Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-06 / 226. szám

DELMAGYAKORSZÁG SZeOED. SzerkesztOiégt Somogyi ocea U. L cm. Telelőm 23.33.. KladóhlTatal. kOlcaKnkönyvlAt «• Jegyirodái Aradi Dcca S. Telelőm 13-O®. . Nyomda: IOW UpM ncca 19. Telefoni 13-00. - TArltall Vasárnap, 1935 október 6. Ara 1« fillér XI. évfolyam, 226. sz. A rend hivei s a szabadság hősei Egyre kevesebben járunk a nemzeti pan. theonnak abban a fülkéjében, amelyben az aradi vértanuk alusszák örök álmukat. Egyre kevesebbet emlegetjük is őket, egy­re kevesebbszer hivatkozunk rájuk. Az év­fordulón egy-egy fáradt, kihűlt lelkesedésü ünnepséget még csak rendezünk, elmondjuk az obligát beszédet, a íc^íwaAat, amiket va­laha igazaknak és őszintéknek tartottunk, amiknek igazságáért valaha tűzbe mentünk s leültünk a vádlottak padjára is. Amikor elő­ször hallottuk, gyújtani és lázítani tudott még ez a szóvirág is, volt valami tilalmas ize az emlékezésnek. Ugy hatott, mint múlhatatlan tiltakozás az ellen a rendszer ellen, aminek rabigájába görnyesztették a kuruc virtust s a csakazértis-elbusulást. Azután jöttek a lojalimzus évtizedei s el­kezdték — Ferenc József-kabátban ünne­pelni az aradi tizenhármat. Félénk és gyá­moltalan urak hallgatták a szónokokat, akik egyforma tűzzel szavaltak akkor is a hazafi­ságról. Mert mióta megünnepelhetjük az aradi vértanuk emlékezetét, a szónoklatok nem változtak. Az egyetlen különbség csak az, hogy valamikor többet beszéltek Világos­ról, most pedig többet emlegetik Trianont. Megmerevedett szavakkal adunk kifejezést azoknak az érzéseknek, amelyeknek soha nem lenne szabad megmerevedni, vagy sab­lonná szürkülni. Ám a mai ünneplők ünnepelhetik-e szív­ből és lélekből az aradi vértanukat? A sza­badság hőseit csak az a kor s csak az a nemzedék ünnepelheti őszintén, amelyik a szabadságot tartja ideáljának. Mintahogy a régi időknek mindig azt a fes­tőjét, szobrászát, vagy muzsikusát tartjuk a legnagyobbnak, akinek alkotásaiban a leg­maibb, legmodernebb törekvéseket ismerjük fel, éppúgy minden kor azt a történelmi sze­replőt választja ideáljának, aki életét, vagy tevékenységét mai célok, mai feladatok, mai gondolatok szolgálatába állította. Akik a sza­badságért fogtak fegyvert s akik a szabad­ságért haltak meg, azokat csak az a kor, csak az a nemzedék vallhatja példaképeinek, aki maga is kész fegyvert fogni és életet áldozni a szabadságért. És ez a kor — nem az. Ez a kor nem az aradi tizenhárom kora. Ma nem a szabadságot tartják a !eg­eszményibb állapotnak, a szabadságot ma a szélsőségek és kilengések talajának tartják, a szervezetlenség és fegyelmezetlenség gyűj­tőfogalmaként kezelik ma a szabadságot, ma azt tartják, hogy a szabadság romboló erő s teremteni, alkotni és épiteni csak a rend jár­mába befogott nemzet képes s hogy az em­beriségnek nem az a jóltevője, aki kiharcolja a szabadságot, hanem az, aki a szabadság khaoszából, a fegyelmezetlenség anarchiá­jából a rend és szigorú szervezkedés társa­dalmi és állami formáját kialakítja. Ha nem erény, nem cél, nem kötelesség, ftem hit és nem álom a szabadság, akkor a sza­badságharcban nem is láthatja már „e gyá­va kor, e törpe nemzedék" a legerkölcsö­sebb, legemelkedettebb szellemű, a férfihez legméltóbb kötelességteljesitést. A negyven­nyolcas küzdelemben is a renddel ütközött meg a szabadság s akik számára a rend az idea! s a forradalmi állaDot a szabadság, azok BLtiBIZBTtSs Hayonia belytoen 3.20, Mdéken e* Badapetlen 3.00, kUMUdOn • .40 pengtf. — Egye* uAm Arak hétköz­nap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap 1® üli. Hlr­deteaek lel-vétele tarifa •zcrlnl. Megfe. Hiillr hetia klretel«vel naponta hogyan is ünnepelhetik meg azokat, akik a szabadságért éltek s a szabadságért haltak meg. Szegény, boldogtalan aradi vértanukl Elő­ször nem ünnepelték a lojálisok, azután a hi­vatalosak csak félve, sunyin állottak meg előttük s amikor teli sziwel és szabad szó­val lehetne ünnepelni emléküket, akkor a szabadság a „százszor szent égi szabadság" nem ragyog már a nemzeti ideál trónusán. S a mai nemzedék már csak ugy gondolhat rá­juk, ha nem tagadja meg egyben a mai kor szellemét, hogy ezek a drága emlékű boldog­talan emberek nem örök célért, nem örök eszméért, nem az örök kötelességteljesítés, a felülmúlhatatlan áldozatkészség hősi pél­dáiként áldozták fel az életüket, mert ma nem a szabadság az ideál, ame­lyikért meghaltak, hanem a Rend szelleme az ur, amelyik őket megölte. Haynaut becstelen gyilkosnak tartja a mai kor is, de az a politikai irány, amire hivatkozással a magyar tábornokokkal ezt a förtelmes bestialitást elkövették, nem osztozkodik jóhiszemű, vagy hitvány képvi­selőinek megítélésében. A szabadság dala egyre halkabb lesz s egyre hangosabban pattognak a jel­szavak. A tekintélyuralom nem a szabad­ság „véráztatta földjén" hajt ki, akinek örö­me telik a diktatúrák rendszerében és szelle­mében, az már lélekben elfordult attól, ami­ért az aradi hősök éltek, harcoltak és meg­haltak. Romantikus életük és hősi haláluk, — mert hősi halált lehet halni az akasztófán is, — a szabadságért volt áldozat, utolsó lé­lekzetvételükkel is a szabadság szellőjét akarták orkánná erősíteni. Áldott, szent ne­vüket ne ís emlegessék mások, csak azok, akik éppúgy szeretnék szeretni a szabadsá­got, mint ahogy ők szeretni tudták. Aki több­re becsüli a rendet a szabadságnál, aki híve annak az uralmi rendszernek, amelyik mi­nél kevesebb szabadságot és minél több fegyelmet akar teremte­ni, aki lélekben azok felé fordul, akik min­den szabadsághőst „szeretve mind a vér­padig" szívesen elkísérnének, azok ne za­varják meg az aradi vértanuk örök álmát a szabadságról s a nemzet hálájáról. Elkeseredett, véres harcok az afrikai frontokon Aduát még nem foglalták el az olaszok, de elestét vasár­napra várják — Tovább tart a lassú olasz előrenyomulás Genf hétfőn dönt a szankciókról, addig külön bizottság vizsgálja a helyzetet Mussolini ajánlata Angliának a Földközi tengeri készü­lődés megszüntetésére Szombaton reggel folytatódtak az olasz táma­dások Aduéért, amelyet az abesszin hadsereg el­keseredetten védett. Az abesszin kormány beis­merte a vereséget, de azzal magyarázta, hogy az Agsum és Adua közötti vonalat nem is volt szán­dékában megvédeni. A döntő csatát délebbre fog­ják megvívni —— az abesszin kormány szerint. A visszavonuló abesszin csapatok a Musza Ala hegy körül helyezkednek el, hogy a vasútvonal felé irányuló olasz elönyomuiást megakadályo®­zák. Itt az olaszokkal szemben mintegy 50 ezer abesszin katona áll. Azért irányították erre a kör­nyékre a feltűnően nagyszámú etióp sereget, mert a négus a vasútvonalnak a végsőkig való meg­védésére adott parancsot. Adua szombaton kora délelőtt el­esett. Az olaszok a rendelkezésük­re álló egész modern harci gépeket felhasználták a küzdelemben. A veszteségek mindkét oldalon igen tetemesek. Azokon a területeken, amelyeket az abesszin csapatok kiürítettek, az olaszok az eddigi tapasz­talatok saerint mintegy hét kilométert haladtait előre. Ilyen körülmények között Add is- Abebá ban arra számítanak, hogy rövidesen sor kerül Agsum megszállására is. Az ab<6szin jelentések beszámolnak n olasz csapatok sorozatos kegyetlenkedéseiről. Azt ák litják, hogy Tigre tartomány felett olasz vadász* repülőgépek gondolkodás nélkül számtalanszor belelőttek a menekülőkbe, főképpen asszonyokból álló tömegbe. A bemszülött lakosság a rémhírek: hatására mind fanatikusabb gyűlöletet tanusit az olaszokkal szemben. Oiaiz jelentés a szombati helyzetről Róma, október 5. A mai helyzet a követke­zőképen foglalható össze: A keletafrikai hadszintéren az olasz csapa­tok előnyomulása tervszerűen halad. Adua ellen még nem irányult tá­madás, igy tehát minden hir telje­sen alaptialan, amely Adua bevé­teléről és újbóli elvesztéséről szól. A mostani helyzetben azonban az olasz cs^oa­tok erősen szorongatják Aduát és a felvonulás már megtörtént a város ostromlására. Adua mellett az abesszinok korszerű mo­dern fegyverekkel vannak felszerelve, ngy, hogy itt erős lesz a küzdelem. Vinci gróf olasz követ még Addisz­Abebában van és utolsónak akarja elhagyni az abesszin fő­várost az olaszok közül. Az érintkezés egyéb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom