Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-29 / 303. szám

SiAubftt, december 29* DÉL-MAGYARORSZÁG La multi ani... Holnap, december W-(n ünnepli a köztársaság ki­kiáltásának 15. évfordulóját a Román Népköztársaság. 1547. december 30-a óta a kommunista párt vezetésé­vel óriási eredményeket ért el a testvéri román nép: a szocializmus, a kommuniz­mus útján haladva a ko­rábbihoz képest teljesen megváltoztatta az ország gazdasági, társadalmi, po­litikai és kulturális életé­nek arculatát. Az évforduló alkalmából közöljük az alábbi cikket, amely Buka­rest fejlődésébe és lakos­ságának mai életébe ad né­mi betekintést. Valahogy úgy képzeltem el a mondabeli pásztort, „Burcur~-t, aki a fogarasi he­gyekből lement a síkságra, nyáját hajtva maga előtt, hogy feltétlenül hosszú, fe­hér szakállt hordott, dere­kát vastag tüsző övezte és kezében ott volt elmaradha­tatlanul a pásztorkodás nél­külözhetetlen kelléke, a fur­kósbot. Mert a szólásokban, a néphitben még fel-felvető­dik az a-legenda, hogy Bur­eur pásztor alapította volna a várost, s innen származna a neve is, Bucuresti, ami az öröm városát jelenti. És bár a legendákat előbb-utóbb be­szövi az idő, így a Burcur pásztorét is, mégis a belvá­rosban szerényen gubbaszko­dik egy kis templom, amit valaha fából épített volna e nevezetes pásztor, s amit a város égése után köböl újból építettek Bukarest lakói. Az egész város új Legenda ide legenda oda, a lényeg az, hogy Buka­rest a messzi hegyek és a kéklő Duna között fekszik a hosszúra nyúlt síkságon, amit a tenger zár le keleten. Ép­pen ezért a régi kereskede­lem, az áru forgalma, a „he­gyi emberek- és a tengeri halászok közötti cserék hoz­ták létre az első települése­ket. 1460-ban maradtak fel­Jegyzések, amik a városra vonatkoztak, „ha el nem ég­tek-. Mert az előző századok­ban mindent fából építettek és a törökökkel való hábo­rúskodásban elégett a város is. Majd később az osztrák elnyomás keserű évei követ­keztek, ami nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy építészeti stílusban, építkezésekben, műemlékek létrehozásában nem fejlődhetett annyira. Persze azért akad jó néhány épület, amely klasszikus építészeti stílusban készült No de a bukaresti emberek nem is a régi építkezésekre büszkék, hanem a maiakra. Hiszen az egész város új, nincs is talán az egymillió 300 ezer lakosú Bukarestben utca, ahol ne tanúskodna •gy-két új bérház a felszaba­dult nép szorgalmáról, élet­színvonalának emelkedésé­ről. Nagyjából már eltűntek — de néhol még megtalálha­tók — a budapesti volt Má­ria Valériára emlékeztető ne­gyedek, azonban maholnap ezeket is felszántják a trak­torok és sugárutak, paloták — Bukaresti levél — épülnek helyükbe. „Monu­mentális, hihetetlen- — szok­ták volt mondogatni a kül­földi vendégek, ha az épít­kezésekről esik szó. Ultramodern textllkomblnát Bukarest szívét a volt ki­rályi palota és a Sala Pala­tului mögött félkörben elte­rülő új emeletes bérházak alkotják, amelyek között 19 emeletest is láthatunk. Külö­nösen este szép a tér a szí­nek sokféle vibrálásában, amint a neon nappali fényt áraszt Persze a lakóházak építé­sén túlmenően ma már kéz­zel foghatóak azok a törek­vések is, amelyek a mezőgaz­dasági jellegű országból fej­lett, ipari jellegű országot hoztak létre. Az ország gaz­dag nyersanyagokban. A ploesti olaj mezők, a fa, a só — kincset ér. Ma már a tex­tilipara is jelentős exportra termel, mint például Buka­restben a „Gheorghiu-Dej Textilkombinát-, amely a vá­ros szélén — mint általában a legtöbb üzem — foglal he­lyet Nyolcezer munkás dol­gozik Kelet-Európa legmo­dernebb gyárában. Orvosi rendelő, bölcsőde, üzemi kór­ház, napközi, 1600 személyes étkezde áll a dolgozók és gyermekeik rendelkezésére. De ami lényegesebb: a mun­kafolyamatokat az utolsó mozdulatig gépesítették. Hi­hetetlenül rövid idő alatt ké­szülnek a ruhák. ' Év végi szokások Mivel a múlt év szilveszte, rét és az újévet Bukarestben töltöttem, néhány mondat­ban érdemes megemlíteni a szokásokat Tudvalevő, hogy Romániában a szilvesztert és a karácsonyt együtt ünnep­lik, éppen ezért a forgalom az óév utolsó napján hason­lít a budapestihez, különösen a „Calea Victoriei*-en, a Győzelem útján. A kirakatok tömve árukkal és a széles, tiszta utcák tele vásárlókkal. A gyermekeknek több té­ren fenyőfákat állítanak, amelyeket „mindenki kará­csonyfájának- neveznek. A „Piata Palatulul--on is gyö­nyörű, 10—12 méter magas fenyőt díszítettek és a lam­pionok, díszfüggönyök, kör­ték messze világítottak az es­tében. A karácsonyfa körül játékok, céllövöldék, kitö­mött medvék, motorbiclkllk és egyéb játékok találhatók, amelyeket a gyerekek „ostro­molnak-, különösen az új év első napján, ajpikor is „gye­rekek napja- van. Az üzletek késő estéig, 22 óráig — magyar idő szerint 31 óráig — árusítottak szil­veszterkor. Szórakozás — olcsón Nem sokkal éjfél előtt csendesül a forgalom, elné­mulnak a villamosok csilin­gelései és az autók dudálásal, csupán egy-két tűzijátékhoz előkészített ágyú pukkanása hallik. Legtöbb családban bensőséges az ünnep, csak­úgy, mint odahaza, de azért a filmszínházak, éttermek, szál­lodák megtelnek, mint ná­lunk. Egy-egy mozijegy, szé­lesvásznú előadásnál a leg­drágább hely is csupán 4— 5 leibe kerül. (6,50-től 8 fo­rintig). Általában a szórako­zóhelyekre későn érkeznek a vendégek, előre foglalt aszta­lokhoz, és bőséges vacsorát fogyasztanak. A Hotel Lidó­ban szilveszterezők, külföl­dlek és hazalak, a következő menüt fogyasztották; szilva­pálinka, kaviár, libamáj, ton­hal, malacpecsenye, sült pulyka, saláta, csokoládé­torta, sajt, alma, szőlő, mo­gyoró, feketekávé és a külön­böző Italok. Igy természetes, hogy az óévből az új évbe az utat „végigeszik-. Éjfél elő^t pár perccel az államfő újévi köszöntőt mond, majd a vil­lany kialszik, és a nemzeti himnuszból egy részletet ját­szik a zenekar, de a vendé­gek nem éneklik. Utána Is­mét „vacsorázás-. Az asztal­társaság egymásnak halkan, szinte észrevétlenül kíván­nak boldog új évet, de a csó­kolózás nem szokás. Papír­csákókat a reggel közeledté­vel többen vásárolnak, de az utcák korántsem zajosak, nem „teletrombitáltak". Egy­egy rendezvénynél, de a szál­lókban is ízléses dekoráció­val felírják: „La multi ani 1963-, ami szó szerint lefor­díthatatlan. Ezt a mondatot használják pohárkoccintás­kor ÜL Az úttörők napja ÜJévkor Bukarest tele van sétálókkal, gyerekekkel. Ilyenkor tartják az úttörők napját, a karnevált. A Sala Palatului-ban és a volt ki­rályi palota termeiben vi­dám gyerekhad köszönti az új esztendőt. Az említett he­lyen három tánc-, két játék­és két étkezőterem állott a jelmezes karneválozó fiatal­ság rendelkezésére. Újévkor, mit csináljon a külföldi Bukarestben? Á El­megy a „Restaurantul Roma­nesc Padvrea Banease~-ba, ahol minden felszolgáló pin­cér különböző vidékek nem­zeti viseletében szorgoskodik. De ellátogat a Muzeul Satu­lui-ba is, ahol 192 ház van eredeti tájjellegének megfe­lelően építve, többek között dobrudzsai, moldvai és szé­kely házak. Szép, új város Bukarest. A felszabadult nép keze for­málja, csinosítja napról nap­ra. A külföldi, ha hazájába visszatér az új év első nap­jaiban, csak így búcsúzhat: La multi ani... Lukács Imre Mikor less as ember ós a Hold első találkosója ? A varsói munkás hírügy­nökség az új esztendő küszö­bén néhány kérdéssel fordult a világ legnagyobb űrhajózá­si társaságainak vezetőihez, hogy lemérje, mit vár a világ 1963-tól az űrrepülés terüle­tén. Az első kérdés így hang­zott: — Mikor érkezik az első ember a Holdra? A több mint félszáz válasz többsége 1967-re várja az ember és a Hold első talál­kozóját Habár a lengyel újságírók nem kérdezték, melyik or­szág éri el elsőnek a Hold felszínét, a svájci Interavia­tól kapott válasz mégis szó­kimondó: „1967 eleje: állan­dó kutatóállomás létesítése a Holdon. Az amerikai űrpiló­ták azonban valószínűleg csak 1968-ban szállnak a Hold felszínére-. A második kérdés az em­ber „űrexpanziójának- to­vábbi irányára vonatkozott A kérdezettek egyetértenek abban, hogy a Holdon „gyö­keret vert ember- űrhódító útjának következő állomása egyesek szerint 1970-ben, má­sok szerint legkésőbb 1989­ben: a Mars lesz. (MTI) Odaítélték a tanács 1962. évi irodalmi, képzőművészeti és műszaki ösztöndíját Tegnap a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén döntöttek a tanács 1962. évi ösztöndíjainak oda­ítéléséről. A képzőművészeti ösztöndíjat, s az ezzel járó négyezer forintot Szelesi Zoltán művészettörténész kapta meg. Szelesi Zoltán több mint tíz éve aktívan tevékenykedik Szeged kép­zőművészeti életének irányí­tásában. A szabadtéri játé­kok megrendezése óta a sze­gedi nyári tárlat szervezési és lebonyolítási feladatait vállalta magára. Idén en­nek megrendezése országos elismerést váltott ki szak­emberek körében. Évek óta nagy szorgalommal végzi a város művészettörténetének feltárási munkáját. Publiká­ciós tevékenységével a sze­gedi képzőművészeti életnek országos elismerést vívott ki. Munkásságának elisme­réséül a Művelődésügyi Mi­nisztérium jelenleg 3 hóna­pos olaszországi tanulmány­útra küldte. Az irodalmi ösztöndíjat, s a négyezer forintot lapunk munkatársa, Lődi Ferenc költő kapta. Az odaítélés­nél figyelembe vették, hogy idén jelent meg Lődi Fe­renc hatodik verseskötete Lepketánc címmel. E kötet, a költő fejlődésének felfelé ívelő szakaszát jelzi. Gondo­latanyaga a szegedi iroda­lom felszabadulás utáni ki­bontakozásával együtt járó összes lényeges kérdések motívumainak lírai szintézi­sét igyekszik megvalósítani. A korábban megjelent Ne­héz hűségben című kötettel együtt a Lepketánc a köl­tői hűség hitvallása a nép ügye mellett. A műszaki ösztöndíjat Tarnai Lászlónak az ÉM Tervező Vállalat építész­mérnökének ítélték oda. A fiatal mérnök a városi ta­nács megbízása alapján több tervet készített, ezek közül kiemelkedik az idén terve­zett Rózsa Ferenc sugárúti 16 tantermes általános is­kola, melyet a legkorszerűbb eszközökkel, de az iskola funkcióinak messzemenő megvalósítása mellett oldott meg oly módon, hogy a ki­vitelezési költség mélyen az országosan megadott egv tanteremre eső költségösz­szeg alatt van. Január eheiélöl Szegeden az AKOV bonyolítja le a helyi autóbuszforgalmat Tegnap, pénteken délelőtt a városi tanácsnál ünnepé­lyes külsőségek között ke­rült sor a helyj autóbusz­forgalom áiadására. Mint is­meretes, eddig Szegeden a helyi autóbusz-közlekedést a Közlekedési Vállalat bonyo­lította le A lakosság részé­ről egyre több jogos igény érkezett a tanácshoz, a Köz­lekedési Vállalathoz, melye­ket a vállalat szegényes gép­kocsiparkjával nem tudott kielégíteni. A szegedi autó­busz-közlekedés megjavítása érdekében tárgyalás kezdő­dött a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium, vala­mint a szegedi városi tanács között. Az előzetes tárgyalások eredményei tegnap realizá­lódtak. Megegyezés tőrtént a mi­nisztérium és a tanács kö­zött: 1963. január elsejétől a szegedi helyi autóbusz-for­galmat az Autóközlekedési Vállalat bonyolítja le. Az ünnepélyes átadáson részt vett Földvári László közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettes, Hidasi György, a KPM autóközleke­dési vezérigazgató-helyettes. Fáskerti Sándor, a KPM fő­osztályvezetője, Biczó György, a városi tanács vb-elnöke, va­lamint a Közlekedési Válla­lat és az AKÖV képviselői. Biczó György üdvözlő sza­vai után Földvéri László mi­niszterhelyettes a következő­ket mondta: _ — A Közlekedés- és Pí»­taügyi Minisztérium, az autóközlekedési vezér­igazgatóság jó szívvel sie­tett a városi tanács segít­ségére. Mindent megteszünk Szeged autóbusz-közlekedésének megjavításáért. 1963. január elsejétől ezért elsősorban az AKÖV lesz felelős. A miniszterhelyettes ez­után arról beszélt, hogy ezt az intézkedést az élet ve­tette fel, és teljesen meg­egyezik a kormány célkitű­zéseivel. A termelési eszkö­zök koncentrációját a lakos­ság javára kell gyümölcsöz­tetni. Az autóközlekedési vezér­igazgatóság időben mindent elintézett, hogy az átvétel zökkenőmentes legyen. Az átszervezés során a közleke­Romániai szakember látogatása az ecsetgyárban (Tudósítónktól) Kedves vendég látogatta meg üzemünket: Mokos Lász­ló, a nagyváradi Hala Llp­schitz üzem műszaki veze­tője. A nagyváradi gyár több részlegből áll. s fő profilja: műanyag tárgyak készítése és a kefe-ecset gyártás. Vendé­günk a KGST keretében ta­pasztalatcsere-látogatásra ér­kezett hazánkba és gyárunk­ba. Fő érdeklődése, hogyan alkalmazzuk a műanyag szá­lakat a hazai ecsetgyártás­ban. azok a használatban miként váltak be, s miként fogadták a műanyag bevonu­lását az ecsetkészítésnél. Ugyanis a román ecsetipari szakemberek is a műanyag Szálakban látják az ecset­gyártás jövőbeni legfonto­sabb alapanyagát, azonban a felhasználók részérói még bi­zonyos idegenkedés nyilvá­nul meg a műanyaggal ke­vert ecsetekkel szemben. Készséggel mutattuk meg üzemünket és adtunk felvi­lágosításokat ezekre a kérdé­sekre. Közöltük, hogy a mű­anyaggal való kísérletezések üzemünkben eredményesek voltak és jövőre már a há­rom légiont06abb ipari ecse­tet csaknem teljes mennyi­ségben műanyagkeveréssel készítjük. A műanyag szálak a használatban igen jól pó­tolják a természetes serte­anyagot Vendégünk nagyon eredményesnek minősítette tapasztalatcsere-látogatását ÜTŐM Bélaunó A csárdástól a bécsi keringőig Drezdai lap a szegedi Béke-zenekar szerepléséről Jjési dolgozók december kö­zepéig megkapták az áthe­lyezési értesítést, mely ré­szükre semmi különös hát­ránnyal nem jár. A minisz­térium, valamint az autóköz­lekedési vezérigazgatóság a MA VAUT autóbuszainak igénybevételével igyekszik javítani a szegedi közleke­dést Az utasoknak érezniök kell a nagyüzem előnyeit Az AKÖV autóbuszai ré­szére mindig rendelkezésre áll a saját, valamint a MÁVAUT műhelyei, így üzemképes autóbuszok bizto­sítják a zavartalan közleke­dést. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy január elsejétől kulturáltabbnak kell lennie a közlekedésnek, a la­kosságnak éreznie kell a vál­tozást, az igényeket maximá­lisan ki kell elégíteni. A kulturált utazás érde­kében már január elsejétől hét darab új típusú nagy autóbuszt állítanak forgalomba. Ezenkívül igyekeznek megol­dani a szegediek régi kéré­sét és a 7-es villamosvona­lon a Somogyi utcától a textilművekig január elsejé­től ugyancsak autóbusz Köz­lekedik majd. Ezenkívül pontosan tanulmányozzák »z igényeket és ott, ahol zsú­foltság mutatkozik, átcsopor­tosítással próbálják megol­dani a kényelmes utazást. Ismeretes, hogy a sze­gedi Béke-zenekar Zsiga Ernő vezetésével Drez­dába, Szeged NDK-beli testvérvárosába utazott Az ottani Szeged ven­déglőben fél éven át mu­zsikálnak estéről estére, a — mint a hozzánk ér­kező hírek tanúsítják — igen nagy sikerrel. A vendéglőből helyszíni közvetítést adott a drezdai rádió, a Die Uni­on című újság pedig „A csárdástól a bécsi kerin­gőig- címmel nagy ri­portban számolt be az együttesről. E riport egy részletét közöljük az alábbiakban. „Azok az utasok, akik az elmúlt pénteken a Hungária expresszel érkeztek Drezdá­ba, nagyon sajnálták, hogy a motorvonatnak nem volt ké­sése. Ezzel a vonattal utazott Zsiga Ernő magyar prímás szólistáival. Egész utazás alatt egyetlen percre sem te­hették le a hegedűt, klariné­tot is a cimbalomverőt. Hat hónapot töltenek Drezdában, a Szeged étteremben, ahol hamisítatlan magyar hangu­latot teremtenekj Már szombaton este 7 óra után kiírták a Szeged bejára­tára: minden hely foglalt. Zsiga együttese ekkor lépett fel először. A magyar zené­szek rögtön meglepetéssel szolgáltak: mindenkit valódi szegedi paprikával ajándé­koztak meg. És ezután kez­dődött az, amit szavakkal nem ts lehet leírni. A hat ze­nész már az első percekben belopta magát a vendégek szívébe. Muzsikájukban nagyszerű tudást, nemzetkö­zi tapasztalatot és magyar temperamentumot egyesíte­nek. A szovjet vendégek saját népdalaikat hallhatták, az idősebbeknek keringőkkel kedveskedtek, a magyar ze­ne és a technikai virtuozitás kedvelői pedig Brahms, vala­mint számos magyar vidék csárdás-dallamaiban gyö­nyörködhettek. Elmélyült ze­nei átélésük és kiváló hallá­suk mindenki számára két­ségbevonhatatlanul bebizo­nyosodott, amikor a prímás régi magyar szokás szerint, egyik asztaltól a másikhoz ment, s az összjáték ennek ellenére is kiváló maradt. Nagyon örülünk, hogy ezt az együttest az NDK-ban üdvözölhetjük. Jelenlegi összetételükben az együttes nagyszerű közös­séggé formálódott. Mind­egyikük saját hangszerén szólista. Zsiga Ernő, Zsiga Béla, ifj. Zsiga Ernő, Kíszin Miklós, Kate István és Ber­kes István nem ismeretlen nevek Magyarországon. Arra a kérdésre, hogyan lesz valaki prímás, Zsiga Er­nő a következő választ adta: -— Hétéves koromban kezd­tem hegedülni. Régi magyar szokás szerint, hegedűt tet­tek a bölcsömbe, de azért naponta 7—11 órát kellett gyakorolnom és a konzerva­tóriumot is elvégeztem, Zsiga Ernő 1952-ben a ma­gyar népi kultúra előmozdí­tásáért a Magyar Népköztár­saság népművésze kitüntető címet kapta*. Fogadás a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségén Mihail Rosianu budapesti román nagykövet a Román Népköztársaság kikiáltásá­nak 15. évfordulója alkal­mából pénteken este foga­dást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson megje­lent Apró Antal, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Nagy Dániel, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Pé­ter János külügyminiszter. Részt vett a fogadáson az MSZMP Közoonti Bizottsá­gának, az Elnöki Tanács­nak és a Minisztertanács­nak több tagja, valamint po­litikai, gazdasági és társa­dalmi életünk sok ismert sze­mélyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tagja. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom