Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-15 / 235. szám

DECMAOrARO^SZXO 1955 október T5. IH IIII 1.M Az [ISuEGED vízben ősgyógyerő rejlik, Mesterséges póllás nem sikerüli eddig. Któia gos német fegyverkezésről. A Temps vezércikket irt, amelyben a német lépés nagy horderejét leszögezi és a hidegvér megőrzésének szükségességét Kangoztatja azzal a hozzáfűzéssel, hogy Európa szemei előtt nagyfontosságú események fognak rövidesen leperegni. A Temps genfi tudósítójának jelentése szerint hire jár, hogy a német kormány valamennyi állam kormányának ünnepélyes ajánlatot tesz támadást kizáró szerződések megkötésére. D a 1 a d í e r miniszterelnök a hír vétele után /elefonon felhívta Genfben időző Paul-Boneourt. akivel délután és este szinte állandó telefonösszeköttetésben volt. Londonban a német kormány lépésének híre kínos megdöbbenést keltett. A lapok itt sem tudták kommentálni a nagv eseményt, egvedűl az Evening Standard foglalkozott vezércikkben az üggyel és a helyzetet a legsötétebbnek mond ja. Határtalan izgalmat váltott ki a német kormány lépése a lengyelek fővárosában, Varsóban Jellemző a közvélemény izgatott Hangulatára hogy egyes lapok — minden alap nélkül — a közeli világháború rémét festik a falra. Prágában. leírhatatlan megdöbbenést keltett a líir és a lapok különkiadásokban számoltak be róla. Berlini jelentések szerint Hitler este 7 órakor háromnegyedórás beszédet mondott a rádióban, A kancellár beszéde tulajdonképen beszámoló volt a nemzeti szocialista rezsim eddigi működéséről, egyben válasz D a 1 a d i e r beszédére és megindokolása a nagy elhatározásnak. Hitler hangja igen határozott és helyenkínt éles volt, de kétségtelen, hogy nyilatkozatait a békülékenység szelleme , is áthatotta. 'Azt mondotta, hogy a német népnek békés szándékai vannak és ha a Snar-vidéket vissrnknnia, Franciaországgal szemben nincsenek területi követelései^ Washingtonban Németország ujabb lépését a világbékére mért csapásnak és a már úgyis feszült európai helyzetnek u.abb fenyegető fejleményének tekintik. Hull. az Egvesült Államok külügyminsztere — mint 'Washingtonból jelentik — a következőket mondotta: — A feileménvek komolv csalódással és mélvséges sajnálkozással töltik sl az Egyesült Államik kormánvát. Mindazonáltal az Egyesült Államok folytatja erőfeszítését a leszeréles érdekében. A német értékek az newyorki tőzsdén ujabb árfolyam-veszteséget szenvefelr. Európa a háború örvényefjen London, október 14. Az Evening Standard azt irja, hogy a Népszövetség rendszere csődöt mondott és Európát háború örvényébe sodorta. A helyzet egyetlen tanulsága az, hogy Angliának meg kell szabadulnia minden kötelezettségétől. A Népszövetség Tanácsa szombaton délután 5 óra tájban *rit össze ennek az ülésszaknak utolsó nyilvános ülésére, A tanácskozás kezdete késett, mert a kiküldöttek hosszú ideig csoportokban beszélgettek s német helyzetről. A tanácsasztsl felső végén üresen maradt egv-egy hely, Japán félév óta és Németország mától kezdve üres helve.A A tanács >-vomban hozzálátott napirendjének tetárgyalásához, amelvnek első pontra Libéria megsegélyezése voít. -_ tabletták AkJÜ.-i II—H l li 11 i h II li > il I ijlnl • — oeoáliak a m^ahÜlSS c£sÓ ¿£¿21" 'I Nagybani gyártás folytán a l«gulabt> őszi cipő szokatlan olcsó áron. IsTtolacípöte erőa Mvttafeen iwgv víhwztékban. A raktáron marad' s tetoMlpikil 5*SO, ©*50 árban ámsitil*. xs Zj U ÍC ö ijikos^i^r" Drótsövények az osztrák—bajor határon (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Az osztrák határt Bajorország felé israét elzárták. Bregenz és Linden között drótsövényakadályokat állítottak fel és csendőrség. katonaság őrzi a határt. Ewn a részen egyáltalán nem lehet frflérmi a batárt. Szőrmét...? csak Mentustól Gyanús nevem Irta Móra Ferenc Mióta Pestről Hazaeresztetlek nyüglődinefc, az első komoly örömem az volt, hogy a vezeték nevem a torony alatt gyanúsnak találtatott magyarság szempontjából. Voltak, akik elmosolyodtak a dolgon, de én mint érdekelt se tartoztam azok közé. Hiszen most hivatalos igazolást nyert a saját gyanúm, amivel sokáig magam is néztem nevemet. Azazhogy csak én néztem gyanúsnak, az utolső tiz év belügyminiszterei nem. Az utolső tiz évben tudvalevőleg könnyebb volt a tfl fokán keresztül jutni, mint a névmagyarosítás mennyországába bejutni, — már annak, akinek. Nagyon megnézték azt ís, kinek, azt is, mi magyar nevet engednek meg. Ffát aki hivatalos lapot szokott nézegetni, az láthatta, hogy az ntólsó tiz esztendőben sok honfitársunk megm órásod ott belügvminisTjteri engedéllyel. Pár éve egvik nemrégi miniszterünknek, akt ma is aktív politikus, a feleségéről való sógora magyarosította Mórára a nevét, nyilván a legnagyobb készséggel megadott