Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-03 / 28. szám

Egy nap a bíróságon éo után Umet cg tpúit TCttíAd udeL M WllC tiitaktoúli HiMdka. ..fiálfoidutáda.'' A válóper tárgyalása véget ért. Á tanács ítélethozatalra vonult vissza. A bíró és a két ülnök niégegyszcr alaposan végiggon­dolta az esetet..: Egy Szeged környéki tanító még a harmincas években el­hagyta az ugyancsak tanító, de nincstelen családból származó feleségét f's három apró leá­nyát ... összeállt egy nálánál jóvul idősebb, do gazdag tanító­nővel, majd nz első feleségétől elvált, s elvette a másik asszonyt. Közel húsz évet élt vele együtt. Időközben a három leány felnőtt, — kettő közülük már férjhez is ment. A tanító első íi'lcségo hü maradt volt férjéhez, keserves pondok közölt nevelte fel gyermekeit, akik mindenáron arra törekedtek, hogy szüleiket ismét összehozzák... A tanító, n hosszú évek utón elhagyta a második feleségét, — ebből a há­zasságból nem született gyerek, — s visszament gyermekei édes­anyjához. Ismét összemelegedtek és a tanító beadta a válópert... Második felesége azonban nem akart válni. A tárgyaláson kéiio az első feleség a másik asszonyt, ervezzen bele a gyermekek ér­dekében, mégis lássa be . .: Az asszony konokul ragaszkodott fériéhez.;: Közös megegyezés tehát nem állt fenn, — a bíróság mégis úgy döntött, hogy elválasztja a tanítót második feleségétől. Az ítélet kihirdetésekor a gyermek­telen asszony Bzomorúan, maga elé nézett, — de nem fellebbe­zett ..: A gyermekek szülei ismét meg­esküdtek ; .: Fiatal gyerek áll a bíró előtt: a Hungária pincértanulója. — Most mondja meg, miért akart átszökni a batáron? Azt hitte, odaát banánnal, meg na­ranccsal várják? — kérdi a so­vány fiútól feddően a bíró? Az csak leborgasztott fővel, zavartan áll. Aztán az ügyész ismerteti a vádat. T. A. nemré­giben már állt egyszer a bíróság előtt: november 26-án fegyver­rejtegetés büntette miatt. Akkor a bíróság, — mivel fiatalkorúról volt sz/, — szabadlábra helyezte, hogy lássa a gyerek: humánusán járnak cl vele. A/.óla viszont két ízben is megkísérelte a tiltott határátlépést. A határon elkap­ták és most kettős vád terheli. Éppen ezért az íigyet elnapol­jak — a két vádat majd együtt tárgyalják. A védelem kérést in­téz a bírósághoz: — Február végén lesz a gye­rek 18 éves. Enyliilene a helye zcten, ha még, mint fiatalkorút ítélnék cl.:. A Lenin utcai OFOTÉRT lel­tárhiányának oka tárul fel n bí­rósági tárgyaláson. Polgári per — „apró ügy" —, de tanulságos. Az üzletben évről évre vissza­térő jelenség a leltárhiány. A rendelkezések szerint hiány ese­tén a vállalat az áruért felelőssé tett dolgozóktól, — a hiányzó áru mennyiségétől függően — egy hónapi fizetésüket is levon­hatja. Ebben nz üzletben azonban nem szerelték fel a pnltelzáró la­pokat, s a raktárba felelőssé nem tett személyek is bejárhattak. A bíróság a vizsgálat után úgy dönt, hogy a vállalat először biz­tosítsa a külső személyektől a köztulajdont, — és csak azután vonhatja felelősségre az OFOT­ÉRT dolgozóit, az esetleg fellé­pő leltárhiányért..: 9 Majlúth Alberttől és fiától, Dezsőtől még 1054-ben bevonták nz iparengedélyt, amely számuk­ra háziszőttesek piaci árusítását engedélyezte Szegeden. Maj­láthék mégis kötöttek üzleteket, mégpedig busás haszonnal. Fel­vásároltak 110 forint 50 filléres olesó, jóminőségű szövetet, ame­lvet ritkán lehetett kapni — és 30—60 százalékos haszonnal ad­ták tovább. Havonta 8—10 öl­tönyre valót továbbítottak ily­módon, vidékre is. Az üzletsze­rűen elkövetett árdrágítás ügyé­ben 16 tanút hallgatlak ki. A vád teljesen beigazolódott. Az apát egy évre. — a fiát pe­dig 4 hónapi börtönre ítélte a városi bíróság. 