Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-22 / 114. szám

481 DÉLMAGYARORSZÁ'G !935 mafi» 22. n Parisból hazatért vegyészmérnök és társainak kommnnista-szervezkedési pere a szegedi törvényszék előtt Három vádlottat kisebb fogházbüntetésre Ítéltek, kettőt felmentettek (A Délmagyarország munkatársától.) A rendőr- risi újságokat adott és vele kommunista dolgok­ség két hónappal ezelőtt letartóztatta Zocskár j-ról beszélgetett. Szervezkedésben nem vett részt, András 44 éves cipészmestert, Halmi István 23 éves, Franciaországban végzett vegyészmérnököt és Simonovits István 25 éves utazót kommunista szervezkedés gyanuj|n miatt Halmi évekig élt külföldön és nemsokkal elfogatása előtt tért visz­sza Szegedre. A detektívek hosszaJ>b időn keresz­tül figyelték és a figyelés eredményeképen tartóz­tatták le egyik előadása előtt, amit egyetemi hall­gatók körében akart megtartani tudományos kér­désről. A házkutatás során ugy nála, mint Zocs­kámál és Simonovitsnál több kommunista folyó­iratot újságot és könyvet találtak. Rajtok kivül eljárás indult Speyer Miklós budapesti bölcsész­hallgató és Dobó Miklós cipészmester ellen. A három elsőrendű vádlott ellen az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatására irányuló bűntett cimén adott ki vádiratot az ügyészség. A vádirat szerint a múlt év augusztusában kommunista szer­vezetet létesítettek Szegeden, Uárru;in egy sejtet képeztek és az volt a további céljuk, hogy Szege­den megindítsák a kommunista mozgalmat, lapot adnak ki és Vörös Segély-bélyegeket készítenek, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját pedig megünneplik. A másik két vádlott ellen csupán vétség miatt emelt vádajt az ügyészség. Speyer a vád szerint Halmit és Zocskárt megis­mertette egymással, Dobó pedig segített Zocskár­nak a Vörös Segély-bélyegek készítésében. Kedden délelőtt tárgyalta az ügyet a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa. A tárgyalás iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy rendőröket állitottak a terem ajtajába. A terembe csak a de­tektívek igazoltatása után léphetett be a közön­ség. A tárgyalás megnyitása után dr. Liszkay Lo­ránd ügyész inditványozta, hogy a bíróság zárt ajtók mögött tárgyalja az ügyet, mert a tárgyalás anyaga ve­szélyezteti a közérdeket, a lefoglalt nyomtatványok tartalma különösen izgatóak. Czibula Antal védő ellenezte a nyilvánosság ki­zárását, mert véleménye szerint a vádlottak nem kommunisták és így az ő érdekük azt kívánja, hogy nyilvánosan derüljön ki ártatlanságuk. Dr. Burger Béla hozzájárult az ügyész indítványához, dr. Vajda Lajos védő nem ellenezte az ügyészi indítványt. A biróság az ügyész kérelmének nem «•dott helyet és a nyilvánosság előttt tárgyalta le az ügyet. Elsőnek Zocskár Andrást hallgattak ki. A cipészmester kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert semmiféle szervezkedésben nem vett részt. Halmi a mult év nyarán betévedt üz­letébe és egy pár gumisarkot tétetett fel cipőjére. Akkor beszélgettek a franciaországi viszonyokról. Halmi elmondotta, hogy Franciaországban szabad szervezkedésük van a kommunistáknak. Megígérte, hogy Párisból küld neki néhány lapot, ha kíván­csi rá. Az elnök ezután Zocskár elé tárta a rendőrség előtt tett vallomását, mire a vádlott azt adta elő, hogy a rendőrségen 40 fokos láza volt, azt sem tudja, hogy ott mit vallott. A drtektivjelentésben szó van egy Garai nevü mérnökről is, aki a szőregí gyárban dolgozott. Ez a mérnök is részese lett volna atz ügyeknek­Zocskár kijelentette, hogy Garait nem ismerte. — Ha magának semmi köze nincs a kommu­nistákhoz — mondotta az elnök —, miért Ítélték el évekkel ezelőtt fogolyszöktetés miatt? — Abbn az ügyibe is véletlenül kerültem — válaszolta Zocskár. 1921-ben tárgyalta a törvény­szék Udvardi direktóriumi tag ügyét, a kommu­nisták a tárgyaláson megláttak engem és belém­kapaszkodtak. ítélet után hozzám szöktek és én csónakot szereztem nekik, amelyen átjutottak a határon. Két esztendőt kaptam ezért... Halmi István mérnök is ugy adta elő Zocskárral való megismerkedé­sét. mint a cipészmester. Kijelentette, hogy csak abban érzi marat bűnösnek, hogy Zocdcáraak oá sejtet nem alakítottak. Simonovitsot ő vitte Zocs­kárhoz, de csaik mint kuncsaftot. Simonovits régi barátja volt, akivel levelezésben állott, az volt a terve, hogy a lapukat Simonovitsnak küldi és az továbbítja Zocskáruak, aki kíváncsi volt ilyen la­pokra. De nem küldött neki lapokat, hanem ami­kor ebben az évben visszatért akkor hozott neki néhány folyóiratot. Az elnök ismertette a detektívek előtt tett val­lomását, amelyben az áll, hogy a prágai egyete­men került érzelmi összeköttetésbe a kommunista eszmékkel. Halmi tagadta, hogy ezek az ó szava.j lennének, azt állította, hogy a detektívek bántalmazták. Be­ismerte azonban, hogy Zocskárral beszélt arról, a tanácsköztársaság évfordulójára nyomtatványokat kellene készíteni. Tagiadott Simonovits is, azt állította, hogy a detektívek nagyon megverték. azért tett beismerő vallomást. Semmiféle szer­vezkedésben nem vett részt, a detektívjelentés nem felel meg a valóságnak. Ugyancsak tagadott Speyer Miklós is, aki aat vallotta, hogy disszertációjához szerzett anyagot szellemtörténeti irányokhoz, ezért olvasott több­féle folyóiratot. Dobó Miklós is tagadott A biróság, ismertette ezután az orvosszakértők véleményét a vádlottak sérüléseiről. A szakértők a rendőrségről a vizsgálóbíró élé átkisért vádlottakat ötödnapa vizsgálták meg, rajtok sérüléseket nem találtak, csupán Halmi csuklóján volt egy fillérnyi nagyságú hely, amely esetleg a megkötözéstől származott. Kihallgatta a biróság Regős István és Tóth Kál­mán detektiveket, akik azt vallották, hogy a gyanúsítottak önként, minden kényszer nélkül tették meg vallomásukat. Dr. Liszkay Loránd ügyész vád-, Czibula An­tal, dr. Burger Béla és dr. Vajda Lajos védőbe­széde után a biróság Zocskárt 3, Halmit 2, Simonovitsot pedig másfélhónapi fogházra ítélte. Speyert és Dobót felmentette. Az eddig elszenvedett két hónapi vizsgálati fog­sággal Halmi és Simonovits büntetését kitöltött­nek vette a biróság. Elrendelte valamennyi fog­valévő vádlott szabadlábra helyezését. Az ügyész az Ítélet ellen fellebbezést jelentett be, az elitéltek és védőik megnyugodtak az íté­letben. Ozletnagyobbitás miatt •vásárol csillárt, állólámpát most METEOR csillár gyár szegedi fiókjánál, KáráSZ II« 11« Telefon: 33-76. Nécylángu modern ebédlöcsillár P 16 - Állólámpa modern P Villamos vasaló ötévi jótállással P 6.90 ÜBio Kérte mosl meafelent érteqyzékBnket. — Szerelőknek árengedmény. Csónakszerencsétlenség a tápéi kompkötél miatt (A Délmagyarország munkatársától.) A Ti­szán lassankint csak megkezdődik az élet. Ha naposabb, melegebb az idő, előkerülnek a csónakházakból a ladikok, a karcsú párevező­sök és indulnak föl, a Maros torkolata felé. Va­sárnap is egész népes volt a Tisza háta, na­gyon sok vadevezős indult első kirándulásra. Sokan tuleveztek a Marostorokon is, a Marost magát elkerülték ugyan, mert igen >ebes a vi­ze, nehéz benne fölfelé evezni, de a Tisza már szelídebb. A kirándulók között volt egy orvostanhall­gató és egy orvostanhallgatónő is, régi, kipró bált uszó és evező mindkettő. Messze fölevez­tek a Tiszán és aztán indultak visszafelé. En­nek a kirándulásnak igen érdekes és tanulsá­gos rendőri vonatkozású következményei van­nak. Három óra felé járt az idő, délután.- A szol­noki hajó méltóságteljesen haladt fölfelé. Előt­te viz alá bocsájtották a tápéi komp acélköte­lét .Ezekben a percekben ért ide az orvostan­hallgatók csónakja is. Az orvostanhallgatónő elaludt a csónakban, partnere lassan evezett. Abban a pillanatban, amint a csónak a konip­kótél vonalába érkezett, a révészek hirtelen felrántották a viz alól a láthatatlan drótköte­let, amely elkapta a csónak hátulsó »-észét, föl­emelle a magasba és felborította. Az álmából felriadt leány sikoltozva hullt a vizbe és tűnt el a hullámok között, a fiatalember pedig megkapaszkodott a drótkötélben, amely niély sebeket ejtett a kezén. Szerencsére két másik csónak is volt a közelben. Az evezősök azonnal a felborult csónak mellé siettek és kimentették az orvostanhallgatónőt. aki már félig eszmé­letlenül küzdött a hullámokkal. A fiatalembert is partra segítették, bekötöz­ték sebeit és azután kocsin hozták be őket Szegedre. A szerencsétlenséget a szemtanuk állítás* szerint is az okozta, hogy a révészek minden figyelmeztetés nélkül rántották föl a komp ke­mény drótkötelét, előzőleg arra sem voltak kí­váncsiak, hogy a kötél vonala szabad-e. A szerencsésen megmenekült orvostanhall­gatók bejelentették kalandjukat dr. Szent­Györgyi Albert professzornak, az egyetem orvoskari dékánjának, aki felhatalmazta őket, hogy tegyenek feljelentést a tápéi révészek el­len a révkapitányságnál.A följelentés már meg is történt és a révkapitányság megindította a vizsgálatot, amelynek eredményét azután kö­zölni fogják a város hatóságával is, a révészek ugyanis a város alkalmazottai. Érdekes, hogy dr. SzeatGyörgyí Albert pro­fesszornak a mult évben szintén súlyos kaland­ja volt ugyanezen a helyen, a tápéi kompkötél­lel. Magával a révkapitánnyal evezetjf fól a Ti­szán és este jött csónakjával vissza. Akkor a komp acélkötele ki volt feszítve a viz fölött, de a jelzőlámpa, amely fölhívta volna az evező­sök figyelmét a veszedelemre, nem égeti. Szent­Györgyi professzor nyugodtan evezett és a csol ­nak nagy erővel vitte neki a kifeszített acél­kötélnek. Szerencsére kisebb zúzódások árán megmenekült a komolyabb veszedelmektől. Mivel a Tiszán egyre nagyobb méretűvé fej­lődik a sportélet, szaporodnak évről-évre a sportoló evezősök, kívánatos lenne, ha az ille­tékes hatóságok végre rendet teremtenének a tápéi komp körül, ha gondoskodnának arról, hogy ez a kompkötél, amely annyi bajt, bal­esetei, katasztrófát okozott már, ne veszélyez­tesse az evezősök életét és testi épségét. Érte­sülésünk szerint különben a város hatósága is tudomást szerzett már erról a vasárnapi sze­rencsétlenségről és annak alapján szintén meg­indította az eljárást

Next

/
Oldalképek
Tartalom