Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-26 / 192. szám

ORL M A (T 4 4 H L > K W 4 T 1942 augusztus 26. •ssas Örízetbevéteí ű rendőrségi palota építkezésénél történt halálos szerencsétlenség miatt (A Détmagyaroiszág munkatársától) Jelentettük, hogy a rendőrségi palota befejezéséhez közeledő építkezésénél hétfőn délelőtt halálos kimenetelű balesettörtént: Csöng á d i Ágoston 59 esztendős napszámosra ráesett a tégIsszáHitó lift és olyan súlyos sérüléseket okozott, hogy a szerencsétlen ember a közkórházban, ahová a mentők szállították, hétfőn a kora délutáni órákban kiszenvedett. Az emberhaiállai végződő építkezési baleset ügyében azonnal megindult a rendőri vizsgálat, A helyszínén kihallgatták az eset szemtanúit, továbbá az építkezés vezetőit. Egyes szemtanuk szcrinl a szerencsétlenség ugy történt, hogy két téglával megrakott talicskát húzattak fel a motorra járó felvonón, amikor az anyasok berakásával foglalatoskodó Csongrádi igoston ruhája beleakadt a felvonó egyik kiálló vasalkatrészéhe és mnffáv«l rántotta a munkást. Mások ugy adják elő a történteket, hogy Csongrádi még a liften tartózkodott, amikor az megindult és csak akkor ugrott le róla, amikor az már majdnem két méter magasságban járt. Tény az, hogy a lift nem szakad' le. hanem leengedték. Az építésvezetőség véleménye szerint a szerencsétlenséget Csongrádi Ágoston saját vigyázatlansága okozta, a rendőrség azonban a vizsgálat eddigi adataival nem látta beigazoltnak ezt a állítást. A halálos sérülés közvetlen okozója ugyanis nem az volt, hogy a ruhája beléakadt a felvonóba, sem pedig az, hogy leugrott róla, hanem az, hogy a lift teljes sulyá val rájazuhant. Ezért* pedig a rendőrség megállapítása szerint annyival is inkább felelősséggel tartozik valaki, mert mielőtt a súlyos teherrel megrakott lift megindult visszafelé, maga Csongrádi, de a közelben tartózkodó többi munkások is kiáltásaikkal figyelmeztették a lift kezelőjét, hogy haj van, vigyázzon. Megállapították, hogy az építési vállalkozók Molnár Pál gépészt alkalmazták liftkezelőként, a szerencsétlenség pillanatában azonban nem ő, hanem egy B e n d a Ferenc nevü munkás tartózkodott a felvonó motorja mellett. Molnár Pál azt vallotta, hogy Bcndát ő betanította a lift kezelésére és értett is ahhoz, a rendőrség azonban most tovább folytatja a nyomozást abban az irányban, hogy Benria jogosult volt-e a feltétlenül szakértelmet igénylő liftkezelői munka elvégzésére. Ugyancsak a nyomozás fog jo tisztázni azt is hogy felelőssé tehetők-e az építési vállalkozók a szerencsétlenségért és nem mulasztották-e el a szükséges preventív óvóintézkedések megtételét, amire az épit kfzésnél. mint >veszélyes«-nek minősülő üzemnél fokozott mértékben szükség van. Benda Ferencről megállapították, bogv 30 éves és csak rövid idő óta tartózkodik Szegeden. Erdélyből jött és megszökött a román hadsereg kötelékéből, Különös tekintettel erre a most kiderített adatra, dr. Kamarás Lajos rendörtanácsos, a rendőrség bűnügyi osztályának vezetője indokoltnak látta Benda Ferenc őrlzctbevéfelét, minthogy a szökés veszélye fennforog, Benda Ferencet még a keddi nap folyamán átkísérték az ügyészségre, ahol gondatlanságból okozott emberölés vétsége cimén folyik ellene a bűnvádi eljárás. További fogvatartása felöl a vizsgálóbíró fog dönteni. Az építési vállalkozók, továbbá Sári Pál SSpsllép és Molnár Fái liftkezelő ellen a felelősség tisztázására tovább folyik a nvowyzási eljárás. Madácsy László erdélyi utijegyzetei: Végvári vitézek egy székely kisvárosban A reggel hűvös, egészen hűvös. A kolozsvári állomás helyiségeiben most söpörnek, por, mindenütt por és füst. Keservesebb látvány nincs, mint egy nagy állomás épülete hajnalban. Valahogy ugy néz ki, mint egy hazafelé ténfergő lump, aki az egyik utcasarkon megáll és belepislog bamba arccal a melengető fényű hajnali napba. Már beszállás van. Az első fül kében, ahova benyitok, már ül egy ur. Amikor jobban megnézzük egymást, rájövünk; hiszen mi ismerősök vagyunk. Honnan? Micsoda kérdés? Szegedről. Itt az egész világ Szeged, Szeged, Szeged. Még a vonat is. Beszélgetésbe kezdünk. Miről? Erdélyről, embereiről. Elszomorodva hallgatom. A beszélgetés során olyan problémák vetődnek fel, melyeket nem tőle hallottam először és nem is utoljára. Nem lennék igazságos, ha ebből, vagy a már előbb hallott beszélgetésekből egv összegező véleményt vonnék le a magam és mások számára. Egy bizonyos. Az erdélyi és az anyaországi magyar lélek közé valaki, vagy valami odaállt választónak. Erről nem beszélünk, de mindenki tud róla. Kölcsönös csalódás árnyéka tán? De lehet ma ilyesmiről szó? Ma, amikor csak a legteljesebb összefogással, önzetlenséggel és a legigazabb lemondással vethetjük meg lábunkat az egyetlen biztos hazai talajba. Nem ad hatunk eléggé hálát az Egek Urának, hogy hazánktól messze fordult a nemzeteket tipró harc és nem lehetünk, sohasem lehetünk hálásak eléggé azoknak, akik ma életüket adják életünkért. .. Ahogy útitársam beszél, szinte alig hallom. Tapasztalatból mondja kétségtelen, mind amit mond, egy ember igy láta a dolgokat, de én mégis, másképpen akarom látni.. Apahida, Alsózsuk. Bonchida, Szarnosujvár, Rés... Ahogy ki-ki nézek az ablakon, a hegyi levegő lélekfrissitő jószaga csap meg •Székely föld Mindig zöld, Hazám ott, Szivem ott,« Változatos vidék, távoli, magasabb hegyek körvonalaival. Erre, Ovár környékén pihent meg a hét vezér, itt kiáltották, a hagyományok szerint, örömükben, Szvatopluk meghódolásának hallatára. Deust, amelyből aztán Dés lett volna...(?) Közeledünk Szeretfalvákoz. Jegye ket osztogatnak az autóbuszra, jobban mondva: sorszámot. Autóbuszra jegyet kapni nagyszerencse. Az alábbiakban mindjárt kitűnik, hogy miért. Szerette lvától a székely körvasul Szászrégen állomásáig vonatösszeköttetésünk nincs, ezért az 52 km-cs utat a MA VAUT autóbuszain keli megtennünk. Mármost, akinek autóbuszra nem jut ülőhely, kénytelen teherkocsira szállni, ami bizony keserves utazás. Magam ugyan nem próbáltam, de láttam a szenvedő, keserves arcokat az égető naptól kihevülve és az ut porától behintve. Az a nyolc-tíz autóbusz. mely naponként kétszer Uözle kedik az emiitett útvonalon, olyan port csap, hogy a mi alföldi falusi poros estéinket meg sem közelíti. Aki ezeken a teherkocsikon teszi meg az 52 km-es útszakaszt, azt hiszem egyhamar nem kívánkozik vissza székelyföldre. Autó. buszon az ut nem kellemetlen. Kibírható. Viszont a vidék", kétségbeejtő. Közvetlen az országutat követő hoszszu oláh falvak, Ízléstelenül kék házaikkal, szurtos ablakaikkal, életíelenségiikkel idegesitőek és nyomasztóak. Kultúrának nyoma sincs. Ut mintha évszázadok óta állna az elüt Egvetlen fa nincs a széles batárba a. S ba felbukkan valahol egy, az is Inmbtslaa, mmserési k földek műveletlenek. Itt-ott kukorica senyved a munkálatlan földben. Fát, állatot, embert keresek a közelben és a meszszes égben. nincs és nincs. Mit esi nálnak, miből élnek itt az emberek? Kétségbeejtő. Amilyen a vidék, olyan a falu. A tüzö déli napban benne érzem a vidék szörnyű tehetetlenségét, akaratlanságát, dologtalanságát. A táj és lakói egymásra kölcsönösen hatottak, ha nem mással, hát a kölcsönös sivársággal és tehetetlenséggel. Ennek a tájnak nincs lelke! A magyar alföldön is vannak keserves vidékek, de mindenütt ott látod az emberi kéz nek a természet hatalmával is szembeszálló jóakaratú nyomát, de itt.. A húszéves erdélyi oláh uralom, ha fajtestvéreit nem emelte ki ebből az eíképpesztő elmaradottságból, talán ép.pen az elesett székely népnek nyújtott volna kezet? Ahogy' Szászrégen felé közeledünk, a vidék kulturáltabb lesz. (A házak mögött már kertek is vannak... Hiába, az emberi kéz is alakítja a tájat.., • • C zászrégjentőt Gyergyósaentmiklósig ^ a vidék nem nyújt semmi különöset... A piroscserepes fehér falu székely házak a kékre meszelt házak tömegében ugy világítanak, mint magános lámpás az éjszakában. Kilenc órai ut után megérkeztem Gyergyószentmiklősra. Csalódásom első benyomásait le sem tudom irni Kis hegyvidéki városra vártam és egy nagy, elhagyatott, szegény falut találtam. Barátom se várt az állomáson, ahogy megígérte .., Ez méginkább elkedvetlenített. Egy konflisra fölkéredzkedtem > negyedik* utasnak és nekivágtunk a »városnak*. Amerre megyük, a legteljesebb rendezetlenség benyomását kelti bennem a >városc .. Útközben találkozom gverigyóivá ved lett barátommal és a Korona-szál lónál kikötünk. A barátommal baj van Nősül. Minek okából pár perc múlva magamra liagy, mondván, hogy 8 óra felé visszajön. — Visszajösz ám, ha itt találsz, gondolom magamban. Roppant mehetnékem támad. Átöltözöm s elindulok felfedező útra. A főtéten jobbra-balra csellengek ... Céltalanul. Itt-is ott-is bekukkantok egy üzletbe, mely üres. végtelenül üres. A főtéren egy-egy városi »elökelőség« grasszál kikenten, kifenten. A sarkokon és az üzletek előtt piszkos, rongyos hegyi cigányok lábatlankodnak. Feltűnő, hogy milyen' sok vau belőlük. Vagy csak ma van igy? Az egyik utca végén két emeletes ház ékeskedik. Olyan gininázium-félének' látszik. "Arra veszem utam, Csakugyan az. Közelebbről nézve elég otromba épület. Építője valami agyafúrt stilust erőszakolt rá. Nem tetszik, határozottan nem Bemegyek az épületbe. Bent a sivárság és o pusztulás képe fogad, A mi szegedi gimnáziumunk épülete jut eszembe, mely mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Micsoda ellentét!... Babits Mihály jut eszmeibe, akit mikor Fogarasra helyeztek csaknem a kétségbeesésbe kergettek... .Gyergyószentmiklós és Szeged . .. Hiszen azok" a tanárok, akik itt a végo;ken végzik nemzetmentő munkájukat, különbek, mint az egykori v'égbeli víáézek". Ezeknek a végbeli vitézeknek legalább is kétszerte jobb fizetést kel lene adni, mert csak" igy a külsőségekből is Ítélve, egv szegedi tanár szá mára elképzelhetetlen viszonyok között végzik nemes munkájukat. A földszinten az egyik ajtón át hangok szűrődnek ki, mintha számolnának .. Kopogtatok, benyitok Két fiataj, csodálkozó arc fogad... Ebben a csodálkozó nézésben benne ven acy£

i kérdés.., »Honnei> pottyantál ide, t miért jöttél, ki vasrv?»... Bemutatkozom és sietek kijeiért®]' hogy csak tisztelgő látogatásra P tem. Mintha el se hinnék, hogy ''J®9 is van, hogy egy idegen, egy anyaországi és csak tisztelgő látogató®® jön? — Látja, kolléga nr — mondj* Bende Vilmos konviktus igazgat®' \ mert hozzá nyitottam be —, én é» * feleségem vakációban is dolgoomk Az intézet konviktusát én vezetem, ami — a mai beszerzési viszonyok kőzött — elképpesztő terhet és gond*-' jelent, mert költségkereteink is sen mérsékeltek... ' Beszélgetésbe kezdünk és lassanlassan felmelegszenek velem szembe®Észre se vesszük, hogy a »koHéí* úrból* Te lett és egy félóra muW* ugy beszélgetünk a dolgokról, mintha régi barátok lettünk volna. Bende Vil' mos az egyetemet Kolozsvárt végezi® és mint erdélyi ismeri, nagyon is 'v nieri földje súlyos és nem mindennap' problémáit. Nem védi népét, nem me* tegeti, hibáit tán jobban ismeri, mi"' j erényeit. Beszélgetésünk során olya* mélységeket pillantok meg, anv*l? megdöbbent... Szavain át Erdély sző) hozzám és a végek, elhagyott, leni*; radt, szegény magyarja. Erdélv egy'* legszebb helyéről helyezték ide. ®® jött. mert tudta, hogy jönnie kell, ne* az 'áthelyezés*, hanem a rendeltetés miatt. Igazi nevelői lélek, aki fajtáié] nvomortiságáért szereti igazán. P ezen a vidéken csak a magyar nevelés áldozatos végbeli katonái segíthet* nek... Nevelni, nevelni és nevein' kell ezt a népet... Közben megtudom, hogy az intézetet csak 1912-ben építette a magyar állam. Régen is sok' tanítványa volt és ma is színmagyar növendéke 100-on felül van... Mi let1 volna, ha 30 évvel azelőtt építik' j* magyar lélek" végvárát, itt is és már sutt is. ahol végzetesen szükség le** volna rá? A hatást fel se lehetne mérni, mely bekövetkezett volna. Gondoljunk csak a szegedi gimnáziumok mint délvidéki magyar szellemi végvárak munkájára . Más lett volna a nép é? más a vidék ... Aztán megint a Beszerzési gondok-; ra terelődik a beszéd.,. A szegéé' árakat hallva, elcsodálkoznak, hát még ilyen olcsóság is van ma a lágon! (Szinte félek ez utóbbi soroka' leirni, mórt még a szegedi eladók é® viszonteladók felcsapják az áraikat!) A legmeglepőbb, amit hallok, fát Gyergyószentmiklóson nem lehet kapni s ha igen, olyan árért, ami megÜ' zethetetlen. A gimnázium és az internátus kályhái még az első világhábo ru előtti időiből valók, inkább széft mint fafütésre alkalmasak s már * is képzelem, hogy micsoda vacogj van itt, ha egy csúf napon a gyergy* havasokból lezudul a tél. Szenet azo®' ban, itt ezen a vidéken cukorért lehetne kapni! Lassan egészen Beesteledik". Nyoj® óra is elmúlt. Indulnék vissza száll®' somra, de Bendéné nagyságos asszort olyan szívesen és olyan kedvesen ma" raszta! egy kis egyszerű vacsorái'® .hogy nem utasíthatom vissza. A r®' csora >egy kis hazaiból* áll, tea, $7f. lonna, vaj, paprika, méz. HazaibólBizony sok tanárnál, ha nem lenne édes szülők édes hazaija, az asztali aligha kerülhetne efféle pompás del. Ez a vendéglátás számomra édf és illatos volt, mint a méz, melyet Vr nyeremre kentem. Vacsora közben volt időm a std bábán is körülnézni, melynek mind'", parányi részét a szeretet tette szépig meleggé, kulturálttá. A már alvó.s^ peri fejlett, egészséges kis fiu kór csak meghittebbé, igazabba tette cf\ az otthont. Vacsora után még szélgettiink és én az elváláskor éreztem, hogy ha erdélyi utam e®9 ezt a beszélgetést nyújtotta volna, kor is megérte volna, hogy eljöjj® ' mert sok mindent másképpen mint Szegedről láttam és magyar ,n? moruságán, elhagyatottságán át s vcmhez^nötLwaM^^^^^^^ 13-06 Düioiappopszáo tfiiBionP