Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-08 / 204. szám

Csempészvárossá süllyesztette le a román uralom Máramarosszigetet, a magyar kuliura egyik legerősebb végvárát Emlékezés a báromévelöfti haíárvárosra, ahol virágzott a esem* pészés és éheztek a magyarok A városi iparhatóságnál kell benyújtani a tüzifanagykereskedői kérvényeket fl kiskereskedők névsorát a Kereskedelmi és iparkamara utján terjesztik fel a minisztériumba (A Dclmagyaroijszág munkatársától) A téli tuzifaellátás ügye uj fordulatot vett, ainenynyiben ujabbkelctii miniszteri rendelet alapján más csoportosításban jelentik be a kereskedőket. Pálfy József dr. polgármester, — amiut legutóbbi számunkban jelentettük. — a földművelésügyi minisztérium leirata alapján öszszeállitotta azoknak a nagy- és kiskereskedőknek névsorát, akiket a város alkalmasnak tart a téli tüzifaszükséglet ellátásáuak lebonyolítására. Ez a minisztori leirat régebbi kclotü, ezt követőleg megjelent a hivatalos lapban a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelete, amelynek értelmében a városnak ugyancsak föl kel! terjesztenie a tüzifaellátásra alkalmasnak talált kereskedők névsorát, azonban az iparhatóság és a Kereskedelmi és Iparkamara Utján állítják össze ezt a névsort Mindenekelőtt a város iparhatóságához kérvényeket. kell benyujtanlok azoknak a Jccreskedöknek, akik a tűzifa nagybani árusításával akarnak foglalkozni a nagykereskedői jelleg elnyerése érdekében. X kérvényeket a kereskedelmi és iparügyi minisztériumhoz kell címezni. A"z iparhatóságnál kell érdeklődni azirányban, Hogy milyen okiratok szükségesek a kérvény mellékletéhez. A kiskereskedőknek nem kell kérvényt benyujtanlok, ellenben a várULsi iparhatóság és a Keresedelmi Kamara véleményezése alapján a minisztérium jelöli ki, Hogy kik lesznek azok a kiskereskedők, akik tűzifát árusíthatnak- A nagykereskedőknek pe'dig Csak ezeknek a kiskereskedőknek szabad ela'dniok a tüzifakészletet X rendelet október 15-ében jelöli meg a névjegyzék benyújtásának és a kérvények eljuttatásának végső Határidejét azonban az iparhatóság felhívja, már most az érdekelteket, Hogy mielőbb juttassák el kérvényeiket, miután a város nem várja meg a folterjesztésnél a végső Határidőt, Hanem még ebben a hónapban felterjeszti a kérvényeket és a névsort a minisztériumba véleményezés végett. Rendkívül fontos Ugyanis, Hogy a minisztérium a lehető legrövidebb időn bélül intézkedjék a tűzi fa keres, ködök kijelölése iránt, mert idejekorán kell felkészülni arra, Hogy Szeged tüzifaellátása semmiféle akadéyba ne ütközhessen. HARISNYÁT, fehéreneműt Sashegyitől KigyŐ-utca 4. (Iíaeolyvár mellett) Párisi Nagy Áruház Rf. Szetieri ÍHsokanics ósKiss-utca sarnki ISKOLAI CIKKEK Lakkvászon fekete iskolai táska P 2.1ö Iskolai táska sagrin, képes P 1.38 Iskolai táska préselt bőrből hátas P 6.ÜS Erőlcmez iskolai kazetta, csappantyús sarok védővel 27 cin-es P 1.73 Aktatáska préselt bőrből 40 cm-es P 6.48 Ovodástáska erőlemezből, bőr szíjjal P 1.38 Elemi iskolai füzet 10 lapos 6 drí>. ,-.22 Rajzfüzet 4 drb. —.22 Iskolai körző papir dobozban —.08 Iskolai körző, tuss kihuzóval, Delelt dobozban P 1.98 Rajzszeg 1 doboz 100 drb 1 -e? —.18 Rajzlap 1/4 ives 7 drb —24 Szögmérő papirból -.05 Vonalzó egyenes 30 cm-es —12 Fejes vonalzó 53 cm-es —.54 Acél voanlzó 20 cm-es —.68 MINDENFAJTA FÜZETEK cs ÍRÓSZEREK LEGOLCSÓBB ARBAN KAPHATÓK! (A Délinagyarország munkatársától) Máramarossziget nemcsak nevében arrafelé zsargon-tájszólásban »Szegedc-nek becézték —, de abban is hasonlít városunkra, hogy folyóvíz, egyikfelől a Tisza, másikfelől az Iza veszi körül. Festői szép vidék ölében fekszik a város, amely három esztendő előtt, amikor néhány hónapon át falai között éltem, mint az erdélyi magyarság hivatalos lapjának, a„Keleti Ujság'"-uak kikül-, dött munkatársa, a máramarosi csempészélet központja volt. A román uralom csempészvárossá süllyesztette lc Máramarosszigetet, a magyar kultura egyik legerősebb végvárát, ahol valamikor jogi és teológiai főiskola, piarista gimnázium és református gimnázium volt. „Olcsóbb, mint Szla'inán..." Aötcteket lehene irni a máramarosi csempészvilágról, nagyobb dicsőségére a „római kulturát" terjesztő román megszállóknak... Furcsa, idegen világba csöppent az, aki a ,cseh Máramarossal, Aknaszlatinával szomszédos szigetre érkezett három esztendővel ezelőtt. Máramarossziget kedves, barátságos, festői szépségű város képét nyújtotta. A Szalavün-hegy tetejéről eltagadó képben gyönyörködtem a mostanihoz hasonló, derűs, napfényes őszi napokon. A két folyó czüstcsikja közé ékelt Máramarossziget még most is előttem áll hegyek közé ékelt, csillógo ékszer gyanáut. S a túlsó parton, a Tisza másik párján a csempészváros: S/latina... Aknaszlatinát Szigettől a Tisza-híd választotta el, é-ppen ugy, mint Szegedtől Újszegedet. A hidat középen sorompóféle zárta cl, azon tu! feküdt — akkor tnég — Csehszlovákia. A Tisza hüs habjaiban fürdőzöknek tilos volt a folyó közepén tul tiszniok, mert a túlsó partról határőr tüzelt rájuk. Annál többen úsztak át éjnek idején, fejükön hatalmas kosarakkal, batyukkal a túloldalról... Persze gyakran felhangzott az ,• éjszakában a batárörqü puskáinak ropogása. Ilyenkor a máramarosszigetiek keresztet vetettek és buzgón fohászkodtak. Sohasem lehetett tudni, kinek a hozzátartozója esett áldozatul. Mert ncha csempészeket kellett „produkálniuk" a román hatóságoknak, nehogy azokra terelődjön a gyanú, akik évek óta csempészet-; bői éltek és házakat, földeket vettek bccsVeíenf uton szerzett pénzükből Máramarosban. Szigeten annyira nem volt titok az, bogy a lakosság nagy része csempészésből élt, hogy* ilyen feliratok virítottak a kirakatokban: „Maii eftin, ca la Slafinal-' (Olesóbb, mint Szlatinán), Ez volt a cipő, ruha-reklám netovábbja Márama-" rosban... Hogyan „csempésztem" Szlatinárói? Újságíró nem állhatja meg, hogy ha iiye« furcsa, regényszerű gengsztervilágba csöppen, ne vegyen részt legalább egy-két csempész kaland ban, ntárcsak a riportirás kedvéért is. Annak idején határátlépővel lehetett átmenni Márania* rosszigetröl Aknaszlatinára. A határátlépőt senj vették szigorúan. Jómagam például egyszerű lelcfonintézkedésre jutottara át a cseh sorompöp, hogy csempésszek, helyesebben csempészhessek-, Nem követtem el semmiféle törvénybeütköző cselekedetet, hiszen a mármarosszigeti ni egyei tinók asszisztenciája mellett csempésztem, ö egyébként ama kivételes hatósági emberek közé tartozott Szigeten, akik nem vettek aktív módon résjrt a csempészforgalom irányilásában. De ismertei® román bírósági embereket, vezető tisztviselőket, akik éjnek idején gépkocsiszámra csempészték át a gumianyagot, csikóbőrt, vagy ha éppen rezoai volt: szaharint • . j Miközben a vámfelügyelő kíséretében akadálytalanul haladtam át a Tisza hídján, arra goa-' doltam, — még jól emlékezem, — hogy a «5seS