Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

1934 decemEer 25: BPrWSnYARÖRSZSG ECKHARDT TIBOR Genfről, a politikai küzdelmekről és a választójogról nyilatkozik a Délmagyarországnak „A titkos választójog megvalósítását tovább halogatni nem lehet!" Budapest, december vége. (A Délmagyarország munkatársától ) A párt zsongó belvárosi helyiségeiben derülten és lelkesen ünneplik a pártvezért, — a szük folyosókon vidéki küldöttségek, kiküldöttek és köszöntő hivek vonulnak fel, — az egész párt az ünneplés és köszöntés lázában éli ezeket a napokat: a pártvezért köszönti, a legifjabb kegyelmes urat, aki most tért haza, a genfi frontról, ahol a kormány fődelegdtusa volt az ország nehéz perében. Tavaly még nyilt és éles ellenzéki hang dominált a pártban és a genfi magyar front vezetője, ügyvédje, kombattánsa nyíltan és határozottan fejtette ki a Délmagyarország nyilvánosságának határozott állásfoglalását a politikai vonalveeztéssel szemben és zárt, kész formában adta meg kritikáját, majd programját a közeljövő politikájának irányára nézve. Azóta változtak a helyzetek, a belvárosi folyosótól a genfi frontig nőtt meg Eckhardt Tibor harci területe és ha érezhetően le is halkult a tavalyi éles, határozott ellenzéki kettősrend a független kisgazdapárt újból zsongó életében, — tagadhatatlan: Eckhardt Tibor ma aktuális szereplője a magyar politikai életnek, akinek aktualitása bejárta egy nagy per nehéz napjain az egész európai nyilvánosság érdeklődését. A Tárnok-uccában pedig, a Vár királyi csöndjében és grófi előkelőségében, történelmi tradíciók és régi paloták sorában — ahol Eckhardt Tibor lakik —, a zárt kapuk és lefüggönyözött ablckok rejtik az aktuális politikus mozgalmas életét A kapu csak sokára és sok csöngetésre nyilik, a telefonkönyv nem árulkodik a pártvezér számával, a nyilvánosság itt csak olykor kap utat a nyilvánosság előtt szereplő politikus életéhez. De a Tárnok-uccai előkelő csönd csak eltakarja a szereplő politikus mozgalmas, nyugtalan, aktiv, örökké, változatokban megnyilvánuló életét. Délben pártértekezlet, háromkor internacionális ebéd a Dunaparton nemzetközi vendégekkel, délután képviselőház, mozgalmas és impulzív interpellációk, este meghívás az amerikai követ ebédjére és éjfélkor még bizalmas politikai megbeszélés meghitt barátok és harcrakész fegyvertársak között... a Tárnok-ucca történelmi csöndje és grófi előkelősége őrzi az aktuális politikus mozgalmasan nyugtalan életét. Karácsony előtt, e mozgalmasságban fogadta Eckhardt Tibor a Délmagyarország munkatársát, hogy Genf után elmondja álláspontját a szegedi nyilvánosságnak: Az első kérdés természetesen a legáltalánosabb érdekű és a legközvetlenebb kérdés: Genf. Bár Eckhardt Tibort itt a megbizatás különlegessége és hivatalossága köti, valamint az a tény is, hogy munkásságáról részletesen beszámolt a kormány illetékes faktorainak, mégis gyors mondatokban vázolja fel impreszszióit: — Nehéz helyzetben és kiélezett atmoszférában kezdődtek a genfi napok. Már első fellépésünkkor nyilvánvaló volt, hogy erős munkaval kell ellensúlyoznunk azt a hangulatot, amelyet a jugoszlávok igyekeztek minden eszközzel és a kisantant erős egységével kialakítani. A helves hangulat kialakításában nagy része volt Ólaszorszag képviselője nyilt kiállásának, az angol főpecsétőr tárgyilagos, higgadt és nyugodt fellépésének és Lengyelország delegátusának meleg baráti közelségének. Nem elég hangsúlyozni azt a hálát és köszönelet, amelyet ezért nekünk kifizetni módunkban van. — A permanens megbeszélések és az izgalmas tárgyalások után nem maradhatott el az eredmény: megváltozott atmoszférában, a jól végzett munka érzésével zártuk le a genfi napokat és most már a szükséges közeledés, megbékélés és jóindulatu objektivitás hangulatanak fentartasához arra van szükség, hogy a megállapodásban körvonalazott vállalt konzekvenciákat mielőbb érvényesítsük. A további baráti atmoszférát csak még inkább kimélyítené, ha a konzekvenciák eredményét miélőbb átnyújtanánk a Népszövetség illetékes faktorainak. Ezzel ez a sok izgalmat és nehéz helyzetet előidéző kérdés, remélhetően végérvényesen lekerül a genfi fórum programjáról. A fődelegátus most átveszi a pártvezér könynyebben határolt feladatát és Eckhardt Tibor a megszokott pontos fogalmazással, szakadozásnélküli tempóval, kész formában vázolja politikai álláspontját. — Politikánk utja egyenes, bátor és változatlan. Gaál Gaszton szelleme irányítja munkásságunkat, a párt egységes és munkánkat nem befolyásolhatják személvek, átlátszó érdekek és érdekelt csoportosulások. A közeljövő hangulatát nézegetve és mérlegelve, arra kell elkészülnünk, hogy jelentős és elhatároló harcok előestéién állunk. Nincs kétségem az iránt, hogv ezt a harcot keményen és győzelmesen fogjuk megharcolni. Az ellenfelek, nem lekicsinyelendők, tisztában vagyunk azzal, hogv sulvos erők állanak velünk szemben, — elég, ha itt a bankokra és a kartellek hatalmára utalok. A közeliövő küzdelmeiben elsősorban ezekkel kell felvenni és mesvivni a harcol, — és a harcot döntésig kell kimélyíteni. További halogatásra, eltologatásra nincs idő. — a magvar népnek ki kell vívnia az élethez való jogait. Az uj politikai évben haladék nélkül megkezdődik ez a küzdelem, amelyben a széles rétegek bátor támogatására lesz szükség. — A választójogi tervezet és a kisgazda párt, kegyelmes uram? — A most megint sokszor felbukkanó nyerstervezet ügyéről talán még korai volna bővebben beszélni, — válaszolta Eckhardt. Az tény. hogy ez a kérdés és a készülő tervezet élénken és elsősorban foglalkoztatja a politikai életet. Minden számottevő tényező tudja és érzi, hogy ezt a kérdést most már végleg és halogatás nélkül meg kell oldani, még pedig becsületes és népi szellemben. Az eredményes megoldással ezt a kérdést végre ki kell kapcsolni a magyar politikai élet állandóan felszínre vetődő E

robiémái közül most, amikor sok mindent ell előkészíteni és megoldani a magyar nép jövőjének biztosítása érdekében. — Nem ismeretlen az az álláspontom, amely a titkos választójog megvalósításához kői és amelynek ismételten hangot adtam. Ez nem részletkérdés, ez a kérdés lényege és ennek férfias megoldásával áll, vagy bukik a kérdés. A titkos választás behozatalát tovább elodázni és halogatni nem lehet. És anélkül, hogv ina még belemehetnék a tervezet részleteinek bírálatába, meg kell állapitanom, a miniszterelnök ur többszöri kijelentései után nincs okom kételkedni abban, hogy ez a kérdés megoldást talál a Ház elé terjesztendő javaslatban. Végezetül még csak annyit, hogv a független kisgazdapárt halogatás nélkül és őszintén megoldandónak tartia a titkosság ügvét és ehhez fogja szabni a közeljövő küzdelmeit. Képvers Ders narancspiros színben Az ég és tenger szögletébe szorult nap vergődve vészik cl. Lomha pirosszárnyu bárkák napjuk előtt haladva elsötétednek, gyász jelül. A domb alatt gyermekcsapat, szőke énekük táncol körül. Orozva betör a lila este, s a fehér torony mellé ben dobogni kezd a harang. ; Örök Az éjszaka hirtelen felriadtam. Kint a nyárban izzó tejút. Oh most de szeretnék sok-sok embert átölelni, szeretnék egy verset irni, amely örök. Csillag István. Tisza Lajos MSrui Löwy Adolf és Társai gőzfürész ^ ládagqár ^ fQtöanaagherofteűfó Újszeged Alajiftú&i év 1868. Telefon 10—45L