Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-13 / 183. szám

Összeállították a legtöbb adót fizetők n£v)eggzék£t X 432 nevet tartalmazó névsort közszemlére tettek kl (A Délmagyarország munkatársától) A* ígazolóválasztmány hétfőn délelőtt Tóth Béla dr. helyettes polgármester elnökletével üléet tartott és összeállította a szegedi legtöbb adót fizetők 1940-rc érvényes névjegyzékét. A név­sort tavaly is összeállították, de tayaly nem került sor, választásra, mrt a virilis jogon vá­Eosatyaságot viselő törvényhatósági bizott­sági tagok mandátumát miniszteri rendelettel egy évre meghosszabbították. Az igazolóválasztmány hétfői ülésén 132 szegedi polgárt vett föl a legtöbb szegedi adót fizetők névjegyzékébe, A névjegyzéket keddtől keadve "közszemlére teszik ki a városházán, az L emelet 5. számú szoba előtt, ahol mindenki megszemlélheti és megteheti észrevételét a névjegyzékre vonatkozóan. Az igazolóválasztmány megszüntette az el­helyezett Merényi Vince gazdasági felügyelő közgyűlési mandátumát és helyébe vitéz Hor­váth János felügyelőt hívja be. Ugyancsak megszüntették a nyugalomba vonult Baskó Sándori belvárosi plébános mandátumát is. Az ő helyére az újonnan megválasztott plébánost fogják behívni. sót már nem ette meg, mert 1861 július 6-án meg­halt, de ezt megelőzőleg megkötötte az olasz-* porosz egyezményt, amelyet élete legnagyobb po­litikai sikerének tekintett Hogy mennyire előrelátta ennek a szerződés­nek jelentőségét, azt két nyilatkozata világiljai meg. 1858-han a következőket mondotta: »Az Itália és Poroszország között megkötött szerződést a jövő történelmében aranybetükkel fogják megírni.* 1860-ban pedig igy nyilatkozott: .Itália és Németország függetlensége követek mény, szerződésük pedig sarkköve Európa épüle­tének.* Mussolini miniszterelnök és Hitler vezérkan­cellár tehát Cavour grófnak kiépített ösvényén haladtak, amikor ezt a tengelypolitikát felújítot­ták és megszilárdították. Baseli Ferenc beszéde a szenfis'váni gondolat jegyében a Volksbund hidasi gyűlésén Hidas, augusztus 12- Vasárnap tartották meg Hidason a Volksbund seregszemléjét, amelyen mintegy 12.000 magyarországi német vett részt, A hidasi határban „Steb'in deines Volkes Mittes" föliratú díszkapu fogadta a svábokat, az út menti tarlón állították föl az emelvényt. A menet délután 2 órakor indult el, hogy a. Csoportok diszmenetben vonuljanak el Basch Ferenci dr., Mühl Henrik ós Gold-. schmidt György, a Volksbund vezetői előtt. A vezéri emelvény előtt mintegy 100 Volksbund­zászló vonult el. A két vezéri zászló között nyolc'piros-fehér-zöld lobogót vittek, a kilen­cediket a Szentkorona és a magyar címer éke­sítette. A svábok a magyar zászlók láttára ha­talmas éljenzésbe kezdtek. Színpompás volt a fölvonulás; az öltözékekben a domináló motí­vum a magyar volt. Mintegy 12.000 ember vonult el Basch Fe­renc dr előtt. Ezalatt összegyűltek az emelvé­nyen az előkelőségek. Ott volt Erdmannsdorf budapesti német követ képviseletében Érleli Kampf szegedi német konziil. A Volksbund vezérkara háromnegyed 4 órakor foglalta el helyét az emelvényen és megkezdődött a zászló­vivők karusszelje. A Volksbund zászlóit meg­hajtották a magyar lobogók előtt és az egybe­gyűlt 12.000 főnyi tömeg hatalmas ,,Sieg! Heil!"-el üdvözölte a szimbólumot. A gyűlésvezető a mikrofon elé lépett, into­nálta a nemzeti humuszt, a következő pilla­natban 12 000 sváb ajkáról fölhangzott a ma­gyar nemzeti ima. Basch Ferenc dr- és a többi szónokok W szentistvdni birodalmi gondolat jegyében mon­dott beszédet. • A nagygyűlés végén lelkes ünneplésben ré­szesítették a kormányzót, akit táviratilag üd­vözöltek, A Tisza vasárnapi áldozata (A Délmagyarország munkatársától) A ti­szai fürdőzéB vasárnap újabb halálos áldoza­tot követelt Kovács Erzsébet 16 éves tészta­gyári munkásleány vasárnap délután barát­nőivel az ujszegedi partfürdő előtt a Tiszában úszott. Barátnői egyszerre azt vették észre, hogy a munkásleány fuldokolni kezd, majd a következő perfiben a víz alá kerül. A közelben tartózkodók nyomban a kisleány mellé úsztak, azonban Kovács Erzsébet akkorra már eltűnt a hullámokban­A vízbe fulladt kisleány barátnői a szeren­csétlenség láttára annyira megijedtek, hogy még segítségért sem mertek kiáltani, csak ké­sőbb mondották el, hogy barátnőjük a vízbe fulladt. A halálos kimenetelű fürdőzésről a vízbefult kisleány édesapja, Kovács István értesítette a rendőrséget. Kovács Erzsébet holttestét még nem vetette föl a Tisza. — A természetes .Ferenc József* keserttviz régóta kitűnően bevált báziszer megrögzött szék­rekedésnél és annak mindenféle káros következ­ményeinél; biztos, envbe és gyorsan ható has­hajtó, mely számos betegségnél az emésztést ja­vítja és az étvágyat fokozza. Kérdezze meg orvosát! Berlin—Róma tengely nyolcvan esztendővel ezelőtt (.A Délmagyarorzág munkatársától) Most múlt 79 éve, hogy a savoyai Viktor Emmanuel ünnepéi lyesen bevonult az örök városba és valóra vál­totta Olaszország egyik legragyogóbb elméjű po­litikusának, Cavournak elgondolását A mai Itáliát tekintve az elfutott nyolc évti­zed mindenben igazolta ezt a nagy embert, aki nem kisebb politikusokat előzött meg célkitűzé­seiben, mint Bismarckot, Mussolini miniszterelnö­köt és Hitler vezérkancellárt. Oly politikai előre­törés ez, amelyet kevés államférfiről mondhat el a történelem. Ma már kétségtelen ugyanis, hogy a Berlin—Róma tangely nem ujkeletű és hogy a Harmadik Birodalom vezére és Itália Duceja nem haladtak járatlan utakon . , . PÁNIK A PÁRISI TŐZSDÉN 1859 január elsején III. Napoleon meglepő ki­jelentést tett az őt üdvözlő külföldi diplomaták előtt. Amikor a Tuileriákban az akkori osztrák követ lépett eléje, sajnálatát fejezte ki afelett, hogy Ausztria és Franciaország között a jóvi­szony erősen megbomlott. Másnap a tőzsdén pá­nikszerűen zuhantak az értékpapírok árfolyamai, mert a közélet a legérzékenyebb lázmérője már jelezte a közelgő veszélyt: a háborút Azt is tud­ták, hogy a mérkőzés Franciaország és a vele szövetséges Piemont—Sardiniai királyság és a Radetzky győzelmeivel megizmosodott Ausztria között fog lezajlani. Röviddel ezután bekövetkezett háborús napok Igazolták a párisi tőzsde izgalmát mert III. Na­poleon ,aki magát .Itália oltalmazójának. nevez­te, valóban megindította a küzdelmek sorát. Ha a mai szemekkel vizsgáljuk a farneia ural­kodó elhatározásának ragóit aligha találhatjuk azokat indokoltaknak. Franciaország ugyanis alig nyerhetet valamit, annál inkább a darabokban ál­ló Itália. És hogy mindent nyert vele, az kizáró­lag Camillo di Cavonrnak köszönhető, aki értette a módját annak, hogyan kell hatalmas pártfogó­kat szerezni, nemcsak szerezni, de meg ls tartant. ITÁLIA A KIS ÁLLAMOK FÖLDJE Olaszország akkoriban kis államokból állott éspedig a Piemont—Sardiniai királyságból, az osztrákok uralma alatt álló Lombardiából és Ve­lencéből, a parmai és modenai hercegségekbőt a toscanai o agy hercegségbőt az Egyházi Allamböl és a szicíliai királyságból. A történelem kutatá­sai igazolják, hogy ezek a kis államok a legszo­morúbb gazdiasági és politikai rendszerek fojto­gató karjaiban sínylődtek. Egységes, nemzeti gon­dolat kifejlődéséről szó sem lehetett, mert az egy­más közötti és állandó viszályok felőrölték erejü­ket Cavour volt az első, "ki az olasz egység megvalósításának gondolatát nem csak felelevení­tette, de részben meg ls valósította. Ehhez azen­MfllOR IX0S áll. eng. gyorsíró és gépíró szakiskoláiéban szeptember hó 1-én kezdődik meg az 1940—41-es tanév államvizsgával. Előkészít helyesírásból, ke­reskedelmi levelezésből, kiképez gyorsirástanitás­ra. Horváth Mihály-utea 3. sz. alatt Ipartestület. Beiratkozás egész nap. ban szinte emberfelettit kellett teljesítenie. Na­gyon jól tudta, hogy Piemont ereje nem elegendő ahhoz, hogy koronája alá kényszerítse a többle­ket és ezért külső segélyre gondolt, zavaros idők­re, amelyek mellett terve könnyebben sikerülhe­tett LEGVESZÉLYESEBB ELLENFELÉT AUSZTRIA FELISMERI 'Az első nagy alkalom a krimi háború volt, amelyben Anglia, Fanciaország, Törökország és Ausztria küzdöttek a hatalmas orosz birodalom ellen. Sikerült is megakadólyozniok azt, hogy Oroszország a közép-tenger felé törhessen. Ca­vour mindent elkövetett, hogy az 1856-i párisi bt­ketárgyalásokon Piemont is résztvehessen és e célját Ausztria leghevesebb ellenzése ellenére is elérte. És a békeszerződési jegyzőkönyvben Itália már mint független állam szerepelt Ekkor ismer­te fel Ausztria legveszélyesebb ellenfelét és poli­tikusai e feltevésükben nem is csalódtak. A következő idők Igazolják is ezt. III. Napo­leon, akiről minisztere Drouyn de Lhonys egyszer azt mondotta, hogy fanatlsztikus kivánságai, de csak mérsékelt képességei vannak, egyre jobban alkalmazkodott Cavour terveihez. Olyannyira, hogy 1858-ban foraiaszerinti szövetséget is aján­lott fel Piemontnak. A szerződést Plombiéres-ben meg is kötötték. Ezt követőleg hangzott el a tőzs­dei pánikot előidéző királyi nyilatkozat és nem­sokára megindult Ausztriával a háború, amely Magentával és Solferinoval végződött, ahol Bécs kénytelen volt meghajolni a kemény ellenfél előtt. AZ ELSÖ .MARCIA SU ROMA* Cavourt a villafrancai és a zürichi béke nem elégítette ki. III. Napoleon ugyanis Ausztria bir­tokában hagyta Velencét és csak Lombardiát csa­tolta Piemonthoz. Az elkeseredett politikus rövid időre le is mondott, de hat hónapra rá uralkodó­jának, Viktor Emanuelnek hívására ismét elfog­lalja előbbi állását. Bölcs és szellemes politiká­jával eléri, hogy Toscana, Parma és Modena nép­szavazás utján csatlakoznak. Azt azonban nem aka­dályozhatta meg, hogy Franciaország meg ne sze­rezze Savoyát és Nizzát. Ez utóbbiak azok az ütközőpontok, amelyek Róma és Páris viszonyát azóta is zavarják. Garibaldi fellépése a sziciliai királyságot és később az Egyházi Államot bizto­sítják Piemontnak, amelynek uralkodója 1S61 március 17-én bevonni Rómába. A fáradhatatlan Cavour politikai tevékenysé­ge mellett gondot fordít a közállapotok javításá­ra, a gazdasági élet fellendítésére és a művésze­tek ápolására is. A még nem teljesen egységes Itália lassan virágzó állammá fejlődött munkás­sága révén. A »TENGELY* CAVOUR ELKÉPZELÉSÉBEN Cavour minden franeiabarátsága mellett is jól érezte, hogy Olaszország helyzete még nem szi­lárd, Uj szövetségesekről is gondoskodott, köz­tük elsősorban Poroszországról, ahol akkor egy nem kevésbbé nagyvonalú politikus vezette az ügyeket. Ez az államférfi Bismarck volt, aki szin­tén a nemzeti egység megteremtéséről ábrándo­zott. Cavour annak a német álomnak beteliesedé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom