Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-27 / 260. szám

Vasárnap, 1955". novxmSer ZT. D É C M A'n 7 S" P 017 <? 7 71 G 7 ERDÉLYI ŐRJÁRAT p én/zárt» TUNGSRAM bww ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJÉN Helyszíni közvetítés riportokban A müncheni egyezmény megkötése utáu leírhatatlan izgalom vált úrrá Erdélyben. Az a tény, hogy Köz'épeurópa térképét a néprazi elrendezettség alapján rajzolják újra, — uj reménységet öntött kétmillió rab magyar lelkébe. Elfelejtették a mindennapok kicsinyes és verejtékes gondját s aki csak tehette — a rádió mellett töltötte szabad idejét. Felmérhetetlen az a propagaflv erő, amit a rádió a magyar hadsereg bevonulásának közvetítésével keltett. Kereskedők üzleteiket, iparosok műhelyüket, földművesek a szorgos mezei munkát hagyták abba arra az időre, amikor a bevonulást közvetítette a magyar rádió. Nem szágyenlettc senki a könnyeit cs nem irigyelte senki a felszabadult testvérek örömujjongását. Tujdják, hogy az idő mélyen piros betűvel van megjelölve az a nap, amikor... Dc nemcsak a magyarság milliós tömege hallgatta a magyar rádió közvetítését. Hallgatták azt a románok is szép számmal. Voltak, akik gúnyolódtak, voltak, akik dühöngtek a bekövetkezett események miatt; olyan azonban egy sem akadt,, aki ezekben a napokban ne látta volna a trianoni békediktátum után felduzzadt dunavidéki utódállamok tarthatatlanságát. Nagyvá adon u komáromi, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben a kassai bevonulás alkalmával kapcsoltatta ki a villanyszolgáltatást az államhatalom. Milliós karokat okoztak a polgárságnak és még sem értek célt, mert a rádió mindig megismételte a közvetítéseket. * A komáromi tárgyalások megszakadása után egy magyar repii'ögép tévedt az egyik város felé. A katonai parancsnokság másnap hivatalos közleményt adott ki, amelynek értelme ez volt: »Ha mégegyszer magyar repülőgép jelenik meg a város fc'.ett, lelöjjük.« Az ottani magyar egymást szeméből olvassa ki a kérdést: mivel? * ...Mert nemrég történt a folyó partján egy, a maga nemében páratlan öngyilkosság. Egy szerelmében csalódott kiképző altiszt szolgálati fegyverével igyekezett fcjbelöni magát. Igyekezett —4 mondjuk, mert a szemtanuk állítása szarint a kilencedik golyó sült el... Az elkeseredett szaré Imes kilencszer húzta meg a ravaszt és nyolc esetben volt kénytelen kidobni a csöbö' a csütörtököt mondott patront... Jóizüen mulatott a magyarság azon az édes eseten, amely egyúttal élesen rávilágított a beözönlött románság szorongására a bevonulások napjaiban. Egyik román képviselő: Ba.rbul Ilic Caroi dr. unokája, a négyéves Dcmian Mireea mamájával sétált az esti korzjn. A gyerek előreszaladt, a mama ijedten rebegte utána: — Puiu, vissza! Talán maga sem tudta, hogy magyarul mondja ezt a szót, amit százszor és ezerszer hallott a rádióban mostanában. A gyermek azonban felfigyelt, szétvetette lábait a gyalogjárón és elkezdte kiabálni ütemesen, ahogy a rádióban hallotta napok óta: — Vissza, mindent vissza, Erdélyt vissza..j A mama ijedten vetettje magát a gyermekre, bc ömte a száját és rohant vc'.e haza. Tabló. Az igazság érdekében meg kell még jegyeznünk, hogy a kis Mireea összesen ennyit tud magyarul... * Egy kevésbé vig történetet ís fel kell jegyeznünk, ami szemben összefügg a Felvidék visszacsatolásával, illetőleg a kormányzó ur őfőméltóságának komáromi beszédével. — ...Kisebbségi sorban magyarnak maradni becsület kérdése... — mondotta a kormányzó Komáromban. S messze, a Szamos partján, közvetlenül a román—magyar határ mellett egy fiatal leány is megértette ezeket a szavakat. Menyasszony volt ez a magyar leány, egy román határőr szakaszvezető menyasszonya. Még aznap viss.akű'dta a jegyiéiül öt. A szakaszvezető nagyon szivére vette a dolgot. Elment a leány lakására és revolveréből három golyót lőtt a magyar leány testébe, majd föbelötls magát. Azóta talán a leány is meghalt... (—ypsilon) — l-fallo! Itt a riporter beszél! Helyszíni közvetítést adunk kedves hallgatóim egy ország pusztulásáról. Figyelem! Hanglemezek következnek riportokban! A mikrofon zsinórja hosszú. Tűje finom, mint a szejzmograf! Az ötven napig rohanó viaszlemezre feljegyez mindent! A lemez megállás nélkül szalad. Éjjel és nappal, llövid gongütés és kezdődik a közvetítés! 1. ... A vasúti állomás portása, hosszú kabátban, nikkel táblával a mellén odalép a perron ajtajához és krétát vesz ki a zsebéből. Otromba fehér betűkkel ráírja a fekete táblára: A %. számú pozsonyi gyorsvonat Kassa fele 11 percet késik. A pöstyéni állomáson egész sereg utas várja a vonatot. Közöttük egy borotválatlan képű, magas sovány ember, kopott vulkánfiber kofferrel a kezében hangosan méltatlankodik. .,Es ist unerhörl!" — mondja. Aztán magyarra fordítja a beszédet. „Rémes, hogy ezek a vonatok mindennap késnek. Ilát azért fizetjük a mozdonyvezetőket fejedelmien, hogy ne tudjanak pontos időre beérkezni! Tegnap is hét percet késelt a zsolnai gyors! Az emberrel megfizettetik 3 drága jegyeket és minduntalan várni kell a vonalokra . . ." A menetjegyre ezt a dátumot préselte a pénztár: 1938 szeptember 10. Szombat volt, verőfényes nyári nap, délután három óra. Pozsony felöl szürke felhők vágtatlak kelet felé. Prágában Runcimann lord készült wceckendre . . . A berctválatlan képű, magas sovány ember számára ezen a napon a legnagyobb probléma az volt még, bogy tizennégy percet késik a pozsonyi gyors . . . Biztosan arra gondolt, bogy Pallón, vagy Zsolnán, ahova igyekszik, emiatt lekési a megszokott partit. Ott állt izgatottan a keritésnél, amely elválasztja a Váltókba futó fényes síneket a virágos periontól és dühösen lóbálta kezében az ütött, kopott, szétmálló táskát . . . A hordárok recsegő targoncákon a sinck elé tolták a finom szállodák előkelő utasainak máb hájat. Két targonca egészen előre szaladt: itt szokott megállni a kassai vaggon. A közvetlen berlini kocsit a vasút végére csalójuk és azok az utasok, akik észak felé igyekeztek, a főnöki irodán lulra követték az izzadó, hordárokat .» Mire a gyors tizennégy percnyi, késéssel beren bogolt, a nap elbújt már a fellegek közé. A portás kinyitotta a kerítés ajtaját, a szál* lodák szolgái aranybetűs sipkával a. fejükön spa-i lérba álltak, a paklikoezsiból IchajigáUák a le-» vélzsákokat és az ujságkötegeket. — ... Zsolna, Brünn, Prága, Berlin, Varsói felé, Zsolna, Poprád, Kassa, Ungvár felé beszállni . . . . . . Igy indultunk útnak 1938 szeptember tizedikén, szombaton ... . . . Tizennégy percnyi késéssel . . . * ... És amikor negyvenkilenc nappal későbben, október huszonkilencedikén kimentem újra a pöstyéni állomásra és megkérdeztem, hogy mikor indul másnap p pozsonyi gyors, a -portás, aki hét héttel előbb fehér belükkel irta fel a fekete táblára, bogy a kilencvenhatos szánul vonat tizennégy percet késik, megkérdezte tőlem: — Mikor akar utazni? — Holnap — feleltem. — Akkor tessék holnap újra érdeklődni. Mert honnan tudjam meg, hogy holnap mikor indul vonat . . . . . . És másnap boldog voltam, hogy másfél órai késéssel végre elindulhattam a bizonytalanságba. Ezen a napon már uj határai voltak ennek a8 országnak és senki sem tudta, hogy ezeket a batárokat végső vonalaikban hol és kik fogják' megvonni ... * „a Zsolnán huszonnégy percet állt a vonat é< mialatt a sínek mellett sétáltunk, katonai vezényszavakra lettünk figyelmesek. Egy csapat érkezett a perronra cs a katonák