Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-12 / 130. szám

Vásárnap, Í03B. junius 12. D t C M A" G Y A R O R S Z X G ít MÁYERLING igaz története A nyolcvanhat napos szerelem regénye »A trónörökös lényének IovagiasságA, külső megjelenésének megnyerő varázsa tették rajongóvá Vetsera Mary baronosst olyan időben, amikor közte és a trónörökös között semmiféle személyes érintkezés uem állott még fenn...* Ezekkel a szavakkal kezdődik cl a nyolcvanhat napos szerelem regényének elbeszélése Vctsepa Heléna memoárjaiban. A trónörökösnek ez a jellemzése olyan szivből fakad, amely maga is fogékony volt Rudolf lényének lovagiasságával és kiiső megjelenésének megnyerő varázsával szemben... »A baroness nem is titkolta rajongását, családja azonban nem vette ezt komolyan, senki sem csinált gondot belőle, mert hiszen tizenhatesztendös bakfisok rajongása gyorsan el szokott nmlni. 1888 nyarán — Vetsera Mária ekkor tizenhat éves volt — boldogan mesélte, hogy a lcversenytéren Rudolf hosszabb ideig rajta felejtette a szemét. A család a nyár több hónapját Angliában töltötte és a rajongás itt égett szerelemmé. Bizonyos, hogy családjával szemben Mary türtőztette magát, famíliája nem vett észre mást, csak annyit, hogy a Burgtheaterban és a Hofoperban Mary csillogó szemekkel szerelmesen tekint a trónörökös páholya felé...* Vetsera Máriának Larisch grófnőn kivül volt n i ég egy meghitt barátnője. A memoárok e barátnőt csak a keresztnevén említik: Hermine-nék hivták a Maryvel valószinüleg egyidős leányt és Mary szivét hosszú levelekben öntötte ki barátnője előtt. Az anya a maycrlingi tragédia után megszerezte c leveleket, főként etzekból és a kivallatott komornától tudta meg ama részleteket, amelyekből pontosan, szinte naprólnapra rekonstruálni lehet a két szerelmes regényét. Súlyos szavakkal emlékezik meg a memoár Larisch grófnő szerepéről és ezeket Írja: /Sohasem ismerte volna meg Rudolf Vetsera Maryt és sohasem történtek volna meg a katasztrófális események, ha Larisch- WaUesree Mária grófnő nem követte volna el azt az átkos cselekedetet, hogy az anya háta mögött lehetővé tegye és előmozdítsa Rudolf találkozását a baronessel. Larisch-Wallcrsee grófnő volt az, aki ahelyett, hogy kiverte volna a rajongást egy bakfis fejéből, Tegernsaeben, egy nyári ünnepélyen, ahol a trónörökös és a grófné is jelen voltak, nem véljalta volna a közvetítő szerepét, ö figyelmeztette a trónörököst arra. hogy Vetsera Mary rajong érte. ő volt az, aki vállalkozott rá, hogy a baroness levelét eljuttatj|a a trónörökös kezeihez. A grófné volt az, aki huzugségokkal rávette a bárónét, hogy nyugodtan bizza rá a leányát és séták ürügyével Larisch grófné vezette fel a fiatal leányt a Burgba, a trónörököshöz...* /Nem egészen egy évvel a tragédia előtt, 1888 távján ezt mondta a baroness a komernájának: »Ma láttam a trónörököst. Imádandóan gyönyörű ember. Ha látta volna, milyen szerelmesen nézett rám isteni szemeivel...* /Amikor ennek az évnek a nyarán Angliába utaztak, azt irta barátnőjének: szerelné, ha beteg lenne és nem kellene Angliába nteilni. Egy mámásik levelében megesküdött, hogy soha az életben nem fog más embert szeretni. Amikor hazajött, igy irt: /Ne higyje, hogy elfelejtettem őt, jobban szeretem, mint valaha.* Boldognak érezte magát, ha a lóversenyen megpillanthatta Rudolfot és olyanokat mondott, hogy a trónörökös, aki azelőtt nem járt a versenyekre, csak azért megy el oda, hogy őt lássa. Mindig szerelmesen köszönti őt és amig azelőtt a Prateralleban csak egyszer tette meg a tourt, most háromszor lovagol végig, mindezt csak azért, hogy háromszor inthessen szemével feléje. A rajongó bakfis szerelmével aggódott: /valahányszor ott lovagol el a kocsink mellett, én a fülem tövéig elvörösödöm és mindig remegnem kell, mit válaszolnék mamának, ha megkérdezné a zavarom okát.* A regényt egy levél indította el. Imigyen: /Ezernyolcszáznyolcvannyolc októben végén a trónörökös ajánlott levelet küldött Marynak. Amint a baroness bizalmasainak elmesélte, a trónörökös azt irta neki, hogy ő Is nagy vágyat érez arra, hogy megismerkedjenek. Szeretne Maryvel a Pratertben találkozni. Mary kivihetetlennek tartotta ezt a tervet, mert hiszen egyedül nem hagyhatta el az anyai házat. Először irt, majd sürgönyzött Larisch grófnénak, akit arra kért, hogy jöjjön azonnal Bécsbe és kérje ki őt az anyjától. Ugyanilyen értelemben irt a trónörökös is Larisch grófnénak, mire a grófné Bécsbe jött, nyomban megjelent a Vetsera-palotában és a bárónőt megkért? arra, engedje meg, hogy Mary komisslólra elkísérhesse őt.« /A trónörökössel való találkozást, annak mfnden részletét a baroness maga irta lc abban a levélben, amelyet a barátnőjének irt. Mielőtt azonban e találkozás megtörtént volna, röviddel az Angliából való hazatérés után a barátnő kapott mér egy levelet, amelyben Mary már igy irt: r>Ncm élhetek tovább anélkül, hogy látnám Öt és beszélnek Vele. Nagyon kérem Magát, drága Hermine, ne próbálkozzék meg azzal, hogy engem letéritsen az utamról. Nagyon jól tudom, hogy minden, amit maga tanácsol: jó és helyes, egyedül én vagyok az oka annak, hogy a tanácsalt nem tudom megfogadni. Nekem két baránöm van: Maga és Larisch Mária. Maga a lelki üdvösségemért dolgozik, Mária a lelki szerencsétlenségemért...* /A barátnő nyomban válaszolt a levéjre és könyörgött Marynek, ne tegyen semilyen meggondo* latlan lépést, mert amit tenni akar, az a romlásba dönti öt. De már kcsö volt. Larisch grófnő áldatlan munkája már megkezdődött. A trónörökössel való első találkozásáról ezt a boldogságtól sugárzó levelet irta Vetscra Mária a barátnőjének:* Hz elismerten legjobb mszeKrenyeh 6 vagy 12 havi részletre kaphatók Harsa öezsö vasarúitázatiRn FZEGED. /Ma egy boldogságteli levelet kap tőlem. Nála voltam. Larisch Mária elvitt hazulról konwssiózni. Együtt mentünk /Adele«-hcz, hogy lefotografáltassuk magunkat. Természetesen az ö számára. Azután a Grand Hotel háta mögé mentünk, itt várt már Bratfisch kocsija ránk. Arcunkat boánkba takartuk és vad galoppban vágtattunk a Burgba. Egy kicsinyke vaskapu mögött várt már ránk egy öreg szolf/a. Sok sötét lépcsőn és szobán vezetett keresztül. Egy ajtó előtt megállt és az ajtót kinyitva befelé tessékelt. Amikor a szobába léptem, egy nagy fekete madár, valamilyen varjú repült a fejemnek, de már felcsendült a szomszéd szobában egy hang, amely igy szólt: /Kérem hölgyeim jöj|jenck tovább, itt vagyok:* Bementünk. Mária bemutatott és nyomban wtnne* risch diskurzusba merültünk. Egyszerre csak ezt mondta Rudolf: »A grófnéval szeretnék egyedül maradni* és Máriával bement a másik szobába. Én közben körülnéztem. Az Íróasztalán revolver feküdt és egy halálfej. Kezembe vettem és meg-*! néztem minden oldaláról. Hirtelen bejött a szobába és rémülten vette ki kezemből a koponyát. Amikor azt mondtam neki, hogy én egyáltalában nem félek, mosolygott. Távozáskor ő maga kisért ki egy sötét termen és még sötétebb lépcsőházon át és azt mondta Máriának: »Ho:d öt el máskor: is, nagyon kérlek...* A levél végén ezt irja Mary a barátnőjének: /Meg koll, hogy csküdj|ók nekem, hogy erről a levélről sekinek, se Hannának, se Mannának nem tesz omlitcst. Mert ha kettejük közül valaki is megtudna valamit, akkor, az én számomra csak egyetlen ut marad cs cz' a halál.* i A memoárok szerint az első találkozás 1888 november ötödikén történt. Az anya ezt onnan állapította meg pontosan, hogy Larisch grófné és Mary ezen a napon fotografáltatták magukat lo a Bécsben akkor annyira divatos » A dele* fotoszalonban. A felvétel egyik kópiájára a baroness maga irta rá e szavakat: »A?8í nov, 5. Ekkor, voltam először a trónörökösnél.« Ama levél után, amelyben a trónörökösnél való látogatásáról számol be részletesen, röviddel ismét levelet irt barátnőjének és ebben ezeket irta: /Marié Larisch elutazott és igy nem láthatom őt. A viszontlátás vágya emészt s alig várom a napot, hogy Murié visszajöjjön. Megígérte nekem, hogy nemsokára újra Bécsben lesz és én az órákat számolom. Mióta megismerteim öt, .s miófe beszéltem vele, szerelmem sokkal nagyobb. Éjjel és nappal azon töröin a fejem, hogyan láthatnám őt viszont, Marié nélkül azonban ez lehetetlen...* Larisch Mária nem hagyta sokáig váratni a szerelmes baronosst. Amin a kopiorna később elmesélte az anyának, néhány nappal az olső látogatás után a grófné már ismét Bécsbe érkezőit. Első utja a Grand Hotelból — mindig Itt szokott megszállni — a Vetsera-palotába vezetett. V baroness együtt ment el vele, az nem állapítható meg, hogy a grófné ezutal is clkisértc-e védencét Rudolf lakosztályába, csak annyi bizonyos, hógyi Larisch Mária hazavitte anyjához a bárótósáíz* szonyt. Padi Jób. Hat napi tartózkodás után íéliron || n w «i a T Q f f 9 Páráílaa klímája uj életet utazik egész Csehszlovákiában I A |f! Cl íj Cl s i d 11 Cl ad mindenkinek I StrabskóPléso—Csorbái Tó: Hotel Hvieztfoslav, Hotel Kriván Tatranká-Lomnica—Tátralomnic: Grand Hotael Praha. -t TT„ r • iStary Smokorev—ötátrafüröd: Grand Hotel, Tátra-szanatorium, Iiopfnerhaz, ' Tatranská Polianka — Tálraszéplak; Dr. Gühr-féle szanatórium es depandanszai. Tatranské Matliary — Tátfamatlárháza Gyógyfürdő: Hotel Esplanade. Nővé Strbska PIcsó — Uj Csorbái tó: Móry 62 állók és penzió. Novy Sinikovcc — Ujtáirafüred: Parkhotel. Szepesi Otthon Tatranská Loninica-Tátralo mnic. Pcnsio-Hotel Bíela-Voda-Fcliérviz, Tátrálois nic mellélt. \ Horn-féle gyermekotthon Tatranská Lomnic a—Tátraloiünic tökéletes köríveimet, nagyszerű ellátást oiztositanak vendégeiknek. Felvilágosítással szolgál ,Tátrai Fürdők vezérképviselete Budapest. V..Vigadó ueca 4. Pcngöbefizctés.