9 Szinte mindennapos ügy a vá­rosi és a megyei bíróságon az úgynevezett „SZTK-nyugdíjke­resel". Igen sok egyénnek az SZTK nem tudja igazolni a nyugdíj jogosultságához szüksé­ges tízévi munkaviszonyt, — el­lenben a nyugdíjigénylők tud­ják: korábban alkalmazásban voltak, sokszor még tíz évnél is tovább, de a munkáltatójuk nem jelentette be őket nz SZTK-ba. Kerekes Sándorné is azért for­dult a bírósághoz, liogy bebizo­nyítsa: alkalmazásban volt, még­pedig 3170 napot az elmúlt liosz­szó esztendők alatt. Az SZTK szerint két éve hiányzott o tíz­éves munkaviszonyból. Kerekes­nének szerencséje volt, mert két írással is tudta igazolni, hogv 1942-től 44-ig a Rókusi Állo­más söntésébrn Takács József alkalmazásában állott. Erről ma­ga az. akkori munkáltatója adott írást, ™ viszont ezt a tárgyalá­son Takács letagadta. (Gyakori eset nz ilyen tagadás, hiszen az SZTK utólag is megfizetteti az elmaradt járulékot az egyokri munkáltatóval...) A bíróság úgy döntött, hogy Kerekesné jogosult a nyugdíjra. Az SZTK ellenben fellebbezett. (Ez is mindennapos eset: az SZTK a végsőkig tiltakozik a bíróságon bebizonyosodott nyug­díjjogosultságok ellen.:.) Két ..javakorabeli" cigúnylány ül a büntetőtanács előtt. Az idő­sebbet Szitui Erzsébetnek, a fia­talabbat I-ukatos Irmának hív­ják. Mindkettőjüket már vagy ötször-ötször büntették „zsebe­lésért", az ország különböző já­rásbíróságaim Most, a legújabb tettüket kéri számon tőlük a városi bíróság. Szítai nemrégiben az Állami Áruházban egy algyői asszony szatyorjából kilopta a pénztár­cáját, — de „pechje" volt: tet­tenérték. A tárgyaláson Szitái mégis tagad, — a tanúk viszont fejére olvassák bűnét. Lakatos Irmánál már nem ilyen egyszerű a helyzet: a Köz­ponti Húscsarnokban Ördögh Bé­lánénak a pénztárcáját lopta el Lakatos, miközben az asszony sorban állt a pénztárnál. Egy Piroska nevű kislány, — aki az eső elől húzódott n boltba — látta, hogy a cigánynő kiemelte a pénztárcát, amelyből az apró­pénz ki is hullott a kövezetre. Persze a „zsebes" elszelelt, vi­szont a sértettel a kislány mind­járt be is ment a rendőrségre. Ott elmondotta: a tettes egy bal­lonkabátos, színes kendős, ma­gas, sovány cigánynő volt. Val­lomását jegyzőkönyvbe tették. A tárgyaláson a sértett és egy másik tanú hiába vallja, hogy Lakatos a tettes, — a közismert „zsebes" tagad. Ekkor behívják a ..koronatanút": Piroskát. Váratlan fordulat történik. Pi­roska most az előző vallomásá­nak ellenkezőjét állítja: Azt mondja, hogy nem az előtte álló vádlott volt a tettes, hanem egv barnakockás, szövetkabátos, alacsony, kövér öreg néni .. . A kislány konokul kitart ez utóbbi állítása mellett. A túr­gvalást elnapolják, majd újból kitűzik. S ekkor a rendőrnyomo­zó bebizonyítja, liogy Piroska most nem mondott igazat, hisz az ő korábbi személyleírása alap­ján tudták elkapni a zsebtol­vajt ..: Megszületik az ítélet: Szitai­nak egvév halhóuap. Lakatos­nak pedig egyév négyhénapi börtön jut osztályrészül. (-ls) A jó öreg mackó • • Tegnap valóban meg­• szakította édesded téli ál­! mát és kibújt összkovi­; fortos barlangjából. Mi­j előtt még az éare nézhe­• tett volna, megcsúszott S cs haragos dörmögést i eresztett el az orra alatt: • — „Ejnye, ezek a ház­• mesterek semmit se vál­; toztdk! Most sincs leta­• karitva a járda!..." í Egyet-kettőt nyújtóz­: kodott, egy hatalmasat j ásított és vizsgálni kezd­• te az olomszürke eget. ! Vajon kisüt-e a nap? í Mert, ha netán megpil­• lantaná árnyékát, a népi • meteorológia évszázados í szabályai szerint, vissza : kell kotródnia, hogy oda­; benn, a másik oldalán • várja meg, mig idekünn : kerek negyven napig tart í a zimankó, s haragosan • rázza szakállát szenes­• kamráink réme — a j Télkirály. S Mondom: egy icicsit ro­• pogtatta csontjait, de. S aztán —. mintha egy ez­: red darázs csípte volna | meg — a !kobakjához l/ca­• vott és borús idő ide. : napsütés oda. úgy szá­• gulclott odújába, mintha • ágyúból lőtték volna be. ! Igen, rájött, hocm a • barlang most üresen áll • és azt valaki, a mostani • divat szerint —, kiutalás : nélkül elfoglalja. j (n.l Gyakran igy volt... . I Felülről jövő bírálat Alulról jüvú bíralat Lényegesen felemelték a szerződéses alapon termelt növénymagvak átveteli árait A földművelésüevi minisz­ter szombaton kiadott; rende­j létében szabályozta az 1957. ! évi szerződéses maetermelés­I re vonatkozó árakat és Atvé­' teli feltételeket. A rendelet alapién életbelépő árak az el­múlt évi áraknál lénveeesen magasabbak. Ígv példáid a fehérheremag a múlt évi 1600 forintos árával szemben az :U ár 2600 forint mázsánkint. Az anaolverie 600 Ft-os árát 1200 Ft-ra. a lucerna 250 fo­rintos árát néavszáz forintra, a somkóró 750 Ft-os árát 1100 forintra emelték. Hason­ló aránvban emelkednek a többi szerződéses alapon ter­melt. növénvmaffvak árai is. -Wl * i i k SAKK 1111 Eddig 16 600 menekült tért vissza Magyaroi szágra Bécs (MTI) Feltétlenül megbízható bécsi adatok sze­rint ianuár 31-ie 16 600 disszi­dált maevar állampolgár tért vissza Ausztriából. vw Ausztrián át Maevarorszáírra. 1 A magvar—osztrák hazatele­1 pílési bizottság hétfőn kezdő­I dő tevékeny'-'"'el 'kaocso­1 latban az österreichische Vvlksstimme a következőket ' hangoztatja: ..Minden értelmes osztrák j ember üdvözli a bizottsáa tö­rekvéséi. hoav meamutassa a hazavezető utat azoknak a magyar menekülteknek, akik meggondolatlanul jöttek át Ausztriába és itt zsákutcába kerültek. Minden józan és | tisztességes osztrák, ember igyélcszilc elősegíteni és meg­könnyíteni a magyar mene­: kitltek hazatérését". | A XXIV. szovjet sakkbajnok­ság döntője ezúttal népesebb, j mint a tavalyi versenyé. 22 ! nagymester és mester méri ösz­sze erejét a bajnoki címért, kü­I zöttük számos nemzetközi nagy­mester is, mint Keresz, Bron­stein, Boleszlavszkl, Szpanszklj, Petroszján és Tolus. Nagy meg­lepetést keltett a 22 éves Tat ki­tűnő rajtjával, akt oz első négy játszmáját megnyerte. Tat a ta­valyi szovjet bajnokság döntő­jében ls nagy sikert aratott szellemes kombinációival, a leg­több néző az ő játszmáit kísér­te figyelemmel. A papírforma szerint Keresz. és Bronsteln a legesélyesebbek a győzelemre, de nem lenne ; meglepetés Tajmanov. Petrosz­ján. vagy Szpaszkaj első helye­zése sem. A SZEAC (Haladás) -.sipata kétfordulós mérkőzést Jáío-o t a szegedi egyesületek válogatott­jaival. A 16. táblás mérkőzés el­ső fordulójában a válogat ittak győztek 8:7 arányban, a vissza­vágón azonban u SZEAC 13:2 ; arányú fölényes győzelmet ara- i | tott, A városi nőt bajnokság tlz 1 résztvevővel megkezdődött, játé­kosnapok kedden és pénteken, i A jövő vasárnap délelőtt 9 órai I kezdettel vlllámcsapatversenvt l rendeznek a SZVSE Nagyállomás épületében levő kultúrtermé­ben. A négy versenyzőből átló csapatokat a helyszínen ts be lehet "nevezni. Az egyesületek intézői csapatukat lássák el sakkórákkal. ÉH • - a jé' •ÉP i i i i * i ' 1 í ü • %/fffi • 5 5 I 4 i ; Világos: Kgl. VeB, Bfl, Ee8; Fb2, Hd4. gyalogok: b3, c4, fi, g2 h:i (11). Sötét: Kgö, Vd6, Ba8, Bo2. Ff!), , gyalogok: b7, c6, f7, gh, h7; (11). Fenti állás egy zürichi verse­nyen jött létre pár évvel ezelőtt: Világos indult s pár lépésben nyert. A múlt heti feladvány megol­dása: 1. FI16Í. Vxh6, 2. Vxdt, exd, 3. Bibi és a matt védhe­tetlen, — Hát megölték a Ferdinándot —t mondta a takarítónő Svejk úrnak, aki évekkel ezelőtt búcsút vett a katonaság­tól, miután a katonaorvosi bizottság vég­rvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda kor­csokat vásárolt és hamisított pedigrével eladta őket. Ráadásul még reumát is kapott, s most is éppen a térdél dörzsölgette kámforspiri­tusszal. — Melyik Ferdinándot, Müllerné? — kérdezte Svejk, tovább masszírozva a tér­dét. — Két Ferdinándot ismerek. Az egyik a Prusa drogorista szolgája, tudja aki egyszer megivott tévedésből egy üveg haj­szeszt. aztán ismerem még a Kokoska Ferdinándot, amelyik a kutyapiszkot szakta összeszedni a házban. Egyikért se nagy kár. — Na, de Svejk úr, a Ferdinánd főher­ceget. a konopisteit. azt a kövéret, aki olyan vallásos volt. — Jézus. Mária — kiáltotta Svejk — hát ez jól Es hol történt a baj a Ferdinánk őfelségével? — Szarajevóban. Svejk úr, lepuffantot­ták egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, ő meg a fenséges asszony. — Ne ja. Müllerné, autókáztak. Azt egy ilyen úr nyugodtan megengedheti ma­gának. Közben arra nem gondol, hogy az ilyen kocsikázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajevóban. Hiszen az Boszniában tan, Müllerné. Biztos a törökök a luda­sok benne. Hiába, kár volt. hogy elvettük tőlük Bosznia-Hercegovinát. Na ugye. Mül­lerné- Ezért kellett a Ferdinánd őfelségé­nek megboldogulni. Sokat kínlódott sze­gény? — A fenséges úr mindjárt kész volt. kérem. Tetszik tudni, a revolver nem gye­rekjáték. A múltkor minálunk. Nuslébau. >gy lakó addig játszott a revolverével, amíg agyonlőtte az egész családját, meg a házmestert is. aki felment megnézni, hogy ki lövöldözik ott a harmadik emeleten. — Vannak revolverek. Müllerné• amik J.HASEK: az istennek se akarnak elsülni, ha meg­bolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfelségéhez biztos valami jobbat vásároltak, és le merném fogadni magával, Müllerné, hogy az illető aki a trónörökös őfelségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell. Tudja, na­gyon nehéz dolog egy fenséges urat agyon­lőni. Az nem úgy megy. mint amikor egy közönséges vadorzó lepuffantja az er­dészt. Előbb ki kell spekulálni, hogy fér­kőzik hozzá, mert nem mehet oda csak úgy, akármilyen rongyban. Cilinderben kell menni, hogy a rendőrök még előtte le ne füleljék. — Azt mondják, hogy többen voltak. — Magától értetődik, Müllerné — bólin­tott Svejk, befejezve a térde masszírozá­sát, Ha maga meg akarná ölni a trónörö­köst vagy a császár őfelségét, először biz­tosan maga is összedugná a fejét valaki­vel. Több szem többet lát. Ez is ad egy jó tanácsot meg az is, és akkor mindent si­ker koronáz, ahogy a himnuszunk is mondja. Az a legfontosabb, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor a fenséges úr ép­pen arra megy. Mint a Luccheni úr csi­nálta, ha emlékszik rá, aki leszúrta a megboldogult Erzsébet királynőnket azzal a reszelővel. Előbb csak sétált őfelségével. Így bízzon meg az ember valakiben; azóta egy császárné se jár többet sétálni. Es ugyanez a sors vár még nagyon sok min­denkire. Meglátja, Müllerné, egyszer meg igy jár az a cár is meg a cárné sőt, ne adj' isten, talán a császár őfelsége is, ha már a nagybácsijára egyszer rákerült a sor. Sok ellensége van neki, az öregúr­nak. Még több, mint a Ferdinándnak volt. Éppen a múltkor mesélte egy úr a ven­déglőben, hogy nemsokára üt az óra, amikor ezek a császárok mind elpatkol­nak, egyik a másik után, és nem segít­het rajtuk még az államügyészség se. Aztán nem tudta kifizetni a cechet, és a vendéglős, mit csináljon, rendőrt hívott. Az az úr lekent neki egy pofont és a rendőrnek kettőt. Mindjárt be is dugták a kerekes kosárba, (Kosárforma, fonott felsőrcszü jármú, melyben az utcai rend­bontókat, részegeket stb. beszállította a rendőrség.) hogy észretérjen. Hja, Müller­né, ilyen Idők vannak most. Megint egy nagy veszteség Ausztriának. Amikor ka­tona voltam, egy baka Lelőtte a kapi­tányt. Megtöltötte a puskáját és bement az ezredirodára. Mondták neki. hogy nincs ott semmi keresnivalója, de ő nem, neki mindenáron beszélni kell a kapitány úr­ral. Ki is jött a kapitány és mindjárt rá­sózott egy jó laktanyafogságot. Erre az fogta a puskáját és durr. egyenesen bele a szivébe. A golyó meg kijött a kapitány úr hátából és még az irodában is kárt tett. Széttört egy üveg tintát, és az iratok mind összefröcskölödtek, • — És mi lett azzal a katonával? — kérdezte Müllerné egy idő múlva, miköz­ben Svejk tovább öltözködött. — Felakasztotta magát a liózentráger­jára — mondta Svejk, a keménykalapját pucolva. — Es az a hózentráger nem is az övé volt. A prófosztól (Foglár.) kérte köl­csön, mert, azt mondja, leesik a nadrágja. Majd bolond lett volna várni, amíg főbe lövik. Látja, Müllerné, ilyen helyzetben senki se tudja, hogy hol áll a feje. A pró­foszt le is fokozták ezért, és hat hónaput kapott. De nem ülte le. Kiszökött Svájc­ba, most valami lelkész ott, vagy micsoda. Mostanság nagyon kevés a becsületes ember, Müllerné. El tudom képzelni, hogy csalódott Ferdinánd őfelsége abban az illetőben, aki Szarajevóban belelőtt, ö csak azt látta, hogy jön egy úr, gondolta, na­egy rendes ember, milyen szép, hogy megéljenez engem. Az az úr meg egy­szerre csak: puff. Mennyit kapott a fen­séges úr, egyet vagy többet? — Az újság azt irja, Svejk úr, hogy a Ferdinánd őfelsége olyan lett, mint a szita. Minden patront belelőttek, amennyi csak volt. — Az ilyesmi szörnyű gyorsan megy, Müllerné, borzasztó gyorsan. Én egy brow­ningot vennék az ilyesmihez. Ügy néz ki. mint egy kis játékszer, de két perc alatt agyonlőhet vele húsz főherceget, sová­nyát vagy köveset, mindegy. Habár, köz­tünk legyen medvá. Müllerné, a kövér főhercegekbe könnyebben beletalált, mint a soványokba. Emlékszik, amikor a por­tugálok agyonlőtték a királyukat? Az is olyan kövér volt. Persze, egy király mért is lenne sovány? Na, én most elmegyek a „Kehely" vendéglőbe, ha jönne valaki azért a ratlerért, amelyikre előleget adott, mondja meg neki, hogy levittem a vidéki kutyatelepemre, mert a napokban körül­nyírtam a fülét és nem merem felhozni, amíg be nem gyógyul, mert félek, hogy megfázik. A kulcsot adja le a házmesternek, (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom