Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-30 / 295. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat 1939. XII 30. Emlékezés és felejtés az év utolsó óráiban Irta: Katona Jenő Egy barátunk mondta a következőket: — Mostanában sokat sétálgatok Budán, a még megmaradt öreg házak mentén, szitáló kódben, szelíd füvek és szelídebb ssivek között, Valami van ezekben a kis, Várnak-fütó utcákban a mult jelenvalóságából, abból az idöukivüliségbőt, mely talán egyedül pihenteti el fáradt, a körtói meggyötört idegrendszerünket. Olyan álmodozva járok itt, hogy szinte semmi t som veszek észre cs miudeut felejtek. Felejtem a napokat, mikor a kitörő vihar emberfejekkel labdázik az égre és az éjszakákat, mikor a vész megfáradt fejét üszkös városrymokra fekteti ... Ilt csend van, megnyugvás, pihentető, fe* lejttetö, elringató nyugalom . ., # Egy évvel ezelőtt persze nem így volt itt sem. A falakat borították a különböző uyilas plakátok. Nem voll tenyér,nyi tisz/ta hely rajtuk, ahová a pártszenvedely rá nc paftogzotta vohxa lenyomatait. Utam néha egy pincehelyiség mellett visz el. Tavaly zaj áradt föl belőle, lámpafény, pártegyenruhás emberek kiabáló zsivaja szürcmkedett elő, zajgott fel belőle. Ma üres, elhagyott, kibérelhető, mint egykori, gazdáinak lelkiismerete, mélyen hallgat benne a sötétség ... Tavaly tele voltak a falak föliratokkal, sohasem hallott és azóta elfelejtett nevekkel — tetszés szerint lehetőit volna egy mondvacsinált névnek is ilyruódon vezéri nimbuszt kölcsönözni — nyilas, kampós, bunkós stb. keresztekkel. Most, a hisztéria multán, talán az üresség, a kiábrándulás apáthiáját jelzik. De tegnap az egyik plakáton hirtelen egy f ivet pillantottam meg. Jóravaló bicskával véshette, faraghatta ki valaki. Beuiio egy, édes-kedves női név ékeskedett. Az ö neve, mely köré együgyű áhítattal szivet faragta valaki- El nem tudom moudaui, mennyire megörültem ennek a szívnek. Hiszen ez a kirsiuy, kedves jel, rniut egy igazabb, jobb világ üzenete hatott és hat most is rám. A szerelmes sziv a palánkon: jelzi sok crősebb, cáfolhatatlanabb, számunkra szomorúbb, mert kéz-' zdfogbatóbb jel mellett, bogy elmúlt a forradalom előkészítésének ideje, jelenti, liogy végo a iiemzclronlásuak és uépámításnak, hogy. kezdődik a párt hakofoniája helyeit végre as emberi, szivek szimfóniája. Újra itt vau, megjelent az álom, a szeretet, a bizalom, a hűség ősi jele, hazug, hieroglifák helyébe. A politika helyett az örök humánum, emberség, a demagógia gyűlölete helyett a fiatalság szerelme; a frázisok helyett Isten gyönyörű, munkája, télben, tavaszban lombban, virágban, gyümölcsben, emberszívben, hitben, hűségben, szcrclctben ...1 * Börtön a világ, melynek foglyai vagyunk, — igazáu, ezt sóhajtjuk mindnyájan emberek, itt a „siralomvölgyében". Tlt, hol néha a peszszimizmüs lehet alkotó, hisz a kereszténység som esak optimizmusra' oktat bennünket-, az ima fenti szavaival. Do ha börtön »• világ, az következik-e ebből, hogy a. hazát is börtönre tteercljük, mini közülük azok akarták, akiknél KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 295. szám Finn győzelmi jelentés öt frontszakaszról 25 ooo halod, 5C00 íoíoly, ITO iiarcihocsl es 125 repUiöőép oz oroszoh cOdlöl vesztesége a finnéit szerín! Torpedótalálat ért egy 31.000 tonnás angol hadihaiót-A francia szenátus Daladier beszéde után megszavazna a háborús hitelt - Cáfolat Mussolini vatikáni látogatásáról Helsinki,, december 29. A finn távirati iroda jelenti: A december 29-i fiuu hudijeleutés közli: A karóbai földszoroson december 28-án isiuet támadott az ellenség. A tánridást visszavertük. A támadás során öt szovjetorosz páncélkocsi összetört, kettőt pedig zsákmányul ejtettünk. Suvanfo mellett Kelja ellen is ujból támadott az ellenség. Támadását visszavertük. A Kelja elleni táraadás során az ellenség G((0 embert veszitett. Hadizsákmányként fegyverek, önműködő fegyverek és lőszer jutott kezünkbe. A keleti batár tucnféu az eltónseg támadást hajtott végre a Ladoga-lólól északra, a támadást azonban állásaink előtt megállítottuk. A december 27-i ülközctben szétromboltunk két ellenséges zászlóaljat. Az ellenség ifi ;;pff halottat bagyoit hátra. Csapataink többek között 7(1 kézifegyvert, 3 géppuskát és 11) gyorstüzelő puskát zsákmányolták. Kuiimo mellett csapataink egy harckocsit zsákmányoltak, valamint egy páncéltörő löveget és megsemmisítettek egy 10 raúlhúslóból álfó oszlopuk T.auhailí mellett egész nap fart a harc. Csapataink szétrombollak sok ellenséges hadianyagot, köztük egy páncélkocsit Itt 3 harckocsit cs kél löveget zsákmányoltunk. A nap.folyamán nem történt bombatámadás, ezzel szemben este és december 3-ro virradó éjszaka az ellenséges repülők kihasználták a holdfényes éjszakát és bombatámadást hajtottak végre a karéliai földszoros északi cs nyugati részen, valamint Középfinnország egyes városai ellen. A beérkezett jelentések szerint a bombázások emberéletben nem tettek kárt. Jól értesült finn körök szerint, az orosz hadsereg a háború megindulása óta a következő veszteségeket szenvedte: 25.000 halott, 5C00 fogoly, 170 harckocsi és 125 repülőgép. Crösifcnch oz oroszoh Helsinki, december 29. A karéliai földszakaszou tovább folyik a harc. Valószínű, hogy a« oroszok megismétlik támadásaikat a Suvauto tó környékén. A Viipuril bombázó messzphordó ágyuk beszüntették működésűket. V péntekre rirlalán családi hagyomány a porkolábság? A szabadság földje, fízeut István birodalmának megiuaradt darabja nom is birta cl ezt . . » Mint ahogy nem bir.ták el a többi szabad kis népek sem hasonló mimikrivel művelt mestcrkcdcsükct, változott hangnemen, do ugyanazon.nótára. fújt iuduiójukat. Hol van a fiuu, a belga, a holland szocialista párt? Hol van a tavalyi bó? A lappmozgalom, a dégrellesi rexista vergődés, a. németalföldi vigégkedés? Végetertek. S nálunk is elfordult tőlük az értelmiség, elfordult a parasztság És.ocsúdik" a munkásság is. Az annyifa megkörnyékezelt munkásság tulajdonképpen már régen másutt van, még akkor is, lia talán egyrészo förma szerint még táborukban időzik. — Nyilasok szép emlékezete . . . 'Nyilasok tündöklése és bukása — írják majd e hónapok ioló fejezetcímül a kortörténetírók. Nem ül föl már senki embert emberre uszíló, magyarokat egymás ellen ugrató cs meddösítő, idegen halált hozó mesterkedesüknek és jelszavaiknakA hazát többé tönkre nem lehetik. Sem a szegény bűntelen ámítottak, sem a százszor gaz ámítók. Nines már mozgalmuknak politikai akaratképző erejo, üresen kong szavuk, hadonázás minden mozdulatuk", komikus minden karleudítéstik. Elmúlt a nyilas fafsang, kezdődik. vezetőik számára az üdvösséges pcnHenda cs böjt . . , • * — S mos! — folytatta barátunk — nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a magyar tradíció, amelyet ők Ugyan, lc fitymállak; a'megbocsátás. Hogy nemcsak annak a hazának vagyunk íiaí, ahol a költő azt írlaT „Ezek bizonynyal ősi magyarok — Mert egymást, gyűlölik", hanem annak is. ahol még Haynuunak is megirgalmazlak. llnynauuak, akiről Jókai azt meséli, egyszer később odáig merészkedett magyarkodásában, egy megyegyűlésen, hogy kijelentette: Mi magyarok nem hagyhatjuk ősi jogainkat konfiskáluL A színváltozás csodája Volt ez, ha nem is éppeu szívetemelő gsoda. Ezek bizonnyal ucm yollak vezetőik többségében ősi magyarok, amint HayDaU sem volt az, dc éppeu azért apellálnak majd arra, hogy a magyarság a felejtés ős megboesálás nemzete, A magyarság, melynek csodája, hogy „ncha uiájj a földön bever, a, gyilkosok már kegyelemdöfésre emelik karjukat, mikor váratlanul felugrik- Ez a megújulás; a nagy magyar rejtély". S ez a bünf elejtés, ha megbánják bűnüket és magukba térnek, a magyar kötelesség. Mert ebben az országban még a hanyatlás legmélyebb fokán is dobogott annyi férfiszív, hogy dobbanásuktól nem lehetett meghallani az ü fenyegetéseiket. S az igazi férfisziv nem ismeri a kicsinyes pártbosszút, amit ők hirdetlek, a hazugra változott: „jövünk, győzünk, leszámolunk" fennhéjázó feuyegotésévol. Szitkaik most már úgyis hiábavalók, fenyegetésük megkéselt, erőlködésük tragikomikus és kacagtató. Már csak szánalmat költenek azokban, akik jólélckkel elmondhatják a kuruc századok mélyéről lölhaugzó magyar buzdítást és biztatást: „Te ne félj, i nilbeu élj, Bízd 'Istenre dolgödal! Elhidd bár, Órád vár, S megsegíti bajodat! S végtére, K esőre, Mind elveszii. Megemészti Árulóidat!"