Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-05 / 176. szám

DeCMAOyARORSZÄG 1934 augusztus 5. Csak sredetí STYRIA kerékpárt és vi'ághirtt RllTHOFFüft gumit vé. gyen, mórt Árban és minőségben rezet. woll Pdter mmm Híd u. l nagyban ellensúlyozzák 3zok a kincstárjegyek, amelyek az át nem nyújtott adósság szolgálati 3 .szege helyett helyeztettek letétbe. Egy év óta a belföldi és külföldi fűtfgőadóssáaok 18 szá­zalékkal emelkedtek, a belföldi es külföldi adósságok most már elérik az 577.7 millió pen­gőnyi igen számottevő összeget A kenyér ára április végétől má jus végéig 15 százalékkal emelkedett. Ugyanezen időszak alntt a megélhetési index 89.3-ról 92.1-re emel­kedett. Mivel más tényező nem változott, a la­kosság tömege, amelynek a kenyérért többet kell fizetnie, kevesebbet adhat majd ki más cé. lókra, ami a fógyasziást csökkenteni fogja. Ez a kedvezőtfen hatás csak ugy volna elke­rülhető, ha a búzaárak emelkedésével szemben, a többi cikkek ára csökkenne. Az ipari árak ál­talános árszínvonala azonban nem csökkent és a jelen körülmények köpött alig várható, hogy az olasz és osztrák ipari termékeknek magyar piacra juttatása Magyarországon az árakra nagy befolyást gyakorolnának. Azok a bajok, amelyekben a magyar gazda­sági tényezők szenvednek, nem gyógyíthatók azáltal, hogyha az egyik oldalon egy bizonyos árcsoportotlerögzitenék, egv másik oldalon pe­dig mesterí«égesen emelik, hanem csakis azáltal, ha az egyes csoportok között fennálló diszpa­ritások kiegyenlittetnek. —uwn-Mim ii« min • —————— Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elstirendtt minőségű cipőhét meglepő olcsó áron^rusitom. 5 50-tÖS, férfi 8*50-101. Zsurkó János, Kossuth Lalos suqaml 6. szftm. Telefon 17-72. Németország készül a keddi temetésre Hohenstein, augusztus 4. Hindenburg gyász­ünnepélyének és temetésének előkészületéi Ja­vában folynak. A tannenbergi emlékkővet öve­ző lépcsőket arra használják fel, hogy fokain amfiteátrumszerüen emelkedő helyeket rendez­nek be a vendégek számára. Középen, a nagy­kereszt alatt állitják fel a katafalkot, amelyre a birodalmi elnök koporsóját helyezik. A koporsót, mihelyt a tannenbergi emlékmű­höz átszállították, a kora reggeli órákban a „hadvezér" toronyban helyezik el. A gyászün­nopség után a koporsót kiviszik a „hadvezér to­ronyból", majd az ünnepség résztvevői elvo­nulnak a koporsó előtt A népszavazás Berlin, augusztus 4. A Hivatalos Lap azt a rendéletet közli, amely részletezi az augusztus 19-én megtartandó népszavazásnál követendő eljárást A szavazó cédulára a rendelethez képest fel­veszik annak a levélnek szövegét, amelyet Hit­ler közölt a belügyminiszterrel, hogy lemond a birodalmi elnöki cim használatáról, de ma­gára vállalja a birodalmi elnöki tisztséggel já­ró feladatokat. A cédulára rávezetik ezenkívül annak a kor­mányhatározatnak a szövegét amelyet a nép­szavazás tárgyában hoztak. Ezeket a szövege­ket a cédula alján a következő kérdés követi: „Német férfi és német nő, helyesled-e azt a szabályzatot, amelyet a kormány megállapí­tott?" Végül két kocka következik, az egyik „ígen", a másik „nem" jelzéssel. A választ egyszerű kérészt berajzolásával adják meg. Fejfájást megszűnte fik és meghűlésnél gyors javulást eredményeznek «e 1 Atpirin tabletták. D« • rüTí ai Aspirin tabletták legyenek • BAYER Gyó (Tvszer/tfrbfln Ita-tfla tót Berlinben elkobozták a Temps~ot (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A Temps augusztus 3-iki szá­mát, amely megjegyzéseket füz Hindenburg halálához, Berlinben elkobozták. Két magyar győzelem A Hungária Kassán 6:1 (5:l)-re verte le a Cseh Sport Klub csapatát. A Bocskay Király­helmecen győzött 5:2 (3:0).ra. H magyar-norvég tennisz­mérközés Budapest, augusztus 4. 'A magyar—norvég tenniszmérkőzés második napja után Magyar­ország vezet 2:1 arányban. Kitűnő málnaszörp nagyban és kicsinyben — olcsón kapható TOKAJI BQWSrfttOWBftW Széchenyi tér 8. w. ¡IKerékpár, varrógép • bizalom kér«ié!»e ! Forduljon M»kU*letemlie«. • U _ _ J _ _ műszeré« otódihoi. Osekoaio»-aoo» 5. N«€T Ki KarOOS j&vUAmnhaly I JvriMlwJ* felelS»»«* mellet«! Parfümök, kölnivizek, rrkFo££ mek, fogkefék, szappanok, kölswrek, gummiáruk Bényl Illatszertár!»»«, Tábor ucca 7b. FIUK, SZERESSÜK EGYMÁST — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAb Megszívlelendő fölhivés volt ez annak idejében az ujságiró emberekhez,ha mingyárt pohárköszöntő alakjában hangzott is el azzal a megfellebbezhe­tetlen indokolással: — ...hiszen ugy sem szeret bennünket senki. Aki mindig azt írhatta, amit akart, ami szivéből, lelkéből fakadt, súlyosan érezhette ennek az igaz­ságát a saját bőrén, mert annak a pennája nem mindig a dicsérgetések cukros vizébe mártódott, hanem az elfogulatlan igazmondások fájdalmat okozó mérgébe is. Egy-egy kutyanyelven könnyű eRy fgy barátot szerezni, de sokkal könnyebb száz ellenséget, akikből aztán nehéz barátokat faragni és a barátok is könnyen lesznek ellenségek, ha nem szőrmentiben simogatjuk őket. Aztán nemcsak a saját bőrére kell vigyázni az Kíjségirónak, hanem a kiadói érdekre is. A kipat­tanó botrányok szereplőinek a leleplezésénél el­lenőrként strázsál a kiadói szem: — Nem lehet, kérem, mert a sógorom lányának » vőlegénye. — Hova gondol? Vezető szerepet Játszik a párt­feörben. Igv aztán az ujságiró nem mindig az Igazság fcatonája, az elvek lovagja volt, hanem a kiádó ágense is. Rilka az olyan ember, akit az eszme, a me?gyfií'őd£s, a világnézlet parancsolt egyik-má­sik párt lapjának a harcosai közé. fcrthétetlennék, bolondságnak tartották, hogy mikor engem a vá­sárhelyi kormánypárti sajtó szérkesztfljénfk hi­vacskáltak jóval több fizetéssel, kosarat adtam. — Itt maradok, nem megyek. — Családos ember vagy. fcrtsd meg: havi ötvén koronával több és egész más kilátások. A Habs­burgokat ejrvelőre nem zavaria el se Polczner Je­nő, se Kőszó Pista. — Elhiszem, de micsoda szégyen volna rátok, amikor én, mint kormánypárti szerkesztő szocia­lista Írásomért a ísitvay Leó esküdtbíróság» előtt ülök. Még makói ujságiró koromban megindult el­lenem az eljárás. — Erről is lehet beszélni. — Nem beszélek, maradok. Bolondnak tartottak, akik erről tudtak. Engel Lajos is, a szerkesztőm is. Az okos Újlaki Tóni barátom vigasztalt: — Majd megjön még a te eszed is, druszáin. (Most is várom. Nagyon késik ) A 48-as és 67-es szegedi sajtó emberei közfitt azért személyi harcok nem dúltak. A legjobb egyetértésben éiszakáztunk Liptai Imrével, Kani­zsai Ferenccel és a többivel. Később a lapok között kitört a harc. Nem az el­vek harca volt ez. hanem a konkurrencia csatája, amely aztán személyi térre is átcsapott. Minden kiadói bosszankodás ellenére is például Szakács Bandival, Róna Lajossal zavartalan barátságban éltünk. Se a Kossuth-, Se a Deák-szobrok nem csó­válták a fejüket. Az elevenekével meg nem sokat törődtünk. Hogyan eshetett meg, hogy mégis patkőt rúg­tunk? Elmondom. Makóról is Szegedre jártak gyakorlatozni a tar­talékos honvédtisztek. Jóbarátságban voltam ve­lük, különösen dr. Kiss Pál ügyvéddel, aki elnöke és lapszerkesztője volt a makai függetlenségiek­nek. A megérkezésükre egyet mulattunk örömünk­ben, gyakorlat végén ,az elbucsuzáskor bánatunk­ban. Ilyen bucsn ufán ködös fejjel kerültem a szer­kesztőségbe, éjfél után, hajnali 2-ig tartó inspek­ciósnak. A ködös feiü ember könnyen ir olyan bo­londokat, aminőket tiszta fejjel bajos volna papír­ra rögzíteni. Emlékszem rá, egyszer Palatínus Jóska kollégám törvényszéki tudósításnak össze­ségét ebben a cimben rögzítette meg: „Képzelt ci­cán y." Szerencsére, többre n«m ia haladt vele és így nem lett belőle komédia. Csak másnap Móra Feri mutatta nekem a kézirat elkezdett címét: — Mi ez? Láttál már te képzelt cigányt? — Nem is képzeltem. Máig is talány, hogy mi akart es lenni, de ak­kor sem volt baj. Mandowsky Richárd pesti tudósítón* valami fontosabb politikai tudósítást adott le, amit kagy­lóban sem értettem, de amit abból elkövettem, azt mö.snap reggel e világon senki sem értette. Volt abban Rákóczi szelleme, volt abhan a sir mélyéből i feltörő hálaima... A kollegialitás érzete megszűnt A bosszú ördö­ge előbujt vigyorgott, szurkálódott. Persze, min­den szúrás az én bőrömet érte. Elkeseredtem és nagyot káromkodtam ott a Szé­chenyi-téren. Az ellenlábas lap riportere szaladt és befújta a „Szeged és Vidéke"-nél, hogy én mit mondtam. Aznap a 46-osok két önkéntese — egyik néhai dr. Molnár Jenő kollégám és jóbarátom — meg­jelent a szerkesztőségben és hat darab ur névében fegweres elégtételt kért tőlem. Hélves. Tessék, csakhogy Szakács Bandinak és Róna Lajosnak én nem káromkodtam semmit Ujabb tárgyalás Fegy­verbiróság Néhányan a járásbíróságot választot­ták. Rolgár Lajos kollégámmal kellett megvere­kednem. összekaszaboltuk egymást, ö a fején, karján kapott lapos vágást, a hátat varrni kellett, én meg a kezem fején a kisujjam tövében kaptam mély vágást Varrták a vivótereiúue®, varrták másnap a Bo­ross-szanatóriumban húzgálták belőle a férceket Pesten és most is sebhelyes, görcsös, hogy eizt a visszaemlékezést rovogatom vele. Ez megmaradt hóttig. Hol a harag, a berzenkedés és hol vagy te, Bol­gár Lajos öcsém, hogy öreg fejjel megkérdezhes­sem tőled: hát érdemed volt? Azért mondom, azért irom ezzel a nyomorék ujjal is: >— Fluck. szeressétek emnuásfol

Next

/
Oldalképek
Tartalom