Délmagyarország, 1961. december (51. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

Vasárnap, 1961. december 17. 6 Kaviccsal meShajigálixavitcsai (am egy batart. Pirinyó porfelhő támadt, ismét kavicsot kotortam elő a zsebemből, és ezzel a kaviccsal addig dobáltam a batárt, míg csak meg nem állt. Megfigyeltem, hogy nem lassított megállás előtt, mint ahogy a járművek nagy része teszi. Nem, ez a batár egyszerre állt meg. Vártam. A batár rezgett. Odafenn a bakon a kocsis bizonyára hallgatózott, s várt. A lovat néztem. Nem állt ernyedten, mint mikor pihen, feszülten figyelt, fülét hegyezve, Benéztem az ablakocskón, a batár ismét elindult ismét dobáltam, míg csak meg nem állt. A kocsis káromkodva mászott le a bakról. Én felszálltam. Gyorsan, gyorsan. A kocsis vörös volt, szinte szederjes. SÁMUEL BECKETT A SZÁMŰZÖTT novella szerzője nem baladó (ró. Ellenkezőleg: a szélsöséges avantgardlzmus világszerte egyik legismertebb francia képviselője. Az ő újításaihoz képest a néhány évtizeddel ezelőtti modernista törekvések valósággal gyerekes és mulatságos ócskaságnak számítanak. Legújabb színmüve, ,A játszma vége" peicmui borzalomban és értelmetlenségen minden eddigi szépirodalmi alkotást felülmúl. Cselekménye nincs, mondanivalója .JBv-.'ÜKÉI JgL— . kap: módon és ezzelt egy kor, egy társadalom reménytelenségét •••I ^•HPMBHMMHPI teljes kiábrándulással és a tökéletes kiúttalansággal van kapcsolatban. l)e viszont Uyfejezl ki. Mint egy franeia kritikusa írta: „Beckett színmüve Olyan végrendelet, amelybe egy civilizáció kudarca van beleírva. Fölösleges magyarázni, hogy ez a civilizáció: a kapitalizmus. Végső fokon tehát Bockett írásai kapcsolatban vannak a társadalmi talajjal, bármilyen bonyolult módon és formában jelentkezzen is ez az összefüggés. A borzalom, az abszurditás, az értelmetlenség, amely különböző fokon és eltérő erővel, de végül is valahogyan Beckett minden írásában benne van, aat bizonyítja, hogy az a rothadás, amely a kapitalista gazdaságban már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, nemcsak hogy eljutott az irodalomhoz — ez már korábban megtörtént —, hanem napjainkban és éppen Beckett Írásaiban, a mélypontjához érkezett el. Most már csakugyan nincs tovább, a játszma véget ért. A kapitalizmusé természetesen: Beckcttnek a szemléletéből következő tévedése, hogy amit ő az emberiség, a civilizáció végének gondol, az a valóságban csak a kapitalizmus pusztulása. „A száműzött" elmü novellája, amelyet az alábbiakban közlünk, az író legújabb műveihez képest valósággal „konzervatív" alkotás. De nyomasztó légköre abszurd jeliemel, az irodalom társadalmi funkcióinak, feladatainuk tagadása — a novella ezt is jelenti — jól mutatja az eféle irodalom tendenciáit. Mindennek ellenére mégis közöljük a novellát, hogy a modern nyugati irodalomnak erről az irányáról ls tájékoztassuk olvasóinkat. Minden kritikai Írásnál hatásosabban és meggyőzőbben mutatja be az ilyen művészetet a közvetlen élmény, vagyis maga az alkotás, az az Írás, amelyet ez aa irodalom kitermel. A

l,,' ablakocskáján át Daiar egyre tisztábban láttam a fészer ablakát. Kiléptem a batárból. A fészerben sötét volt, a jászol, a szegre akasztott hámok, a vödrök, a kefék épphogy mígesak kl nem sikerült kivehetők voltak. Az ajtóhoz mentem, de nem tudtam kinyitni. A ló követett tekintetével, Hiszen ezek a lovak sohasem alszanak. Ügy rémlett, mintha a kocsisnak meg kellett volna kötnie a lovat, mondjuk, a jászolhoz. Arra kényszerültem telját, a ló megbámul az ablakocskán át, s prüszkölő lélekzetét is éreztem. Bizonyára furcsállotta, hogy habár nincs befogva, mégis a balárban ülök. Fáztam, mert elfelejtettem magammal hozni a hogy az ablakon át távozzak. Ez persze nem ment egykönnyen. De mi megy könnyen, Először kidugtam a A dühtől vagy a csípős szél- értsük egymást, hogy helye- nyörű pillanatok, melyek az egész nap nem evett s nem kor felhívta a felesége fltől, mely szinte ostorozta sen fogjuk fej egymás hely- éjszakai sivárságot megelő- ivott, Ezt meg is mondtam gyeimét egy szemölcsre, mely arcát hajtás közben. Mond- zetet Megértette, hogy la- zik. A címeket, melyeket a neki, ő azonban azt felel- a fejem búbján nőtt ugyanis féjem, kezemmel kitapogattam neki, hogy az egész kás nélkül maradtam, s kocsis aláhúzott, illetve ke- te, hogy az ő lova csak ak- illendőségből levettem a ka- 10111 az udvar földiét' dere' napra akarom felfogadni, ezért egy szobát kell talál- reszttel jelölt meg, amint kor eszik, ha ismét vissza- lapom Ezt le kell operálni kam pedig egyre "Ugattam, Azt válaszolta, hogy három nom, azonban minden egyéb azt a népből való emberek tér az istállóba. Ha bármit mondta az asszony A kocsis mert a csípőm beszorult az órakor lesz egy temetése, elkerülte figyelmét. A fe- teszik, ferde vonallal húzta is megízlel munka közben, egy orvost említett akit igen ablakszárnyak közé. Emlék* Ah, ezek a halottak. Tu- Jébe vette, hogy egy be- ét, amikor megállapítottuk, akár almát vagy egy koc- tisztelt mert annak ideién szem a Syepre, amire minddattam vele, hogy nem rendezett szobát keresek, hogy nem jönnek számítás- kacukrot, megfájdul a ben- eltávolított valamiféle kinő- két kezemmel támaszkodtam, szándékozom az állatkertbe efelől senki sem tudott vol- ba. Később majd meg fogja dője és a görcsöktől menni vést a comb iáról Ha a fé n^S csak ki nem sikerült menni. Nem megyünk az ál- na kétséget támasztani ben- mutatni az újságot, hogy sem tud; még el is pusztul- £zerban al^r nlndni mondta másznom. Levethettem volna nam hnten 4/(1n kn unln ' n lrnKAnirnirvt óo lr í H f\Vl r» O 11" U TTI menjünk túlságosan mész- nézze az apróhirdetéseket, bár az ablakocskák csukva szíjjal bekötni a ló pofáját, {17, LZÍ* \ m^T nom. szire, lova miatt. Azután azután ötöt-hatot alá is hú- voltak, a batár nyikorgott, nehogy a járókelők bete- , , #zT u {,munov „lhn„v+arr, __ uti. beszélgettünk a primitív zott, ugyanazzal a kurtácska s jól behallatszott az "tea ges gyengédsége miatt raji va keskeny létrán Vt6zerba vart Lz^mbe iSTvaíami nyelvek jellegzetességeiről, ceruzával, mely a lapban zsivaj is, azt is hallottam, tavesszen. vezetett, az asszonyt pedig a vart eszembe Megkérdeztem, tud-e egyét- közzétett nyertes számok hogy a kocsis dalolgat egy- , sötétben hagyta. A feszer F^^F1- * GJ1^ iérmet ajánlani itt a kör- felelt remegett kezében, magában odafenn a bakon. Néhánv Dohár ital utón 8gy sarkóban iMtolárft terí" ^L^m^L vf«7atertonf nyéken. Hozzátettem még, Kétségtelenül azokat a hir- A temetéssel már nem tö- 3 ' ponar a koc3is tetto a iópokrócot, aztán egy eyufasdobozba, visszatértein velem fog étkezni. Jobban detéseket jelölte meg, me- rődött. Ezt dalolta: "És a arra kért, tiszteljem meg őt doboz Bvufát hagyott nálam az Uu?í,a 1 a " szerelek olyan emberrel en- lyek érdekelték volna, ha lány messze van a szép sze- és a feleségét azzal, hogy h" „, az ablakba tteUfT' ni, aki ismeri a környéket, az én helyzetemben találja líd tájtól, ahol a hős fiú náluk töltöm az éjszakát. A arra az esnelosegre' na at nemreg masztam ki. A loaz magát, vagy pedig azokat, hever*, a többire már nem ház, melyben laktak, nem éjjel világosságra lenne szuk- ablaknál állt. Alig tettem At étteremben ,egy melyek a legközelebbi vá- emlékszem. Ahányszor csak volt messze. Eltűnődtem kis- ségem. Nem emlékszem, mit ionban néhány lepest az utszú asztal állt, s az JK -negyedekben levő lakás- ^"^^liVm^ * * <*ínált ldő a lÓ' ^JÍStSS és'mamindkét oldalán ugyanolyan címeket közölték, tekintet- iegz^jjnj Csengettem az aj- tottanl' b°Sy aznap tulaj- Mozdulatlanul feküdtem a gamhoz vettem a cédulát. A hosszú padok. Az asztalnál tel a lovára. Meghatódott, tókon, melyeket megmuta- donképpen egész idő alatt sötétben, azután hallottam, gyufát otthagytam; nem volt az életéről mesélt a kocsis, amikor azt mondtam neki, tott, s néha be is tértem a csak a lakása körül kerül- hogy a ló vizet iszik, majd az enyém, A ló mozdulatlal'lSI 1 _ 1_ ' 1_1 mii 11 4- r\rr o KI rt 1/ n I JVA fl T* a szobában csak az lakásokba. Torkig voltam ™áZei Ismét felmáa feleségéről, a lováról, majd ismét az életéről, a nogy • szörnyű életről, amilyen az ágyat tűröm meg, a többi övé is volt, elsősorban azért, berendezést pedig, vagyis mert furcsa természetű ern- m^gj, egyebet, még az éj- a kocsissal, ber. Megkérdezett, tiszta- . , , . . szőtt a bakra es Ismét óimban vagyok-e vele, mit je- iehszekrényt is, haladékta- dultunk. Egyszer aztán az lent szakadatlanul odakinn lanul kihordom a szobábol, történt, hogy megállította a a szabadban lenni. Hallót- mihelyt átlépem a küszöböt, kocsit. Felrezzentem fólá;tam róla, hogy bizonyos ko- momból s ls akartam szállcgisok a rekkenő hőségben Három Óra körül ni. De ő nem nyitotta ki az — —- """7 n'edie este vagyok odakinn naphosszat ls fiákerükben felébrewtettük a lovat és ls- aJ*őt és nem nyújtotta a volt velem magara maradni, meggyújtottam egy szálat. =tóna ^gyek ^ {gy heverészve arra várnak, . A k kezet, úgyhogy kénytelen látszott rajta. Megértettem Pisla lángjánál könnyebben foeok tenni halálom napjáig. hogy az utasok ébresszék mét utnak idültünk. A ko- voltam egym8eam lesz4llni. zavarhan ilven megtalálhattam a sötétbe fel őket hortyogós mély ál- csis azt javasolta, hogy ul- Viharlámpát gyújtott. Sze- °t nem jövök zavarban lyen megtalálhattam a sotetöe múltból Valamikor cz lehet- jek fel mellé a bakra, retem a petróleumlámpá- helyzetekben. Amint céltalan burkolt batárt. Kinyitottam Nem tudom, el ezt a séges volt, de manapság már azonban ismét regi helye- kat> habár a gyertyákon és volt ennek az együttlétnek az ajtaját, a patkányok ki- töroinetet Uavanúev elmás módszerrel kell élni, met foglaltam el Sorjában ft csillagokon kívül ezek véget vetni, éppolyan célta- ugráltak belőle, én pedig be- mondhattam volna egy mátMálrü ebten m^tkef a^k ^ -lytatni is. Ha már szál,tam. Az éj folyamán ^- ^ ben. Elmondtam neki, mi- csis aláhúzta. A rövid téli pillantottam. Megkérdeztem, >By van. hót vessünk véget, többször is észrevettem, hogy lyen helyzetben vagyok, mi nap végéhez közeledett. Ne- meggyújthatnám-e én a másik Mondtam, hogy lemegyek a pokrócot, de annyira mégtünk-fordultunk. Valami fé- patkányok fürge futkoeésára vouVeíe^a lóvaT szer felett lakott, egy udvar- figyeltem fel, a jól kivehető Éppen pirkadni kezdett. Nem ban. A környezet igen szép