Délmagyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-22 / 300. szám

5 Vasárnap, 1957. december 18. Hull a könnyen szerzett pénz a Marx téri mázsálás vámszedőinek A szombati piac vége vala­hol a Kossuth Lajos sugár­úton van mostanában. Özön­lenek a szekerek gömbölyű, röfögő terhükkel a Marx téri mázsaház felé. Legutóbb egy ilyen piaci napon több mint 300 hízott sertés -méretett* meg, s körülbelül ez a szerdai norma is. Közönséges napo­kon is meglehetősen nagy a forgalom: legalább 120—150 gazda tessékelteit mérlegre eladó hízott disznóját. A csizmás ember Sokat kell várakozniak az eladóknak, pedig megy itt minden a lehető leggyorsab­ban A soron következő kocsit máris fordítja, dirigálja a mázsához egy jól szituált, csizmás ember. Nadrágja tér­dén két nagy barna műanyag­folt mutatja, hogy fontos em­ber. Az ő intésére megy min­den. A két fogdmeg egy ka­róval megpiszkálja a jószágot, vagy fülönkapja, s vonja nagy sebbel-lobbal a mázsára. Gyorsan egyenesbe billen a mérleg nyelve és következik a fizetség: egy forint a má­zsálásért, s 5—10 forint a csiz­más embernek, meg partne­reinek a közbeavatkozásért. Egvmás után fordulnak a kocsik, s egymás után hulla­nak az 5 és 10 forintosok... Szalma József, Vatta Sándor és Bódl Imre markába. Nincs alku Az ember azt gondolná, hogy ez a -kisegítő* appará­tus ide tartozik a mázsaház­hoz, annyira otthon vannak, annyira intézkednek a szó­banforgó szorgalmasok. Sen­kitől nem kérdeznek semmit, önállóan dolgoznak. Nem tar­tozik a gazdára, hogy kfván­e segítséget, vagy maga teszi mérlegre az állatot, s azt sem kérdezik tőle senki, hogy mit szól a mérés után bevasalan­dó összeghez. Pedig ezek az emberek csak úgy szegődtek ide, magán­szorgalomból — senki sem hívta őket. Jó érzékkel meg­szimatolták a nagy üzletet és védik a naponta befolyó bu­sás hasznot foggal és köröm­mel. Az árakat maguk állapítot­ták meg és azzal, hogy hiva­talos emberek színében tün­tetik fel magukat, elejét ve­szik mindenféle apellátának. Ha valakinek mégis eszébe jutna megsokallani a segítsé­gért követelt pénzt, gorom­bán leszidják. Igy járt az egyik napon Dudás Mihályné, Pulcz utca 28 szám alatti la­kos is, aki gondolva, hogy, ha férje egy óra hosszat dolgozik öt forintért, mégis csak sok lenne ugyanannyi egy öt­perces munkáért. Napi kereset: 700 forint Fentebb ismertettünk né­hány számadatot, úgy, hogy bárki könnyen megcsinálhat­ja a számvetést: mennyit is keres naponta ez a bűvös trió? December 14-én, a má­zsaház hiteles adatai szerint 390 sertés került mázsára. Le­gyünk szerények és csak öttel szorozzuk meg ezt a számot, akkor is közel kétezer forint esik a három embernek. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy nem ritka a tízforintos tarifa sem, még magasabbra szökik a napszám és könnyen eléri egy-egy szerényebb ké­pességű munkás egész havi fizetését. A mázsáltatók sokat zúgo­lódnak ezért a közönséges csalásért, rablásért, de ugyan­akkor a vásári jókedvben könnyen túlteszik magukat az aprócska érvágásokon: Nem lenne helyes azonban, ha mindenki ilyen könnyen hagyná az emberek megzsa­rolását! Tapasztalataink után a mázsaház valóban hivatalos embereinek mindjárt ajánla­nánk, hogy feltűnő helyen függesszenek ki egy táblát olyasféle szöveggel, amely az emberek tudtára adná; az ön­kéntes segédkezők nem tar­toznak a mázsaházhoz. Ha a mázsálta tó gazdák ném tud­ják mérlegre vezetni állatai­kat, bárkit megfogadhatnak, de a mázsaháznak semmi kö­ze az egyességhez. Mindenesetre ennél hatáso­sabb megoldást is ajánlha­tunk. Tekintve, hogy nem minden mázsáltató jön má­sod-, vagy harmadmagával, esetenként valóban szükség van alkalmi segítségre. Eb­ben az esetben azonban — különösen ilyenkor disznóvá­sér szezonjában — haszno­sabb lenne, ha a tanács je­lölne ki ide olyan embereket, akik mérsékeltebb, állandó áron is szívesen vállalkozná­nak ilyenféle alkalmi mun­kára. Ezzel az intézkedéssel végét lehetne vetni a Marx téri mázsaháznál az egyszerű em­berek félrevezetésének és megzsarolásának. Tizennyolc mentesítő vonat közlekedik Szeged—Budapest között az ünnepek alatt A MÁV és az Autóközlekedési Vállalat felkészült as ünnepeken várható nagy utasforgalomra A karácsonyi nagy utasfor­galom zavartalan lebonyolí­tásáról már jó előre gondos­kodott a MÁV. Szeged és Bu­dapest között 18 mentesítő vonat közlekedik. A vonato­kon gondoskodnak megfelelő hőmérsékletről és utasellátó szolgálatról. A Szeged—Békéscsaba vo­nalat az utasok számától függően erősítik meg. Ugyanilyen intézkedéssel old­ják meg a kisvonat forgal­mát is. Szeged—Makó kö­.zött szükség szerint ^motoros pótvonatokat indítanak. Szeged állomáson egész nap nyitva tartanak a pénztárak, három rendes és egy elővé­teli pénztár működik. A jegyeket előre meghatá­rozott napokra, jó előre meg lehet váltani. A szegedi MÁV Igazgatóság mindent megtett, s megtesz a megnövekedett utasforgalom lebonyolításáért. Ennek elle­nére előfordulhat egyes vo­natok túlzsúfoltsága. Arra kéri a MÁV Igazgatóság az utasokat, ne méltatlankodja­nak, ne zügolódjanak, ha nem jut mindenkinek ülő­Jövőre a magyar ipar is gyárt elektromos hűtőszekrényeket A lakosság kívánságára 20 literes kompresszoros hű­jövőre a magvar ipar is gvárt tőszekrényeket készít. Előre­elektromos háztartási hűtő- láthatólag 5—6 ezer forintos szekrényeket. A Jászberényi . ... . . . Fémnyomó- és Lemezárugyár aron kerulnek forgalomba. hely — ők többet nem tehet­tek. Az Autóközlekedési Válla­lat is megerősíti járatait az. ünnepek idején. A Szeged—Kalocsa kötött közlekedő autóbuszt pótko­csival toldották meg, így száz személyt szállító szerelvény közlekedik ezen a vonalon. A Szeged—Baja között köz­lekedő autóbusz menet­rendjében — mint már er­ről hírt adtunk — változás tö-tént. December 22-től kezdve az ünnepnapokon nem 4,35 óra­kor, hanem reggel 6,15 óra­kor indul az utóbusz és érinti Kelebiát, Tompát és Mélykutat Az ünnepek alatt két autóbusz mellett egy kis IKARUSZ bonyolítja le a for­galmat. Egyéb vonalain —• Szeged—Tótkomlós, Szeged-. Algyő, Szeged—Országhatár — a forgalomnak megfele­lően indítanak kocsikat Sok érdekes javaslat született a Hazafias Népfront „Szép Szegedért" ankétján A Hazafias Népkront és a TTIT pénteken este nagysi­kerű és rendkívül hasznos ankétot rendezett a Szép Szegedért-mozgalom kereté­ben. Az ankétot Nagy István, a népront városi titkára nyi­totta meg, majd Turai Géza tanár tartott beszámolót. Is­mertette azokat a javaslato­kat, amelyeket a Szép Sze­gedért-mozgalom keretében eddig a tanács különböző osztályaihoz és a vállalatok­hoz eljuttattak s megállapí­totta, hogy a tanácsszervek és a vállalatok e javaslatok legnagyobb részét megértően fogadták, s megvalósításaik­ra a megfelelő lépéseket megtették. Különösen ki­emelte beszámolójában a Jó­zsef Attila-szobor megvaló­sítására tett intézkedéseket. A szobor felállítására az — A Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében szombaton jutalomkiosztó ünnepélyt tartottak. Rusz­nyák István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke az 1957-ben vég­zett kiemelkedő tudományos munkáért 98 tudományos ku­tatónak átadta az akadémia elnöki jutalmait. anyagi keretek nagyrészt együtt vannak; A Hazafias Népfront a hiányzó összeg előteremtésére társadalmi akciót szervez. Szóba kerül­tek más javaslatok is, mint a panteon szobrainak gon­dozása,, a Marx téri bérház előtti lovagló út parkosítása, a Papucsos KTSZ irodájának rendbehozása, a Dugonics tár és a Textilművek közötti vil­lamos ingajárat megvalósí­tása, stb. Turai Géza beszámolója után a jelenlevők tartalmas vitát folytattak le. A vitá­ban felszólaltak az egyetem, a MÁV, a DÁV, a Villamos­vasút, az Ingatlankezelő Vállalat, stb. részéről meg­jelentek. Sok hasznos szem­pont merült fel a közel éj­félig tartó vita során, ame­lyek közül az egyik legprak­tikusabb az, hogy a távlati városfejlesztési terveket a vállalatok koordinálva ké­szítsék el és a Múzeum ezeknek a városfejlesztési terveknek plakettjeit és gra­fikonjait bocsássa a város közönsége elé egy városren­dezési kiállítás formájában. Ez lehetővé tenné a lakosság aktív közreműködését a vá­rosfejlesztési terv megvita­tásában . U&tyycm fyazdáíUaclik a forráskút! tanács a lakosság pénzével ? Megjutalmazták a legtevékenyebb szegedi fiatalokat a KISZ fenyőfa-ünnepségén Bensőséges baráti találko­zót rendezett az Ifjúsági Ház­ban tegnap, szombaton este a KISZ városi bizottsága. Ez­úttal Jutalmazták meg azo­kat a fiatalokat, akik a Kom­munista Ifjúsági Szövetség zászlóbontása óta legtevéke­nyebben dolgoztak a szerve­zeti élet megerősítéséért. Az Ifjúsági Házban rende­zett ünnepségen a csillogóan feldíszített fenyőfa fényénél mintegy száz meghívott fia­tal gyülekezett össze, az if­júsági mozgalomban legjob­ban kitűnt szegedi fiatalok. Költői sorokkal kezdődött a program: Keszthelyi Zoltán -Még akkor is* című versét adta elő K á t a y Endre, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Sípos Géza elv­társ, a KISZ városi bizottsá­gának titkára szólt ezután a megjelentekhez. Beszélt a kiszesek munkájáról, akik Szegeden bebizonyították, hogy e mozgalom az ifjúság legjobbjait tömöríti sorai­ban. S a közülük is legin­kább kitűnteknek, 15 szegedi kiszesnek kedves, szerény ajándékokat nyújtott át a nagy lelkesedéssel fogadott beszédet követően dr. Lő­kös Zoltánné, a KISZ vá­rosi agit.-prop. titkára. Egy­ben néhány szóval értékelte munkájukat is, amely példa­mutató a többi fiatal szá­mára. Jutalmat kapott: Ke­szi Zoltánné, a Ruhagyár, Varga Pál, Gábor Erzsé­bet az Üjszegedi Kender­szövő, Ratkovszki Má­ria a Szegedi Kenderfonó, Varga Judit a DÁV, K o ­1 é n y i Irma a Cipőgyár, Árvái Judit a Villamos­vasút, Fehér István a Szőr­me- és Bőrruhakészítő Vál­lalat, Rácz Erzsébet a Ké­ziszerszámgyár dolgozója, valamint Városi Judit a Közgazdasági Technikum ta­nulója, Lévai András, a Vasutforgalmi Technikum ta­nulója, Z s ú r ó József és László Ferenc egyetemi hallgatók, s dr. Németi László tanár. A jutalmazásokat követő vacsora, meg a Jó bor hama­rosan még magasabbra emel­te a hangulatot, s a fiatalok a jól végzett munka után boldogan kocintottak az el­ért eredményekre és a to­vábbi sikerekre. Fokozta a hangulatot a Szegedi Nem­zeti Színház két fiatal mű­vészének: Balázs Évának és Iván Józsefnek fellépte, akik Váradi Zoltán stílu­sos zongorakíséretével igen nagy tetszéssel fogadva ope­rett-dalokat adtak elő. S aztán szólt a piszton meg a szaxofon és szórakoztak, táncoltak a fiatalok a késő éjszakai órákig. Rádiófelvételek a színházban A Szegedi Nemzeti Színház­ban a Magyar Rádió ismét fel­vételeket készít. Péntek este Er­kel: Hunyadi László c. operáját veszik hangszalagra, szombat on a Vlgözvegy kerül megörökítés­re és vasárnap Bizet Carmenjá­nak előadásáról készül újabb hangfelvétel. A színház készül Szilveszter­re is. December 31-én délután 6 órakor a Vigözvegyet mulat­ják be, fél 11 órai kezdettel pe­dig -Boldog új évet* címmel nagyszabású lusbaréműsort ren­deznek. A vidám jelenetekben, ének és táncszámokban fellép­nek színházunk közkedvelt mű­vészei. A kamaraszínházban ha­sonlóképpen színes, változatos kabaréműsort mutatnak be 9 órai kezdettek A szólás-mondás szerint egy csepp vízben a tenger is benne van. Épp ezért ér­demes megvizsgálni a szege­di járás harminc községe kö­zül egy helyen, történetesen Forráskuton, hogyan válto­zott meg az elmúlt évben a dolgozó parasztoknak az ál­lamhoz való viszonya? For­ráskút korábban mindig az a hely volt, ahol legkevésbé szerettek adót fizetni az em­berek. Szinte kialakult az a közvélemény, hogy szegény ez a falu. Most viszont? A forráskuti dolgozó parasztok­nak 580 ezer forintos adófi­zetési tervük volt az idén. Jelenleg befizetve 580 ezer forint, ami 100 százalékos tel­jesítést jelent. Ebből csupán egy százaléknyi volt, amit végrehajtói sürgetésre fizet­tek be. Együtt a lakossággal Némely községben tapasz­talható még a mai napokban is, hogy a lakosság jelentós része húzódozik a községfej­lesztési adó fizetésétől. Affé­le ráadásnak tekintik ezt, s felkerülik, ha lehet. A köz­ségfejlesztési adóalapra befi­zetett pánz mindenütt az utolsó fillérig a faluban ma­rad. A nagyobb községi léte­sítményeken túl — melyekre a beruházási összeg állami költségvetésből kerül ki — ebből a tőkéből javítják az utakat, a járdákat, kutakat, segítik a művelődési otthont, a könyvtárat, bővítik a köz­világítást, s egyebeket. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják; ahol a lakossággal közösen tanácskozzák meg, s a lakosságtól kapott elgon­dolások alapján használják fel a községíejlesztésl alapot, nincs baj a .befizetéssel, sőt... És ez a helyzet Forrásku­ton ls. Az idei esztendőre előírt 580 ezer forint adóterv teljesítésén túl kereken 70 ezer forintot fizettek be az emberek falujuk fejlesztésé­re, 'annyit, amennyit éppen kellett. Eleinte — mint Pesti Menyhért elvtárs tanácsel­nök elmondja — itt is aka­dozva ment a községfeji esz­t:si adó fizetése. De néhány hónappal ezelőtt a vártnál ls kedvezőbb fordulat történt. Esti gyűléseket hívtak össze a tanácsházára, ahol a lakos­sággal tárgyalt a végrehajtó bizottság arról; mi a legfon­tosabb, amit meg kell csi­náltatni, mire költsék a köz­ségié jlesztési alapot? Annyi jogos követelés hangzott el ezeken a gyűléseken, hogy a községfejlesztési alap a felé­re is alig futotta volna. A vezetőség világosan meg­mondta; Emberek, ennyi a pénz, csak addig nyújtóz­kodhatunk, ameddig a taka­ró ér. így nyújtják meg a „takarót" Akkor meg kell nyújtani azt a takarót ls — voltak az újabb javaslatok. Nem úgy, hogy valami községfejleszté­si pótadót kellene kivetni, hanem amennyi pénze van a községi tanácsnak, példá­ul útépítésre, javításra, ugyanannyi értékű társadal­mi munkát adunk még hoz­zá és így máris tovább ér a takaró. Ezeken a tanácsházi gyűlé­seken résztvett emberek, mint említettük is, a rossz utakat fájlalták legjobban. Felsorolták, hol kell hala­déktalanul javítani. És még ezeken a gyűléseken megvá­lasztották a tanácstagok kö­zül a körzeti felelősöket, akik a helyszínen tartoznak irányítani a munkát. Ügy ál­lapodtak meg végülis, hogy a javításra kerülő utak kör­nyékén lakó gazdák, akik ló­fogattal rendelkeznek, több napik tartoznak kubíkolni az úton és csak minden máso­dik ledolgozott munkanapra jár fizetés. Igy kezdődött el nemrégen a munka az ide­tartozó átokházi úton ls, ahol most agyagoznak. Itt Szögi István, a forráskútl dűlőben Dudás István, a Gyapjasban pedig Kómár Kálmán és Zá­dori János tanácstagokra esett a választás, ők szerve­zik a munkát, hogy mikor, kinek kell Jönni dolgozni, ök; osztják el egyetértésben gaz­datársaikkal, kire mennyi munka jut. Nagyobb beruházásokat is Benn a faluban ls lépten^ nyomon találkozhatunk jár­dakövező, betonozó emberek­kel, csatornaásó brigádokkal* akik a lakosság kényelméről, a kulturáltabb falusi élet ki­alakításáért fáradoznak. Em­lítésre méltó még Forrásku­ton, hogy a nyár idején ha­sonló szervezéssel új Iskolai tantermet is építettek. A jö­vőesztendei községfejlesztési tervben a lakosság aktív se­gítségének következménye­ként már nagyobb létesítmé­nyek is szerepelhetnek, mint például óvoda és az állator­vosi lakás építése. Ezekhez és a többi terv megvalósítá­sához sok pénzre van szük­ség. Lehet, hogy a község­fejlesztési adó, melyet ma már szívesen fizetnek a for­ráskutiak, nem is lesz elég. De ahol a vezetők a vezetés, a tervezés apróbb részleteit is alaposan megtanácskozzak a lakosság okos gyülekezeté­vel, ott minden hiány köny­nyen pótolható. (Csepl) Megvonták a működési engedélyt a zákányszéki Petőfi tsz-töl A szegedi járás leggyen­gébben működő mezőgazda­sági termelőszövetkezetétől, e zákányszéki -Petófl*-től meg­vonták a működési engedélyt. Ebben, a hét éve alakult szövetkezetben alapszabály­ellenesen, szinte mondhatni, élősdi módon gazdálkodtak. Állandóan csak segítséget vártak az államtól, de ma­guk nem igyekeztek. Elősze­retettel használták fel az ál­lami hitelt, saját erőből vi­szont semmit sem ruháztak be. A járási tanács éppen úgy — sőt még jobban — se­gítette őket, mint a többi ter­melőszövetkezetet. mégis csu­pán annyira jutottak, hogy a mintegy negyven tagú szö­vetkezet közös jószáeállo­mánya mindössze öt darab lóból állott. Más állatot nem is tartottak, legalább is a kö­zösben nem. Ugyanekkor a háztáji gaz­daságukat nem hanyagolták el. Egyesek két fejós tehe­net s tizenöt-húsz birkát is tartottak. Olyan -szorgal­mas* tagja is akadt a szö­vetkezetnek, aki egyszerre nyolc disznót hizlalt. Ter­mészetesen otthon, magának hizlalta a disznókat s a kö­zös munkából alig vette ki a részét. Igy nem csoda, hogy a termésátlagok alacsonyak voltak, s mindez nem von­zotta, hanem Inkább elriasz­totta a környékben lakó egyéni gazdákat a szövetke­zéstől. Nem lett volna tovább cél­szerű támogatni ezt az élet­képtelen szövetkezetet, amelytől ? m iködési enge­délyt éppen akkor vonták meg, amikor a járás jól dol­gozó szövetkezeteibe egy­másután lépnek be az egyé­ni gazdák. A zákányszéki Petőfi Termelőszövetkezet sok hanyag tagja között akadt becsületes, igyekvő is, aki nem kívén letérni a kö­zös gazdálkodás útjáról, de olyan termelőszövetkezetbe kíván belépni, ahol érdemes dolgozni. Eddig nyolc-tízen jelentették ki. hogy a járás más szöv">k°zetébe kérik majd felvételüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom