Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-21 / 42. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1939. II. 2f. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 42. szám Erdély a zöldasztalon (B. G.) Hétfőn kezdődött meg az úgynevezett balkáni blokk tagállamainak tanácskozása Bukarestben, a Victória-teri Sturdza-palotában. Ezen a tanácskozáson Gafencu Grigore román külügyminiszteren kivül résztvesznek a délszláv és görög külügyminiszterek és szakértőik, valamint a török kormány megfigyelője is. A tárgyalás anyaga: a revízió, amelyet a bolgár oldalról egyre élesebben követelnek és Romániának Magyarországhoz való viszonya. Egyszóval: Erdély! A középeurópai uj elrendezés jogosságát ma már sehol sem tagadják, még Romániában sem, ahonnan egyre gyakrabban hallani barátságos kijelentéseket Magyarország iránt. Természetesen, azzal tisztában kel! lennünk, hogy ezek a barátságos kijelentések nem jelentik, mintha Románia vissza akarná adni Erdélyt, vagy egyáltalán egy darahka földet az ősi magyar tulajdonból. A „Nici un brazda" jelszó mellett még szirén hangokkal is kísérletezik a „vasember", Armand Calinescu miniszterelnökhelyettes, amikor iól szervezett propagandával világgá kürtöli: milyen jó dolguk van a magyaroknak és székelyeknek Romániában. Ezt a lemezt a csehek már lejáratták. Románia azonban nem tanult a cseh példán. Speciális helyzetet emleget és a dáké-román legenda egvrc több mosolyt kiváltó ősiségére hivatkozik. Nagyon érdekes azonban a román kormány félhivatalosának, a francianyclvü „Le Momcnt" cimü napilap vasárnapi vezércikke. Az igazság kedvéért meg kell jegvezvnünk, hogy a lap vasárnapi példányait elkobozták s a cenzort azonnal felfüggesztették állásától. Néhány példány igy is kikerült az utcára és ebből, ha homályosan is, de kitűnik, hogy a hivatalos román közvélemény sem helyezkedik ma már a merev elutasítás álláspontiára. Konkrét javaslat nem történt egyik oldalról sem, de a napnál is világosabb már, hogv Romániának át kell értékelnie külpolitikáját. Közelednie kell Magyarország felé, mert a Dunamedence szive Budapesten dohog. Mi sem természetesebb, hogy a román— magyar barátkozás kulcsa a müncheni szellem érvényesülése. Bulgária is ezen a jogalapon követeli Dobrudzsa bolgárlakta részét, mintegy tizezer négyzetkilométer területet, közel százötvenezer lakossal. A magyar revíziót a bolgár követelés kétségtelenül előbbrevitte s így kerülhetett végre tárgyaló asztalra: Erdély. Azt nem tudjuk, sőt a hivatalos jelentésekből sem fog kiderülni, mit végeztek igazán ezen a tárgyaláson, de a magvar álláspont egy jottányit sem tér el az igazsáptól. Erdély területe mintegy ötvenezer négyzetkilométer s az lOlO-es népszámlálási adatok szerint három és félmillió lakosa őslakó. A népraizi elv alapián ebből jogunk van 29 ezer 987 népvzetkilométe>- területhez, amelyen 1.805.000 lakos. ól. Meg kell jegyeznünk azonban, hogv ebből 4000 négyzetkilométer és 400 000 lakos a Partiamra es'k", összefüggő nyelvterületet alkot a Magyar Alfölddel és csak Trianon óta számit Erdélyhez. A Partiumban levő városok: SzatmárNémeti. Nagykároly, Nagvvárad, Nagyszalonta és Arad, husz évvel az elszakitásük után is megmaradtak magyarnak, pedig a román telep:tési módszer ugyancsak románositott: A Székelyföld, mint a jogos magyar követelések nagyon fontos pillére, néprajzilag ma is egységes magyar terület. A közel harmincezer négyzetkilométerből 14.500 négyzetkilométer esik a Székelyföldre és 650 ezer a székely-magyar. Miután a Partium és a Székelyföld elválaszthatatlan, átjáróra von szükség; Szatmár és Nagykároly között, Kolozsváron keresztül egészen Besztercenaszódig. Ez a korridor 10.000 négyzetkilométer 700.000 lakossal. Idejut Szilágysomlyó, Zilah, Bánffyhunyad, Dós, Kolozsvár, Szaniosujvár, Torda, Torockó, Dicsőszentmárton, mint szegélyvárosok és bonnük az egész Székelyföld. Nemrég megjelent Parisban egy térkép, amely tanácsolja Romániának a Partium visszaadását, mig Nagybányán, Zilahon, Világoson, Aradon, Temesvárott és a Máramarosban népszámlálást javasol. Ez az engedékenység éppen egyharmadát teszi ki a jogos magyar követeléseknek, de semmi szin alatt nem fogadható el, mert a Székelyföldet idegen iga alatt meghagyni nem lehet tovább. A román hivatalos álláspontot legfeljebb csak találgatni lehet. Valőszinü azonban, hogy a franciák által ajánlott területeket még népszavazás nélkül is visszaadnák. Gondoljunk csak arra, hogy a katonai erődítésekről éppen ezeken a vidékeken mondott le a román állam — München után. Eggyel azonban legyünk még tisztában; Románia éppen ugy nem nemzeti állam, mint ahogy Csehszlovákia sem volt az. Nem lehet komolyan arra sem hivatkozni, hogy /Erdélyben „más" a helyzet, mert Erdélyben is az a helyzet, hogy ez a föld történelmi és néprajzi jogon a mienk; a magyar Szent Korona osztatlan és elszakíthatatlan része. Románia 18 millió lakosából: kétmillió magyar, 600.000 német, 400.000 oroszukrán. 200.000 bolgár, 100.000 szerb, 100.000 rutén, 50.000 török, ugyanenynyi örmény és macedón görög és közel egymillió zsidó. Lehet-e a realitások tudtával Romániát a nemzeti államok közé sorolni? Románia éppoly mozaik-állam, mint a trianoni államok csaknem mindegyike. Most kezdenek tárgyalni Bukarestben arról, hogy a. sokat hangoztatott igazság elől ne felejtsék el az „i" betűt. Mert ezen fordul meg minden. 800 millió fotóra emelik fel az angol fegyverkezési kölcsönt interpelláció az alsótiazbón a nemet-cseft-sziovák viszonyról Meaitezdíidött a véderő vita London, február 20. Az alsóház hétfői ülésén Noel Backer munkáspárti képviselő felvilágosítást kért a miniszterelnöktől a német és cseh-szlovák kormány megegyezéséről, amely állítólag átvonulási jogot ad a német csapatoknak cseh-szlovák területen háború idejére. Kérdezte, hogyan fér ez össze Cseh-Szlovákia semlegességével. B u 111 e r külügyi államtitkár igy felelt: Lord Halifax mindeddig nem kapott részletes felvilágosítást ebben az ügyben. Noel Backer és Garro Johnes munkáspárti képviselők ismételt pótkérdéseire közölte Buttler államtitkár, hogy az angol kormány kért ugyan felvilágosítást, de mindeddig nem kapott, — kész Cseh-Szlovákiahoz ujabb kérdést intézni. Az interpellációk befejeztével Sir John Simon kincstári kancellár megnyitotta a véderő vitát. Előterjesztette a törvényjavaslatot, amely szerint a parlament felhatalmazást ad a kormány által kibocsátható fegyverkezési kölcsön felső határának 400-ról 800 millió fontra való felemelésére. — Javaslatom — mondotta Sir John Simon — a véderőköltségek uj meghatározását is tartalmazza, amely a szárazföldi, tengeri és légihaderő költségein kivül magában foglalja a polgári légvédelem, az élelmiszerek és más hasonló szükségleti cikkek háborús készletének beszerzéséhez fizetendő állami hozzájárulásokat is. — Sajnálatos, siralmas és borzalmas dolog, hogy a világ jövedelmének ilyen óriási részét, amely a békés haladás céljait szolgálhatna, ilyen célokra kénytelen fordítani. A' hatályos, általános fegyverkezés-korlátozó egyezmény gyorsan megváltoztatná a helyzetet. Ne feledjük, hogy más országok is érzik ezt a terhet. Bízzunk abban, hogy Anglia pénzügyi erejével és egyéb erőforrásaival, mint az angol jellem és demokratikus meggyőződés, elfogia viselni ezt a megerőltetést. Páris és London erőfeszítései Spanyolországban Eredménnyel biztatnak a fegyverszüneti tárgyalások Páris, február 20. Berar'd szenátort, mint ismeretes, a francia kormány ismételten Spanyolországba küldötte, hogy angol közreműködéssel elősegítse a béketárgyalások megkezdését. A párisi sajtó szerint Berafd abban az irányban is tárgyal Franco megbízottaivul, hogy Spanyolország ne csatlakozzék az antikomintern egyezményhez. A funday Times értesülése szerint az angol kormánv más nagykövetet nevez ki I3ur-,