Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-15 / 260. szám

r DEL.M A(.1 A K ü R S L AÚ v»9 ám a p, 1942 november 15. Papir-iroszer könyvkereskedösegédet december l-reg esetleg azonnalra felveszi icker Kálmán Budanest, VIII.. Vas-utca 12. sz. sik életforma lecsepülésére. amire ti nagyon is hajlandók vagytok. Fiu: Lecsepüléstől menten én valahogyan úgy erzem, hogy emberebb ember és magyarabb, magyar ez a mai ifjúság, mint a háború előtti volt. Ti még túlságosan éles árkot ástatok ember és ember között, tele voltatok az osztálykülönbségek tudatával s ha valaki magyarnak mondotta magát, örömmel szorítottátok kebletekre. Mi osztályokba tul kinyújtjuk kezünket minden embertársunk felé: a kérges tenyerű munkás és az ápolt kezű lateiner között nem látunk eltörölhetetlen különbséget. Szellemi mtinka és testi munka egyformán megbecsült előttünk. Én korjellemző tünetnek és pedig jó tünetnek látom, hogy pl. a sá rospataki theológusok Önkéntes munkaosztaggá szervezkedve a vakációban utat építenek, mert igy önmagukon bizonyítják be, hogy munka és munka között nem tesznek különbséget. Apa: Az ilyesféle cselekedetekben magam is egy jobb jövő körvonalait látom. Fin: Én meg az egymásért való nagyobb" felelősség tudatának a megszületését remélem belőle. Minden magyar nemcsak' önmagáért, hanem minden más magyarért is felelős. Ez lehet a jövendő magyarabb magyarának az életprogramja. Apa: Ha megtartjátok, az öregeiéi is veletek lesznek, erről bizonyosak lehettek. Fin: A magyarságot pedig tettek Vei kell a mi szemünkben igazolni. A magvarság a mi szemünkben élet és lélek: a száj-magyarok kora letűnt. Látod, az öregek iránt azért is bizalmatlanok vagvunk, mert túlsókat beszéltek és keveset cselekedtek. Ha szóval meg lehetne váltani ezt az árva országot, akkor már régen a Paradicsomban volnánk. Hidd el, a mai fiatalok nem azért akarják a vezetést kivenni az öregek kezéből, hogy helyettük beszélhessenek: mi a beszélőket szeretnénk a cselekvő magyarokkal leváltani. Apa: Az idő nektek és a ti programotoknak dolgozik. De ne feledd él. ti is lesztek majd egyszer öregek s veletek is egy kritikus fiatalság fog türelmetlenül szembeszállani. Fiu: Szóval a körforgás újrakezdődik s harminc év múlva én vehe-_ tern át a te szerepedet. Csak az' nyűg-1 S2Pni; elöti. tat meg, hogy ez a dátum még elégj ttyty munkás élei Ctoiekauü és a faiéi Uiuatás mag&&ztassáfrái>ᣠUszél a nyufycda*n(íav&Huiá Bti&t Atyád (A Délinagyarország munkatársaiéi) Régimódi földszintes ház a Feketesas-utcában, a boltíves kapualjból lépcső vezet egy vasai tóhoz, amelynek pántjain három lakat ül. Az udvarra kell kerülni, keresztül a kiskerten, ha be akarunk jutni Berze Árpád vizsgálóbíró otthonába. Kissé szimbólium is ez a ház régimódi külsejével, lakatolt ajtajával, amelyet előbb meg kell kerülni, hogy kiderüljön: az avitt külsőn belül meleg, kedves családi fészek szolgál életkertéül a ház urának, aki maga is csak külső megjelenése szerint látszik •régimódinak és a lakat is csak azoknak szól. akik a »hivatalos« ajtón kopogtatnak. Akik azonban az embert keresik, azok előtt megtárul a lakás én a szív ajtaja és azok számára élménnyé válik a látogatás. Berze Árpád, a szegedi törvényszék vizsgáióbirája november elsejével nyugalomba vonult. Felkerestük őt otbonában, bogv megkériük: beszéljen bírói pálváiánnk emlékeiről. Nehezen és szakadozottan indul \ meg a beszélgetés, mert Berze méltóságos nr sehogyan s-m hajlandó akceptálni azt. hogv há rom évtizedes birói működésének emlékei bárkit is érdekelhetnének. — Tgazán semmi érdekeset nem mondhatok magamról — kisérti meg uri szerénységgel elhárítani a kérdezősködést. — Nem műveltem semmi különösebbet, esak ari b-L tem, amit bárki má« is lett volna a helyemben: dolgoztain és igyekeztem kötelességemet mind nkor legjobb tudásom szerint teljesíteni Kis szünet következik. Betoppanásunk és váratlan kérdéseink réei emlékeket idéznek és a megbo'vgatott sok féligmeddig feledésbeme rült emléke az udvarias filtako»á« ellenére is már ott raizik az ezüstösfejü biró pillanatokra lehunyt messze van. Apa: Messze, de nem a végtelenben ' szíkztu Hu ttih-dut . . . Jó lesz, ha addig Is mindennap gon-l * * ' ' dőlsz a kritikára" amellyel az utánad következők fognak Ítélkezni fölötted. Ne felejtsd el, egyszer majd. ha csak képletesen is, de "neked is fel kell másznod arra a bizonyos kókuszfa ra .. S mi lesz akkori Fiu: Akkor? Azt teszem, amit a mostani öregek: jól megkapaszkodom! Apa: Látod, nem élhetsz ugy, hogy né tanulj az öregektől. Miért lázongtok hát ellenük? Fiu: Bizonyosan azért, mert ha nem lázonganánk, mi is öregek volnánk. Apa: Ez igaz. Hiszen akkor nem is olyan nagvon másféle a gondolkodásunk. Mihelyt öregebb leszel, te is csak olyanná válsz, mint a mai öregek. 1 Értesítem az igen ti»c»«H wfceöeséget, hogy PETŐFI 9. SlTGARüT 75 SZ. ALATT szabóüzletet nyitottam Aészitek legújabb divat szerint öltöny felöltő, télikabát, stb. fazonokat. Becses pártfogásukat kérve, maradok Tisztelettel: Mcfkó Gyula szabómester. — Hát igen. jó harminc éve annak, bogv erre a magamválasztotta pályára léptem — kezdi emlékezéseit. — Erdélyi ember vagvok. székelyszentkirályi születésű, az udvarhelyi gimnáziumot végeztem, majd Kolozsvárott beiratkoztam a jogra. 1901 decemberében szereztem meg a diplomát és egy hónap múlva már a brassói törvényszéken joggyakornoknskodtam. Itt lettem aljegyző, később bírósági jegyző. Nagy lelkességgel és ambícióval készültem a birói pályára, a legszebb hivatásnak éreztem ezt mindig és ebben a meggyőződésben soha nem csalódtam. Szinte maga sem veszi észre: már egészen belemelegedett a beszélgetésbe, — Közben eleget tettem katonai kötelezettségemnek is — meséli tovább. — 1903 és 1904-ben a brassói 24. bonvéd gyalogezredben szolgáltam le önkéntesi évemet. A tiszti •vizsgát Kolozsvárott tettem le, rá két hónapra megkaptam tartalékos .hadnagyi kinevezésemet. A tiszti tanfolyam hallgatójából csak né gyet ért ez a kitüntetés, büszke vagyok rá, bogy én is e négy között voltain. Akkoriban még volt albirói tisztség is, engem 1910-ben neveztek ki albiróvá, 1911 januárjáló. tbbeíi minőségemben ,a csíkszeredai törvényszékhez tartozó csikszentmártoni járásbírósághoz nyertem beosztást 1913-ban lettem já rás biró, 1917-ben áthelyeztek a esik szeredai törvényszékhez. Időközben un gjártam a világháborút Berze Árpád, a csikszentmártoni iárásbirö a világháború első nap. jától, mint tartalékos hadnagy, később mint főhadnagy teljesítet', fiontszolgálatol. Résztvett a galíciai harcokban és csapat testével fedezte a Lemberg alóli visszavonulást. Megsebesült, egy dum-dumgolyó súlyos roncsolást okozott a jobb karján és csak hónapokig tartó sebészeti kezelés után nyerte vissza izmainak rugalmasságát. A hadiékitniényes III. osztályú katonai érdemkeresztet kapta kitüntetésül a kardokkal. Ekkor már főhadnagy volt, sebesülésével megfordult az ország több hadikórházában érdekes véletlenként heteket töltött a szegedi tiszti kórházban is, amely a koronautcai Nővédő helyiségében volt. Az. ösvzzamtás — Évekig ciu'luoy.iani együtt 'Brassóban K o n e z v a I d Eod' év-1, •i későbbi szegedi Ítélőtáblai el ükkel. akire mindig hálával és szeretettel gondolok vissza. Leszerelésem után is Brassóba mentem és itt éri az összeomlás. Szomorít idők. nehéz napok következtek ránk. magyarokra. F.gv hélen keresztül éjjelnappal ropogtak a fegyverek, magyar embernek nappal sem volt tanácsos az utcán mutatkoznia. Mi azonban végeztük tovább a munkánkat. A forradalom kitörésekor Brassóban főszállás i mesteri hivatal volt. mintegy háromszáz ötven »K. u. K.« tiszt tartózkodott a városban, legtöbbjük magyar és kőztük voll Bartha Albert is, ak> nem sokkal utóbb had iigvminiszter lett. Tartalékos és leszerelt tisztek is voltunk ott jóné bánván Látva a zavaros állapoto. kat, szerettünk volna valamit tenna rend helyreállítására. Szerváciusz Lajos alispán és vagy tiz vezérkari tiszt kezdeményezésére össze is jöttünk néhányszor tiszti értekezletre, de sajnos, ezek a megbeszélések nem vezettek eredményre, mert nem volt alkalmas személyiség, aki hivatottan és a siker reményében irányíthatott volna egy nagyobbszabásu ellenakciót. — Reménykedve hallottuk a híreket a székely hadosztály legendá baillő hősieséggel folytatott harcai rőt. de utóbb egyre kevesebb lett a jó hir: a székely hadosztály a harctkben felmorzsolódott. Az oláhok nagyobb hangúak lettek és összeszedték a magyarok fegyvereit. — Mi a megszállás első honapjaiban is tovább végeztük munkánkat, uaKvarul tárgyaltunk és ítéleteinket sölesége a Király névéin n« bot tuk és hirdettük ki. 1919 nyarán megtörtént a mi »kiemelésünk« b Élénken emlékszem: éppen fgj gyilkossági ügyet tárgyaltunk, amikor megjelent a tárgyalási t«> remben egy román tiszti különít; raény és felszólított, hogy adjukk> a bünügy aktáit. Mi ezt megtagadj tuk és folytattuk tovább a tárgya' lásL Másnap már nem engedtek W be az épületbe. Szuronyos bakák állták el a bejáratot. Nem sokárt megjelent a »subprefect«, akit eltávolított Szerviáciusz alispán helyére ültettek és egy bizottság é'én »átvette« tőlünk a törvéoysz& ket. Tiltakozásunkat jegyzőkönyvin foglalva átadtuk az épületet átvevi c'endőralezredesnek.- a másodpéldányt pedig eljuttattuk Budapestre. az igazságügyminisztériumba. — Az elkövetkező kilenc hónap®* \ keresztül a legnehezebb viszonyok közé kerültünk. Fizetésünket nC01 folyósították, ellenben háromszo» is felszólítottak, hogy tegyük le esküt a román államra. Amikor e^ harmadszor is visszautasítottuk vonatra ültették az egész magy9' birói kart és áttették a határon. Nf hány hónapon át a vagonlakót szomorú sorsa jutott osztály1"®1 szünkül, majd 1920 őszén a m'*1 kolci törvényszékhez nyerten) beosztást. Szegeden . . . Megtudjuk még, hogy teljes h"*1 év óta van Szegeden Berze Árpád1 1920-tói I93(i-ig mint Zombory & nos vizsgálóbíró helyettese, hat é* ota pedig mini vizsálóbiró veti részt a szegedi törvényszék ig9*1 ságosztó tevékenységében. Utolsó kérdésünk: milyen tanulságot szűrt le a birói működéséből' Határozott, kemény bangón kap1 ;uk a választ, szinte az az érzésünk bogy erre a kérdésre adja legszi' .visebben a feleletet Mély meggy"' /ödés, a hivatás fanatizmusa csend a hangjában, ahogy felel: — Igen, egy nagy és értékes l®' tiulságot vontam le és ez az, hogí a birói pálya a legszebb, legmaga®* fosabb hivatás. Ha visszatekintek bárom évtizedes munkásságö®^ azt a birói függetlenség eleven ® lusztrációjának érzem. Mindig mindenütt azt tapasztaltam, h a magyar birói kar függetlenség* szilárd és megingathatatlan ®1« valóság. Ez a függetlenség és pár tatlanság a fundusa az iléletmondásnak. A másik nagy tanuls*í> aniit pályámra visszapillantva me& nyugvással könyvelhetek el, bog) a pragráfus nem merev szabi»Jf hanem rugalmas keret, amit vei, élet és emberismerettel lehet kell kitölteni. ítélkezéseimben min' dig az életnek adtam igazat és m^o' sem jutottam ellenkezésbe soha paragrafusokkal, mert a mag?" törvények bölcs formulázásn nOfl< dig módot ad rá, hogy alkata®* sukkal az igazsággal egyidejűleg 91 életet is szolgálják. Ezt a tanulságot szűrte le Ber* Árpád vizsgálóbíró egy élet l.ásságából és azért a jóleső érzésé^ amelyet a legszebb hivatás betóH^ se, a jólvégzet munka elégtétele 9 valóban érdemes volt dolgozniérdemes volt szívvel és élettel n»«' tölteni a paragrafusok kereteit(k. k) 12-06 Díirauapopszöfl leinl^1