kellemes napo­kat tölt Szegeden. — Örülök, hogy Szegedre jöhettem — állapította meg Bagaria Gézáné. Két gyer­mekével Szabadkáról ér­kezett autóbusszal a jugo­szláv határig és Röszkéröl szintén busszal futott be Szegedre. Cseszkó Illés, a kanizsai cipészszövetkezet dolgozója szintén jókedvűen motoro­zott a határállomásra. — Még nem jártam Szege­den, de ismerőseim sok szé­pet meséltek a városról. Hiszem, hogy maradandó emlékekkel térek majd vissza Kanizsára. A vonat Roszkére 16 óra 45 perckor dübörgött be. Ezzel is többen jöttek Ju­goszláviából — ha nem is annyian, mint gépjárművek­kel a közúti átkelőhelyre —, akik könnyített belépési engedélyt kértek és kaptak. Az útiokmányok kezelése és a vámvizsgálat kocsiról ko­csira pergett A zágrábi Beleszlin János először találkozott Szeged­del, lakóival. — Nagyon jó — mondot­ta —, hogy a két szomszéd nép kapcsolatai egyre erő­södnek, s személyes barát­ság alakul ki a jugoszlávok és a magyarok között. * A röszkei közúti határát­kelő helyen nincs szünet. Éjjel és nappal non stop szolgálat van. A nagyszámú gépjármű „elhaladása" is jó, mert a határállomásnál szélesítették az utat és kör­forgalmúvá alakították. S mindazokat, akik Sze­ged felé veszik útjukat, szí­vélyesen fogadja a vendég­látó város. (Folytatás az 1 oldalról) rendkívüli belvizek kb. 430 millió forint kárt okoztak. Az összes kárból mintegy 750 millió forint a mezőgaz­daság vesztesége, ez jó­részt az alföldi belvíz járta területek és a tiszai hul­lámterek elöntéséből kelet­kezett. A védekezési költség kere­ken 450 millió forintra rúg (a Nyugat-Dunántúlon kb. 40, a Duna mentén 350, a belvizeknél 60 millió forint). Ebből visszanyerhető anya­gok (zsák, pátrialemez, ter­méskő), valamint a védeke­zés során létesített végleges jellegű művek (szorítógátak, körtöltések, lokalizációs gá­tak) mintegy 80 millió forint értéke megtérül. A nyugat-dunántúli árvíz következtében 353 ház el­pusztult, 870 megrongáló­dott. A 400 km hosszú Duna­szakasz mentén az eddigi felmérések szerint 340 össze­dőlt, illetve erősen megron­gálódott épületet kell újjá­építeni és 2300 kisebb mér­tékben megrongálódott há­zat kell kijavítani. Számos Duna menti üzem termelésében jelentős kiesést okozott a magas víz. Az árvíz rövid ideig tartó elöntést okozott a Nyugat­Dunántúlon 150 ezer holdon A Duna mentén károk csak a hullámtéren és a töltések mögötti, fakadóvizekkel bo­rított sávon keletkeztek. 60 ezer hold szántóterületen, ahol a vízkár természetes velejárója az árvíznek. 200 ezer holdat újra kell vetni. Ehhez a vetőmagot, a mű­trágyát és a talajművelő gé­peket a kormány rendelke­zésre oocsátotta. A veszély elmúltával nagy erővel megindult a helyre­állítás. A megrongálódott ví­zi létesítményeket és műtár­gyakat az Országos Vízügyi Főigazgatóság dolgozói októ­ber végéig kijavítják. A vé­dekezéshez felhasznált anya­gok visszanyerése folyik A közlekedési létesítményeket nagyrészt már rendbehoz­ták. A személyi tulajdonban levő, megrongálódott házak újjáépítésének segítésére a megyékben helyreállítási al­bizottságok alakultak. A helyreállítási munkákhoz az OTP hosszú lejáratú, kamat­mentes hiteleket biztosít. A károsultakat a kormány adókedvezményben részesiti. A veszteséget szenvedett termelőszövetkezetek gazdál­kodásához szükséges anyagi és pénzügyi fettételek bizto­sítására intézkedés tőrtént. Az elpusztult ingóságok, egyéb személyi károk pótlá­sára a károsultak segélyben részesülnek a Vöröskereszt által társadalmi kezdemé­nyezésre szervezett gyűjtés­ből. Bár a károk nagyok, a népgazdaság közeli és táv­lati céljainak elérését nem akadályozzák meg. A kor­mány felhívja és kéri az üzemek dolgozóit, a lakossá­got: amilyen hősiességgel elhárították a fenyegető ár­vízveszélyt, ugyanolyan lel­kesedéssel és szívóssággal munkálkodjanak a károk helyreállításán, a vesztesé­gek pótlásán. A minisztéri­umok és az üzemek a hely­reállításhoz szükséges össze­geket elsősorban saját erő­forrásaikból biztosítsák, dolgozzanak jól szervezet­ten, tervszerűen, hogy tel­jesítsék éves terveiket. Országunk egynegyede a folyók árvizétől elhódított terület, ezért évről évre tö­kéletesítjük árvízvédelmi rendszerünket. Az eddigi és a most levonult árvizek ta­pasztalatai alapján a kor­mány szükségesnek tartja a védőművek gyorsabb ütemű fejlesztését, a korszerű vé­dekezéshez szükséges anya­gok beszerzését, a járási ta­nácsok megfelelő szakigaz­gatási szervének műszaki dolgozókkal fokozatosan tör­ténő megerősítését, hogy — az évről évré növekvő ár­szinteket tekintve — az ár­vízvédelmi szervezeteink és berendezéseink a biztonsá­gos védekezés Igényeinek mindjobban megfeleljenek. A Minisztertanács rendkí­vül nagyra értékeli az ár­vízvédekezésben résztvevők munkáját. Akik kimagaslóan helytálltak őrhelyükön, kor­mánykitüntetésben részesül­nek. A kormány felhatal­mazta az árvízvédelmi kor­mánybiztost. hogy a védeke­zésben tevékenyen közremű­ködők részére „Árvízvédele­mért" emlékérmet adomá­nyozzon, (MTI) Közéletünk hírei A LENGYEL NAGYKÖVET FOGADÁSA Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, Lengyelország újjászületésének 21. évfordu­lója, a Lengyel Népköztársa­ság nemzeti ünnepe alkal­mából csütörtökön este foga­dást adott a Gundel-étterem­ben. A fogadáson megjelent Biszku Béla, Fehér Lajos, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminisz­ter, dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter, Kovács Imre élelme­zésügyi miniszter, Losonczi Pál földművelésügyi mi­niszter, dr. Szabó Zol­tán egészségügyi minisz­ter, Trautmann Rezső építés­ügyi miniszter, dr. Beresz­táczy Miklós, az országgyű­lés alelnöke, Mód Péter, a külügyminiszter első helyet­tese, továbbá a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Ott volt a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja. DOBI ISTVÁN ÜDVÖZLÖ TÁVIRATA GAMAL ABDEL NASSZERHEZ Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke meleg hangú táviratban köszöntötte Ga­mal Abdel Nasszert, az Egye­sült Arab Köztársaság elnökét, az Egyesült Arab Köztársa­ság nemzeti ünnepe, a for­radalom győzelmének 13. év­fordulója alkalmából. Ebből az alkalomból táv­iratban fejezte ki jókívánsá­gait Péter János külügymi­niszter Mohmoud Riadnak, az EAK külügyminiszterének. (MTI) Befejeződött az őszi árpa aratása A rozstermés felét, a búza 10—12 százalékát aratták le eddig Csütörtökön a Földműve- pa aratását lényegében be­lésügyi Minisztériumban fejeztés, a rozsaratással a Izinger Pál növénytermesz- felénél tartanak. Ország­tési főigazgató tájékoztatta szerte megkezdték a búza a sajtó képviselőit a gabo- és a tavaszi árpa aratását nabetakarítás és a legsürgő- is. A július 18-i adatok sze­sebb nyári mezőgazdasági rint 180 000 hold búza ter­munkák helyzetéről. Közöl- mése került raktárakba. A te többek között, hogy a tavaszi árpa aratásával a gabonaérés általában kéthe- déli megyék elérték a 40—50 tes késésben van. s ennek százalékot. A gabonák vi­megfelelően eltolódás mu­tatkozik a „normálisabb" szonylag lassú és fajták sze­rinti szakaszos érése lehető­évekhez képest. A nehézsé- séget adott a növényápolási gek ellenére a gabona ve- munkák meggyorsítására. A tésterületnek körülbelül egy- kapások fejlődése és ápolf­harmadáról takarították be sága országszerte kielégítő, eddig a termést. Az őszi ér- (MTI) <í«ombat, 1965. július 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom