Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

OÉLMRGYRRORSZIG CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁJUS S. XT czdjiik a nagy szegedi poéta, ^ Juhász Gyula szép 6oruival, ki két versben Is áldozott Jókai születésének századik évfordulóján, 1925-ben a nagy magyar mesemondó emlékének: Most én Idézlek; tiszamenti tájak Pásztoriipjával. és ünnepeden Szeged babérját, a nevedet áldva, Királyi tránod aranyzsámolyára Könnyes szavakból fonva, leteszem. (Enek Jökairdt) S idézzük, bár csak négy soráyal, a másik emlékező versét: Én láttam egyszer Jókait. Arany- kék Szeptember tflndAkillt a Duna partján S a tudománynak büszke csarnokában A százéves Kossuthról ó mesélt. (Jókat) Ugyancsak a Jókai-centenárium adott alkalmat a szegedi irodalom másik jelességének, Móra Ferencit ak, hogy szép szavakkal örökítse meg író-elődje halhatatlan emlékét. Móra kerülte a szokványos megemlékezést, s mint városát szerető jó szegedi, Jókai itteni útjait nyomozta. „Jókai lábnyomait kerestem meg — mondotta a város emlékünnepélyén, 1925. február 18-án — Szeged történetében. Neki nem voltak azok olyan fontosak, hogy életíró) ne mellőzhették volna őket; nekünk ereklyék és dokumentumai annak, hogy ennek a városnak különös kötelessége ünnepi dia/he öltöztetni a lelkét Jókai születésének emlékünnepén". S most — halála félévszázados évfordulóján — Móra nyomán, adatait helyesbítve és újabban előkerültekkcl gazdagítva lépjünk ml is Jókai nyomdokába: lássuk, milyen kapcsolatok fűzték őt majd egész életén át városunkban. ü Iső útja nem közvetlenül Sze-*-1 gednek szólt, hanem csak a szegedi puszták fiának, Rózsa Sándornak. Kossuth bízta meg 1848 őszén az írót, hogy juttassa el az amnesztiát biztosító okiratot a bstyárjaival hadiszolgálatra jelentke. zett Rózsa Sándorhoz. Jókai ezt a találkozást „Az én életem regénye" lapjain színes, romantikus fantáziával örökítette meg — e Irótársa, egyben legnagyobb életrajzírója. Mikszáth Kálmán jött rá először, hogy voltaképpen Jókai ügy találta ki azt a találkozást, ám ő maga nem is látta a betyárok vezérét. De a szegedkörnyéki nádasokban való ekkori bolyongásának — Móra szerint —. fölfedezhetők nyomai a „Mire megvénülünk" szép tájleírásaibanMásodik szegedi tartózkodására akkor került sor, mikor 1849 nyarán Kossuthal és a kormánnyal Ő Is Szegedre menekült. Július 28-án az Ő élete is kockán forog, amikor, az ájszegedi Zsótér magtárban 60 mázsányi lőpor és töltény felrobbant. A kicsapott Tisza medréből a hajókat, vízimalmokat, dereglyéket összezúzva lökte partra a légnyomás, s mintegy 800 halálos áldozata lett a robbanásnak, de Jókainak — ki Móra szerint búzavirágot szedett épp a lőportár környékén — a haja szála sem görbült meg. Ennek az élménynek emlékét őrzi a „Dekameron" egyik novellája, a „Katonadolog", a magyar lélekjelenlét és kötelességtudás finom humorral átszőtt szellemes rajza. II armadsznrra már a maga Jószántából, mégpedig kíváncsiságból jött le Szegedre az író. A szegedi vasúti hidat építették 1856-ban a Tiszán előbb csak faoölöpökre. majd két évre rá, 1858 őszére elkészült a vashíd is. Ennek építését tekintette meg a technikai vívmányok iránt mindig fogékony író, s állítólag maga is leszállt egy izben a Tisza fenekére a hídpillór épitőlhöz. Szegedi kapcsolatai során érdekes és az író politikai elveinek megismerése tekintetében tanulságos az a vita, melyet az általa szerkesztett napilap, "A hon- J875 májusi és júniusi számaiban a szegedi kötélgyáros és későbbi képviselő Bakay Nándorral folytatott a házai ipar fejlesztése és az ónálló vámterület kérdésében. Negyedik és ötödik útja — Móra kettőről is tud — nagyon szomorú volt: az árviz-sújtotta Szegedet látogatta meg Jókai. Egy ízben már írt egy régebbi szegedi árvízről (A szégedi vésznapok, 1855), de mi volt az akkori veszély a most bekövetkezett pusztuláshoz képest?! Szegedi látogatásáról nem kisebb újságíró számolt be a Szegedi Napló 1879 június 15-i számában, mint Mikszáth Kálmán, a Napló akkori munkatársa. Amikor a pusztulás láttán elboruló arcú Jókainak emlékezetébe idézte, hogy a -Kárpáthy Zoltán—ban és az --ÜJ földesúr—ban az író már ennél pusztítóbb árvíz borzalmait is megrajzolta, az író meghatottan így felelt Mikszáthnak: "Csúnyább pusztulás ez a leírottnál.. , Azzal ment el a városból, hogy Jókai és Szeged hirdetőjévé válik a nagy ügynek, az alföldi metropolis újjáépítésének. Valóban: a parlamenben szól és lapjaiban ír Szeged érdekében. A mint visszatér a fővárosba, ** cikksorozatba kezd. Kilenc részből álló ciklust ír. (A romtemető, Az illovai malom, A szádfal, A Magyar Zuidersee, Az öthalom, Az otthon — ház nélkül, A szivattyúk, A hét választófejedelemnél, A szegedi legenda), s még több más cikkben is (A szegedi életmentők, A szegedi vész) megörökítette a város nehéz napjait. Móra szerint a szegedi hálának már régen ki kellett volna emelnie ezeket az írásokat Jókai összes műveinek rengetegéből és külön könyvecskében közkinccsé tenni, hadd emlékeztesse Szegedet eleink jótevőjére, az elesett Szeged ügyének megrázó szavú propagandistájára. E prózai írásokon kívül verseket is ír a katasztrófáról. „A bölcső" megdöbbentő erejével ábrázolta az árvíz szerencsétleneinek szörnyű sorsát. „A Szeged feltámadása" című (1880) a romjaiból újjáéledő várost, s szorgos népét dicséri. Mikor az újjáépülőben lévő város utcanévvel hálálja meg fáradozását, ő 1880. szeptember 18-án a városi tanácshoz írott levelében azt kívánja, hogy „éljen és viruljon az újra emelkedő város!" Három évvel később, 1883. októberében ő is eljött a király kíséretében, hogy résztvegyen az újjáépített Szeged reprezentatív intézményeinek, a színháznak és a Somogyi könyvtárnak megnyitóján. Az ekkor megjelent alkalmi lapokban (Szeged hálája, A feltámadt Szeged) itt olvashatjuk Jókai emléksorait is. Hetedik látogatása az „Aranyember" szegedi premierjével kapcsolatosan 1885. január 9-tén került sor, majd utoljára 1891. április 4-én fordult meg városunkban. Móra ugyan úgy tudja, hogy ez az utolsó látogatás, mely szerinte három napig tartott, később, e csupán egyetlen napra volt a város vendége az író-fejedeiem. Nem is magától jött, hanem nagyon invitálták szegedi barátai, elsősorban a szegedi nőnevelés egy jeles úttörője, Keméndyné, Drucker Irma, (1838—1912), akinek az íróval való levélváltását 1942-ben tette közgé, értékes fényképes dokumentumokkal együtt unokaöccse, Drucker János. Jókainak ezzel a derék magyar asszonnyal, a Veres Pálné és Zirzen Janka mellett legkiválóbb és közülük legképzettebb magyar női pedagógussal kialakult kapcsolata 1849-ből származott. Ekkor ismerkedett ugyanis meg Szegeden Keméndy Nándorral (1815—1895), a régi Szegednek ezzel az érdekes alakjával, Keméndy a várost negyven éven át alkapitányként szolgálta, 1848-ban honvédtiszt volt és Kossuthnak szegedi tartózkodása alatti főbiztosa, amiért Világos után csak ravaszsága, ügyessége, jó német nyelvtudása mentett meg a bitótól. Ez a kissé kalandorstílusú szegedi úr, aki a Ráday-korszakban az alföldi betyárvilág keménykezű megrendszabályozójaként tette hírhedtté nevét, s főként a2zal, hogy egy ízben ő kerítette kézre Rózsa Sándort, — holtáig jó barátságban maradt Jókaival, s noha az irodalomtörténet még nem derítette ki, feltehetően nyomot hagyott Jókai életművében is. Annyi bizonyos, hogy valahányszor Jókai Szegeden járt, Keméndyékhez szállt, s az árvízkor is hiába hívta ebédre magához a „szegedi miniszterelnök", a kormánybiztos Tisza Lajos, ő a szerényebb polgári vendégszeretetet, Keméndyék házát előbbre becsülte. Keméndynéhoz írott leveleiből tudjuk meg, hogy már 1891. februárjában invitálták szegedre az írót, s e szerető meghívás elől végül is nem térhetett ki. így jött aztán le az említett napon felolvasást tartani „Petőfi eszmei csírái" címmel, a Keméndyné elnöklete alatt álló szegedi nőegylet estélyén. Másnap a Szegedi Napló külön mellékletben közölte szó szerint Jókai előadását. A lapok nagy beszámolót közöltek Jókai szegedi tartózkodásáról. Az akkor nagy haladásnak számító, s Keméndyné munkálkodásának eredményeként nemrég létrejött kisdedóvóban, majd a városházán, a Csillagbörtönben és a tiszteletére rendezett képkiállításon való látogatásáról. Az esti vacsora felköszöntői közt Jókai a város haladására ürítette poharát. „A Csillagbörtönben — mondotta — 800 „tanítványa" van, a kisdedóvónak 80." Minél több kisdedóvót, iskolát, kultúrát — ahogy annál kevesebb börtönre legyen szükség ... A szegedi nők az írót egy hímzett karosszékkel ajándékozták meg. Másnap délelőtt visszautazott a fővárosba, miután Szirákynál, a híres szegedi késesnél halbieskát és új kertészollót vett magának „Tíz év óta használok egy Sziráky-féle kertészollót — dicsérte a szegedi iparos munkáját — kertészkedéséről, botanikus képzettségéről is híres iró — és még most is jó az acéla." r z volt Jókai utolsó szegedi útja. Két év múlva ismét arról értesülünk, hogy a szegediek megint invitálták egy tiszteletére rendezett ünnepségre, de a beteg költő Keméndynéhez írott 1893. április 9-i levelében lemondotta jövetelét. Egy héttel később a szegedi nők küldöttsége Keméndyné vezetésével felkereste az írót, hogy személyesen is meghívja, de a Szegedi Híradó, 1893. április 18-i számának tanúsága szerint a küldöttség eredmény nélkül tért vissza a költő betegágyától. A Jókai-ünnepséget május 21-én megtartották, mégpedig hatalmas sikerrel, s Innen küldték tiszteletük, szeretetük jelét: egy koszorút Olaszországba, a gyógyulni odautazott Jókai után. Onnét hazatérvé, augusztus 12-én, külijn levélben köszönte meg az ífó Keméndynének a koszorút is, s vele küldött levelet, mely a szegediek tiszteletét tolmácsolta. Jókait még ebben az . évben megtiszteli a város: az írót, akit a Dugonics Társaság is" tiszteletbeli tagjának választott, 1893. november 25-én, ötven éves írói jubileuma alkalmából Szeged díszpolgárává választották. A Jókai-jubileumkor, '189A január 6-án Keméndyné vezetésével szegedi nőküldöttség is köszöntötte az országosan ünnepelt írót. Ugyanekkor a Dugonics Társaságnál ezerforintos „Jókai ' alapítványt" létesítettek a kezdő szegedi írók javára; Aztán már cs3k égy közelebbi kapcsolatot tudunk, 'a legutolsót. Halála hírét egészoldalas gyászkeretes nagy cikkben közli a szegedi olvasókkal 1904. május 6-án a Szeged és Vidéke. 1 T) e vájjon ezzel véget ért Szegednek, népének kapcsolata a nagy magyar regényíróval? Juhász Gyula, Móra .'Ferenc még csak ezután idézik a magyar szellem e nagy óriásának örök emlékét. A szegedi Sőtér István : évtizedekkel később írja meg a mindmáig legjobb, bár nem hibátlan Jókai-monográfiát. S nem napjainkban i vagyunk-e tanúi annak, hogy Jókai írásművészete végre a népé, benne Szeged népéé is lesz? Hiszen a legkeresettebb magyar író ma Szegeden is: Jókai, i Péter László Popovics jugoszláv külügyminiszter külpolitikai nyilatkozata A „DPA" hírügynökség jelenti, hogy Popovics jugoszláv külügyminiszter a nemzetgyűlés külpolitikai bizottságában ismertette a kormány külpolitikáját és ennek során foglalkozott Jugoszlávia és az „európai védelmi közösség" között kialakítandó kapcsolat kérdésével. Popovics kijelentette, hogy „Jugoszlávia elvileg nem utasítja el az európai védelmi közösséget", azonban „bizonyos fenntartásai" vannak, amelynek alapján „pillanatnyilag nem látszik tanácsosnak az, hogy Jugoszlávia csatlakozzék az európai védelmi közösséghez." Popovics Jugoszlávia , „fenntartásaira" utalva hozzáfűzte, hogy az európai védelmi közösségből még hiányzik a kölcsönös bizalom és együttműködés különböző területeken." A jugoszláv külügyminiszter ezzel nyilvánvalóan a Trieszt kérdésében fennálló olasz-jugoszláv ellentétre utalt, mert mint ismeretes, Olaszország is tagja az európai védelmi közösségnek, Az „Anyegin" második szereposztása A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ operaegyüttesének komoly és sikeres próbatétele volt Csajkovszkij: Anyegin című operájának bemutatása. Hogy a színház operarészlege mennyire megérett ilyen nagy feladat megoldására, mi sem mutatja jobban, minthogy röviddel a bemutató előadás után sor kerülhetett a második szereposztás bemutatkozására is. A gondos zenei előkészítő munka eredményeképpen a fellépő fiatal művészek fejlődésük újabb jelentős állomásához érkeztek el, s a szegedi közönség előtt további sikeres előadásokon szólaltatják meg és szerettetik meg Csajkovszkij örökszép alkotását. Anyegin szerepében Pataki Béla mutatkozott be. Alakítása hihetően állította elénk a fásult, kihűlt SZÍVŰ, életével kezdeni mit sem tudó Anyegint. Nemcsak férfias, délceg megjelenése, de a mozdulataiból áradó hűvös közönye is már az első pillanatban a lelkek mélyén érlelődő tragédia szomorú felhőit veti a napsugárban álmodozó orosz tájra. Anyegin színpadra lépése megírja Tatjana sorsát is: a fiatal, álmodozó lánynak szeretnie kell.őt, de keserű íze lesz annak. Pataki Béla Anyegin alakításának másik érdeme, hogy Anyegint hibáival együtt is megszeretteti velünk, sorsával egyetértünk, mint ahogyan az eredeti Puskin mű is meleg szeretettel, együttérző hangon szól hőséről. S ahogy Puskin védelmébe veszi Anyegint a világ megszótásai ellen, ugyanúgy mi is megértjük, hogy Anyegin sorsáért a kor, a társadalom felelős. Alakításának harmadik fő érdeme, hogy a mű első drámai csúcspontja, Lenszkij halála után még további emelkedést tud hozni, szenvedélyesen lángragyúlt szerelmével, boldogságáért harcolni tudó felébredt életerejével, s reménytelenségbe hulló döbbenetes erejű utolsó szavaival »ó kín, ó gyász, ó elrontott életem". A befejező pillanatok drámai magaslatáig jut eL Hangja a drámai sűrűsödéssel együtt telítődik, együtt nő, intenzitásban és kifejező erőben, #19 tf' TATJANA SZEREPEBE Moldován Stefánia is érdekes, egyéni színeket tudott vegyíteni. Az ábrándozó, magába zárkózó Tatjánán át, meg át üt az ifjúság tüze, lángja. Különösen a II. képben megkapó az az önfeledt kitárulás, mely Tatjana külszín alatt rejtőző szivéü nyitja fel. Hangja, mozdulatai, a szerelem édes, reménykedő mámo-t rával telnek meg. Vitatható, hogy a Puskin által megrajzolt Tatjana lelkivilágát helyesen érzékelteti-e, mikor Anyegin kioktató válasza után felajánlott karját visszautasítja, s kissé gőgös daccal indul el mellette. Az utolsó két képben színészi játékával nagyban hozzájárult a megrázó drámává magasodó cselekmény érzékeltetéséhez. Hang* ja szépen, könnyedén szárnyaló, érzésektől telítetten szól, színészi játékban, mozgásban az évad kezdete óta sokat fejlődött. Lenszkij a költő szerepében Wagner József először mutatkozott be a szegedi közönségnek. Az első képben kissé határozatlanul, bátortalanul mozgott, egyáltalán nem éreztük nála azt az otthonosságot, mellyel barátját, Anyegint a gyermekkora óta kedves házhoz a Larin családba vezeti. A II. felvonásban azonban színészi játéka mind magabiztosabbá, kifejezőbbé vált, szerepét határozott körvonalú jellemmé formálta. Énekében is sok bizonytalanság látszott még, bár hangja a magasabb fekvésben szárnyalóan, színesen szólalt meg. Hangskálája azonban nem eléggé kiegyenlített, a középső hangok sokszor fakón, színtelenül hatnak. További játékától sok fejlődést várunk. A MÁSODIK SZEREPOSZTÁSSAL egyidőben mutatkozott be, mint- operadirigens Simon Albert, kinek ez volt élete első opera vezénylése. Simon Albertet a szegedi közönség a Filharmónikus Zenekar több nagysikerű hangversenyen mint kitűnő tehetségű szimfonikus karmestert ismerte meg. Első opera dirigálása megmutatta, hogy zenekari felkészültségét a szélesebb területen mozgó operaegyüttes irányításában máris nagyszerűen tudja gyümölcsöztetni. A zenekarral éppúgy, mint a színpadon mozgó szereplőkkel és a kórussal, közvetlen kapcsolatot tud teremteni. Vezénylése fiatalos tűz zel hatotta át az előadást, s lendületét éppenúgy, mint kifejezésbeni mélységét nagyban fokozta. Mozdulatai nyomán gazdag színekben bontakozott ki Csajkovszkij szimfonikus szövésű, mélyen érzelmi telítettségű, gazdag fantáziájú muzsikája. Erdős János HÍREK A Közalkalmazottak Szakszervezetének Kultúrotthonában ma este 7 órai kezdettel Dvorzsák, a nagy cseh zeneszerző, kiváló művész halálának 50. évfordulója alkalmával emlékestet rendeznek. A ismertető előadás anyagát összeállította Simon Albert, a szegedi Nemzeti Színház karnagya és Király József egyetemi tanársegéd. Mikrobarázdás hanglemezekről előadják a nagy zeneszerző Uj világ cfmű szimfóniáját, a Karnevál nyitányt és a Humoreszk-e t. Kedden emlékezett meg Szeged dolgozó népe Jóikai Mór, a nagy magyar regényíró halálának 50. éves évfordulójáról. Este 7 órakor a Központi Egyetem Aulájában irodalmi emlékestet rendezett a Társadalom és Természettudomány Ismeretterjesztő Társulat. Ünnepi beszédet Láng István, megyei irodalmi szakfelügyelő tartotta. Az ünnepi beszéd előtt Jároli Jenőné Mikszáth: Jókai halálára című elbeszélését olvasta fei. Az Országos Filharmónia zenekari bérleti hangversenyének 3. matinéját május 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja a Nemzeti Színházban, Szabó Miklós és Zenta! Anna közreműködésével. Negyedik matiné május 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor szintén a Nemzeti Színházban lesz Zempléni Kornél közreműködésével. A bérlők jegyeiket legkésőbb május 10-ig vegyék át. Igen sok színházlátogatónak legkedvesebb operája a Rigoletto. Ma este a színház operaegyüttese kiváló hírű vendégművészek közreműködésével játssza Verdi ez egyik legszebb művét. Rigolettót Szabadi István, a mantuai herceget Megyesi Pál, Gildát Lády Zsuzsa, a debreceni Csokonai-színház kolnratur énekesnője, Magdalénát Turján Vilma, Sparaíuciel-et Horváth László, a győri Kisfaiudy-színház énekese és Monteronet Pataky Béla éneklik. Vezényel Paulusz Elemér karnagy. A Rigoletto bérletszünetI ben kerül előadásra. A „FOTÓ" szerkesztősége fényképpólYázata A FOTÓ szerkesztősége a mű vészeti fényképezés fejlesztése, az amatőrmozgalom fellendítése, új tehetségek felkutatása, az üzemi és falusi fotószakkörök munkájának kiszélesítése és fejlődése érdekében fényképpályázatot indít 1954. évre. A pályázaton, melynek díjösszege 20.000 forint, résztvehet mindenki olyan fényképekkel, melyek művészi formában mutatják meg épülő országunk megváltozott életét, a város és falu, a magyar táj új arcát és benne magát az új embert. Mindennapi életünk munkáját, örömét, szórakozását. A pályázatra mindenki korlátlan számú fekete-fehér képet küldhet be. A képeket legalább 13—18 cm méretben, reprodukálásra alkalmas kivitelben kell beküldeni. A képek hátlapján fel kell tüntetni a kép címét, a szerző nevét, lakcímét, a felvétel körülményeit. A beküldött műveket a bíráló bizottság félévenként értékeli, Az első félév értékeléséhez beküldési határidő 1954. május 10. A második félév értékeléséhez beküldési határidő 1954. november 10. A második félévben sok nyári és őszi képet küldjenek be. A fényképeket a „FOTÓ" szerkesztőségébe (Budapest, VII., Lenin-körút 9—11.) kell beküldeni — „Fényképpályázat" megjelöléssel a borítékon. A pályaműveket a következőképpen díjazzék: I. díj 2500 forint értékű vásárlási utalvány OFOTÉRT Boltokban. II. díj 1500 forint értékű vásárlási utalvány. III. díj 1000 forint értékű vásárlási utalvány. IV. —VII. díj 500 forint értékű vásárlási utalvány. VIII—XVII. díj 300 forint értékű vásárlási utalvány OFOTÉRT Boltokban. A díjazott képek negatívjait a bíráló bizottság bemutatásra bekérheti.