Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-18 / 39. szám

DiM MAGYARORSZÁG 1054 február Tft. lehetőségek ¿s eszközök előterem­tésében támogassák­Ha mindenki taljeslti 4 kötelességét. » teher megoszlik és aránylag könnyen elviselhető lesz. Azért, hogy ebben a müvészetmentő munkában réwtvegyen, Stéged közgyűlésének és hatósági közegeinek nagyobbik része a mai végtelenül nehéz idákben i* szivesen vállal el évi néhányezer pengős uj áldozatot is. Annyi­val kevésbé találkozik tp!srő*?el és annvivnl Kerékpár, Rádió, Gramofon és az üitjes alKalrészeK Dérynéi Nagy lawitó mühoiy —KI»» u c t a. kevésbé szabad megtörténni, hogy a város megvonja azt a csekely természetbeni támoga­tást, amellvel szegedi képzőművészek megél­hetésének. esetleg kifejlődésének biztosításához ?ddig hozzájárult. Van a városi házakban bér­beadásra váró üres lakás sajnos, elég. terV vittel 29. ^cc^3. AZ ÉLET MOZIJ A (Ambrus a borbéllyal) Jóska bácsi illemtudóan felállt csak boss&as un­szolásomra leiepedett meg újból a padon. Hogy sose bántsam, tudja ő nagyon, mi a tisztesség. Ka­tona volt, báborut járt, most is akkora lyuk a vál­lán, hogy belefér egy hatéves gyerek ökle egészen. — Kór, hogy már hét multam, jegyzi meg And­rás .megpróbálhattam volna. A1 öregnek kisürgettera egy ügyét a városnál, azóta nagyon megnőtt a becsületem. Hetenklnt át­lak ketten keresnek fel az Ismerősei közül, hogy helyezzem el őket a szegényházban. — Nem akarom már Irigyelni a rabokat, mondta egy különösen elborult kedvű öreg. Amerikában volt bányamunkás, a háború hírére Jött haza, megtakarított ezer dollárját szíves buz­dllások következtében hadikölcsönbe fektette. — Azt mondták, az gyümölcsözik a legjobban­Megrázza magát, mint a zsákot. Súlyos belső baja van, ilyenkor Igazítja helyre a fájó részeket, csak azután mondja. — A kukacos alma is gyümölcs 1 Am Jóslta bácsi kezdi a mesét. — Üsmerte a tekintetes ur a Gyevi Annust? Nem? Hogy lehet az? Híres kufa volt, egy rend­őrre mosott, az Ambrusra, még a Ratner ur idejé­ben. Akkor ment az ilyesmi. Tudni kell mindenkinek, aki nem tudná, hogy ez a kifejezés: ..mos valakire", — a lehető leginti­mebb viszonyt jelenti habár egyházi áldás nélkül. A feleség is mos az urára, de ott az asszony csak asszony és nem domborítják ki ilyen élesen a társadalmi kapcsolatukat. Ami ezek szerint elég­gé finom distinkció-számba megy... — Szép teremtés volt nz Annus, nagy és kövér, meg olyan fehér ha»u. hogy látta-e már a kappant, amikor kifagyasztják? Hát akkurál olyan volt. A rendőr meg fáradt ember, csak húzta maga atán a lábát. Nem vétett az a világon senkinek. Tréfálkoztak is vele, hogy tetüled ellophatik a vá­rost, hát csak lopják, mondta ő, evvel a két fá­radt gebémmel ugy sem érném őket utol. Tugya, reomája volt, az szaggatta szörnyen, de a Rnjner ur sajnálta,csupa egy jóság-lélek volt az. a vilá­gért sem küldte volna penzióba. Majd elintézi a penziót a Jó Isten. Az Annus is sajnálta, borogatta meleggel, főzött neki este meleg levest, mert hogy a rendőr Is Jó volt hozzá s eligazította minden baját a piacon Ott sokszor van baja a kufáknak, Annusnak pedig csak igen sok nyelvet osztogattak. — Hát ugy volt, hogy már nagyon elerőtlenedett az Ambrus, mert így hívták és rendőr volt még a Rajner alatt, kicsorbult a kezében a borotva, mi­kor fente, Nem hljták azt már semminek, akár dobhatják a szemétdombra. — Szólj már a borbélynak a sarkon, hogy kerül­jön erre ós herezsmáljon meg ,mondta az Annus­nak. Erdő lesz maholnap a szakállamból, akkora. Jöt 1« a sváb borbély, Gyevi Annus melegítette neki a vizet, szagos szappant adott hozzá. «- Jószagu legyél, hátha szép lányokkal ál­modsz. — Ai ám, ae ördögök anyjával, mondta Ambrus egy és odaarlotta a félpofályát a svábnak. Mert sváb volt a borbély, azok szörnyen szeretik ezt az ipart Elkezdett rajta kaparászni, azt mondja egy­szerre. Aztán élesiti a szerszámját, de az Ambrus, aki ugy billegett eddig is, mint a háborús ezredorvos a lovon, se szó se beszéd, csak lefordul a székről és végigvágódiK a földön: — Hát veled mi van? — csodálkozik az Annus, aztán jött, hogy felsegítsük, de a rendőr meg nem mozdul. — Meghalt az, hallja-e, kap a szeméhez a sváb. — Meghalt a kend eszetokja. így az Annu«. — Már pedig engem ne tanítson az asszonyság, lefetyelt a borbély jobban tudom én azt, mint maga. Ha nagyon akari tudni, az én apám halott­gém volt Csőszteleken, szintén borbély, de a tu­dományosabb faitából. Láttam én gyerekkorom­ban, hogy van az ilyen dolog. Köpülyözött, fogat is húzott. Ketten felkapták, ráfektették az ágyra, aztán azt mondta az Annus: — Hallja-e, ha már itt van, borotválja meg szö­génvnek a képe másik felét ls. Ne menjen világ csúfjára a fődbe — Borotválom, borotválom, feleli a sváb, de az nincs benne a hatosban, mert egy hatosért csak elevent kaparászok. — Ugyan, ugyan, aztán mit kérne? — Mi mást, mint ami a halottakért dukál, forintot. — Megálljon kend. akkor ts csak a felét, mert az első részt még az elevenről kaparta le. ötven kraj­cár lesz. — Abblz néni igaza van magának, mondta a borbély. Tgv ment a másvilágra Ambrus, tiszta ábrázat­tal, de csak ötvenöt pénzért, mert Gyevi Annus azt mond'a, hogv az elevent ls csak félig látta el kend, hát nem kérhet azért a munkájáért tíz kraj­cárt. Szép temetést adott neki, a kántor búcsúztatója megrikatta az egész Rókust, a legjobban Annus rítt, hoffy itt hngvtál, itt hagytál, mi lesz már most velem, ki tesz meleg borogatást a te fájós lá­badra? — Mondhatom, hogv szörnyen szép volt, a tekin­tetes ur se sok ilyent látott. — Az már igaz, Jóska bácsi, eltalálta. Bob. OLCSÓN CLA96K Keveset használt nikkel-, ezüst- és arany zseb. é» karórák, ezüst cigarettatárcák, g; ímánt és bril­tirtns gyiiriik, függők. — Keresek megvételre: eziist evőszert és táleákat, antik zenélő órákat. Tötfl\ órAs, Kölcseyu. 7 Tört arany, eziist, régi fém ás záloejegybeyáltás. Nagy óra- és éksaeriavitómrthely, Előnyö* A. B. C. beszerzés tisztviselőknek, nyugdijasoknak előleg nélkül. " 264 A nfi és az őrmester (A Délmagyararszúg munkatársától.) Pirossapkás, barnakabátos fiatal női állí­tott szombaton délelőtt a törvényszék Gö­möry*tanácsa elé egy. fogházőr. A nő, Homai Frigvesné jelenlei lopá ért kapott büntetését tölti, most pedig azért került a bíróság elé, mert a rault év tavaszán, a Kárász-uccában megsértette a ha Iscre^et. Az elnök megkérdezte, hogy volt-e már büntetve, mire a vádlott kijelentette, hogy két izben. — Gyenge a marta emlékezőtehetsége! — mondta az elnök. Majd felfrissítem — és azl elnök az erkölcsi bizonvlatból fel­sorolt még vagy nyolc büntetést, melyeket mind lopásért kapott. Az elnök ezután ismertette a vádiratot, amely szerint Ho­mainé a mult év májusában a Kárász­uccában a következőket mondotta Szi­lágyi Dezső őrmesternek: «Nem birom a piszok katonákat 1» Később, amikor az őr­mester felelősségre vonta a kijelentését, még hozzá'ette: »Mire vág fel? Ázért.me t az a rongy ruha ma«án van?« Homainé tagadta a bűnösségét. Elmon­dotta, hogv az őrmc-tcrrel, akit ne;n is­mert, előzőleg incidense volt egy kocsmá­ban, ahol ő a lé ;ével ült. Az őrmester gorombáskodott vele. amiért a férjét von­ta felelősségre, hogy miérl mr vele a katona ilyen hangon beszélni. Férje azt akarta, bo^y ő küldje ki a kalonát az uc­cára, ahol majd felelősségre vonia. A katona azonban nem ment kJ. Ké őbb találkozott a Kárász-nccán a katonával, aki ismét sértegette őt. Erre mondta az inkriminált 1 i'cjezé t, de csak egyes s-ám­ban, a katonára nézve használta és nem az egész katonaságra. E15o Ma meg,hor?y Szilágyi őrmester kardot rán'ott és bán talmaznl akarta öt. Kihal'gatták ar őrmester is, aki megma­radt állítása mellett és megesküdött a vallomására. Kihallgatták a vádi t* isme­rőst, Nóvé Juliánná^, r' i ttgv adta elő a dolwt és azt is mondotta, hogy az őr­mester megpofozta Homrinét. A biróság további bizonyítást rendelt el, mert az ügvet nem látta tisztázott­nak. Asz olvasó rovata A makói léniagyár Tekintetes Szerkesztőségi A Délmagyaror­szág február 7-i számában foglalkozott a Makó városi téglagyár munkásainak és segédégető­ieinek ügyevei. Erre vonatkozólag legyen sza­bad néhány sort irni. A mi vádjaink tizoldalas jegyzőkönyvet tesznek ki. A jegyzőkönyvben részletesen le van fektetve, hogy milyen vis'z­szaélések történtek a város téglagyárában. A polgármester ur a feljelentések kivizsgálásá­val megbizta Gorcsa Péter főjegyző urat, aki ellen mi szintén panaszt tettünk később. A vizsgálat ugy fejeződött be, hogy a főjegyző ur minket menesztett, a károsultakat és az in­tézőt meghagyta állásában. A polgármester urat a dolgok állásáról tévesen informálták. Az alispán ur is elrendelte a vizsgálatot ifj. Czakó Lajos intéző ellen, de az a vizsgálat sem vezetett eredményre. A felvett jegyző­könyvek ott porosodnak az irattárban. A bel­ügyminiszter ur is jelentést kért a téglagyári ügyről, de a belügy miniszer ur mindég oíyar jelentést kapott, amiből nem igen okosodha­tott ki. Az ügyben akkor lehetne tisztán látni ha kihallgatnák a téglagyári szakérlöket, meg' hallgatnák a könyvszakértőkét. Azért nem lehetett eddig sehol sem ered­ményt elérni, mert a mi panaszainkat nem fog­lalták jegyzőkönyvbe. 1927 óta tizennyolcszor tettünk panaszt az ügyészségen. Tisztelettel: Hári /slván és Király Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom