Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-14 / 110. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1939. május 14. három csöppet csorgatnak egy kanál vizbe. Ez különben az arcbőr ápolására is nagyon alkal­mas . . . Hasznos szernek tartják a megégetett fehér babszemet is, összetörve pálinkával, vagy egészben nyelnek le kilenc darabot belőle. A legérdekesebb lázelleni medicina kétscgki­viil a liszteszsák ... A lázbeteget, amikor a hi­deg rázza, liszteszsákkal alaposan elverik s hir­telen, hogy észre nc vegye, hideg vizzel szembe­öntik . . . Kissé erőszakos orvosság és kétségte­len, hogy a szegény betegnek örökre elmegy a kedve a hidegrázástól . . . A vzec: a A leghasznosabbnak tartott és ilyenformán a leghasználtabb gyógyszer vidékünkön a szék­füvirág. A házaló árusok ma is reggelenként a sziksóval együtt kínálgatják. A székfüvirág, vagy kamillatea a legkülönbözőbb betegségek "ellen­szere, részint tea, részint — más növényekkel vegyítve — íliirdő formájában használják. Mint teát hülés, köhögés, gyomor- és bélbajok ellen isszák. A gyomor- és bélbajok leküzdésére nem­csak székfüteát isznak, hanem fürdőt készítenek az crősillatú világból és rendszerint 3 vagy 9 napon át fürdik benne a beteg. A napraforgó magjából is teát főznek s a tü­öőbajosok ezt isszák, hogy meggyógyuljanak A karácsonyi mézzel megkent dohánylevéllel boro­gatják az oldalnyilalást, oldalszurást, amit ez tö­kéletesen megszüntet. Erre a célra használják a selyem jegykendőt is, ezzel kötik át a fájó részt. A Inpulevelct gyomorfájásra rendeli a javas­asszony, vagy egyéb növényekkel vegyítve für­dőnek készítik, sőt gyökerét édes tejjel péppé fő­zik és a daganatokat borogatják vele. Köhögés ellen kékliliom virága, vagy ökörfarkkóró forrá­znia. Ez utóbbi megszárítva és zsírral keverve biztos szer kopaszodás ellen, viszont három reg­geli harmatra kitett szárának levét sebre csorgat­ják. Szöllővesszöt szénné égetve, összetörve és egy lapu levél re hintve gyomorfájás ellen hasz­nálják, főleg asszonynépek . . . Öl4<tyű>z£z, Ltyézís. M-ntás A legfontosabb szerek az igézés, rontás el­len szolgálnak. Ilyen a fokhagyma is, amely óv­szer a boszorkányokkal szemben s ezért kell leg­inkább este enni, mert a boszorkányok rontó ha­talmának legfőbb időszaka az éjszaka. A fok­hagyma hatásos még — tejben megfőzve s há­rom reggel egymás után éhgyomorra egy-egy fél fejet enni — köhögés, torokfájás ellen. A nát­ha leküzdésére ecetbe, főzik, vagy megszárítva és porrátörve fölszippantják. Rontás ellen a legnépszerűbb keverék: szen­telt tömjén, karácsonyi dió, fokhagyma és szen­telt barka megszárítva. Ehhéz az „Ízletes'*, fi­nom koktélhez igazán csak jó étvágyat kívánhat az ember . . , Az ilyen rontó varázslatot többnyire ebszöllő bogyójával idézik elő. Ettől az ember hét nap múlva megőrül . . . Ellenszere a „főttviz", amely édesfa gyökeréből készül és a véirbiajolkat is gyógyítják vele. A pipacs szirmaiból izzasztó teát főznek S ezzel .űzik ki az ördögöt, vagyis a rontó beteg­séget ... Az ördögűzés erőszakosabb módja az, amikor a beteget az ágyon keresztbefektetik és mcggyfavesszővcl kiadósan elnáspágolják. Addig ütik, amig nem kiabál, mert az ördög csak akkor ment ki belőle . . . Közben ezt a kis verset mon­dogatják: „Az élőfa kiszáradjon, De a beteg megmaradjon!" Ez persze, éppen a tulradikális „gyógykura" következtében sokszor kétséges . ,. A betegség igéző szavakkal másra átruház­ható, igy tartja a szegedkörnyéki néphit. Bőjtö­IMBaililiimMMW—B 7ó és olcsó is a Darmol hashaltö. Beválttá, amit taér. lilrtfliÜTNincs vele kényelmetlenség, bajlódás. ^Uvüm g Wl teafózés, keserüizü anyagok nyelése, Kitűnő izű hashajtő a Már 14 fillérért U rnindtn gyótysztrUrban kaphat*. Nyomtatványéinak megrendelése előtt forduljon bizalommal AUaUafyy&tyy. ictotyunyamdájájtaa Szeged, icuvátia-uica w. tzátn. A„Délmagyarország" mostani készitője. léssel, imádsággal, fogadalommal és ráolvasás­sal ruházzák át a betegséget arra, aki éppen al­kalmasnak látszik. A sámánizmus idejéből visz* szamaradt varázsszavak mormolásának szokása helyet ma három Miatyánkot, három Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet imádkoznak el, ez képezi a ráolvasást. Az uj gyümölcs evésének betegség a következ­ménye a néphit szerint, de ha ezt mondja: „Új­ság hasamba, hideglelés pokolbaj", akkor az ujgyümölcs nem ért. A náthát sem kapja meg senki, ha náthás emberrel találkozva igy szól; „A mi kemencénk is ebbe repedt meg!" A szegedvidéki kuruzslószerekben és rontó' bájitalokban sok fantázia és sok régi, ősi szim­bólum él. Mitikus eredetük a magyar nép babo* násságra hajlamos lelkében mélyebben gyökere­zik, mint a mai, felvilágosultnak nevezett kor­ban bárki is gondolhatná és rendkívül makacs kerékkötői a modern egészségügy áldásos hala­dásának. Csányi Piroska di élet küzdelmének örökös harcát megunta. Különös volt, mint tapadt hozzá ezrek sze­me. Nem tudja azt senki sem megmondani, hogy ki, mit látott benne. S ezek a csodálko­zó szemek mindaddig kisérték, amig el nem tünt a San Pic-tro sekrestyéjében. Ebben a grandiózus miliőben szinle jól eselt a léleknek a világ legnagyobb halalmának egykori kormány társát látni, akit a lángelmék liize hevitett s diplomata harcok ütközeteinek keménységében éleződött ki értéke. Mi min­den lehetett ennek az embernek a lelkében, aki közvetlenül látta a világ hatalmasainak romlott erkölcsét, a törvény, jog nevével ta­kart erőszak minden gonoszságának és fur­fangjának hadállásait? Nem csoda, ha mind­ezek ismeretében otthonos és tájékozódott lé­vén, a kereszt igaz tanításának izzásában 'vi­lágosodott és tisztult szelleme addig a ma­gasságig, ahonnan olyan vonzóan és csodála­totkeltően ragyogott 1c a hit üdvözítő örömé­vel. hogy nemzetközi hírnévre tett szeri. Nagyon nehéz nagy szellemének és erejének dús tartalmát összesűríteni egy tárcaszerű megemlékezés keretébe, mert Rampolla életé­ne minden megnyilvánulásában a nagy embe­rek erdejéből is magasan kinőtt. Talán ez volt az oka, hogy némi féltékeny­ség követte élete utján egyes hatalmak ré­széről. S amikor közeláliott az 1903. konklá­véban nlioz. hogy Rampolla del Tindaro her­ceg és biboros a választó kardinálisok ítéleté­itől Szent Péter trónusára lépjen, ezek a ha­talmak a vető régi és és törvénytelen fegyve­réhez nyúltak, nogv a pápaválasztók bizal­mat és Ítéletét hatalmunk fenyegetésével ösz­szetör jék. S Rampolla soha sem volt nagyobb, mint a látszólagos megaláztatás eme perceiben. A vető törvénytelensége ellen tiltakozva aláza­tos szivvel mondott le arról a hatalomról, amelynek súlyát a konklávéhan legközvetle­nebb tapasztalatból ő ismerte igazán. Nem lehet azon csodálkozni, hogy szavai után a bíborosok nagy többsége még mindig mellette állott bizalmával s csak megismételt kérésére tekintettek el megválasztásától. S személyével szemben ez a csodálat soha­sem apadt ki a lelkek mélyéről. Nyomon ki­sérte egész életéhen, még akkor is, amikor az államtitkári hivataltól megválva, magánélet­be vonult, már amennyiben ezt mondani le­het a világegyházat kormányzó biborosi tes­tület bármely tagjáról. Délutánonként magánáhittetottságot ment végezni titularis templomába, a Szent Cecilia bazilikába. Egy ilyen áhitatossági gyakorlat után lep­tük meg a templom ajtajánál zarándok ma­gvarok. A Szent Cecilia bazilika látogatása progra­munkhoz tartozott. Hiszen Szent Cecilia, az egyháznak ez az édes, bájos szentje, az ének és zene védője, sok érzelmi kapcsolattal fűző­dik lelkemhez, természetes tehát, hogy ennek a templomnak megtekintését személyes okok­ból is szorgalmaztam. A templomot Rampolla restauráltatta s itt van a Szent egyszerű szob­ra Madernától. A katakombák századának ró­mai levegője érzik ott még ma is, amint ez aranyos, kis szent martiromságának helyeit látogatjuk. Körülbelül kétszázan leheltünk magyarok, akik a Szent Cecilia bazilika megtekintésére indultunk. Az ajtónál a templom őre utun­kat állta. — öeminenciája délutáni áhitatosságát végzi — súgta felém — senki Sem mehet be. Ekkor tudtam meg. hogy a templom Ram­polla tituláris temploma. Egy perc alatt készen voltam tervemmel. Sorbaállilotlam a bazilika előcsarnokában honfitársaimat s tudlukra hoztam, milyen nemvárt élményben lesz részük, hogy Ram­polla bíborossal beszélhetünk. Szinte kigyúl! az arcokra az öröm és meglepődés tüze, aminf szavaim elhangzottak. Egy jó félórát várhattunk, amig jelentette A custode: — Jön a kardinális! Amint kilépett a templomból, eléje álltam s rövid latin beszéddel üdvözöltem s mutat­koztam be magyar zarándoklársaimmal. S ez a merészségem a nagy ember hiúságát nem bántotta meg. Édes mosoly ült szoborszerű, merev arcára. Látszott rajta, hogy egyénisé­gét nem gyilkolja az etikett, a merev forma, a lelketölő, külső ceremóniák ridegsége. S nagy lelke csodálatosan közvetlen kedvesség­ben oldódott föl. őszinte, igaz örömének adott kifejezést meleg szavaiban, hogy lát bennün­ket, magyar zarándokokat, hogy megvártuk', amig áhilatosságát, amely alatt az a gondolat is átfutott lelkemen, hogy ebben a hatalmas testben és nagy egyéniségben micsoda szelid. báránylélek lakik s mennyi finomság ömlik ki belőle, örömtől könnyes szemmel néztünk utána, amig hatalmas batárjában eltűnt. Sokszor voltam ez esemény óta Rómában. Rengeteg benyomás gazdagította lelkemet az­óta. de ezt az emléket le nem törülte lelkem táblájáról az élet rohanó esztendőinek hosszú sora sem. örömmel megyek minden ottlétem­kor a Szent Cecilia-bazilikába, amelyben a meghalt Rampolla biboros gyönyörű síremlé­két fölállították, hogy végigéljem a kedves epizóddal a nagy biboros éleiének tanulságát: A nagy vihar nem a kis fűszálakkal törődik, a hatalmas koronás főket, az erdők díszeit rázza I

Next

/
Oldalképek
Tartalom