Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-24 / 97. szám

Kedd, 1958. április 24. 3 OELMdGYDRORSZBG A SZŐJ Csongrád megyei Tanácsának megyei küldöttközgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) veszélyek, balesetek megszüntetésére. Ezután a szakszervezetek feladatait ismertette a sport irányításában és a tömegsport kialakításában. Elmondotta, hogy a szakszervezetek a kulturális és nevelőmunííában lemaradtak, nem tartottak lépést a gazdasági fejlődéssel. Részletesen ismertette a szakszervezeti tanfolyamok eredményességét, s rámutatott arra is, milyen hiányosságok keletkeztek az ellenőrzés elmulasztása miatt. Röviden ismertette a művészeti csoportok munkáját, s rámutatott arra, hogy a jobboldali nézetek elterjedése igen erősen éreztette a hatását, különösen a műsor megválasztásában, de a művészeti csoportok egész munkájában is. A beszámoló befejező részében Gulyás elvtárs felhívta a figyelmet a XX. kongresszus tanulmányozásának fontosságára. Németh Károly elvtárs felszólalása Az utóbbi időben az ország gazdasági helyzete sokat fejlődött — mondotta a többi között Németh elvtárs —, s nem túlzás megállapítani, hogy ebben jelentős szerepe van a szakszervezeteknek is. A Központi Statisztikai Hivatal jelentésének számai azt bizonyítják: a párt politikája helyes. Ebből az következik, hogy az elkövetkezendő időben az iparban — erre rámutat a XX. kongresszus szellemében hozott ez év márciusi párthatározat is —, különösen a technikai színvonal emelésében kell nagyot fejlődnünk. Ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek megszabják a szakszervezetek további munkáját. Természetesen számba kell venni azokat a nehézségeket is. melyek bizonyos fokig útjában állnak a fejlődésnek. Az elvtársak ismerik azokat a súlyos károkat, amit az árvíz ökozotA Ha hozzászámítjuk, hogy az elmúlt időszakban több elemi csapás is volt, mint például a földrengés, a szokatlanul hideg tél, amely komoly nehézségeket okozott a mezőgazdaságban, a belvizek, melyek nagyon sok vetésünk kipusztulásához vezettek, megállapíthatjuk, hogy nagyok a feladataink. A XX. kongresszuson elhangzottakból legjobban azok a hatalmas és nagyarányú szociális, kulturális intézkedések ragadták, meg a dolgozó emberek, a szakszervezeti tagság figyelmét, amelyeket a Szovjetunió tervez a hatodik ötéves tervben. Ami dolgozóinkat is foglalkoztatja a hétórás munkanap bevezetésének lehetősége, foglalkoztatják azok a problémák, amelyek megoldásra várnak a lakásépítkezés tekintetében is. A szakszervezetek feladata, a dolgozó nép életszínvonalának emelése érdekében, a fegyelmezettség betartatása. Sajnos meg kell mondani, hogy itt nem értünk el nagy eredményeket. Nagyfokú még a fegyelmezetlenség, sok az igazolatlanul mulasztók száma, s ez körülbelül 25—30 millió forintnyi kiesést jelent évente. Egyik oldalon takarékoskodunk, a másik oldalon pedig kidobjuk azt az összeget, amit a munkaversony során megtakarítottunk. Nem fordítunk elég gondot a fegyelemre, s nem nézzük meg, mi az oka a fegyelmezetlenségeknek. Az igazgatók nem foglalkoznak megfelelően a dolgozók szociális, kulturális problémáival, lakásproblémáival, családi gondjaival, a gyermekneveléssel, melyekben segíteni kellene a vezetőknek, hiszen arra hivatottak. A szakszervezeteknek elsőrendű kötelessége, hogy gondoskodjanak a minőség javításáról. Annak a szellemnek véget kell vetni, amit például Szöllősi elvtárs, a Szegedi Cipőgyár igazgatója mondott el, hogy megtakarították a jó anyagot, s ezért romlik a cipő. S ezeket a hibákat a mi üzemeinkben követik el! A szakszervezetek kötelessége arról gondoskodni, hogy az ilyesmi ne forduljon elő. Nem vagyunk ráutalva az olyan takarékosságra, amely a dolgozók rovására megy! Ha előbbre akarunk jutni, akkor a szakszervezeteknek is jelentősen előbbre kell lépni. A bürokráciát, amely még a szakszervezet munkájában is megmutatkozik, fel kell számolni. Jogosan bírálják a szakszervezeti funkcionáriusokat azért, mert keveset vannak az üzemben. Amikor megkérdezzük az elvtársakat, mondják el, mennyit járnak az üzembe, akkor felsorolják, hol, s merre voltak, de amikor megkérdezzük, hogy mennyi ideig voltak ott, akkor kiderül, hogy csak félórát és ekkor is csak az üzemi bizottsági elnökkel beszélgettek. Ezen a tanácskozáson azt is meg kell mondani, hogy a Csongrád megyei Pártbizottság tűrhetetlennek találja, hogy a szakszervezet megyei funkcionáriusait két-három napra is felhívják Budapestre. Ezen sürgősen változtatni kell. Bizonyos értekezletekre szükség van, de azért azt gondolom, nincs szükség arra, hogy Gulyás elvtárs napokig Budapesten legyen. Szükséges, hogy meghallgassuk a dolgozók véleményét és intézkedjünk. A dolgozók leveleit nagyon a szívükön kell viselni a szakszervezeteknek. Ezekben a levelekben okos javaslatok, jogos sérelmek vannak. Ha a vezetők a dolgozók közé mennek, megismerik azokat a problémákat, amelyekkel még nem tudnak megbirkózni a helyi szervek, az üzemi bizottságok. Ha a helyszínen segítünk, többet foglalkozunk a dogozók problémáival, akkor a- dolgozók még nagyobb lendülettel indulnak harcba azoknak a feladatoknak megvalósításáért, amelyeket a XX. kongresszus elébünk állított. A jobb szakszervezeti munkáért Szűcs István, a Szegedi Kenderfonógyár küldötte felszólalásában elmondta, hogy még mindig vannak olyan vezetők, akik el szeretnék választani a termelést -a munkavédelemtől. Megemlítette, hogy a Szegedi Kenderfonógyárban régi gépekkel dolgoznak, mégis sok baleseti forrást megszüntettek különösebb beruházás nélkül. Báló József, a DÁV küldötte után Bíró László, az Üjvárosi Állami Gazdaság küldötte szólalt fel. Elmondotta, hogy az állami gazdaságban megszervezték a beteglátogatást, s már folyamatban van a helyi kifizetőhely létesítése is. Török László, az ÉDOSZ területi bizottságának elnöke elmondotta, hogy a Szegedi Szalámigyár a budapesti árukiáillításon első helyezést ért el. Ezután a területi bizottság munkáját értékelte, s megállapította, hogy nevelőmunkájuk kampányszerű, igen keveset tartózkodnak az üzemekben. Dr. Nagymihály Sándor, a járásbíróság dolgozója a Jogvédő Iroda munkáját ismertette. Elmondta, hogy a fogadónapokon csak 4—5 dolgozó keresi fel a Jogvédő Irodát, mert még mindig nem ismerik a dolgozók működését. Javasolta, hogy a területi bizottságok a Munkatörvénykönyvet ismertessék a dolgozókkal. Kovács Józsefné, a Szegedi Kenderfonógyár küldötte után Balogh Józsefné szólalt fel. Elmondotta, hogy a dolgozók helytelenítik, hogy a munkaruhák kihordási idejét egyformán állapították meg. Javasolta, hogy a munkakörök szerint rövidítsék, vagy hosszabbítsák meg a munkaruhák viselési idejét. Dr. Székely Alfréd, a Szentesi Közkórház főorvosa ismertette, hogy szocialista szerződést kötöttek a környező termelőszövetkezetekkel és a kórház orvosaibői alakult brigád rendszeresen megvizsgálja a dolgozókat, s így megelőzik a betegséget. Érsek János, a Szegedi Cipőgyár küldötte után Ökrös János a Pedagógus Szakszervezet munkáját értékelve megállapította, hogy az iskolákban még mindig nem foglalkoznak kellően a munkás- és parasztszármazású tanulókkal. Felhívta az üzemi bizottságok figyelmét a szülőkkel való beszélgetésekre, amint mondta, ez elősegíti, hogy egyre több munkás- és parasztszármazású fiatal tanuljon a főiskolákon és az egyetemeken. Csonka János, a Finommechanikai Vállalat küldötte után Kuszin Miklós, a városi DISZ-bizottság titkára szólalt fel. Hiányolta, hogy a küldöttek között igen kevés a fiatal, és a beszámoló sem foglalkozott a fiatalok munkájával. Hampel Judit, a szőregi vasútállomás dolgozója után Bessenyei Miklós elvtárs, a SZOT elnökségének tagja szólalt fel, majd Gulyás Ferenc válaszolt a hozzászólásokra. Ezután megválasztották a Szakszervezetek Megyei Tanácsának tagjait. Megkezdődött- az ünnepi műszak a szegedi üzemekben Ki lesz a győztes ? Jókor fel kelleti kelnie annak, aki hétfőn elsőnek akart érkezni a Textilművekbe. Fél hatkor már legalább 100 kerékpár tanúskodott arról, hogy gazdáik már az üzemben foglalatoskodnak. AR. április 4-műszak dolgozói kezdték a hetet, ők dolgoznak délelőtt. A gyűrűsfonó dolgozói már fél hatkor röpgyűlésre gyülekeztek. Sokan erre az időre már rendbehozták gépjüket, hogy a gyűlés befejeztével már csak indítaniok kelljen. Szokatlan a „csend", melyet csak egy-egy gép felzúgó hangja szakít meg. Itt is, ott is, megindítják, kipróbálják a gépeket. Türelmetlenkednek a dolgozók, igazi versenyclőlti izgalom fűti őket. A hangosbemondón az üzemi pártbizottság üdvözli a dolgozókat. Az előcsarnokból foszlányokban behallatszik a I gyürűsfonodába érkezőket kő' szöntő zene. Az összegyűlt gyű. rűsfonodai dolgozókat Erdészné elvtársnő köszönti. Május 1. jelentőségéről beszél, a versenyről, melyet az ö műszakjuk kezdeményezett e nagy ünnep tiszteletére. Arról is beszélt, hogy nem lesz könnyű megnyerni a versenyt, mert a délelőtti műszakban a legtöbb a gépjavítás, Kimagasló eredmények a műszak első napján A Szegedi Vasöntöde dolgozói — mint minden évben — az idén is méltóképpen kívánják megünnepelni május 1-ét, a munkásosztály nemzetközi ünnepét. Tegnap reggel, munkakezdés előtt ünnepi röpgyűlést tartottunk, ahol dolgozóink szép munkavállalósokat tettek május elseje tiszteletére. A vállalások közül kiemelkedett Tóth Antalné, Márton László és Mihály Lajos vállalása. Ezen a röpgyűlésen határoztuk el, hogy május 1ig ünnepi műszakot tartunk. Az ünnepi műszak első napján már kimagasló eredmények születtek. Márton László és Mihály Lajos 250, Gyömbér Géza 210, Kóródi Ferenc 150 százalékra teljesítette napi normáját. A műszakiak igyekeznek minden anyagot biztosítani, hogy dolgozóink zavartalanul teljesítsék felajánlásaikat, s minél szebb eredményt érjenek el. Pálfi Lajos a karbantartás, s az emiatti munkakiesés. De meg akarják nyerni a versenyt. Es alig hangzottak el ás iitolsó szavak, leibúg Kátay Károly né. Balogh Teréz és Újvári Anna gépje. Megindulnak 03 orsók, hogy járják boszorkányos táncukat, forgás közben felöllve hófehér ruhájukat. A gépbúgásra mintegy köszöntésre visszafelelnek az elő* fonógépek. Ozsgyán Józsefné. Zombori Lászlóné és Szanlud Sándorné mosolyogva elégedetten figyeli a gyapotszálak ki* gy ázását. Megkezdődött a verseny! Most dől majd el, hogy ki lesz az első? melyik műszak lesz a győztes. £zvete<z%inU iitentísti ŰJSZEGEDI KENDER szak első napján 235 százalék A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának rendes tagjai Albert Ernő, Béres József, Báródo Imre, Érsek János, Engi Erzsébet, Fejes Gyula, Hajas László, Halász Károlyné, Hegedűs Ferenc, Korom Mihály, Kiss Zoltán, Kókai József, Kókai Jánosné, Kollár Endre, Kovács Józsefné, Kovács Mihályné, Kónya Imréné, Kreisser János, Mendgyán Pál, Németh Ferenc, Nagy Sándor, Nagymihály Sándor, ökrös János, Pesti Lajos, Pintér János, Péter Lajosné, Simonovits István, Török László, Túri Mária, dr. Wagner Richárd. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának póttagjai Darvas Imre, GáSpár Mihály, Hampel Judit, Hidvégi Béláné, Hugyecz Györgyné, Juhász Károly, Karácsonyi Éva, Kiss László, Kiszin Miklós, Kurunczi Ilona, Kuszin Miklós, dr. Mihalovits Lehel, dr. Reich Olga, Szűcs István, Szolnoki József, Ujszászi Mihályné, Zsivola József. Az SZMT elnöksége A tanácskozás befejezése után a megválasztott tanácstagok megtartották első ülésüket és megválasztották a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnökségét. Az elnökség tagjai: Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöke: Gulyás Ferenc, titkár: Pintér János, tagjai: Albert Ernő, Béres József, Hajas László, Hegedűs Ferenc, Érsek János, Kiss Zoltán, Kókai József, Korom Mihály, Kónya Imréné, Mendgyán Pál, Németh Ferenc. Ökrös János, Péter Lajosné, Pesti Lajos, Török László. Az elnökség pólingjai Fejes Gyula, Nagymihály Sándor, Engi Erzsébet. A számvizsgáló bizoltság lagjai Bozóki László, Halmai Béláné, Majoros András. A számvizsgáló bizoltság póttagjai Csikós Mihály, Pályi Béla. Szokatlan látványban volt részük hétfőn reggel az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál a munkába jövő dolgozóknak. Munkakezdés előtt egy órával dekoráló- és takaritó-brigád serénykedett az üzemben, liogv a szövők és a többi flzemrész dolgozói tiszta, szépen feldíszített munkateremben kezdhessék meg a május 1-műszakot. Az ünnepi műszak lelkes hangulati! röpgyüléssel kezdődött. I jabb felajánlások hangzottak el: Hatos József főművezető versenyre hívta az ellenkező srakmány dolgozóit, Szvekán b'erenené pedig váltótársát. Hangyái Károly művezető ígéretet tett, hogy partija a hengerhiénvok miatti elmaradásukat a műszak alatt megszünteti. A pártbizottságunkhoz tartozó Délrost Vállalat dolgozói is méltóan készülnek a nagy ünnepre. Az első negyedév küzdelmes munkája után nagy szorgalommal hozzák helyre a tél okozta károkat. A hétfő reggeli röpgyűlésen itt is értékes felajánlások születtek. Sári József brigádja a pozdorjába belekerülő szálat és kcnderkócot különválogatja, s ezzel az anyagkihozatalt javítja. Kovács István csoportja a kazlakhoz vezető egves sínvonal teljes rendbehozását vállalta. Szögi Antal VASANYAGJAVITÖ VÁLLALAT A MÁV Felépítményi- Vo anyagjavító Vállalattól Szcndre József levelezőnk jelentette az ünnepi műszak első napján született kimagasló teljesítményeket* Hétfőn ebben az üzemben is külön felajánlások hangzottak el a 12. szabad május 1 tiszteletére. Munkával ünneplik a dolgozók május 1-ét. Gyevi Mária autogénhegesztő és sorompó előcsengő készítéséhez szükséges lemezeket vágja. Ez a munka különös pontosságot, figyelmességet követel. Gvevi Mária ria teljesítménye az ünnepi mű; lett. t'ns- • dre ! Százötven tápéi dolgozó paraszt Tápé községben több mint 200 dolgozó paraszt fogadta meg, hogy május l-re eleget tesz félévi beadási kötelezettségének. A faluban eddig már mintegy 150 gazda váltotta valóra adott szavát. Szép számmal akadnak olyanok is. mint Dobó István kilencholdas, idős Retek Lajos ötholdas, vagy Márta József dolgozó paraszt, akik egész évi sertés-, baromfi- és tojásbeadási kötelezettségüket is teljesítették. Márta József tanácstag még arra is szakított időt, hogy több dolgozó paraszttársát meglátogassa s beszéljen velük a hazafias kötelezettség teljesítéséről. A kötelességtudó tápci gazdák esedékes beadásukat minden cikkből teljesítették, s ugyanakkor 20 mázsával túlteljesítették félévi sertés- és 3 mázsával félévi baromfibeadási tervüket. A község szép eredményéhez nagyban hozzájárultak az Adj, Endréről elnevezett termelőszövetkezet tagjai. A szövetkezet több cikkből: tojásból, baromfiból, s még burgonyából is egész évi beadását rendezte. Minden jel arra mutat: mire — régi szokás szerint — felkerülnek a tápéi házak kiskapuira a májusfák, nem lesz olyan dolgozó paraszt a faluban. aki tartozna az államnak. T. B. TOLLAL ÉS FEGYVERREL Zutka Máté emlékezete Sohasem szerette, ha ünneplik, ha érdemeiről beszélnek. Mennyire örülne ma, ha közöttünk lehetne, a szabad Magyarországon, most amikor születésének 60. évfordulójáról emlékezünk meg. Húszéves ifjúként került a Tisza tájáról a messzi szibériai fogságba. Huszonkét éves korálban már orosz és magyar, lengyel és kínai katonákból álló nemzetközi ezredet vezet rohamra a 'ávollkeleti tajgában és Kazahsztán forró sivatagjain. Huszonnégy éves, amikor hűsége, bátorsága és leleményessége elismeréséül Lenin aranykardot ajándékoz neki. Az elsők között ka~~in meg az első szovjet kormánykitüntetést, a Vörös Zászló ctdemrendet. Szibériában, ahol emlékeznek csapatára, egész sor városban utcát neveztek el róla. 1930-ban, amikor a nagy fordulat végbemegy az orosz parasztság életében, ő is a kolhoz-szervezők között van, segít a föld. dolgozóinak megtalálni a boldogság felé vezető utat. Amikor pedig a dolgozok legjobbjai Európa nyugati részén. Cervantes és Goya Spanyolországban fegyverrel védelmezik a haladás és demokrácia eszméit a fasiszta kalózok ellen, ő Lukács Pál tábornok. a 45. nemzetközi hadosztály parancsnoka. 1937 júniusában ellenséges aknaszilánk oltja ki éiletét. Aki ismerte, így jellemzi; kemény harcos és melegszívű ember. Sokan írtak már emlékezést róla: a világhírű szovjet költő és a magyar politikus, az olasz tábornok és a ntagyar író egyaránt. Emlékét versek, regény, színdarab hirdetik — talán rövidesen közös magyar—szovjet film is. S ez a közepes termetű, barnaarcú, fürge, csillogó szemű ember mindenütt •— az írásokban és a képeken egyaránt — szimpátiát, érdeklődést kelt maga körül. Nemcsak regényes, kalandokban gazdag élete magyarázza ezt. Elsősorban egyéniségének mrázsa: közvetlensége és vidámsága szerez neki újabb és újabb barátokat. KeletSzibériában. a polgárháború idején, kínai munkások szabadítják ki a japánok börtönéből. A spanyol parasztok ,.a mi tábornokunk"-nak nevezték Nyikoláj Osztrovszkij szovjet író a „rettenthetetlen Máté"-nak hívta A spanyol nép ma is dalokat és románcokat sző róla, a „szabadság és reménység messziről jött lovag"-járól. Nem véletlen, hogy Magyarországon nem is hallottak róla a felszabadulás előtt. Üjtípusú, harcokban megedződött, a nép ügyéhez tűzön-vízen át hű ember volt ő. a szocializmus neveltje. Ezért ítélteik távollétében halálra itthon, ezért tették indexre könyveit. Erről írta szomorúan a harmincas évek közepén: „Moszkvában megjelent •magyarul egy novelláskötetem. Ezenkívül magyarul jelennek meg müveim Párizsban, New Yorkban, Chicagóban, Buenos Airesben, Csehszlovákiában — csak éppen Magyarországon nem." Minden vágya az volt, hogy hazajöhessen a szabad magyar munkások és parasztok közé, segíthessen nekik építeni az új életet. És jónéhány kötetre való elbeszélését, regényét mind azzal a vággyal írta, hogy azok eljutnak majd népéhez és taníthatják azt. Zalka sok mindenre megtaníthatja a népet. Sokoldalú élettapasztalata, gazdag cizelemvilága át meg átfűzi írásait, amelyekben az átélt harcokról beszél. Legkiemelkedőbb művében, a „Doberdo" című regényben azt mutatta be, hogyan válik az imperialista hálború vágóhídja nagy életiskolájává azoknak, akik a békéért, a szociális átalakulásokért harcolnak. A Szovjetunióba szakadt magyarok győzelmes hazatérését akarta megörökíteni nagy regényciklusban. ,.A bolygók visszatérnek" címmel. Ez nagyrészt csak terv maradt. A bolygók azonban hazatértek, vélük az ő szelleme is. A magyar nép sohasem felejti el hőseit — ígv Zalka Mátét, az írót és harcost sem —, akiknek nagy ré szük volt az új honfoglalás előkészítésében. " " FENYVESI ISTVÁN