miniszteri engedéllyel. Persze a miniszterek nem foglalkoznak nyelvészettel — meg is látszik a törvénveiken — se a névtörténet-kutatás terén nem tevékenykednek. Az «\zonban érthető, hogy engem olvkor foglalkoztatott a nevűnk eredete, noha inkább véletlenül, mM szántszándékkal, mert nekem is van ennél jobb dolgom. Pa ujJT oívasásközben sokszor találtam gvanus dolgokat a nevem körül, nem is szólva a latin-olasz kapcsolatról, a periculnm in Mora-ról 'és a ma is divatos mora-játékról. (A latin mondássá) sokait aposztrofálnak ismerősök és ismedetlenek, de mindég hibásan eitik az idézetben éppen azt a szót, amin a szójáték megfordul. A késedelem, amiben a veszedelem van. rem móra, hanem mora, ezt igazolja minden latin szótár.) Ellenben Daudet-nnk A nábob című regényében szerepel egy Mora nevü spanyol herceg, két régi nagy spanyol festő Is viselte ezt a nevet s pár éve a madridi postán kegyetlenül leigazoltattak, mikor a sürgönyeimért jelentkeztem. Mert ott annyi a Móra név — és ha röviden irják is, hoszszan ejtik — mint nálunk a Török és az eredete is olyanforma lehet: mór keveredésre mutat. Azám, csakhogy egy hatvanas évekbeli svéd regényben, amit az odavaló B. Bajza Lenke FJvgare-Cardén Emilia irt, szintén megtaláltam a nevünket, amire ott egy svéd várúr hallgat s néhány évvel ezelőtt egy csavargó francia barátom azért küldött nekem anzikeot egv finn faluról, mert az is azt a nevet viseli, amit én. Ebből látható, hogy a nevünk csakugyan alaposan gyanúba fogható. Még akkor is, ha nem szólok a Móra-hágó-ról, amelyen Stein Aurél átkelt, amikor Tndiában Nagy Sándor nvomait kereste és a troptkus rokonságról Tudniillik a forró Amerika őserdeiben él egy negyven-ötven méteres fa faita, amit a botanikusok Pimornhandra exeelsa-nak neveztek el. az ősi indián neve azonban móra-fa, A fehér ember szempontiából úgynevezett haszon-fa s mint a legkitűnőbb hajőépitőfa szerepel a kereskedelmi forgalomban. Az indiánok azonban nem értenek a világi dolgokhoz és nem foglalkoznak kereskedelmi forgalommal. Ok esak ámvékot keresnek a fa alatt és furulyát faragnak belőle. Ha külföldi kapcsolatokat keresnék, alighanem abba állapodnék bele. hogv er a fa az én igaz? családfám. Pe hát nem kell a nevünk miatt idegenbe mászkálnunk. legalább is az országból nem kell kimennfink. "A-szegedi Mórákkal ma'd mS-skor foglalkozunk. — ámbár jobban szeretném, ha tudós Szabó László barátom foglalkozna velük, aki a múltkoriban szememre is vetette, Hogy ezt a dolgot elhanyagoltam. ami Igaz Is, mert én az öregapámnál tovább nem tu^om az eredetemet felvinni. (Igaz. ho-ry ezt a mulasztást némileg pótolta Móra Mihály atyámfia, aki nvugalmazott táblabíró valahol a Jászságban s fölkeresett személyes megismerkedés végett, mikor betegen feküdtem a szanatóriumban. Azzal igyekezett felejtetni az epeköveimet, hogy 6 arnya könyvekből és hivatalos írásokból vagy kétszáz évre visszamenően hiány nélkül összeálitotta a családfánkat) Addig mig meg nem csudálhatom ezt a hiteles családfát, kénytelen vagyok a Reizner-féle szegedi monográfiára támaszkodni amely szerint a Mórák magyarsága a régi szegedi világban nem vonatott kétségbe. Éppen háromszáz esztendeje, hogv bizonyos Móra Balázs szegedi főbíró volt. Muszájból. szegény, mert különben a Hóbajárt basa leütette volna a fejét. (Azt hiszem, fl volt az utolsó magyar ember, akit Igv kényszeritettek közhivatalra.) Egy Ferenc nevü druszám pedig különösen nagy szerző lehetett az ántivilághao. Vagy öt uecánvi az övé volt Szegedből — ez a furbic viseli most is a Móra-város nevet s igen jóba lehetett a teveszájn Leopoldusz császárral, mert az adta neki 1662-ben azt a szép tali-tarka címeres levelet, amelynek százvalahány éve hitelesített másolata valahol a könwtámnk linbnsában van eldugva. (Az eredetit bizonyos nevezetű Móra Károly vendéglős a rekonstrukció táján kivitte magával Erdélybe.) Van ebben a címerben levágott tőrök fej is — azért vagyok ón is olyan vérszomjas ember galamb 1s, leopárd is, még pedig tátott száin é« kipödört nvelvü (ugyan melyik országban viselnek ilyen bolond divatot a leopárdok?), — a legfurcsább pedig az, hogy ennek a nemességszerző Ferencnek egyetlen gyereke volt, mint nekem, a* 1s lány volt s azt is Pankának hívták, mint az enyémet. Még furcsább játéka a véletlennek, hogy a mohácsi vész idején Szeged főjegyzőjét Móra Ferencnek hivták. Valószínűleg nem volt annyi frnivalőla, mint nekem s bőven meggyőzte irótollal az az egv lud. amit e célra fogadott fel és honorált kukoricával a rivitas regia ac libera. (Hohó, hol volt még akkor a kukorica! Alig szabadulhatott ki a Kolumbusz markából. De hát akkor mivel etették a város hídját? Nyilván kicsapták legelni a városháza udvarára, — icy jobb azt nem keresni *