Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-10 / 187. szám

fTASiRNAP, 1952. AUGUSZTUS 10. 5 Mi, újazentiváni délszláv dolgozó parasztok: Élünk as alkotmányadta jogainkkal és becsülettel teljesítjük kötelességeinket L Kint a földeken a gabo­na már kalászba szökkent és a nap melege lassan, de biztosan érlelte a szeme, ket. Közeledelt az aratás. Mi egyre sűrűbben jártunk ki a földre és vizsgálgattuk az érő kalászokat. Az aratás előtt egyik vasárnapon gyű­lést tartottunk, ahol megbeszél .ük az aratás előkészületeit. Mint mind­egyikünk. én is azon törtem a fe­jem, hogyan lehetne minél kisebb szemveszteséggel betakarítani. A beszédnek már vége voit s én még mindég gondolkoztam. Nem is hal­lottam, ki szólalt fel először, mit mondott, annyira el voltam foglalva gondolataimmal. Csak akkor „tér­tem magamhoz", amikor a nevemet halom, meg azt, hogy kihívnak ara­tási, terménybeadási, tarlóhánlási és másodvetési veresnyre. Felnézek s Veszelinov Simont lá­tom magam előtt és hevesen magya. rázza a verseny feltételeit. Néha fe­lémfordul és úgy magyaráz. Vesze­linov Simon a VB elnökhelye.tese — döbbent az agyamba — és hogy őszinte legyek, egy kicsit meg is le. pett ez a kihívás. Egy pillanat alatt végiggondoltam mindent, aztán ma­gamat biztatva ezeket mormoltam: Ejnye Pavlov Jusztin, nem vagy te olyan ember, aki mindjárt megijed. Nem fog ki terajtad a munka, hi­szen világéletedben dolgozó voltál. Sohasem vártad meg, hogy hajtsa­nak, hanem mindig idejében végez­ted el a munkád. — Na mondom, ha verseny, hát legyen verseny. — Elfogadom, áll­tam én is fel és keményen szorítot­tam meg Veszelinov Simon kezét. — Csak aztán jól vigyázz, nehogy lemaradj a versenyben, te híres. Nem gondoltad meg te azt jól, hogy kit hívj ki versenyre. Majd én meg­mutatom neked, ki az a Pavlov Jusztin. Nagyot nevettünk valamennyien, de nem azért voltunk ám hango­sak, hogy haragudjunk egymásra. Nem halálra, hanem életre ment ez a verseny. HHMHIH meg­kezdtük [ Néhány nap múlva | fez aratást. A földünk csaknem egy­más mellett van és mi bizony — szégyen ide, szégyen oda — öreg­asszonyos kíváncsisággal tekinget­tünk egymás munkájára. Izzadtunk mind a ketten mert hát nem köny­nyű az aratás, de ez most nem volt érdekes. Vágtuk a rendet, zizzenve buktak földre a nagykalászú búzák s munkánkat a sá-ga keresztek je­lezték. De Veszelinov Simon sem maradt tétlenül. Dolgozott ő is sza­porán az elsőbbségért. Én nem va­gyok fiatal, de azért csak nem ad­tam fel a harcot. Munka közben ezer és egy gondolat kavargott a fejemben, melyek még jobb mun. kára ösztönztek. Elhatároztam, csak azért is első leszek. Arra gondoltam, milyen másabb nekünk, délszlávoknik az életünk, mint a felszabadulás előtt. 44-ben még ujjal mutogattak ránk, délszlá­vokra és szidtak bennünket, ha anya­nyelvünkön beszéltünk. Azt mond­ták: magyar kenyeret esztek, ma. gyar földön laktok, nincs jogotok itt szerbül beszélni. Az itt lakó svá­bok, ha lehetett, még jobban lenéz­tek bennünket, mint a magyarok. A sváb kulákság mozit építtetett ma­gának és csak német filmeket ját­szottak. Nekünk mozink sem volt. Iskolánk volt ugyan, de azt nekünk kellett fenntartani Az állam csak annyit törőlött vele, hogy ahol csak lehetett, gátolta gyerekeink iskolába járását. A községházára ügyeinkkel úgy mentünk el, hogy úgy sem in­téznek semmit az érdekünkben. Az ügyünket nem képviselte senki és mostoha gyermekként éltünk azelőtt ebben az országban. Amikor ezekre gondoltam, szinte mérgesen csap­kodtam magam előtt a kaszával. I —— ~~ " i összeha­hciobb condolalban J S0njj(0^ tam mostani életemet a régivel. Van becsületünk és semmivel sem va­gyunk kevesebbek ebben az ország­ban, mint a többiek. Amikor erre gondolok, nagyon, de nagyon boldog vagyok. Azelőtt úgy kellett meghú­zódnunk a fal mellett, mint a ki­vert kutyáknak és ha bántottak bennünket, soha nem mondhattuk el, hogy ml délszlávok is vagyunk A BEGYŰJTÉS TELJESÍTÉSE ­HAZÁNK SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÉT SEGÍTI olyanok, mint a többiek. Gyerme­keinket is lenézték, mert szüleik délszlávok. Iskolánkat ma már az állam gondozza, ahol gyermekeink szabadon gyakorolhatják anyanyel­vüket és ugyanúgy tanulhatnak. A magyar államtól kapunk szerb nyel­vű könyveket, szerb ujságunk is van és a magyar állam adott olyan al­kotmányt. amely, ha magyarul is van írva. a mi alkotmányunk is. Nem tesz különbséget szerb és ro­mán, magyar és egyéb anyanyel­vűek között. A tanácsnál ott van­nak a mieink is. A kislányom is ott dolgozik. A felszabadulás után a párt és Rákosi elvtárs rám is gon­dolt. Három hold földet kap am, hogy szebb legyen az én életem is. Mi. újszentiváni délszláv dolgozó TJ olgozó parasztságunkra te­kin lenek Szeged dolgozói, akik a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa e'mult évben megjelent tör­vényerejű rendelete nyomán har­colnak. hogy eredményesen tegye­nek eleget begyűjtési kötelezettsé­güknek. Az eddigi eredmények is bizonyítják népünk bölcs tanítójá­nak — Rákosi elvtársnak szavait: ,,Ez a parasztság sem a régi már." Nem a régi már, mert nem nyög az elviselhetetlen adó terheitől, ez állandó éhezéstől, a bankárok és földesurak kénye-kedvétől. Fe'sza. badult hazájában szabadon él, dol­gozik, és látja, mint váltak és válnak valóra népünk legjobbjai­nak: Kossuthnak, Petőfinek, Tán­csicsnak álmai. Gondoljon most arra dolgozó pa­rasztságunk, hogy a múlttal szem­parasztok élünk az alkotmányadta j ben ma mennyi parasztfiatal tanul — 4z urntán után jogainkkal és becsülettel teljesítjük kötelességeinket. mind­jári megkezd em a cséplést. A gép ga­ratjain ömlött a zsákokba az érett gabona. No, mondom, ha a fene fe­nét eszik, akkor is első leszek. Még jóformán le sem dobták a szíjat a gépről, én már lovaimmal trappol­tam a begyüj tőhelyre. 31-ére ígér­tem meg, hogy teljesítem a beadást, de én már 26-án bizony elveteltem a gondját. 27-én már a tarlóhán­tást végeztem és a következő napo­kon már földbe hullattam a kötési. Aztán jelentettem Veszelinov Si­monnak, hogy azt hiszem, én lettem az egyetemeken és főiskolákon, mennyi — a felszabadulás előtt nincstelen paraszt, nyomorgó béres — tiszt van néphadseregünkben. És gondoljon arra, hogy kik ülnek a parlamentben és a tanácsban. Nem a rági rend emberei, hanem akik most is ezrével gyilkolják 1« az ártatlan anyákat és gyermeke­ket Koreában. Az amerikai impe­rialistákról van szó, és déli hatá­rainkon, itt közelben, szomszédsá­gunkban Tito fasiszta bandájáról, ök azt szeretnék, ha újra a hor­thyk, a grőszök, és mindszentik lennének hatalmon. Dolgozó pa. rasztságunk tudja, hogy mit jelen­tett ez a múltban. Ezek pedig há­borút akarnak. Mit kell tennünk, hogy ez ne ismétlődhessen meg? Elegendő ha csak beszélünk a bé. kéről, mint nem egy helyen meg­teszik dolgozó parasztjaink? Nem! Nem e'egendö. Sztálin elvtárs ta­nítása intő figyelmeztetés számunk­ra is. D azt mondotta a többi kö­zött: ,,Az agresszorok természetesen azt akarják, hogy a Szovjetunió fegy. vertelein legyen, ha aiz agresszorok támadást indítanak ellene. A Szov­jetunió azonban nem ért ezzel egyet és úgy véü, hogy az agresz­szórt teljes fegyverzetben kell fo­gadni." Ez többek közt azt az Igazságot j is je'enti, hogy ha erős a néphad­, , . ,, , ,, , t 1.-5 ciin, nwy na ciua a uülmiwu­az általuk is va osztottak — a nep s ^ akkor teíKÜnk a béka f'.al P„IH/ír n?r„1 hl7f>nvi hftov .. . . —. , .... fiai. Példák ezrei bizonyítják, hogy ez a parasztság már nem a régi. Mert nem ezt bizonvítja-e, hogy Csöke Sándorné Alföldi-köz 8 szám alatt lakó dolgozó parasztasszony 295 százalékra tett e'eget begyűj­tési kötelezettségének, a kommu­nista Zakar András 200 százalék­ra. Idősebb Szögi Anta] közép­paraszt 192 százalékra. A neveket még lehetne nagyon 6okáig sorol­az első, mert én már mindent elvé- j ni. De a harc a begyűjtés minden geztem. Simon csak nézett, az án ] téren való teljesítéséért még fo­csak annyit mondott; szégyenlem lyi.k. Ezért nem árt, ha ismételten magam, de ígérem, hogy én sem 1 hangsúlyozzuk jelentőségét és fog­maradok az utolsók között. ] lakkozunk aizzal, hogy ez mit jelent — Nem is szabad — mondottam1 ka,Z3nk szocialista fejlődésében és neki —. mert hát nemcsak varai békénk védelmében. Nem árt an­kell az államtól, hanem adni is neki. j n4' > inkább mert a ku'ákok és - • 1 nepi demokráciánk mas ellensegei a legvadslbb rémhíreket terjesztik Az'.án elnevettem magam, mert lát­tam, hogy egy kicsit fáj neki. hogy [ "topTwW^TlöbW'i^ött azzal a céllal, hogy önmaguk ki­bújjímak törvényes kötelezettségük teljesítése alól. Dolgozó parasztságunk nem egy­szer hallott már arról, hogy 5 éves tervünk során milyen új gyárakat, és én lettem az első. Nem baj az Si­mon, ne búsulj. De azért máskor, ha első akarasz lermi, hát ne en­gem válasz vetélytársnak.,. Elmondotta: Iá, Pavlov Jusztin, Űjszentiván, ügyének jó szolgálatot. Gondolják csak el dolgozó parasztjaink, mennyivel erösebb és bátrabb az az ember, akinek nem üres a keze. ha fegyverrel támadják meg, ha­nem az ö kezében is fegyver van. És hogy az amerikai imperialisták és láncos kutyái eddig nem mer­tek minket megtámadni, az azért van, mert olyan erős néphadsere­günk, erkö'csileg, politikailag és ami a fegyvereit is illeti, mint még soha, történelmünk folyamán. Ez­ért kell néphadseregünket erősíte­ni. Dolgozó parasztságunk ma úgy erösiti azt a néphadsereget, amely, ben az ó fiai ls szolgálják a népet és úgy védik hazánkat, hogy gyor­san tesznek e'eget annak a törvé­nyes kötelezettségüknek, amely a begyűjtéssel reájuk hárul. M ost dolgozó parasztságunkon i-*-1 van a sor! Dolgozó paraszti­ságunk vállalja. hogy augusztus 12-re, Alkotmányunk ünnepének tiszteletére eleget tesz begyüjési kötelezettségének! Nemcsak becsü­letbeli ügye do'gozó parsztságunk­„ALKOTMÁNY" - MADE IN JUGOSZLÁVIA A gyarmatnak nem jár alkot­mány. Tudják ezt jól az imperialis­ták belgrádi lakájai ia. Ezért igye­keznek most olyan sürgősen túladni Jugoszlávia népeinek 1946-ban ke­letkezett, a felszabadulás forradalmi lendületét tükröző, demokratikus al_ kotmányán. A szatócs ha csődbejut — kiáru­sítást rendez, ár alatt eladja az üz­letében maradt árukat. Tito már rég túljutott mindezen. Kiárusította Ju­goszlávia természeti kincseit, ipa­rát. bányáit, erdőiből a fákat, a do'gozó paraszt földjének termékét s mindent, amiért csak dollárt s fő­ként fegyvert lehetett kapni. De a végkiárusítást, a gyarmati sorsot ..törvényesíteni'' kell; a belgrádi hatatombitorlók odaadják ráadásnak az 1946-os alkotmányt is, számukra már úgyis szerfelett kényelmetlen. S ammt mondták, akkép cseleked­tek: a litóisták beharangozták, hogy „módosítják" a régi alkotmányt. Négy éwe> ezelőtt, amikor a Kommunista és Munkáspártok Tá­jékoztató Irodája emlékezetes hatá­rozatában leleplezte Jugoszlávia urait a titóisiák még sértődöttséget mímeltek, a megvádolt ártatlanság szerepében tetszelegtek- Kiabáltak, hogy félreismerik őket, nem értik meg szándékaikat. Négy év alatt ko­moly iskolá* jártak ki az arcátlan­ságban. Ma már pirulás, habozás nélkül változtatják meg a nép alkot­mányát, hiszen „félreértésre" ez már semmiképpen sem adhat okot. Az 1946-ban létrejött alkotmány 6. szakaszában még ezt mondotta ki; „A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saságban minden hatalom a népből ered és a népet illeti meg." De a valóságra nemrég egy amerikai új­ságírónő így mutatott rá: „Jugo­szláviában puskatus, lakat és bör­tönrendszer uralkodik." A fasiszta jugoszláv államban minden hatalom az amerikai tanácsadóké, akik 1948 ó'a egyre nagyobb számban özönlik el Belgrádot, ök irányítják, utasít­ják az úgynevezett jugoszláv kor­mányt, amelyben közvetlen kémeik, megbízottaik ülnek. A nép igazi kép­viselőit, akik hűek maradtak a Szovjetunióhoz, a népek barátságá­hoz, börtönbe vetették, vagy kivé­gezték. Kegyetlen fasiszta rendőr­uralmat. Rankovicsnak és UDBA­jának semmiféle törvény nem koriá. tozott terrorját valósították meg az országban. Az államhatalmi szervek összetételét nagyon jellemzően mu­tatja az a tény, hogy a jugoszláv szkuptlna (legfelsőbb államhatalmi szerv) nemzetiségi tanácsának 30 küldötte közül 26 a szerb burzsoá­ziát képvise'i. Ezek az emberek a régi Jugoszláviában jelentős tisztsé­geke, töltöttek be, tizenketten a legreakciósabb pártok vezetőinek so. raibó! kerültek ki. Kezeiken kommu­nisták százának és ezreinek ártat­lanul kiöntött vére szárad. Ez teszi őket alkalmassá arra, hogy Titöt szolgálják. Vájjon hogyan tudnák „alkotmá­nyosan" magyarázni azt a gyarmati egyezményt amelyet a Tito fasisz­ták 1950-be'n kötöttek az USA-val, a Jugoszláviának nyújtandó úgyne­vezett amerikai „segélyre'' vonat­kozóan? Mivel indokolnák meg, hogy a híres bori bányákat, a szlovéniai mezsicei ólom- és cinkbányákat a Morgan-csoporthoz tartozó amerikai ..Anaconda Cooper Minning Com­pany" tröszt kezébe adták? A mu­raközi kőolajtelepeket a szintén amerikai „Continental Supply In­corporation" ellenőrzi. Hasonióan külföldi, elsősorban amerikai tőke a gazdája minden je'entős kohá­sza i üzemnek, a gép- és autógyár­tásnak- Ez az a helyzetkép, amelyet a Borba, a titóisták szennylapja „szerénykedve" így mutat be: „A nagymértékben megváttözott politi­kai és tár&ada'mi rendszer megfe­lelő változtatásokat tesz szüksé­gessé az alkotmányos normák rend­szerében." Alapos átdolgozásra szorul az al­kotmánynak az állampolgárok jo­gairól szótö fejezete is. Bele kell ide venni: a jugoszláv munkásnak „jo­ga" van a munkanélküliséghez. Hi­szen még az erősen szépített hivata­los adatok szerint is ez év február­jában elérte a 200.000-et a munka­nélküliek száma az iparban. Nem szabad kihagyni az új alkotmányból az ifjúmunkások napi 14 órás kény. szermunkához való ,,jogát'' sem. S a munkásoknak és valamennyi dol­gozónak „jogában áll' éhenhalni az egyre eszeveszettebb fegyverkezés miatt. A föld a hatalom hű táma­szaié. a kulákoké, akik soha nem lá. tot, kegye len kizsákmányolást visz. nek végbe a vezetésük alatt áUó „zadrugákban", a kutákszövetkeze. tekben- S aki nem etégede't a kulák kizsákmányolással aki fellázad a tűrhetetlen sors etlen, meg ne kisé­l'elje kilépni a szövetkezetből! Ma­cedóniában nemrég 50 parasztot ítél ek halálra csak azért, mert ott­hagyták a „zadrugákaf ." A hadi költségvetés összege 1949-ben 51 milliárd dinárt, 1950-ben 60, 1951­ben 133, 1952-brn pedig 210 milliár­dot tesz ki. Ezenkívül ajánlatos vol­na az amerikai imperialistákkal való viszonyt néhány közve'len szám­adattá] is jelképezni. Az amerikai üzletemberek a titóista hóhéroknak szállított egy-egy automatafegyver­ért 4800 kilogramm kukoricát visz­nek ki az országból. Egy aknavető­ért 22 tonna kukorica és 550 kilo­gramm zsír jár. s egy amerikai gép. fegyverért 72 jugoszláv munkás egy hónapon keresztül dolgozik. De miveraló komédia is az egész alkotmányváltoztatás! Azj hiszik a varosokat ás falvak** építünk. nak hogy eleget tegyen begyűjtési S*alinvaros,ro| Komlorol, Varpalo. köiel«zettségének, hanem közvet. tarol es a tobbirol van szó. Mező- len e éni érdeke is_ Hgyéni ér. gazdasagunk II m.lliard forintot j deke egyrészt azért, mert ha kap eiz 5 eves terv során. De a - --­gyárak építéséhez sok cement, acél, szén, stb. kell. A szén bá­nyászásához, az acél gyártásához emberek szükségesek, hogy kezel­jék a gépeket és nyersanyag kell gyorsan, időben teszi ezt meg, él­het a arabadpiac adta lehetősé­gekkel. Másrészt a begyűjtésről szóló rende'et — népi demokré. ciánk törvényei Ugyanolyan tör­vény, mint az ötéves terv törvé­a gépeknek. Szénből 27 es fel nul- nye. Ugyanolyan törvény, mtat lió tonnát termelünk, acélból 2.2 ah törvény az, hogy mező­mill'o tonnát. A szen és acél fel- gazdaságunk kapjon 11 milliárd fo­használásából készül az a 28 ezer rintot, és ahogy a falu dolgozót traktor és a többi sok-sok mező- i joggal elvárják az ötéves tervtör. gazdasági gép amelyet a falu kap. vényben előirt gépá'lomásokat, Ebből készült az a 473 erögep. 47 traktorokat kultúrházakat napközi vontató, 14 teherautó -452 cséplő, gép, 15 kombájn ós egyéb kisegítő r;ép, amelyek a megyénk terüle­tén lévő 20 gépá'lomáson dolgoz­nak. 1 milliárd forintból kapna A, a falu _ ha csak traktorokat gyár. I * M régen nem' látott jó térim I^n a - V OQT 1f,n -1....U — i ° . . . ... traktorokat, kultúrházakat, napközi otthonokat, iparcikkeket stb. és ahogy munkásosztályunk ezeknek megteremtésén fáradozik, úgy vár­ja el munkásosztályunk, hogy hű szövetségese is teljesilse a tör­vény által reá kirótt kötelezettsé­geket. Mert tudja teljesíteni, hi­tmánk — 287.100 darabot, vagy ha ceak kombjánt készítenének e hatalmas összegből. 33 ezer dara­titóisba hatalombitorlók, hogy bekö- bot. A 11 milliárd forintból mint­tik vele a jugoszláv dolgozók sze- ] egy 310 eeer család részére lehet­ne kétszobás lakást építeni. Mű­trágyából, amíg 1939-ben 1 hold mát. akik szabadságot, békét és ke­nyeret követelnek? Nagyon téved- | .^ntóra"6 kg77utötit7 1949-ben "l2 nek. Szerte a jugoszláv földön ébre. deznek és talpraállnak az egyszerű, becsületes emberek. S a proletár­nemzetköziséghez hü kommunis'ák vezetésével elég erősek lesznek ah­hoz, hogy lerázzák a nép nyakára ült fasiszta Tito—Rankovics-rend­szert. Belgrádban ma politikai hamis­kártyások szövik ádáz támadó ter­veiket a szabad népek ellen. Azt re­mélik, még sokáig módjuk nyílik a csalásra. Csak egyről feledkeznek meg: a kártyában is 'és a politiká­ban is a hamiskártyásokat nagyon csúfos vég szokta érni. Bányász Rezső Diplomáciai kapcsolat Japán és Jugoszlávia között Belgrád (MTI). A belgrádi rádió jelentése szerint diplomáciai kapcso­latot létesítenek Japán és Jugoszlá­via között A belgrádi rádió közli, hogy a japán kormány rövidesen követséget állít fel Belgrádban. A követség élén álló ügyvivő valószí­kg„ addig 1954-re 73 kg. jut. De mindehhez — mint már irtuk — emberek kellenek, hogy meg is csiná'ják. Kell m'ntegy 600 ezer új ipari munkás. A munkásoknak élelem kell. A gépeknek nyers­anyag, hogy működni tudjanak. De nem akármennyi élelem. és nem akármennyi nyersanyag. Nem akár­mennyi azért, mert népi demokrá. ciánk tervgazdálkodást folytat és degodik. sünk van az idén. Aki nem lesz eleget törvényes kötelezettségének, arra éppúgy lesújt a törvény, mint lesújt arra a vállalatvezetőre, gép. állomásvezetőre és egyéb, az !p?r területén do'gozó vezetőre, aki nem tartja be a nép által hozott törvényeket. \ begyűjtésről szóló rendelet igazságos. A tohe'ősebbekre nagyobb terheket ró ki. A falu ki­zsákmányolóit pedig, akik a leg­jobban uszítanak, a begyűjtés el­len terheli meg a legjobban. A be­gyűjtésnél most a legdöntőbb a búzának, rozsnak, zabnak. és a szénának a gyors, határidő előtti beadása. A falu növekszik is gaz­a jó gazda gondosságával nemcsak a m'ára, hanem a holnaora is és ho'naputánra is gondol. Másszóval tartalékolnunk is kell. .,Országunk nem élhet csak a mának. Gondol­nunk kell a holnapra is, mezőgaz­daságunk fejlődésének távlataira, s végül — az országban épülő szo­cializmus sorsára is" — tanitja Sztálin elvtárs. „A mezőgazdasági termékekhői a 1 falusi lakosság jelenleg a. népi de­mokrácia idején összehasonlithatal­! lanul nagyobb hányadot fogyaszt el, j mint amekkora hányadot elfogyasz­tott és elfogyaszthatott a nagytőkés, , nagybirtokos Horthy-Magyarorszá­gon" — mondotta Gerő elvtárs I pártunk II. Kongresszusán. Hogy ez a jólét gyorsul-e. vagy a G?nd°1,Í0"„Í0lfZÓ, Pa.ra3zffsunk | - most dolgozó parasztságunk­az elmúlt evek asza yaira. Azotcra , a nehézségekre, amelyekkel meg kellett küzdenünk. Ha bőségesen lettek volna tartalékaink, a nehéz, ségeket könnven legyűrtük vo'na. Ha van tartsilékunk, a kulákok és népi demokráciánk más ellenségei- | nek spekulációit is könnyen meg tudjuk fékezni. 1 smeri dolgozó parasztságunk ' hogy mit akarunk építeni, megvalósítani a következő évek során Hiba lenne azt hinni. hogy mindenki ezt akarja. Nem akarják ezt azok, akik a második vi'ághá­tól függ. Dolgozó parasztságunk most a kölcsönös segítés szellemében jár el, amikor elegei tesz begyűjtési kötelezettség-ének. Ezzel erősíti leg­jobban a munkás-paraszt szőve'ré­get, melynek szilárdsága biztosíték arra, hogy aaokat a nagy fe'adato­kat. melyeket célul tűz ünk magunk elé, teljesíteni tudjuk. Ez csapás lesz ugyanakkor azokra is — a ku­lákoki'a és a regi rend minden ma­,,„ , , . . . , «ÍW, asu a mason I-K vi a-ma i RADVÁNYÁRA —• akik a szövetsé­nuleg meg e hónap végen megerke- ború y^t azorgalommal get megakarják bontani. _zik Belgrádba ' " " —to. , i -készítették és segítették elő, azok-i, ~ EmuklmAn. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom