Délmagyarország, 1947. július (4. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-19 / 162. szám

Szombat, 1047 julius 19. DÉLMAGYARORSZAG 3 Kidobfák a kalauzt a robogó vonatból Csütörtökön este Cegléd—Budapest kőzött a személyvonaton Gémesi La­jos MAV kalauz három egytársaságba tartozó férfiutaslól a jegyeket kérte. Azok megtagadták h jegyek felmuta­tását. Veszekedni kezdtet: a kalauz­kai, mire a másik vonat kalauza, Ká­rolyfalvi Elemér társa segítségére sietett. A három ismeretlen férfi meg­ragadta a két kalauzt és kilökte őket a robogó vonat ajtaján. Szerencsére mindkettő csak könnyebb sebesülést szenvedett. A rendőrség erélyes nyo­mozást indított a társaság kózrekeri­tósére. A Szovjetunió segítséget nyújt a svábok kitelepítéséhez 50.000 svából a szovjet megszállási övezetben helyeznek el Magyarország a potsdami hatá­rozatok értelmében 1916 elején megkezdte a magyarországi volks­bundista svábok kitelepítését. A SzEB mellett működő amerikai ka­tonai misszió azonban 1946 decem­berében közölte, hogy az amerikai katonai hatóságok további intéz­kedésig jiem hajlandók több kite­KORZÓ - MOZIBAN ma díszbemutatói! A nyári szezon legnagyobb meglepetése a várva-várt uj amerikai Mopex világsikerű filmje! GH9RLES BOYER és IRENE DUNNE ragyogó főszereplésével Azonkívül: A legújabb amerikai Mopex viiághiradó a legfrisebb világeseményekkel. Előadások: (él 5, fél 7 és (él 8. Telefon jegyrendelés: 624. A jugoszláv itjuság együtt kivan haladni a magyar ifjúsággal Ünnepélyes külsőségeit, között fogadták Szegeden a világ­ifjusági találkozóra futó Festival-stafétát Jelentettük* hogy pénteken dél­után Szegedre érkezik a jugoszláv és a román Festival-staféta. A sta­fétában résztvevők Albániából és Bulgáriából hozták a 20-án Prágá­ban megnyíló világifjusági találko­zóra az albán* bolgár, román és a iugoszláv nemzet fiainak üzenetét. A stafétát ugy a román, mint a jugoszláv batáron ünnepélyesen fo­gadták, majd a magyar ifjúsági szervezetek, élen a MaDISz tag­jaival hozták Szegedre. Szegeden az ünnepi díszbe öltözött város­háza előtt fogadták a város, közü­letek, g pártok és az ifjúsági szer­vezetek kiküldöttei a staféta tag­jait. A MaDISz közbenjárására 2sille Zsigmond alezredes elvtárs, a határrendőrség parancsnokának segítségével sikerült a 30 tagu iugo­szláv ifjúságot Szegedre hozni. A városháza elé az egyik oldalról a MaDISz által hozott román, a má­sik oldalról a SzIM által hozott jugoszláv staféta egyszerre érke­zett. A szegedi rendőrség kitűnő zenekara a magyar és jugoszláv himnuszt játszotta el. Ezután üd­vőzlőbeszédek következtek. Dr. Antalffy György h. polgármester a város, Tápai Mária a 48-as bizott­ság és a SzIM, Alberti József a MaDISz, Perjési László az MKP és Simon Béla a Szociáldemokrata Párt nevében mondott üdvözlőbe­szédet, melyre Edo Ljubrútié a vaj­dasági magyar és jugoszláv ifjú­ság nevében válaszolt. Hangsúlyoz­ta, hogy a jugoszláv ifjúság a jö­vőben kéz a kézben kiván haladni a jnagyar ifjúsággal és az egész világ ílemokratikus ifjúságával. A nagy tetszéssel fogadolt ünnepé­Íves fogadtatás után a iugoszláv ifiak a MaDISz székházába haj­tottak, ahol uzsonnán látták őket vendégül. Az uzsonna közben Edo Ljubrutié Ígéretet tett a MaDISz szegedi vezetőinek, hogy a jugo­szláviai fiatalok! a legrövidebb időn belül ellátogatnak Szegedre, ahol sport- és kulturvonalon ezáltal gya­korlatilag js megindul a két szom­Befőző kelléke!! legolcsóbban Weiszfeiler Testvéreknél SZEGED Kölcsey u*ca 2, széd nép ifjúságának "barátkozása. A jugoszláv ifjak délután 4 óra­kor indultak vissza Jugoszláviába. A városháza előtti -ünnepségután a MaDISz fiatal jai kerékpáron egé­szen Kistelekig yitték a Festival­stafélabotot, amely szombat éjjel 11 órakor ér Komáromnál a cseh­szlovák határra. lepitettet átvenni. A magyar kor­mány ennek következtében 1917 május 17-én jegyzékkel fordult a Szovjetunió kormányához és támo­gatását kérte a kérdés sürgős ren­dezése érdekében. A Szovjetunió budapesti követe, julius 17-én kelt jegyzékében közölte* hogy kormá­nya a magyar kormány kívánságá­nál: megfelelően támogatni fogja az Egyesült Államoknál a kitelepí­tés folytatására irányuló kérelmet és ezzel hozzájárul ahhoz* liogy a korábban már kitelepítésre kije­lölt 50.003 magyarországi volksbun­dista sváb Németország szovjet övezetében nyerjen elhelyezést. A Szovjetunió ismét igazi barát­ként mutatkozott meg. Ez a ha­tározat rendkívül nagy segitséget nyújt az országnak. Azonnal meg­kezdhetjük azoknak a sváboknak a kitelepítését, akik verekedések­kel, gyilkosságokkal állandóan nyugtalanították a magyar telepe­sekel. Ugyancsak felszabadulnak azok a területek is, ahová a Szlo­vákiából kitelepített magyarokat akarjuk elhelyezni. Holnap, vasárnap! A Szegeden soha nem látott világvárosi sportesemény ! Nemzetközi szabadstilusu birkózás női és Iérfi vegyes Heiyárak 3-tól 8'— forintig Jegyelövét az IBUSz-nál szombat délulánig. Vasárnap a Vasutas stadion pénztárainál Olvasóink irnafí Keresztyénség és demokrácia örömmel láttuk a Délmagyaror­szág keddi vezércikkét, mert belő­le azt látjuk, hogy az egyház is oda áll lassan a demokrácia mellé, de néhány dolgot szeretnék ehhez a cikkhez hozzá fűzni, ugy is mint a Kommunista Párt tagja és mint protestáns keresztyén ember. Amikor a cikk irója az egyházról beszél, mindig a római katolikus egyházat érti alatta, de figyelmen kívül hagyja, hogy az nem jelenti az egész keresztény egyházat még Magyarországon sem, ahol több mint a lakosság egyharmada pro­testáns. De nem jelenti más orszá­gokban, ahol a keresztyén protes­táns egyházak nagy szerepet ját­szottak a demokrácia kialakitasá­ban A keresztyénség lényege a szo­cializmus és azért nem, hogy ellen­tétben lennének egymással, hanem egymást nieggazdagitják, ahol kö­zős ponton harcolnak a bűnök és a bajok ellen. A keresztyénség protestáns for­mája a magyar nemzet életében is a demokrácia megteremtője volt, olyan időben, amikor a korát jóval megelőzte: a reformáció idején. Ha­tása mindenben meglátszik, igy ma is megvan a protestánsok szerveze­tében, éleiében és lelkületében is. Hogy mennyire mélyen gyökere­zik a demokracia a protestáns egy­ház hitében és gyakorlatában, azt többek között mutatja az a Bethlen Gábor szövetség kiadásában meg­jelent kiskáté: Dr. Makay Miklós; krisztus egyháza és a szociális kér­dések. Én "csak arra múlatok rá, liogy az igazi keresztyén ember egy­általában semmi olyant nem ta­pasztalt: ala demokráciában, ami a keresztyén elvek megvalósításával ellenkeznék, sőt a .hivő keresztyén ember ugy követi hivén urát, hu a közösség szolgálatába áll. Tóth András, villanyszerelő a Délmagyarország előfizetője. Mit mondanak a hazatért hadifoglyok mindenki a tehetségéhez mérten érvényesül Kellemes ebédszag, pihenő hadi-' foglyok, sürgő-forgó MNÜSz asszo­nyok: kint vagyunk a nagyállo­más hadifogolyszolgálatánál. Néhá­nyan nem tudnak továbbutazni, szomorkás mosollyal járnak-kel­nek s várják az indulást. Kertész Bognár István kertész volt Ma­gyarkanizsán a háború kitörése­kor. 1913. február 21-én esett fog­ságba Vilnicában, ahol egy lerom­bolt gyár épitésénél előbb mint munkás, később mint paraucsnok működött. — Mielőtt kimentem a frontra, politikával nem foglalkoztam — válaszol kérdésünkre, — de aíSzov­jetunióban alkalmam volt megis­merni; a nép életét és azon keresz­tül politikussá váltam. Láttam a szovjet nép felbecsül­hetetlen nagy veszteségeit, fal­vak ezrei romokban hevernek, milliók laknak még ina is a föld alait s a szovjet munkás akivel együtt dolgoztunk, tud­ta, liogy mi magyarok rombol­tunk, puszii o'lunk náluk, még­is testvérként fogadott, külö­nösen mikor látta, liogy épilő munkánkkal segítjük a a szov­jet nép ragyogó ötéves tervé­nek megvalósítását. En, a magyar munkás és honvéd a Szovjetunióban könyveket olvas­tam és tanulhattam, politikailag képezhettem magam, hallgattam politikai tisztek előadásait. Kint ébredtünk annak tudatára, hogy az a nevelés, amit mi otthon kap­tunk, téves volt s az elmúlt politi­kai rendszer nem a dolgozók ér­dekeit szolgálta. Én, mint hazatérő hadifogoly öntudatos antifasiszta vagyok s há hazaértem szeretteimhez, első utam a Kommunista Pari­hoz fog vezetni. Ugy érzem, öntudatos dolgozókra van itt szükség, akik segíteni fog­nak azt a nagy harcot befejezni, amit; a magyar dolgozók megkezd­ték a reakcióval szemben. Z&nész Lakatos Jakab zömök, fekete, le­gény. Zenész volt a háború előtt. 1915. május 12-én Novorossijszk­ban került fogságba. — Nekünk szokatlan, sőt furcsa volt az odakinli élet, mert egész más világból jutottunk a Szovjet­unióba, ahol munkaszerető népe­ket találtunk. Minket magyar mun­kásokat nagyon megbecsüllek és szerellek. Itthon nem foglalkoztam politikával, de kint minden héten tájékoztattak a világban történő eseményekről, lassan megszerettem a politikát s gyakorlatban el is Sa­játítottam. Egy kis történet taní­tott meg arra, hogy mindannyian egyformán emberek vagyunk. A konyhában krumplit pucoltunk! s ía láborparancsnok beszólt, hogy a krumpli hajat el kell vinni a tehe­nek részére a város másik végébe. Rám került a sor, hogy vigyem s az utcán egy tiszt erőszakkal el­vette a vállamról a zsákot. Itthon nem azt tanultam, hogy tisztnek szabad városon keresztül csoma­got cipelni, de ő vitte rendületle­nül s mikor megérkeztünk azt mondotta: «Nc felejtsd el, ncin vagy ott­hon Magyarországon, itt min­denki egyformán dolgozik! s az erősebb seglli a gyengét.;* t Nagyon meglepő eset volt részem­re. de azóta megszoktam,' hogy minden ember egyforma s a mun­kában tudása és ereje szerint osz­tozik. Szabó Haladics György szikár, magas, szőke fiatalember, mindössze 25 éves. Esztergomba került fogságba s az úgynevezett «Zöld völgy*-be. Kazán mellé vitték. — Szabósegéd voltam civilben — kezdi beszámolóját —' s kint is eb­ben a szakmában működtem egy civil szabóm iihelyben. Egy idősebb bácsi volt a főnök, aki látta, hogy nem tudok szabni s megmutatta a mesterség jninden fortélyát. Nyolc órát dolgoztunk szépen, nyugod­tan, utána a táborban koncerteket rendeztünk, előadásokat tartottak, moziba, színházba jártunk. Megtanultam kinl, hogy nem « szüleié: és rang ar'nr, hanem a munka, amit elvégzüuk lesz emberré. Kint mindenki a te­hetségéhez mérten érvényesül. Minden vágyam, hogy itthon is olyan egyetértésben éljenek az em­berek, mint odakint. Természete­sen az MKP áll legközelebb hoz­zám. Kint állandóan hallgattuk a rádióhireket s tudtuk, hogy hz MNDSz közbenjárására Rákosi elv­társnak köszönhetjük* liogy idő előtt hazakerültünk. Az ebéd majdnem kész már, de a pihenő hadifoglyok ki-bejárnak a konyhába, ahonnan gyümölccsel megrakodva térnek vissza ágyuk­hoz. Az alsóvárosiak jóvoltából ál­landóan kapnak friss gyümölcsöt. Bensőséges, kielégítő az ellátásuk, a szegedi kirendeltség messze kör­nyéken a legtöbbet nyújtja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom