Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-05 / 227. szám

6 délmasyarorszag Vasárnap, 194L OKTÓBER í A „stélus 44 Stélusnak akkor hívták a régiek á stílust, amikor valaki nagyon nekifeszitkezett, hogy nó, majd megmutatom, mit tudok én! Megyékben a főjegyzőket hivták aranypennájuaknak, ők miszerintezték és hovatovábbozt.áb ki a kormányhoz intézett feliratokat annyi tökéletességgel, hogy a miniszterek állandóan kórülhizelegték kisebb szolgáikat. — Gyerekek, ha főjegyzői felirat érkezik, azt okvetlenül mutassátok meg nekem. Hadd tanuljak én is valami szépet, hízzék a lelkem ő gyönyörűségében. Tud a történelem arról is, hogy több titkárt menten elcsaptak^ mert e téren való kötelességüket elmulasztották s igy legfőbb urukat megrövidítették az élvezetben. Nem kell attól félni, hogy a >siélus< kimegy a divatból, örökéletű az. akárcsak a szerelem, legfeljebb a tárgya, meg a formája változik. (Tompora mutantur. — amint azt a nyomda- ördöge, a sajtóhiba, jelentette, ez egyszer ráhibázva a valóságra.) Szeretik a »slélust> a nyiltterezök is, hiszen a kiadóhivatal kegyelmesebb a szerkesztőségnél és nem javit bele a kéziratukba. Kend mondta, kendé legyen az akasztófa. Böngésző szórakozásunkban akadtunk például egy nagyjbecskeieki lapban az alábbi sorokra: NYILATKOZAT, A minapi incidenssel kapcsolatban alulírottak tudomásul hozzuk az érdekelteknek, hogy nekünk az ügyben semmiféle szerepünk nincsen s ha továbbra is bizonyos célzattal ró lünk erre vonatkozólag rosszakaratú hírekét terjesztenek a bírósághoz fordulunk védelemért Franz László és neje. Hogy mi volt az incidens, azt bizonyára tudják a nyilatkozók, továbbá a megfenyegetett felek, — másnak semmi köze hozzá. Törökbecsén is azért nem irta meg a régi hetilap, hogy két utca leégett, mert mindenki látta s mire való akkor a felesleges irka-firka'? De Franzék megmondták alaposan, Bizonyosék aligha teszik ki az ablakukba. Sajnálnivalók, ha ezért rossz éjszakájuk volt, ám bízzanak az idő vasfogában, az majd kiegyenlít mindent. Az eljövendő történetírók pedig hadd törjék a fejüket, mikor társadalomtudományi értekezéseikben ecsetelik a kor levegőjét, hogy mi lehetett az incidens? Egy nyilas lap szépirodalmi részében (több komolyságot kérünk, mert ilyen is van!) tájleírásba fogott, téli hangulatot festett. Azt mond |a hát: >A kiesi állomás ott kntyorog térdig ülepéivé a feneketlen hótengerben*. Vérvalósággal és szívröggel érezzük a kutyo rog-ban a hangfestés dinamikáját, szinte látva a kicsi állomási, amint... hiába, sokkal igénytelenebb a tehetségünk, semhogy megközelítő vala mit kitaláljunk, olyan szép a kutvorog önmagában véve is. Mindössze azon akadtunk fel. hogy voltaképpen meddig kutvorgott bele a kicsi állomás a hóba? Ha csak térdig, akkor nem iilepelhefett, bár mintha a stélus rendkívüli finomsággal célozna erre. mondván, hogy a hötenger feneketlen volt. Mégis az ég szerelmére, nyugtassák meg izgatott lelkünket, mi történt a kicsi Sllo mással? Addig nem tudtunk aludni. Pókay Elek bátyánk egyszer nagy indulatba jött, mert a tanuk eltérően festették le, hogy vád 'ott hol rúgta meg a panaszost. Nem tudván dfilő re jutni. véj?re is leszaladt az emelvényről és helyszíni szemlél rendelt el önmagán. — fde nézzen kend, aztán most már mutassa meg pontosan, hogy hová rúglak a. barátjának Mi is tisztelettel kérjük a műremek szerzőjét tisztázza a kicsi állomás vérrögét, vagy micsodáját. A repülőtér hőse (A honAéd haditudósító század közlése) Szőrmebiindót elsőrendű kiv telben ' Méhes és Prlvlnszky párisisi divatszücsöknél szerezze be. Kállay Aibert-u la Zúgva súhan a gépünk, vissza a tábori repülőtér felé. Felderítő feladatunkat sikeresei) megoldottuk: értékes adatokat szereztünk a Dnyeper szerencsés fekvésű szigetének: „orosz Londonnak" helyzetéről. Vidáman és elégedetten várjuk a percet, amikor kétüléses felderítő gépünk földet érhet. Már látjuk az ismerős hajlatokat. Ebben a pillanatban jelenti rádiósunk a gép parancsnokának a most felvett rádióparancsot: — Bt. miatt leszállási tilalom! A katonai rövidítés azt jelenti, bogy ellenséges bombázók közelednek a repülőtér felé. Erős ívben fordulunk meg és ellenkező irányba tartunk. Gépünk nincs annyira felszerelve, hogy szembeszállhasson, nagyobb bombázó egységekkel. Észszerűnek látszik tehá^t a harc elkerülése. Közel negyedóráig repülünk, ellenséges erőknek azonban sehol semmi nyoma. Ujabb rádió jelzést kapunk: leszállhatunk. Alig érünk földet, máris körülvesznek bajtársaink. Az első rövid mondatokból kiderül, bogy öt szovjetbombázó látogatott el hozzánk. — Az utolsó pillanatig azt hittük: szövetséges gépek közelednek felénk, — mesélik a repülők. — Mert az ellenség részéről megszoktuk már, hogy mindig nagy kötelékekben jöttek. Legalább is annakidején, amikor még sok gépük volt, másik jellegzetességük a tömegben való megjelenésen kívül az szokott lenni, hogy rendszerint két-háromezer méter magasságban, a felhők fölött jöttek ránk. Most másként történt . . . Megtévesztő jelzésük védelme alatt hat-hétszáz méternyire közelítették meg bennünket és sorban ejtették le bombáikat. Légvédelmi tüzérségünk nyomban működésbe kezdett és vadászaink felszálltak üldözésükre. Addigra azonban már eltűntek. Ugylátszik, kezdik megtanulni tőlünk a villámtámadást ... — mondja az egyik repülőtiszt. Az orvtámadás különben nem sok kárt okozott. Néhány gépfegyvergolyó megsebesítette három emberünket, átlyuggatta egyik földön* álló gépünk szárnyát, megsérült egy benzintartálykocsi és elpusztult két ló. Az út mellett bevernek, közelükben a bomba becsapódásának helye: a fekete ukrári földbe fúrt tölcsér . . . A rádióst keressük, hogy megköszönjük neki az idejében érkezett figyelmeztetést. Már megformázódtak bennünk a bála szavai, amikoíS szemünk találkozik a repülőtér parancsnokának tekintetével: — A rádióállomás sátrát találat érte, —• hajtja le fejét a repülőszázados. — Szegény rádiósunk nagyon súlyos sebet kapott. Hősként teljesítette feladatát. Miközben ellenséges gépek zúgtak körülötte' 3s hullott ? bomba, keze a műszeren dolgozott és k Az ól te bajtársaival a veszélyt: — Bt. miatt leszállási tilalom. ' A mai háborúban nemcsak az első vonalakban, vagy fent a levegőben teremnek hősök. A jélzőműszerek névtelen kezelői is hősökké válnak: a kötelességteljesítés önfeláldozó bőseivé. PAPLANOK legszebb kivitelben készülnek NEMES MIHÁLY I saplanosnál, Kelemen-u. és Oroszlán-u. sarkán Győződjön meg olcsó áraimról. Régi paplanokat ujjá átdolgozom. Az IPOSz, Sziklai ur és a vásárhelyi ipartestület Hódmezővásárhely, október 4. (A Délmagyarország tudósítójától) A mult év októberében az Ipartestületek Országos Szövetsége felhívást intézett a hódmezővásárhelyi ipartestület vezetőségéhez a pékiparosok faellátásának biztosítása érdekében. Az átirat az IPOSz segítségét ajánlotta fel a szükséglet beszerzésére. Felhívta az elnökséget, hogy métermázsánként 4 pengő 60 filléres fát tud szerezni, erre előlegül mázsánként t pengőt kell beküldeni. Az ipartestület összehívta a sütőiparosok szakosztályát, itt hamar elhaározták a rendelést, 57 vagon fa beszerzésére adtak megbizást az IPOSz-nak s az ülést követő napon a szövetség részére fel is adták az 5700 pengőt. Telt-múlt az idő — a fa nem jött. Az, ipartestület elnöksége többször küldött sürgető levelet az IPOSz-hoz. majd — amikor ez minden alkalommal eredménytelen maradt — az iparügyi miniszterhez fordult panasszal, A minisztériumból felhívás ment az IPOSz-hoz s ekkor iclentkezett váratlanul —- Sziklai György br pesti fafeereskedö, aki levelet intézett a vásár helyi ipartestülethez, hogy nem szállít hat, mert nem kaptítt kötlevelet. Az Ipartestületnél értetlenül álltak az esettel szembet. mert Sziklait egyáltalában ismerik. Mindenesetre az ismeretségből annyi előny származott, hogy — végre íb megérkezett 11 vagon fa. Sziklai űr azonban rövidesen jelentkezett ismét, amikoris közölte Vásárhellyel az Qrszágös Hitelvédő Egylet útján, hogy — kényszeregyezséget kért maga ellen, a testület, illetve a pékek pénzét azonban — a. hátralékos 4600 pengőt — 30 nap alatt, ettől függetlenül, megküldi. Amikor nem küldte a pénzt és a sütők megint háborogtak, már csak a Hitelvédő jelentkezett — 50 százalékos kiegyezési ajánlattal! • A vásárhelyi Ipartestület most a hátralékos 50 százalékért követelést fndit az IPOSz ellen, mert az egész üzletet a szövetség útján kötötte meg. Szakkörökben érdeklődéssel várják a nem mindennapi perlekedés fejleményeit. Vakságtól való félelmében öngyilkos lett az apja sirjánáí (A Délmagyarország munkatársától) Tragikus öngyilkosságot fedeztek fel szombaton délelőtt a rókusi temetőben. A temetőcsősz 10 órakor az egyik sírhant előtt jólöltözött, középkorú, eszméletlen állapotban lévő férfire lett figyelmes. Nyomban értesítette a mentőket. A temetőbe kiérkező mentőorvos megállapította, hogy a férfi ismeretlen méreggel öngyilkosságot követett el és meghalt. Az öngyilkosságról értesítették a rendőrséget, amely megállapította, hogy az életunt férfi Bereí Ervin 44 éves szerződéses városi tisztviselővel'azonos. Végzetes tettét édesapja, Bammer János sírja előtt követte el. Boréi búcsúlevelet hagyott hátra, ebben azt írja, hogy szembaja miatt haározta el magát öngyilkosságra. Egyik szemén már régebben hályog keletkezett s most attól félt, hogy a másik szemére is megvakul. Utolsó kívánsága volt, hogy édesapja mellé temessék, Az öngyilkos városi alkalmazott holttestét a törvényszéki bonctani intézetbe szállították í halál pontos okának megállapítása végett. Csodélkoiion!!! Cégem még mindig olcsó áron fud írógépet szállitani. Gyári uj hordozható (porta ble) modern írógép már 157.- pengő-Mi Számológépek és" Írógépek nagy raktára. — Használt iró- és számológépet veszek és becserélek. Kérjan ajánlatot t VAJDA ZOLTÁN cégtől, Kispest, Klapka-u, 3a. Tételen 119—303-