Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-20 / 144. szám

Swrda, 1936. június 20. DELMRGYARORSZBf' ÚJ MÓDON Hasznos tapasztalat a munkaverseny értékelésére A Szegedi Seprűgyár ládaüzemében naponta váltakoznak a versenytáblán lévő feliratok. Eltérően több szegedi üzemtől, a nevek helyett a következőket olvashatjuk: anyagfelhasználás, munkaidő kihasználás, tisztasági mozgalom, fegyelem-betartás. Ez az új értékelés egy kicsit szokatlan volt a ládaüzemben is, hisz eddig megszokták a "bevált* módszert, feltüntették a legjobb dolgozók neveit, s utána írták az elért teljesítményt. A ládaüzemben is megvan még ennek az értékelésnek a helye, azonban sokkal kevesebben látogatják, mint az új értékelést, melyen egy-egy részleg — brigád — összteljesítménye szerepel, A furnirkosarat gyarlók Az elmúlt napokban a fúrni rkosár gyártóknál lemaradás mutatkozott. Ezt az egész üzem tudja, hisz a táblázat a következőket jelentette: anyagfelhasználás: 85 százalék, munkaidő kihasználás 94 százalék, tisztaság 96 százalék, fegyelem 90 százalék. A számokból gyorsan következtettek; két kiló furnérhulladék helyett 2.30 kilót használtak fel, tehát nem vigyáztak jól az anyagra. A munkaidő kihasználás 94 százalék, tehát nem készítették elő az anyagokat, megálltak beszélgetni, s így még a legjobb dolgozó Gitai Eta is csak 35 kosarat készített el, noha eddig minden megerőltetés nélkül megcsinálta az ötvenet. A fegyelmet sem tartották be, volt elkéső. Az ériékelés A Seprűgyár ládarészlegénél brigádok közötti verseny van. Az ötnaponkénti értékelés után vándorzászlóval jutalmazzák a legjobb teljesítményt elérőket. A vándorzászló jelenleg a kapocskészítöknél van, ahol minden dolgozó egymást segítve a legtöbbet, s a legjobbat termeli. Az értékelést a telephely vezetőjén kívül a négy műhelyrészleg szakszervezeti bizalmija végzi. Már munka közben is figyelemmel kísérhetik, hogyan dolgozik egyegy üzemrész, hisz szalagrendszer szerint megy egyik helyről a másikra az anyag, így az ötnaponként történő értékelésnél egyszeri körüljárás után is hű képet alkotnak a műhelyrészek — brigádok — munkájáról. Vita eddig még nem volt a verseny értékeléseknél. A brigádok tagjai elismerték a felhozott eredményeket és hibákat is. Azt azonban hiányolják, hogy nem egyszerre teszik ki a versenytáblán az összes brigád eredményét. Így csak a mindennapos felírás A színházi fesztivál után Ketten a jutalmazottak közül Talán legjobban a feleség, Szentirmai Éva és a férje, Kaló Flórián örült, amikor a magyar színjátszás ünnepi hetének zárovitáján felolvasták, hogy Horváth Jenő, a szegedi előadás ren'liezöje háromezer forint, Dómján Edit, A művésznő hintaja főszereplője pedig kétezer forint nívódíjban részesültek, kimagasló művészi munkájuk elismeréséül. . Jól jött a pénz is, de talán még jpbban esett az ezzel járó erkölcsi megbecsülés. konfliktusokat kiemelő alakítást nyújtottak. Ezeknek a kitűnő alakításoknak egyike, amelyekről Horváth Jenő most megemlékezett, Dómján Edit tehetségét dicséri. — Első szerepem, a „Szevillai borbély" Rozinája, majd valamivel később a .,Kispolgárok" Poljája volt. S ettől kezdve rendszeresen játszottam, így nz első évben nem kevesebb, mint nyolc szerepben léphettem a színpadra. A magam példáján is érzem, után — legtöbben leírják egy füzetbe — látják meg, mely üzemrésznek kell "megnyomni* a munkát, hogy az élre kerülhessen. Hogy komoly a versengés, azt legjobban a következők bizonyítják: nincs bérelt helye a versenyzászlónak, ötnaponként legtöbbször tnás-más helyre kerül. Ritka, hogy ugyanannak az üzemrésznek háromszor is odaítélik. Párosverseny Van azonban még egy hibája ennek a versenyértékelésinek, a sok jó oldala mellett. A ládaüzemben az egymás közötti verseny ellaposodott, s legtöbben a brigádok közötti versenyt tartják a döntőnek. Pedig vannak kiváló dolgozók, mint például Szántó Lajosné, aki 98 százalékos minőség mellett 180 százalékos átlagteljesítményt ér el, férfiakat megszégyenítő ügyességével öt kiló szeget szegez naponta. Kiszámolta, hogy egy nap 1680 szöget ver ^ládáiéba, s ritka, hogy négyszer kellene egy szög fejére koppantani. Szántóné a "Szakma kiváló dolgozója*, s minden bizonnyal akadna olyan, alti versenyre kelne vele. Üj módon értékelik a munkaversenyt a Seprűgyár ládarészlegénél. Az új értékelés legfőbb eredménye: az üzem dolgozói közül senki nem teljesít száz százalók alatt, a minőség pedig 98—99 százalék. Az exportra menő ládák közül egyet sem adtak még viszsza minőségi hiba miatt. Figyelemre méltó mindkét szám, s jó lenne, ha más szegedi üzemekben is megkísérelnék a verseny ilyen értékelését. Hogy beválik-e, azt a gyakorlat, elsősorban pedig a munka verseny fellendülése bizonyítja majd. (f) Érettségi a kórházban Ludányi István, a szegedi Textilipari Technikum IV. osztályos tanulója is, mint a többi végzős diák, izgalommal készült az érettségire. Az írásbeli feladatokat sikeresen oldotta meg. s lelkiismeretesen tanult a szóbeli vizsgára is. Még ilyen nagy feladat előtt sem tudott azonban lemondani arról, hogy a Textilmüvek labdarúgó csapatának utolsó bajndki mérkőzésén ne vegyen részt. Sajnos ez a meccs számára nem sok jót hozott. Mérkőzés közben eltört a lába, s kórházba kellett szállítani. Ludányi Istvánt nagyon elkeserítette betegsége, s fizikai fájdalmainál is jobban bántotta, hogy nem érettségizhet osztálytársaival együtt. Ügy érezte, elveszett egy egész iskolai év számára. A Textilipari Technikum vizsgáztató bizottsága azonban úgy döntött, hogy bármilyen tkörülmények között is. de Istvánnak érettségiznie kell Elhatározták, hogy ez esetben egy kórházi szoba lesz a minden diák életében izgalmas perceket jelentő utolsó nagy vizsga színhelye. Elhatározásukhoz segítséget nyújtott a Tex tilművek is, biztosítva a vállalat egyik gépkocsiját a bizottsági tagoknak. S így a II. sz. Közkórház nem mindennapi érdekes esemény színhelye lett. Beck Tamás és Iványi András elnökök, valamint a szakstayárok előtt a kórház egyik csöndes szobájában tetté le Ludánji István az érettségit. A vizsga bebizonyította, hogy megérdemelte tanárai fáradozását, mert még így betegen is jeles eredményt ért el. (B) /íltm tartozik a pro/il/áha..! A Szegedi Jutaárugyár szövőgépein az úgynevezett pickervédőt régebben bőrből készítették, egészen addig, míg a múlt évben az egyik jeles újító javaslatára rá nem jöttek, hogy ugyanezeket ócska autóköpenvból is el lehet készíteni. Megvették hát a rossz gumikat — kilóját 2.70-ért — és saját gépükön elkészítették a szükséges néhány centiméter átmérőjű kis alátéteket. Ment is minden rendién; Ez az egyszerű ésszerűsítés egy év alatt tízezer forinttal tette olcsóbbá a termelést. Igen ám, de az utóbbi időben már alig találtak rossz autóköpenyt Szegeden. Sebaj, gondolták, Csepelen száz vagonnyi is hever a szabad ég alatt, igényelünk abból. Az elhatározást tett követte, öt mázsa hulladék autógumi kiutalását kérték a Vegyipari Minisztériumtól. Annak rendié és mód.ia szerint megírták azt is. hogv mire akarják felhasználni Az üzemben ezek után mindenki azt hitte, hogy rövidesen megkapják a kiutalást. Azanban nem így történt. A rossz gumi helyett pecsétes levél érkezett. Ebben a minisztérium értesíti a Jutaárugyárat, hogy nem utalhatja ki a kért rossz autóköpenyeket, mert azokból a szegedi üzemnek úgy sem szabad semmit sem készítenie. „Ez nem a vállalat profiljába tartozik. A szükséges gumialátéteket rendel ie.< meg az Autókémiától." Imígyen szólt többek között a kioktató levél. A jutaárugyáriak boszszankodtak a válaszon, de mit tehettek. Gondolták, a hulladékból készített védő csak kevesebbe kerül, ha mindjárt Budapesten készítik is. mintha drága import bőrből szabják ki Ezért árajánlatot kértek az Autókémiától. Jött is a válasz nemsokára. Kilóját 80 forintért akarta szállítani a fővárosi üzem. Ez tehát még annál is többe kerülne, mintha a régi módszer szerint bőrből készítenék a védőket, mert annak kilója csak 72 forintba kerül. A gazdaságos, olcsó üzemeltetés az egész ország érdeke. Jó lenne, ha a Vegyipari Minisztérium íróasztalai mögött ülő vezetők is megértenék, hogy ezt segítenék, ha kiutalnák a Szegedi Jutaárugvár részére a kért hulladékgumit, s nem kényszerítenék őket arra, hogy félredobjanak egy értékes ésszerűsítést. Dénes János Egy évben két termés Németh József elvtárs, a .Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársa érdekes, sokatígérő kísérletezésbe fogott a tavaszon. Az egyik 400 négyszögöles paprikatermeléshez jól előkészített kísérleti parcellán korai burgonyát termesztett. A burgonya katasztrális holdra átszámítva 40 mázsás termést adott. A korai burgonya termése értékesítése után a földet fogasboronával és Viljams-féle 1 > mi őszinte örömmel gratulál A művésznő hintaja főszereplőjének, Dómján Editnek a budapesti Madách Színház Kossuth-díjas igazgatója, Horvai István. Éhből az elismerésből oroszlánrész jut a darab rendezőjének, Horváth Jenőnek is. Horváth Jenő neve már nem ismeretlen a szegedi közönség előtt, pedig mindössze egy esztendeje dolgozik a szegedi Nemzeti Színházban. Az elrmílt évad sikerekben különösen gazdag előadásai az ö nevéhez fűződnek. A fesztiválon bemutatott A művésznő hintaja és A tisztességtudó utcalány mellett ő rendezte még A ncrtia leventé-t, a Madarász-t és a Leányvásár-t is* Most egy héttel a pesti győzelem után mtír itthon, a korzón sétálva beszélgetünk a siker „titkairól". — A művésznő hintaja és A tisztességtudó utcalány előadása új feladatok elé állított bennünket. A Merimee-darab játékossága, könnyedsége és a Sartredarah modernsége, harsogó hangulata más és más játékstílust követel tőlünk. Azt hiszem mindkettőt sikerült megtalálnunk, s így az előadás kitűnő szereplői egységes, sajátságosan finomj hogy milyen hasznos a fiatal művész számára a vidékre kerülés. Alig két éve, hogy még utolsó vizsgáimra készüllem a Főiskolán, s ma mar több főszerepre tekinthetek vissza. Mindezt gondolom, elsősorban Szegednek, kollégáimnak és a közönségnek köszönhetem, mivel bizalommal fogadlak, s ezzel is segítettek alkotó munkámat. A fesztivál alatti budapesti szereplésem egy életre szóló élményt jelenlett, ez volt eddigi legnagyobb sikerem. Azt hiszem, ezek után egészen természetes, ha azt mondom, hogy nagyonnagyon boldog vagyok Éppen ezekben a boldog percekben tudtuk meg a fiatal Dómján Editnek leghőbb vágyát. is. Szivét perzselő, titokzatos gondolata, hogy egyszer a'.l álljon a világirodalom immár klasszikus erkélyén, mint Júlia, szép szerelmese, Rómeó előtt. M simítóval paprikaültetéshez készítették elő. A paprikapalántákat néhány nappal ezelőtt ki is ültették. Előzetes becslések szerint a bőséges korai burgonya termése mellett még egy jó közpes paprikatermés is lesz ezen a parcellán. Ajánlatos lenne hasonló kísérletekkel foglalkozni a szegedi termelőszövetkezeteknek is. Egy évbeft két termés nagyon megéri a fáradságot. Lengyel vendégek Szegeden Az óvónőképzés, az óvodai oktatás és nevelés tanulmányozására Szegedre érkezett Wozsnicka Zsófia, a lengyel oktatásügyi minisztérium főosztályvezetője, Sarnecka Halina, a vroctovi kerület óvodai csoportjának vezetője és Machalowa Natalja, Kidce megye óvodai felügyelője. A baráti Lengyelország három képviselője hétfőn meglátogatta a Szél, a Boros József utcai és a Petőfi II. telepi óvodát, valamint a Szegedi Kenderfonógyár napközi otthonát. A kedves vendégek kedden délelőtt Mihálytelek óvodájában tettek látogatást, ahol tanulmányozták az óvodai nevelőmunkát, majd utána tapasztalataikat megbészélték az óvoda vezetőivel. A vendégek kíséretében volt Földes Klára, az Oktatásügyi Minisztérium óvodai osztályának képviselője és Tóth-Pál Józsefné „Kiváló óvónő", városi óvodai felügyelő. A látogatás során a lengyel elvtársnők játékokkal és meséskönyvekkel ajándékozták meg a szegedi óvodásokat. Tegnap a déli órákban a Paprikafeldolgozó Vállalat nemrég épült modern, napközi otthonnal egybekötött, óvodáját keresték fel, majd látogatást tettek az üzemben is, ahol a vállalat igazgatója bemutatta a vendégeknek a paprikafeldolgozást. Városunktól a Juhász Gyula utcai óvoda kicsinyei közt búcsúztak el lengyel vendégeink a késő délutáni órákban. Szegedet az a kitün- •• tetés érte, hogy Drezda város meghívására a magyar tanácsok képviseletében — Budapesttel és Győrrel együtt — résztvehetett a város 750 éves fennállásának ünnepségein. Június 1-én Indultunk el a ferihegyi repülőtérről Prága felé szép, napsütéses időben, s így kétezer méter magasságból gyönyörködhettünk a változatos dunai képekben, majd rövid félóra után Csehszlovákia erdős, folyókkal átszelt, ipartelepekkel sűrűn beépített tájaiban. A déli órákban érkeztünk meg a nagyforgalmú prágai repülőtérre, hol a magyar követségtől várlak reánk, hogy átkalauzoljanak a pályaudvarra. Az eddig látottak alapján is elhatároztunk, bogy hazafelé utazva legalább egy napot Prágában kell töltenünk. A berlini gyorssal délután két óra körül indultunk el Drezda felé. A vasútvonal előbb n Poltava, majd később az Elbe völgyében vezet hatalmas begyek, sziklák között, ahol ipartelepek, üdülők, villák váltják egymást. Különösen nagyforgalmú ipari város a német batár előtt Uáti, a volt Aussig. Bad-Schőnau után különösen megkapó a táj szépsége, nem hiába nevezik ezt a vidéket a Szász-Svájcnak. Ilyennek képzeljük a német mithológia tájait, Wagner zene-drámáinak színhelyeit, amikor látjuk a vad sziklaormokon a még sok helyen épségben lévő regényes várakat. Az Elbe már itt is hajózható, nagy személy- és teherforgalmat bonyolít le és összeköti ezt a vidéket Hamburggal, az Északi-tengerrel. Este hat órakor érkeztünk meg 9T Nap a SZÉP DREZDflBAN írta: Dénes Leó, a Városi Tanács v. b. elnöke Drezdába; a pályaudvaron virágcsokorral, üdvözlő szavakkal vártak bennünket a Városi Tanács tagjai. Innen rövid beszélgetés után a városházára mentünk. ahol a delegációs jelvényt, ellátási jegyeket, meghívókat egy-egy diszalbum kíséretében adták át részünkre. delegáció A magyar a Hotel Astoriában — Drezda legelső szállodájában — kapott helyet együtt a szovjet, bolgár és román delegációval. Este a vacsoránál ismerkedtünk meg N. I. Bobrovnikov moszkvai, Cacickv varsói, Svoboda prágai, Popov szófiai, Botezatu temesvári, városi tanács v. b. elnökeivel és országaikból két-három nagyváros vezetőjével. Nagy volt az örömünk amikor a mellettem ülő elvtársról kiderült, bogy N. Balkandzsiev elvtárs, Plovdiv város v. b. elnöke, akivel Szegedről régóta levelezésben állottunk és most itt, személyesen is megismerkedtünk. Ugyancsak ismerősként üdvözölhettük Josef Kalasek brnoi v. b. elnök elvtársat, aki ez év május 1-én vendégünk volt és aki Drezdában nagy propagandái csinált Szegednek. Itt találkoztunk újólag Botezatu elvtárs temesvári v. b. elnökkel is; mindketten városunk régi barátai. Drezda, — a nagymúltú város; a munka, a tudomány és a művészet városa, — 750 éve játszik jelentős szerepet Németország történetében. Békés fejlődés, majd súlyos idők váltották felett te egymást. A drezdai ipari munkások májusi felkelését 1849-ben az akkori száz és porosz uralkodóosztály vérbefojtotta, de tapasztalatait felhasználták a többi országok proletárjai is. Engels Frigyes 1845-ben azt mondotta a szász szabadságharcról: .. ha a szász munkások a harc mezejére lépnek, bizonyosan nem elégszenek meg csak a beszéddel". Az 1849-i felkelés igazolta ezt a megállapítást; ekkor lépett fel elsőízben szervezett formában a drezdai proletáriátus. Nagy tradícióik: az 1830-as, 1849-es barikádharcok, az 1879es parlamenti küzdelmek, amikor szemben a burzsoáziával, a szociáldemokrata August Bebelt választották meg országgyűlési követüknek. Az 1905. évi orosz forradalom hatása Drezdára a választójogért, folytatott demonstrációk, utcai harcok fcllángolására vezetett. 1933 januárjában a drezdai kommunisták, s a szociáldemokrata munkások egységfrontot alkottak és ezzel a hitleri fasiszták több szándékát hiúsították meg. harcokat köAz első vetőleg száz év telt el, amíg a diadalmas felszabadító szovjet hadsereg valórnváltotta a drezdai munkásosztály évszázados harcának célkitűzéseit, lehetőséget teremtett a népi demokratikus átalakuláshoz, a szocializmus felépítéséhez. Röviddel a második világháború befejezése előtt, 1945. február 13-án éjjel a világháború egyik legborzalmasabb sző* nyegbombázását hajtották végre az amerikai imperialisták légierői Drezda ellen. A rövid ideig tartó támadás alatt több mint 80.000 lakás pusztult el és 35.000 drezdai halt meg; ezt a számot még jelentékenyen emelte a nem nyilvántartott odamenekültek nagy tábora. A rombadőlt város — a német kultúra, tudomány büszke fellegvára — súlyosan fizetett a hitleri fasizmus bűneiért. Már a Drezdába érkezés előtt jó bosszú úton — a háború befejezése után tizenegy évvel — a vonat állandóan romok között haladt; a vasúttól bejövet a városba a zöldellő parkok között mindenütt romok és romok. Ittott feltűnik egy-egy hatalmas, újonnan rendbehozott épület; — egyes félig ép templomon, intézményen a zöldpatinás tető, a tereken megmaradt szobor, a régi szép város emlékei. A kép maga szivbemarkoló; tiszta, szép utcák élénk villamos-, autóbuszforgalommal, szegélyező házak nélkül. A sarkokon az utcanevek mindenütt feltüntetve, világító számtáblákkal, irányjelzőkkcl. A feliratok — házak nem lévén, — a föld felett fél méterre kiemelkedő állványokra vannak felerősítve; a járművek hosszú sora vonul cl a forgalmi szabályoknak megfelelően a háznélküli utcákon. Csak itt-ott egy-egy •nagyobb kiégett épülettömbről jegyzik meg a drezdaiak, hogy valamikor ez volt,a város legnagyobb áruháza, s itt volt az üzleti negyed. I Csak | " ^ásosztály J ! hatalmas cpitőereje, a szocializmusba vetett rendíthetetlen hite volt képes arra, bogy a romokból, a hamuLói újjáéledjen a város. (Folytatjuk.)