Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-26 / 194. szám

DÍCMAGYARORSZXG „ 1939. augusztus w i mekek" valamennyien tüdőgyengék a silány, nem embernek való táplálkozástól, — A legnagyobb fiam, aki támaszom lehetne, 18 éves, de súlyos tüdőbajt kapott, Budapesten ápolják, — mondja szinte lotargikusan, fel sem emeli fáradt tekintetét. Kct kisebb gyermeke, aki iskolát végzett, tanonc, a fiú műbútorasztalosnak készül, a leányka pedig niasamódnak. Egy 17 éves leánya a bőrgyógyászati klinika konyháján dolgozik. — Ezeknek talán biztos már a jövőjük" — folytatja —, de a kisebbek nevelése nagyon nehéz. Fájdalmas látni egy anyának, ha gyermekei egyre gyengébbek, soványabbak és ahelyett, hogy fejlődnének, csak visszamaradnak.. Nem tudom táplálni őket. sehol semmi segítség. .Vigasztalni próbáljuk és segítségünkre siet egy másik asszony is: Halász Józsefné, akinek hét élő gyermeke van — bárom meghalt —. a férje városházi altiszt. Csengő hangon emeli fel szavát a szerencsétlen Varga IHésnc mellett s elmondja, hogy semmiféle támogatást nem kap, mert nyomorúságos kis otthona olyan ragyogóan tiszta, hogy megtéveszti azokat, akik a nyomort felmérni jönnek ... — A férjem keres JJgyan a vájósnál _ fordítja a szót magára —, do 18 éyes fejjel a harctérre ment és ott egy sereg súlyos kórt szerzett. Már hat ízben operálták, a keresménye az utolsó fillérig elmegy orvosságra, patikára. Egyetlen szobában lakunk kilencen addig, amíg a város ki nem utalt végre számunkra egy kislakást — Én mégsem panaszkodom, mert látöm, högy más sokgyermekes anyák még nálam is sokkal rosszabb helyzetben vannak. Csak az a kívánságom, hogy figyejenek fel végro azokra, akiknek sorsa már-már elviselhetetlen koreset munka és támogatás hijján s 8—9 gyermekükkel együtt az chbalállal küzdenek. A Stefánia - SziüxUíg, teqit, aUot tud Még egy nyőlcgyermckcs anya möndja cl panaszait: Aradi Áronné, aki kct kis ikergyermekét tartja karján. Az ikerlánykák nyolc hónaposak, a legidősebb fia 18 éves, katona. Férje nem dolgozhat állandóan, mert beteg, ő maga is szív- és gyomorbajos. Nagyon súlyos a helyzetük, Csak a Stefáuia-Szövctség segít rajluk, amennyiro módjában van. Mert sok a segítségre szoruló, rengeteg iuséges család vár arra, h/ogy a fehér kereszt segítsen rajtuk , « , Valamennyien, szinte kórusban mondják; — A szegénység nem szégyen, £sak fáj . ,, Mi tudjuk, mennyire fáj .. , Panaszkodnak a népkonyhára, hogy ehetetlen az étel, amit kapnak, s gyermekeik többízben megbetegedtek tőle, úgy, hogy inkább tejet kérnek, vagy száraz kenyeret esznek, mint a népkonyhái eledelt. A másik általános panasz a háziurak ellen szól, kilenc gyermekkel lakást kapni lehetetlenség. Simák Erzsébet fövédőnő, a szerencsétlen anyák jótevő angyala elmondja, hogy az egyik sokgyermekes család földbevájt barlanglakásban lakik valahol Tápé alatt, mert a városban nem tudtak egy fedélhez jutni. Vasárnap délelőtt 11 órukofi szép ünnep készül a sokgyermekes anyák számára a Rókusi tornacsarnokba a Kitüntetést és pénzjutalmat — 25—50 rengőt — kap "25 sokgyermekes csalidanya. Ezt az ünnepet valóban fényessé kell tenni számukra. Nyíljanak meg a szívek és tisztelegjüuk a névtelen hős asszonyok előtti (e-. p.) Tatul préselt Koksz, tatai tofósszén latol guöngusztn, koksz, tllzifa. Elsőrendű minőségben kályha és takaréktűzhely fűtésércminden mennyiséget házhoz szállít: Vértes szénkereskedelmi részvénytársaság üoldoifasszona sugárul 17. szám. Telefon 19-58. JátéU Kerékpárosok* IMmdO kerékpárokat ongodményaa érkan résxlatro adom. r.umftiat alkatrészeket Szántó Sándor J, Saaood. -Kii- D. »lot»l Kiss u. 9, bánta, niankós gyerek ment az utcán. A nap öreges barázdákban tört meg arcán: ez az arc nem gyereké volt. Talán igy béna lábbal jött ez a fiu a világra s nyomorultságát nem gyógyította, csak megmutatta a mankó. Az évek szenvedése benne ült a szemében, rátelepedett az arcvonásaira, öreg volt cz a kisgyerek, olyan öreg, amilyen csak •» mai gyerekek tudnak lenni. Elörtte az uton gömböiyfü kavics feküdt Kis, szürke, alig észrevehető ködarab. Olyan apró, kikerülhetetlen semmiség, mint a világ nagy problémái. Az utcai forgatagban olyan jelentéktelen dudorodás, mint egy repülőgépnek a kinai Nagy Fal. A béna gyerek megállt a kavics előtt. Rátámaszkodott a mankójára és beteg lábával belerúgott a kődarabba. Az továbbgurult, megállt cs továbbra is jelentéktelen kavics maradt. De a gyerek, az örök játszani, rúgni, hadonászni akaró nyomorék öreg gyerek a lendülettől elvesztette egyensúlyát. Mankója kirepült a hóna alól, a beteg láb nem bírta cl a sovány testet s a fiu végigzuhant az aszfalton. Feje nagyot koppant az úttesten, karjai szétestek, mintha láthatatlan keresztre feszitették volna őket. Merev lába remegve emelkedett néhány centiméterre az ut fölé s mankója, mint leszakadt testrész feküdt nem messze az ájult, mozdulatlan gyerektől, S ez a gyerek, cz a különös arcú ember groteszk szimbóluma volt a világ frenczisének... Gyerekek vagyunk. Örcgarcu 'aggastyánlelkű, béna. gyerekek. Lepni, sem tudunk támaszték, mankó nélkül. Minden szó, minden mozdulat, amellyel gyógyítjuk, hitegetjük egymást és önmagunkat, nem enyhíti, csak megmutatja a nyompruitságunkat, a betegségünket. Lassan, vagy gyorsan haladunk az örök uton a végtelen végzet: a sir, a halál felé. Kis kavicsok feküsznek előttünk, ki lehet kerülni, rájuk lehet lepni, sőt néha föl lehet cmelcni és zsebretenni őket Emléknek, olcsó kincsnek; olyan szépek, olyan színesek, érdekesek voltak a békés napragyogásban. K's, jelentéktelen ködarabkák, 'alig észrevehető problémák. Nem bántanak, véletlenül maradtak ott az uton. Talán éppeh egy útépítés szállítókocsijáról estek le és senkit nem bántolt, hogy lehullottak, hiszen a ko- | esi tele van apró kavicsokkal. Nem veszi j észre senki '3 hiányt. Ülne, ülne a kavics az j ut közepén s najnalban, mikor még üres az » ufoa; öreg, dolgozó munkásember rásöpörné I a lapátjára és újra sima lenne az aszfalt. j De mi s-erctünk játszani. Szeretünk ütni, rúgni s minden megérdemelt öregségünk ellenére bennünk van a gyerek kiszámíthatatlan türelmetlensége. Alig állunk a lábunkon, de rúgni akarunk. Alig látunk — szemünket nem a n.ip, hanem a tüz gyengítette meg —, de mindent észre akarunk venni s mindent nagyobbnak iáiunk, mint a dolgok valósága. S a nap problémákba, ezekbe a kis krvirsokba belerúgunk. Hadd guruljon, hadd üsse meg más benne a bokáját, hadd repüljön neki a kő egy kirakatnak, hadd találjon cl egy másik embert, hisz az is nyomorék. S s játék mégbÍFent bennünket, elvesztjük az egyensulyV iMbukuhk. KcJünk széttárni mintha keresztre feszitettek volna, mozdulatlan arcunk az égre fordul; soha nem néztük, mert kavicsokat lestünk az uton. Saját fájdalmunkat nem érezzük többé, hisz ájultak vagvunk. A lélek bennünk van. de értelmetlen*!. Zühanunk esünk valami feneketlen szakadék ismeretlen sötétjébe; valahol mélyen véresre, halottra zúzódott szél a lelkünk koponyája, S fekszünk az uton. Bénábban, mint amilyen bénák eddig voltunk: tehetetlenné tett a szédülés, — nyomorultabban, mint amilyenek eddig voltunk; vakká telt az ájulás, most már semmit nem látunk, se napot, se szint, sc mozgást se életet . . . * A gyerek előtt kocsi állt meg. Sielős dolga volt a kocsisnak; muukábu ment, hogy pénzt, kenyeret vigyen haza. Dolgozó, dolgozni akaró ember volt s éles hangon kiáltott a járókelőkre: — Vigyék már el, sietni kell, dolgom van... A gyerek, a szerencsétlen, jálckoskedvű gyerek útjában állt a dolgozóknak. Az élet tempója nem ismer könyörületet, a munka tempója az életet akarja ismerni. Nem áll meg, mert nem is állhat meg a játék előtt. A munka győz, s aki játszik, az elájul és néha keresztülmegy rajta, vagy elviszi egy szekér . . . (májon.) Gumiharisnya • l: • 227 fájós, dagadt és viszeres lábakra készen és mérték után hoflb Klauzál tér 3 sz. Győgyhaskötők, sérvkötők, suspenzorok raktára. Ötévi fegyházra Keltek a gyilkos nagyanyát és a ielhulto anyát (A Délmagyarország munkatársától.) Medgyesi Erzsébet és özv. M e d g y e s i Józsefné csanádapácai lakosok voltak annak a bűnpernek vádlottjai, amelyben pénteken hozott ítéletet a szegcdi ítélőtábla Curry-lanácsa. Medgyesi Erzsébet január 12-én fiúgyermeknek adott életet. Az újszülöttet özv. Medgyesi Józsefné leánya felbujtására meggyilkolta. A napszámosasszony a kisgyermeket először megfojtotta, majd amikor már nem volt benne elet, a kemencében elégelte. A vad kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság ulán özv. Medgyesi Józsctné leánya segítségével elásta a holttest maradványait. A gyilkosságot a szomszédok fedezlek fel és jelentették a csendőrségnek. A leányanya és anyja a csendőrség clotl beismerő vallomást telt.' Mcdgyesiné és Medgyesi Erzsébet bűnügyében elsőtökön a törvényszék ítélkezett. Medgyesi Erzsébet mint felbujtót 6 évi, Medgyesi Józsefnél mint tettest 5 évi fegyházra ítélte. A tábla a pénteken megtartott tárgyaláson 6 cvről 5 cvre mérsékelte Medgyesi Erzsébet büntetését, özv. Medgyesi Józsefné büntetését helybenhagyta. A tábla ítélete még nem jogerős. Fajdalomtól megtört ' szívvel jelentjük. hogy forrón szeretett apánk, nagyapánk, Schönfeld Miksa 85 éves korában f. hó 15-én elhunyt. Temetése vasárnap délelőtt 10 órakor lesz az izraelita cinteremből. Nemes Miksáné szül. Schönfeld Rózsi Szeged, Kelemen Sándorné szül. Schönfeld Mária Románia, dr. Székely Menyhértne szül. Schönfeld Bella Románia, Vermes Mihályné szül. Schönfeld Gizella Orosháza, gyermekei, vejei, unokái, dédunokája és nagyszámú rokonság.