volt, hogy fölöttem a kocsis tudtam merre vagyok- Kelet volt, meg voltam vele elé- és a felesége fojtott hangon felé indultam, hogy minél gedve. Miután bemutatott engem őcsárolnak. A gyufás- ^S'ÍSW'ÜK. rettentő széles csípőjű fele- dobozt a kezemben tartót- tem voina magam előtt látni., ségének, magunkra hagyott, lam, azt a nagyot, a svéd Ha reggel a szabadban vaAz asszonynak kellemetlen dobozt. Éjjel felkeltem és gyok, megyek a Nap elé. Ha szálat. pedig este vagyok kat. Uramisten, meglátjátok * »tŰnanokh0vé- mlvM "az^egPikeTő íéTterbe" VTetekstem TkJ TeiíTflztaml hogy" érdemi ^ék. mennyire " Vé 1 ellenszegült. Én meg- lett volna keresésére indul- haconlítanak egymásra ezek Papp Lajos Játékos sokszögű világok FABLO PICASSO NYOLCVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁN virágnak Olykor több szirma 1* van Es számtalan színe Számlálhatatlan Szöglete van a gáttalan Világnak • Négyszögeid Hályogos ablakok Bérkaszárnyák Madrid mindent veszítettem el . w im mindent keresek. Mind- egyedül ezek a napoK ve- gyújtotta meg. Átnyújtotta ketten minden tőlünk tel- gődnek emlékezetembe, ku- gyu£ásdobozát, kinyitottani hetőt megtettünk^ hogy meg- lönösen pedig azok a gyo- a iámpa kiugró kis üvegajtócskáját és gyorsan becsuktam, hogy szélvédett kis rejtekhelyén egyenletesen és fénylő lánggal égjen a bél. örültem. E viharlámpák fényénél a lovakat is csupán homályos körvonalaiban láttuk ugyan, mások azonban messziről is jól láthatták lámpáinkat, a két sárga foltot, amint állhatatosan lebegnek a levegőben. Amikor megfordult, egy pislogó szem látszott, vörös, vagy zöld, mikor hogyan, kiugró rombusz, ragyogó és hegyes, Amikor megtekintettük az utolsó lakást is azok közül, melyeket feljegyeztünk, a kocsis felajánlotta, hogy elvisz egy szállóba, melyet jól ismer, s ahol, erről biztosíthat, jól érezném magam. Bizonyára igen jónevűnek számított a kocsis abban a szállóban. Semmiben sem fogok hiányt szenvedni, ha ő beajánl. Minden kényelme meglesz, mondta kacsintva. A járdán beszélgettünk erről, a ház előtt, melyből éppen kijöttem. Emlékszem, a ló sovány és izzadt tomporára, beragyogta a viharlámpa fénye, és a kocsis pamutkesztűbe bújtatott kezére, mely a kilincsen pihent. Egy fejjel magasabb volt a batártól. Azt ajánlottam a kocsisnak, igyunk meg eggyel. A ló csis makacsoltam magam, ö ek- nom. a történetek. A sokszögűvé csiszolt Ember-világot S minden elröppenő sugarát Pontos formába szedted Még egyre újabb szikrákat Csillogtat szemed — Hová tartasiz? • S vannak színek Miket nem föd el Csak megnemesít Az idő sűrűsödő tüll-fátyola Mosónők lihegő deszka-teste MlnJ a (en k Haroinszogeld örökzöldjét a Csecsemők verdeső szárnyai K„,-„»„,._ Védtelen idill Éhség O Guernica Kavargó döbbenet Törött nyakú Gitárok szerte a fákon Köreid Széttépett illúziók önmagukba vissza nem terö Ki messzebbről való vagy Színtelen tél • Játékos Latin Merlin Ágaskodó dimenziók öklelő távlatok Fortélyos kecskepásztora Te szatir-mosolyú Lázadó utak — Honnan Jöttél? • Minden virág Szétszórja szirmait A visszhangtalan szelben De a festők vásznán örök eletre kelhet Egy-egy szirom Mint a gyermek Kl önfeledten játszik Papfr-kaieldoszkóp Bazári őrömével Ügy forgattad Ujjaid között te Valamennyiünknél Es számtalan úton jártál ördögi szakadékok felett Lebegő kaján fintor Bámulatos légtornász Tagadás Villózó felkiáltójele — Mit akarsz még? • Az ablakokban Muskátli lángol ma S kinn a karcsú olajfák [között Kitárja szárnyait Az elképzelt Hófehér béke És ö jól látja mindezt Még a pap is udvarol... Móra Ferenc írásaiból Mara alább kővetkező írása as Íróra Jellemző szkepszissel és Iróniával bírálja az egyházi élet fonákságalt. Az írás, amely a proletártorradalom Idején, a Szegedi Napló 1919. áprllie lS-i számában jelent meg, üdvözli a kléruson belül megindult demokratizálási folyamatot ls. Az írás kötetben még nem Jelent meg. \l incs mennyország, se pokol, még a pap is udvarol. Ezt zengte a régi nóta, mert a katholikus papságnak — legalább nyilvános életében — csakis ájtatos dolgokról volt szabad beszélgetnie vászoncselédekkel. Ha ellenben valaki a szerelmet is ájtatos alapon kezeli s könyörgő litániákat rendez egy csókért, arra megorrolnak Rómában. Unalmas téma volna elismételni, hogy Jézus Krisztus nem követelt nőtlenséget a papoktól, az abstinenciát a harcos klerikalizmus érdekében találták ki s bástyázták körül dogmákkal. Ez volt a nyíltan bevallott cél, voltaképpen anyagi okokon múlt minden, papi vagyonok központi gyűjtése, felhalmozása miatt. Az alsópapság nyomoroghatott, mert csak így lehetett kordában tartani. Nagyhasú püspökök, akik aljas intrikák, szolgálatok után jutottak méltóságukba, az alázat prédikációit úgy konvertálták gyakorlativá, hogy folyton csókra nyújtott kezekkel jártak, gőgösen porig aláztak mindenkit s parókiákat lehetőleg jó magaviseletű káplánoknak adtak. Most nősülnek már a papok, mert emberek lehetnek. Budapestről jelentik, hogy Izsóf Alajos, a Regnum Mariánum titkára s a Zászlónk című ifjúsági havi folyóirat szerkesztője lépett házasságra. Elvette a lapja gépírónőjót, akinek eddig diktált. A házas életben esetleg neki diktálnak. A csanádegyházmegyei klérus egy tekintélycs délvidéki reprezentánsa mondta nekünk nemrég a következőket — A vezető papság voltaképpen a nyomorúsággal kergette a falusi papságot at úgynevezett vadházasságba. A plébános alapjában véve agglegény, s ha nincs női rokona, aki a háztartását vezesse, idegen nőre kénytelen magát bízni. Ismertem plébániát, amely fuldokolt az adásságban A pap kopottan járt, hónapokon át nem • mozdulhatott ki hazulról, egy városi útja belekerült volttá öt forintjába s arra sem tellett. Ügy halt meg szegényen. Az utódjának sem volt nagyobb jövedelme, mégis rendes viszonyok között élt. A parókiához ragajíztott kertföld nemcsak a házat lát tal el egész esztendőn át zöldségfélével, főzelékkel, hanem jutott belőlük a piacra is. Tudok egy évet,. amikor ötszáz forint volt csak ennek a jövedelme. A két pap között az a különbség, hogy az első megtartotta az elriasztó parancsokat, ellenben a második bizalmas viszonyban állt a gazdasszonnyával, az neki szerzett, neki takarékoskodott, nem pedig önmagának. Ezek olyan kézenfekvő, mindennapi, elemi dolgok, hogy csak az nem látja meg. akiknek kellene. Tegyék emberré a papot is, ne kergessék kétségbeejtő életkörülmények közé. p gy másik forrásunk arról szól, hogy' egyre-másra nősülnek a fővárosi hitoktatók. Ezeket a szerencsétlen fiatalembereket 2000 korona évi fizetéssel látták el a magyar Bábelben. Éljenek meg abból. Hát meg is éltek szegények, de semmiképpen sem a klérus dicsőségére vagy tisztességére. Volt köztük olyan is-, aki tízezreket keresett, míg csak átlátszót:á nem vált a füle, meg az orra. Minden • tisztességes ember szimpátiája kíséri a nősülő papokat, akiknek példáját — úgy tudjuk — már legközelebb Szegeden « követik.