Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-06 / 226. szám

DELMAGYAKORSZÁG SZeOED. SzerkesztOiégt Somogyi ocea U. L cm. Telelőm 23.33.. KladóhlTatal. kOlcaKnkönyvlAt «• Jegyirodái Aradi Dcca S. Telelőm 13-O®. . Nyomda: IOW UpM ncca 19. Telefoni 13-00. - TArltall Vasárnap, 1935 október 6. Ara 1« fillér XI. évfolyam, 226. sz. A rend hivei s a szabadság hősei Egyre kevesebben járunk a nemzeti pan. theonnak abban a fülkéjében, amelyben az aradi vértanuk alusszák örök álmukat. Egyre kevesebbet emlegetjük is őket, egyre kevesebbszer hivatkozunk rájuk. Az évfordulón egy-egy fáradt, kihűlt lelkesedésü ünnepséget még csak rendezünk, elmondjuk az obligát beszédet, a íc^íwaAat, amiket valaha igazaknak és őszintéknek tartottunk, amiknek igazságáért valaha tűzbe mentünk s leültünk a vádlottak padjára is. Amikor először hallottuk, gyújtani és lázítani tudott még ez a szóvirág is, volt valami tilalmas ize az emlékezésnek. Ugy hatott, mint múlhatatlan tiltakozás az ellen a rendszer ellen, aminek rabigájába görnyesztették a kuruc virtust s a csakazértis-elbusulást. Azután jöttek a lojalimzus évtizedei s elkezdték — Ferenc József-kabátban ünnepelni az aradi tizenhármat. Félénk és gyámoltalan urak hallgatták a szónokokat, akik egyforma tűzzel szavaltak akkor is a hazafiságról. Mert mióta megünnepelhetjük az aradi vértanuk emlékezetét, a szónoklatok nem változtak. Az egyetlen különbség csak az, hogy valamikor többet beszéltek Világosról, most pedig többet emlegetik Trianont. Megmerevedett szavakkal adunk kifejezést azoknak az érzéseknek, amelyeknek soha nem lenne szabad megmerevedni, vagy sablonná szürkülni. Ám a mai ünneplők ünnepelhetik-e szívből és lélekből az aradi vértanukat? A szabadság hőseit csak az a kor s csak az a nemzedék ünnepelheti őszintén, amelyik a szabadságot tartja ideáljának. Mintahogy a régi időknek mindig azt a festőjét, szobrászát, vagy muzsikusát tartjuk a legnagyobbnak, akinek alkotásaiban a legmaibb, legmodernebb törekvéseket ismerjük fel, éppúgy minden kor azt a történelmi szereplőt választja ideáljának, aki életét, vagy tevékenységét mai célok, mai feladatok, mai gondolatok szolgálatába állította. Akik a szabadságért fogtak fegyvert s akik a szabadságért haltak meg, azokat csak az a kor, csak az a nemzedék vallhatja példaképeinek, aki maga is kész fegyvert fogni és életet áldozni a szabadságért. És ez a kor — nem az. Ez a kor nem az aradi tizenhárom kora. Ma nem a szabadságot tartják a !egeszményibb állapotnak, a szabadságot ma a szélsőségek és kilengések talajának tartják, a szervezetlenség és fegyelmezetlenség gyűjtőfogalmaként kezelik ma a szabadságot, ma azt tartják, hogy a szabadság romboló erő s teremteni, alkotni és épiteni csak a rend jármába befogott nemzet képes s hogy az emberiségnek nem az a jóltevője, aki kiharcolja a szabadságot, hanem az, aki a szabadság khaoszából, a fegyelmezetlenség anarchiájából a rend és szigorú szervezkedés társadalmi és állami formáját kialakítja. Ha nem erény, nem cél, nem kötelesség, ftem hit és nem álom a szabadság, akkor a szabadságharcban nem is láthatja már „e gyáva kor, e törpe nemzedék" a legerkölcsösebb, legemelkedettebb szellemű, a férfihez legméltóbb kötelességteljesitést. A negyvennyolcas küzdelemben is a renddel ütközött meg a szabadság s akik számára a rend az idea! s a forradalmi állaDot a szabadság, azok BLtiBIZBTtSs Hayonia belytoen 3.20, Mdéken e* Badapetlen 3.00, kUMUdOn • .40 pengtf. — Egye* uAm Arak hétköznap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap 1® üli. Hlrdeteaek lel-vétele tarifa •zcrlnl. Megfe. Hiillr hetia klretel«vel naponta hogyan is ünnepelhetik meg azokat, akik a szabadságért éltek s a szabadságért haltak meg. Szegény, boldogtalan aradi vértanukl Először nem ünnepelték a lojálisok, azután a hivatalosak csak félve, sunyin állottak meg előttük s amikor teli sziwel és szabad szóval lehetne ünnepelni emléküket, akkor a szabadság a „százszor szent égi szabadság" nem ragyog már a nemzeti ideál trónusán. S a mai nemzedék már csak ugy gondolhat rájuk, ha nem tagadja meg egyben a mai kor szellemét, hogy ezek a drága emlékű boldogtalan emberek nem örök célért, nem örök eszméért, nem az örök kötelességteljesítés, a felülmúlhatatlan áldozatkészség hősi példáiként áldozták fel az életüket, mert ma nem a szabadság az ideál, amelyikért meghaltak, hanem a Rend szelleme az ur, amelyik őket megölte. Haynaut becstelen gyilkosnak tartja a mai kor is, de az a politikai irány, amire hivatkozással a magyar tábornokokkal ezt a förtelmes bestialitást elkövették, nem osztozkodik jóhiszemű, vagy hitvány képviselőinek megítélésében. A szabadság dala egyre halkabb lesz s egyre hangosabban pattognak a jelszavak. A tekintélyuralom nem a szabadság „véráztatta földjén" hajt ki, akinek öröme telik a diktatúrák rendszerében és szellemében, az már lélekben elfordult attól, amiért az aradi hősök éltek, harcoltak és meghaltak. Romantikus életük és hősi haláluk, — mert hősi halált lehet halni az akasztófán is, — a szabadságért volt áldozat, utolsó lélekzetvételükkel is a szabadság szellőjét akarták orkánná erősíteni. Áldott, szent nevüket ne ís emlegessék mások, csak azok, akik éppúgy szeretnék szeretni a szabadságot, mint ahogy ők szeretni tudták. Aki többre becsüli a rendet a szabadságnál, aki híve annak az uralmi rendszernek, amelyik minél kevesebb szabadságot és minél több fegyelmet akar teremteni, aki lélekben azok felé fordul, akik minden szabadsághőst „szeretve mind a vérpadig" szívesen elkísérnének, azok ne zavarják meg az aradi vértanuk örök álmát a szabadságról s a nemzet hálájáról. Elkeseredett, véres harcok az afrikai frontokon Aduát még nem foglalták el az olaszok, de elestét vasárnapra várják — Tovább tart a lassú olasz előrenyomulás Genf hétfőn dönt a szankciókról, addig külön bizottság vizsgálja a helyzetet Mussolini ajánlata Angliának a Földközi tengeri készülődés megszüntetésére Szombaton reggel folytatódtak az olasz támadások Aduéért, amelyet az abesszin hadsereg elkeseredetten védett. Az abesszin kormány beismerte a vereséget, de azzal magyarázta, hogy az Agsum és Adua közötti vonalat nem is volt szándékában megvédeni. A döntő csatát délebbre fogják megvívni —— az abesszin kormány szerint. A visszavonuló abesszin csapatok a Musza Ala hegy körül helyezkednek el, hogy a vasútvonal felé irányuló olasz elönyomuiást megakadályo®zák. Itt az olaszokkal szemben mintegy 50 ezer abesszin katona áll. Azért irányították erre a környékre a feltűnően nagyszámú etióp sereget, mert a négus a vasútvonalnak a végsőkig való megvédésére adott parancsot. Adua szombaton kora délelőtt elesett. Az olaszok a rendelkezésükre álló egész modern harci gépeket felhasználták a küzdelemben. A veszteségek mindkét oldalon igen tetemesek. Azokon a területeken, amelyeket az abesszin csapatok kiürítettek, az olaszok az eddigi tapasztalatok saerint mintegy hét kilométert haladtait előre. Ilyen körülmények között Add is- Abebá ban arra számítanak, hogy rövidesen sor kerül Agsum megszállására is. Az ab<6szin jelentések beszámolnak n olasz csapatok sorozatos kegyetlenkedéseiről. Azt ák litják, hogy Tigre tartomány felett olasz vadász* repülőgépek gondolkodás nélkül számtalanszor belelőttek a menekülőkbe, főképpen asszonyokból álló tömegbe. A bemszülött lakosság a rémhírek: hatására mind fanatikusabb gyűlöletet tanusit az olaszokkal szemben. Oiaiz jelentés a szombati helyzetről Róma, október 5. A mai helyzet a következőképen foglalható össze: A keletafrikai hadszintéren az olasz csapatok előnyomulása tervszerűen halad. Adua ellen még nem irányult támadás, igy tehát minden hir teljesen alaptialan, amely Adua bevételéről és újbóli elvesztéséről szól. A mostani helyzetben azonban az olasz cs^oatok erősen szorongatják Aduát és a felvonulás már megtörtént a város ostromlására. Adua mellett az abesszinok korszerű modern fegyverekkel vannak felszerelve, ngy, hogy itt erős lesz a küzdelem. Vinci gróf olasz követ még AddiszAbebában van és utolsónak akarja elhagyni az abesszin fővárost az olaszok közül. Az érintkezés egyéb-