Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-13 / 183. szám

I i! I í M A 1, » V H i> B S Z A (• Csütörtök. 1942 augusztus 1i Országos Szociális Felügyelőség kertes családi házai s a terv az, hogy a tápéig és a Horthy-telepi há­zakat szeptember hó folyamán egy­szerre, közös nagy ünnepséggel avatják fel. Az ünnepség előkészíté­sére most folynak a tárgyalások s ebben az iigyhen a közeli napokban Szegedre érkezik dr. Yalkó Lajos szociális felügyelő, a szegedi kerü­let Vezetője, hogy a részletkérdése­ket megtárgyalja a Felügyelőség szegedi szerveivel és a város ható­sásra v al Ipari növények Ukrajnában Az ipari növények vetésterülete, amely 1913-ban 807.600 hektárt ölelt fel, egyenletes emelkedéssel 2,400.800 hektárra nőtt meg, vagyis 1938-ban Ssakjiem háromszorosa volt az első világháború előttinek. Az ipari nö­vények száma is növekedett: meg­honosították a pamut-, ricinus és szójatermesztést. A cukorrépa területe 1913 óta 533.600 hektárról 1938-ra 805.700 hek­tárra emelkedett, mindazonáltal je­lentősége az ipari növények cso­portjában visszafejlődött; 1913 ban még 66 százalékát tette az összes iparuövényterületnek, 1938-ban an­nak csak 34 százalékai A cukorré­patermesztés főleg KÍiev, Vinuica, Kamonec-Podolsk. Poltava és Char­kov tartományokban központosul, ahol az éghajlat kedvez ennek a nö­vénynek, mint a délkeleti övezetben a Csapadék elégtelensége korlátozza vagy gátolja a ctikorrépatermelési A termelési adatok csak hézagosak: 89,329-000 q 1913-ban, 84,150.000 q 1928 ban, 42,764.000 q 1932-ben és 144,346.000 q 1937-ben. A hektáron­kinti hozam 1913-bau 168 q volt, 1937-ben 177 q, 1938. 1939 és 1940-ben: 164, 145, 180 q. Az utóbbi évek ev"s hullámzásai nemcsak az időjárás szeszélyeinek, hanem annak a kö­rülménynek is tudandók be, hogy bizonyos kártékony rovarok nagy károkat okozlak, olyannyira, hogy a Vetésterület egy részén aratni sem lehetett. Az ipari növények sorában a má­sodik helyet, a napraforgó foglalja ni. ennek vetésterülete 1913-ban még Csak 73.000 hektár vot 1928-ban már 1.289.100 bektár, azután a terület erősen csökkent, ás 1958-ban 66S.40O hektárt ölelt fel. Mindazonáltal a napraforgó ma is Ukrajna legfonto­sabb olajnövénye. amelyet főkép a délkeleti részeken termesztenek. A napraforgó termesztés csökke­néséhez nagyban hozzájárult, a pa­mutnövény meghonosítása. 1913-ban még nem ismerték Ukrajnában a pamwttermelést. 1938-ban a vetéste­rület 228.500 hektár volt, a pamut harmadik helyen állott az ipari nö­vények közt, A termésadatok erre a cikkre vonatkozólag is hiányosak; 1932-ben 181.000 hektáros területen a termés Csak 294 000 q. volt, a hek­táronkénti hozam 1.6 q, 1937 ben 1.148.000 q termett, az egységhozam 5.1 q volt. A pamutot aránylag kis területen termelik Zaporozsjo és -Vikolajev tartományokban. A len vetésterülete 1913 óta meg­kétszereződött. A »dolganyee« nevü ,eüt Xoetra is, magra is termelik, vetésterülete 1938-ban 112.600 hek­tárnyi Volt. mi* ugyanakkor a csupán magra termeit *Kn úrias* területe Csak félannyi volt,: 60.670 hektár. A kender területe 1913-ban 105,200 hektár volt, 1938-ban 163.100-ra emelkedett és ügy látszik, hogy a kender termelését tovább fogják nö­velni. A szójabab és ricinus terme­lése is egyre halad: 1938-ban 64.400 ha. volt szójával és 50100 ha. rici­nussal bevetve. A kevésbé fontos olajnövények közt megemlítendő a repüe, amely­tek területe 1938-ban 69.600 h'a, volt. A dohány és machorka vetésterü­lete sz 1934—38-í időszak átlagban 50.000 hektár körül mozgott, tehát 1913-mal szemben két és félszeresé­re emelkedett. A burgonya és a zöldfőzelék ter­muié.-'o 1913 óta megkétszereződött. A' takarmánynövények termeszté­se az 1913-i 501.900 hektárról 1938­ra 3,299.500 hektárra emelkedett, ez egyik jellegzetes vonása az ukrán mezőgazdaság fejlődésének, mivel a termelés e fellendülése biztosabb alapra helyezi az állattenyésztést. (Stud). (S. B.) Terményeit tűzkár ellen átalány biztosítás keretében biztosíthatja legolcsóbban! Megváltozott"* a német és ci szovjet hadviselés? Irfa dr. Tombor Jenő ny. ezredes Ezúttal olyan kérdéssel foglalko­zunk, amelyről a világsajtóban szá­mos, olykor egymásnak ellentmondó felfogás nyilatkozott meg. amely kér­dést tehát nyitott szemmel és a leg­nagyobb józansággal kell vizsgál­nunk, ha nem akarunk hamis követ­keztetésre jutni. Óvatosan meg keli különböztetnünk egymástól azt is. ami kényszerűség és nem szándékos­ság volt. • A mull év nyári aéinet támadás a Keleti-tenger és Fekete-tenger közöt­ti egész halárvonalon át egyidejűleg, hatalmas erőkkel és meglepően indult meg. A szovjetet látszólag nem maga a támadás ténye, hanem inkább annak időpontja lepte meg. Jóllehet későbbi időre a szovjet is támadásra készült és óriási erőket vonultatott fel a né­met és román határ közelében, elő­készületeivel mégis megkésett és se­regtestei a szovjet batáron belül még igen nagy mélységben voltak tagozva. A német támadás sikere különöset) a román és galieiai határtól északra fekvő nagy területen már kezdettől fogva lenyűgöző volt. Ahol a német hadvezetés a döntést kereste, a német páncélos gyors sereglestek bámulatos iramban törtek előre. Mély ékek vá­gódtak be a Szovjet testébe és mintha a páncélosok kezdetben nem törődtek volna azzal, ami lölük jobbra, balra történt, hanem amig nagyobb ellen­állásra nem bukkantak, rohantak elő­re. Az ékek oldalát a páncélosokat követő, gépkocsin szállított gyalogság és gépvontatású tüzérség, majd a gyalogos seregtestek biztosították. A szovjet csapatai olt. ahol azokat a páncélosok lendülete nem söpörte el, állva maradlak, majd megtámadá­sukkor szívósan védekeztek és az elő retörő német ékek oldala és töve el­len páncélosokkal támogatott ellentá­madásokat intézlek. Ezt mondhatjuk a szovjet akkori általános hadviselési módszerének: makacs megvédése min­den talpalatnyi területnek és ismételt elkeseredett ellentámadás a benyomu­ló német ékek ellen. Ezek voltak a szándékok amelyek azonban nem ered­ménnyel. hanem nagy vereségekkel Jártak. Mivel a német ékek széjjel­tépték a szovjet erők összefüggését, a szovjet eltentámadások csak hevenyé­szettek. erőtlenek lehettek és nem tud­ták a német ékeket tövüknél letörni. A német ékek csúcsai viszont kellő időpontban jobra-balra kanyarodtak, összezárultak és helyenként óriási zsákokat, katlanokat alkottak", ame­Iveken belül a szovjet csapatok a leg­többször hasztalanul kísérelték meg ismételten a kitörést A katlanokat körülzáró német csapatok pedig össz­pontosított támadásaikkal mindinkább szorosabbra vontak a gyürüt. majd gvakran több kisebb" zsákra osztották fői a nagy katlant és az elkeseredett harcoknak vfaw * leetöhhször nagv vér- és anyagveszteség mellett a kö­rülzártak fegyverletétele lett, eddig soha nem hallott óriási hadifogoly­számmaL * A mult évben ősszel a német elő nyomulásnak természetszerűen meg kellett lassulni már azért is, mert a Szovjet elvesztett óriási területein — amennyiben módjában állott — min­dent elpusztított és igy a hidakat is felrobbantotta. A támadónak tehát kezdetben futólagosan, később végle­gesebben meg kellett oldania az után­pótlás nagy kérdését. A harcvonal túl­nyomó része ekkor fokozatosan álló­harc jellegűvé kezdett válni. Mindez azonban több helyen csak addig tar­tott, amig a német hadvezetés az után­pótlás megszervezése után ujabb ha­talmas támadásokat indíthatott meg Az ekkor kiharcolt katlanok olyan hatalmas méretűek voltak, hogy a ha­difoglyok szédületes létszáma még a nyári eredményeket is messze felül­múlta. Hadászati és harcászati tekintet­ben a nyári és az őszi német hadmü­veletek között az volt az alaki kü­lönbség, hogy nyáron az áttörések, ékek és katlanok inkább a mozgó há­borúból, a találkozó harcból, ősszel pedig az álló harcból indultak ki. Ez a megállapítás sem tökéletesen helyt­álló, hanem csak megközelítően he­lyes, mert a nyári összecsapások «'.'m voltak jellegzetes találkozó harcok a szovjet harcvonalak azonban nyú ron mégis lazábbak voltak, mint ősz­szel. • A most folyó hadműveleteknél lé­nyegében azt látjuk, hogy a német hadvezetőség ebben az évben ezideig határozottan körvonalazott céiokaí tűzött maga elé. Ilyen volt először is a Krim fél­sziget teljes meghódítása, amely az oldaltámadás veszélyének elhárítása végett a keresi földnyelv megtisztító sávat kezdődött és Szebasztopol ?:ös hadikikötöjének elfoglalásával végző dölt. Közben a karkovi nagysikerű né mel ellentámadással beigazolódott, hogy a szovjet haderő kedvező időjá­rás mellett sem volt képes támadásé val hadműveleti kihatású eredményt elérni. A junius végén Karkov és Kurszk között megindított nagy német táma­dásnak" is ezidöszerint még szemm?!­iáthatóan határozottan körvonalazott célja van, jóllehet, ez a támadás mé­reteihen messze fölötte áll a krimi hadjáratnak. A cél nvilvánvalőan a szovjet arcvonal legdélibb részének el­szakítása a szovfet haderő zömétől és a Kaukázus vidékére val'» 'ereié*" A további cél körvonalat látha­tóak már: a szovjet központi nagv területének megfosztása a kaukázusi olajtól Nem látjuk azonban, hogy » némul hadviselés módszerei lényegükben megváltoztak volna. A német hadvise­lésre ugyanis már a nagy Moltke óta jellemző, hogy nem ismer semmiféle alaki megkötöttséget, hanem igen he­lyesen mindig alkalmazkodik az adott viszonyokhoz, számbaveszi az ellen­ség ellenálló erejét és szabad kezet ad az alparancsnokok öntevékenysé­gének. Ha messzebbfekvő célokat tö* ki, ezek természetesen csak az ellen­ség gyengébb ellenállása esetén tuI® sithatók meg. de mégis eleve célszerű messzebbre tekinteni, nehogy esetleg a kedvező alkalmak kihasználatlanom maradjanak. Ha azonban az ellenfél ellenállása megmerevedik, akkor 9 módszer is változik, nem lényegében ugyan, hanem a végrehajtás részletet­hen. Ilyenkor például nem a páncél/ seregtesteket illeti meg az első s?", hanem az összes fegyvernemek terv­szerű együttműködésével módszeres, biztosabb, bár valamivel lassúbb elő­készítésre kerül a sor. Ezt láttuk 1940 nyarán Franciaországban is a Wey­gand-vonal megtámadásánál, ahol a* áttörések után ismét a páncélos gyors­csapatok törtek előre. Bizonyos ha­sonlóság is van az akkori franciaor­szági és a mai szovjethclyzct kő" zött. Ma Leningrádtól kezdve egészen Voronyezsen tul dél felé a német harcvonal közelítően ugy áll, mint ahogyan a Weygand-vcnal előtt ál­lott addig, amig a dünkircheni es® menyek íc nem záródtak". Persze * méretek ma az időtartam, kiterjedés és a bevetett erők tekintetében 1J sokkal nagyobbak * Már a szovjet hadviselésében alap­vető változásokat észlelhetünk. Isme­retes Timoscnkónak az a parancsa, amely a katlanképződés meghiúsítása érdekében a tervszerű rendezett vií?" szavonulást megengedte. Az előzőleg követelt „helytállása végsőkig? megfelelt a szovjet hadse­reg kezdetlegesebb harcászati tudásá­nak. Az alsóbb vezetőknek nem kellett sokat törődniük az általános helyzet­tel, hanem csak védeniök kellett akár utolsó emberükig állásaikat, ha pe^Ö ezeket elvesztették, vagy pedig a ne­metek az oldalukba kerültek, a tartam ick szovjet erők egyszerűen ellentá­madásokat hajtottak végre. Ez az eF járás elősegítette a körülkerítést, * nagy katlanok kialakulását és a szov? jel részére óriási veszteségekkel járó Timosenkó parancsával fejlettebb hadviselést kockáztatott meg. Ezzel elérte ugyan, hogy a folyó nyáron ne® hallottunk olyan szinte hihetetlenül nagy fogoly számról, mint a mult év­ben,' de azt is megfigyelhettük, hogf a szovjet csapatai több helyen olya® kor is visszavonultak, amikor még azokat a bekerítés veszélye nem í® nyegelte. Különösen feltűnő volt / például a Don alsó folyásának védel­ménél. de kezdetben a Don és Don/ közölt is lanyha volt a szovjet lenállás. A rendezett visszavonulás ezt követően a szívós védekezés nagy követelményeket támaszt a csa­patvezetés ügyességével é- a tömeg0'5 lelkierejével szemben. A visszavon® lás gondolata igen könnyen a tertn® szettanból ismert szabad esés gyorsu­lásának törvényeit követi. Később Timosenkó és Szialin szükségesnek látták, hogy igen n.f® mntékos paraesokkal újból a végsők'S való ellenállást követeljék a tömeg0/ tői. Bizonyára saját elhatározásuk­nak tartolták fenn emellett a méf? I szükséges visszavonulás elrendelés®;/ j A szovjet hadvezetés most látstó' fing saját bőrén igyekszik tanulni, bií/ nvos merevedéseket láthatunk is f arcvonalakon, de a válságos idők 9,4 I nem multak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom