Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-20 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ,HV SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 144. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. június 20. Mai számunkból: Szegjed és környéke (4. oldal) Látogatás a deszki délszláv iskolában (5. oldal) Emberek és sorsok (4. oldal) Minden erőt a növényápolásra Sok-sok reménységet, örömet, büszkeséget érez az ember szíve, ha láthatja most a határt, a búzát, árpát, rozsot érlelő táblákat, a máris bő termést ígérő burgonya-, kukorica-, .cukorrépaföldeket, gyümölcskerteket és szőlőrónákat. A hideg tél, s a csalós tavasz okozta veszteségeinket bőven fizeti Vissza a szép nyár. Egykét hét kánikula u&n — mintha csak rendelésre történnék — rendszeres megjön az eső. Ügy fejlődnek veteményeink, mintha csak láthatatlan kezek húznák őket felfelé. Nyári termésünket azonban az őszi betakarításig még sok baj, kár érheti. Gyakran bosszankodunk most emiatt: még a pár nappal ezelőtt kigazolt, szépen megkapált földeket is egy hét alatt újra elárasztja a gyom. Persze a jó időjárás nemcsak a kultúrnövényeknek kedvez, hanem dédelgeti a gyomokat is. Érthető tehát: bármennyire is kedvező most az időjárás, őszre csak úgy lehetünk teli kamra-, pincetulajdonosok, csak úgy lesz sok-sok piacra vinni való terményünk, ha meg tudjuk védeni termésünket a száz meg százféle gyom kártételétől. Most hát nem szabad sajnálnunk a kapa nyelét, a gázolajat a motoroktól, s ha a munka úgy kívánja, kora hajnaltól késő estig termőföldjeinken a helyünk. A télből szinte tavasz nélkül egyszerre beléptünk a nyárba. A kedvezőtlen esős, hideg tavasz miatt a szegedi és a járásbeli termelőszövetkezetek, egyéni gazdák is alaposan megkéstek a Vetéssel. Ugyancsak késve foghattak az első kapáláshoz is. A jó két-háromhetes késés miatt most még olyan munkák is előttünk állnak, melyekkel más esztendőkben erre az időre készen szoktunk lenni. Különösen a szegedi járás termelőszövetkezeteinek, egyéni gazdáinak a földjein nagyon sok kiegyeletlen kukorica van még. Például a szőregi Petőfi Termelőszövetkezetben a tsz 200 holdas kukoricavetését gépekkel keresztbe-hosszába már háromszor megkapálták, de a kézi egyelést még nem tudták befejezni. A legtöbb helyen hátra van még a cukor- és takarmányrépák harmadik kapálása is. Korántsem vagyunk még készen a széna-betakarítás nagy munkáival. Nyári silózási terveinket is teljesíteni kell. Rengeteg a tennivalónk a szőlőskertekben és a gyümölcsösökben is. Az esős időjárás miatt bortermésünket kétszeresen veszélyezteti a peronoszpóra pusztítása. Mind e sok tennivaló mellett néhány nap, legkésőbb egy hét múlva el kell kezdeni az aratást, a jövő évi kenyerünk betakarítását. Most aztán igazán össze kell szedni a termelőszövetkezetek vezetőinek, a tanácsok elnökeinek, s'a mezőgazdasági szakembereknek a tudományukat, hogy megakadályozzák a nyári munkák teljes összetorlódását, biztosítani tudják a gabona szemveszteség mentes be-, takarítását, s lehetővé tegyék, hogy ugyanakkor a növényápolásban se legyen mulasztás. Bármennyire sok is a dolgunk, a veszteség elkerülhető, s mindenből biztosíthatjuk a jó termést. Jól szervezett munkával a rendelkezésünkre álló sokféle mezőgazdasági gép kihasználásával elérhetjük, hogy amire megkezdődik a búza aratása, befejezzük a kukorica második, illetve harmadik kapálását. A mostani nagy dologidőben termelőszövetkezeteinkben a férfi tagok mellett szép feladat hárul az asszonyokra, s a családtagokra is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy abban a termelőszövetkezetben, ahol a családtagok is, mint munkakönyvesek jól kiveszik részüket a közös munkából, már most sincs számottevő lemaradás. Más esztendőkben számos termelőszövetkezet tagsága, különösen az aratásban idegenkedett az aratógépek, kombájnok használatától. Bár nem sok helyen, de a múlt évihez hasonló idegenkedés most is tapasztalható. A szegedi Üj Élet Termelőszövetkezetben is azt mondják még, hogy a gépek használatáért fizetni kell, arassunk inkább kézzel. Ha számítást teszünk, könnyen beláthatjuk, hogy az ilyenféle spórolással azt, amit behozunk a réven, kétszeresen veszíthetjük el a vámon. Vagyis a szántóföldi, kertészeti munkákból a'z aratásra átállított emberek hiánya csakhamar érezteti káros hatását a növénytermelésben. Azon kell tehát lennünk, hogy ahol csak lehet, mindenütt arassunk gépekkel. Azt azonban nem tudhatjuk, milyen lesz az időjárás az aratás, s a cséplés idején. Könnyen megismétlődhet a tavalyi nyár, s a sok esőtől felázott búzaföldeken •— ahol nem lehet gépekkel boldogulni —, kézzel kell aratnunk. Most hát fel kell készülnünk erre az eshetőségre is. Ezért kell sürgősen elvégezni az előttünk álló legfontosabb növényápolási munkákat. Üzemi dolgozóink, munkásosztályunk ezekben a napokban is, mint mindig, helytáll a termelési tervek teljesítésében. Gondoskodnak arról, hogy a termslőszövetkezetek tagjainak, az egyénileg dolgozó parasztoknak mindenük meglegyen ahhoz, hogy munkájukat fennakadás nélkül eredményesen végezhessék. E nagyszerű segítségért joggal várják el a mezőgazdaság dolgozóitól, hogy biztosítsák, veszteség nélkül raktárakba tegyék az ország kenyerét, s ugyanakkor tegyenek meg mindent azért is, hogy kapásnövényeink a tavalyiaknál még jobb termést adjanak. Szeged és a járás dolgozó parasztságában minden igyekezet megvan ahhoz, hogy a munkás-paraszt szövetség szakadatlan erősítésének érdekében a saját maga és az ország hasznára ezt a nagy feladatot becsülettel teljesítse. Tito elvtors és Hruscsov efvtars beszélgetése a külföldi újságírókkal Tito : Látogatásunk célja a béke Hruscsov: Heg kellene szüntetni a varsói és az atlanti egyezményt MOSZKVA. A Tanjug moszkvai különtudósító,ja jelenti: A hétfő esti fogadáson, amelyet Valjko Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykövet rendezett Tito elnök tiszteletére, a jugoszláv újságírók körülvették Tito elnököt és megkérték, mondja el benyomásait a Szovjetunióról, valamint az eddig folytatott tárgyalásokról. Ügy hiszem, Önöknek nem kell külön nyilatkoznom — mondotta Tito elnök —, mert egész idő alatt velünk voltak és ismerik a szovjet nép óhajait. A szovjet emberek valóban igen távol állnak a háborúnak még a gondolatától is. Látták azt is, hogy « legjobb barátjaikként fogadják mindazokat, akikről tudják, hogy a világbéke ügyét szolgálják. Tito elnök ezután rámutatott, úgy látszik, Jugoszláviában nem volt teljes egészében ismeretes, hogy a szovjet népek így reagálnak az általános nemzetközi problémákra. A szovjet népeknek ez a reagálása azonban teljesen érthető, mert ők • is — ugyanúgy, mint a jugoszláv népek, — az elmúlt világháború folyamán nagy áldozatokat hoztak. Szovjetunióbeli látogatásunk nagy jelentőségű, mert nemcsak az a célja, hogy jobban megismerkedjünk egymással és felszámoljuk azt, ami elválasztott bennünket, hanem, hogy hozzájáruljunk a béke és az együttműködés ügyéhez az egész világon. Tito elnök ez alkalommal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió vezetőivel folytatott eddigi tárgyalások a szívélyesség és a teljes megértés légkörében zajlottak le. A fogadáson, amely három és fél óra hosszat tartott, igen szívélyes hangulat uralkodott. Miután a nagyteremben nagyon meleg volt, a vendégek kimentek a kertbe. Tito, Bulganyin, Hruscsov, Kardelj, Kocsa Popovics és a jugoszláv 'küldöttség többi tagjának asztala köré az újságírók és a fotóriporterek nagy száma gyűlt össze. Igen szívélyes beszélgetés kezdődött Tito elnök, valamint a szovjet vezetők gyakran fordultak az újságírókhoz. N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára felköszöntötte Tito elnököt. Hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolat jó és hogy Jugoszlávia segíthetne a Szovjetuniónak abban, hogy meleg, baráti kapcsolatot teremtsen azokkal az országokkal is, amelyekkel kapcsolatai egyelőre még mindig hűvösek. Bulganyin, a minisztertanács elnöke az újságírókat és a fotóriportereket köszön töttc fel, majd hangsúlyozta, hogy a fogadáson igen jó légkör alakult ki, s ilyen kellemes hangulatban kellene megoldanf a világ minden problémáját. Tito elnök válaszolt a külföldi és a szovjet újságírók hozzá intézett kérdéseire. Egy amerikai újságíró kérdésére, hogy tárgyaltak-e a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kapcsolat problémáiról, Tito elnök így válaszolt: Ma csak eszmecserét folytattunk, konkrét döntésekre nem került sor. Megbeszéltük az együttműködés különböző formáit és problémáit. Mégegyszer beszélgetünk majd erről. De nem kell semmiféle szenzációt várni, mert a pártközi kapcsolatokra vonatkozó megbeszélések összhangban lesznek az államközi kapcsolatokkal. Tito elnök hangsúlyozta továbbá, hogy e tekintetben a jugoszláv és a szovjet vélemények meglehetősen azonosak és hogy a pártok közötti további együttműködésnek nem a szervezeteken kell alapulnia. A pártok közötti együttműködés kérdésében elsődleges figyelmet fordítunk arra, hogy ezek a kapcsolatok is hozzájáruljanak a nemzetközi együttműködéshez. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozó kérdésekre válaszolva Tito elnök hangsúlyozta, hogy ezekről is volt szó, de katonai segítségről nem tárgyaltak. Ez tehát azt jelenti, hogy Önök nem gyártanak majd MIG-eket? — kérdezte az egyik újságíró. — Szó sem volt erről, a mi látogatásunk célja a béke — válaszolt Tito elnök. Tito elnök a továbbiakban hangoztatta, hogy a jugoszláv külpolitika az összes országokkal való viszony megjavítására irányul, teKMtet nélkül azok társadalmi rendszerére, célja a béke megőrzése, a nemzetközi bizalom megte•remtése és ezért Jugoszláviának a nyugati országokkal fennálló baráti kapcsolataiban semmiféle változások nem történnek. Ezalatt Hruscsov asztala mellett külön beszélgetés folyt az újságírókkal. Hruscsov kijelentette, hogy meg kelletne szüntetni a varsói és az atlanti egyezményt is. Tito elnök éppen ezeknél a szavaknál lépett az asztalhoz és amikor tájékoztatták őt, hogy miről folyik a beszélgetés, hozzáfűzte: Igen, meg kellene szüntetni az összes marsallokat cs tábornokokat is! Ezután Hruscspv Zsukov marsallhoz fordult és a következőket mondotta: "Arra ürítem poharamat, hogy a tábornokok munka nélkül maradjanak, a keltetőgépek körül foglalatoskodjanak, csirkékiet neveljenek*. A kötetlen beszélgetés az újságírókkal csoportokra oszolva folytatódott. Tito elnököt a külföldi diplomatán nagy csoportja vette körül, köztük az amerikai, angol, osztrák, iráni, belga, svájci és izlandi nagykövet. Tito elnök hosszasan és szívélyesen elbeszélgetett Charles Bohlen moszkvai amerikai nagykövettel, ugyanakkor Kardelj alelnök Kaganoviccsal és Molotowal beszélgetett. Hruscsov és Bulganyin hosszabb ideig beszélgetett Radhakrisnannal, az Indiai Köztársaság alelnökével, majd mind a hárman Tito elnökhöz mentek és bekapctolódtak a beszélgetésbe. Bulganyin, a minisztertanács elnöke az olasz újságírók egy csoportjával beszélgetett és kifejezte meggyőződését, hogy a közeljövőben javulás áll be az olasz—szovjet kapcsolatokban. Baráti szeretettel fogadták Szegeden a Dolgozó Nők Világszövetségének küldötteit Kedden déli 12 órakor egy remek kivitelű IKARUSZ autóbuszon érkezett a dolgozó nők világszövetsége budapesti kongresszusáról a küldöttség Szegedre. A. Juhász Gyula Művelődési Otthon előcsarnokában fogadták a 15 tagú küldöttséget a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának tagjai és a szegedi nők képviselői. Kedves jelenetnek lehettünk tanúi, amikor egy idős munkásasszony, Dominko Júlia piros szegfűcsokrot nyújtott át Maria Luiza Leyvának, a mexikói küldöttség tagjának, aki csókokkal köszönte meg ezt, a következő szavak kíséretében : — Sok egészséget! Mindig jobb legyen! Mindig jobb legyen az élet — ez a világ dolgozó nőinek forró óhaja. A küldöttséget ezután a művelődési otthon magyar szobájába vezették, ahol Gulyás 1 ercnc elvtárs, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöke köszöntötte őket. Az üdvözlő szavakat baráti ismerkedés követte. A barátságkötés kedves jeleinek lehettünk itt tanúi. A szegedi nők közül többen kértek autogramot a lengyel, mexikói és izraeli küldöttektől. Magam is dicsekedhetnék olvasóimnak néhány ilyen autogrnmról, amelynek kíséretében a küldöttek üdvözletüket és együttérzésüket küldték Szeged dolgozó nőinek. 4 köldöttek a Textilművekben A fogadás után a Szegedi Texlilművcket kereste fel a küldöttség, ahol Hévízi Jánosné fogadta őket a szakszervezetek képviseletében, majd az üzem igazgatója, Tóth László üdvözölte a vendégeket. A vendegek ezután megtekintették az üzemi bölcsődét, amelynek rendje és ellátása nagy megelégedéssel töltötte el őket, majd az üzem munkatermébe vonultak. Alaposan szemügyre vették a nők munkáját, nz üzem gepiberendezését és tisztaságát. Ezután a műszaki klub helyiségében elbeszélgettek a gyár dolgozóival és vezetőivel. A Textilművek megtekintése után a Hungária Étteremben ebédeltek a vendégek, ahol később megjelent Ladányi Benedek elvtárs is, a városi pártbizottság első ütkára. Nagygyűlés a Ruhagyárban A délutáni órákban a küldöttek a Ruhagyárba hajítottak, ahol nagygyűlésen vettek részt. <V gyűlésen megjelent Dcnes Leó elvtárs, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. A dolgozók a gyár kaputól a művelődési teremig sorfalat álltak. A sorfalból cgyszeresak elősietett egy fiatal lány, Fodor Anna, és virágcsokrot. adott át Anna Mirbnla lengyel küldöttnek. Az idős lengyel nő és a fiatal magyar lány csókokkal halmozta el egymást, és bájosan mulatságos jelenet volt. amikor n fiatal lány pirulva vette észre, liogy összerúzsozta a lengyel „néni" arcát, aki azonban csak nevetett ezen, és mintha a lányát ölelte volna szívére, úgy fogadta A magyar munkáslányt, A nagygyűlésen Kónya Imréné elvtársnő, a Postás Szakszervezet Területi Bizottságának elnöke köszöntötte szívből jövő beszéddel a vendégeket, Gulyás elvtárs megnyitó szavai után. Majd mindhárom küldöttség képviselője szót kért. A küldöttek Jelszótatásai A mexikói küldöttség nevében Adelina Zondekas beszélt, — Kedves barátaim, dolgozó nőtársaim! — kezdte felszólalását. A mexikói delegáció elhozta a mexikói nődolgozók forró üdvözletét. Egyik mexikói nagygyűlésen a világkonferencia előkészítése alkalmával vallási és \ ilágnézeti különbség nélkül összegyűltek azok a nők. akik az egyen jogóságot akarják. Az ő üdvözletüket hozom. Én az, oktatók szakszervezetének tagja vagyok, mintegy 120 ezer dolgozóval együtt, akik közül S0 ezer nő. Boldogan láttam itt, hogy an dolgoznak a magy ar nők a szebb jövőért. A magyar gyermekek ma már nem éheznek, nem ruhátlanok. Mi is ilyen jövőért küzdünk. A lengyel küldöttség nevében Marin Michalii. a lodzi tcxtilgy ár szövőnője beszélt. — Nem vagyok szónok, esak egyszerű munkásnő. — Nálunk is a szocializmus építéséért dolgozunk. Nem sima ez az ót. \ alamikor minálunk n legnagyobb kizsákmányolásban volt része a nőknek. Nemcsak anyagilag, de még erkölcsileg is. Ma már égiszen más n helyzet. 1 annak ugyan olyanok, akik még gyakran megnehezítik a nők érvényesülését a munkában. De mi tovább küzdünk, és a világkonferencia határozatai támogatnak bennünket is. A nők — a magyar nők is — úgy segítik elő legjobban c határozatok érvényesítését, ha még jobban dolgoznak. Az. izraeli küldöttség képviseletében Sonjn Kidelbrrg beszélt. Az ünnepség további részébet Gulyás elvtárs beszélt a Szakszervezetek megyei Tanácsa nevében, majd a nagygy űlés résztvevői kezdték meg hozzászólásaikat. Elmondták, hogy a magyar nők- milyen harcot vívtak az egyenjogúságért, milyen eredményeket értek cl, és még jelenleg is milyen problémáik vannak. Ezután kulturális művészi műsort mutattak be a küldötteknek. A küldöttség tagjai az ünnepség után — Budapestre való visszatérésük előtt — közös varsorán vettek részt a Körösi Halászcsárdában.