Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-04 / 225. szám

VÉGKIÁRUSITÁS! *"»«*« A raktáron levő összes áruk minden elfogadható áron eladatnak! Hatóságilag engedélyezett vedelemadó azoknál az adózóknál, akiknél a vagyonadó alapjául vett vagyontárgyak értéke az 500.000 pengőt túlhaladja, nem lehet kevesebb, mint a vagyonadó alapjául vett érték 2 ezreléke. A rendelet amnesztiát biztosit azokra nézve, akik 1932. évi adóbevallásuk során valamely eddig eltitkolt jövedelmet, vagy vagyont bevallanak. A szükségadót az adózó köteles fizetni s azt a bérlőre vagy munkaadóra áthárítani nem szabad. B pápa keresztes hadjáratot hirdet a felebaráti szeretetért, a nyomorenyhitésért és a fegyverkezés ellen Vatikánváros, október 3. A pápa valamennyi érsekhe* 6~ rüspökhöz apostol levelet intézett, amely kijelenti hogy a Szent atyát mélyen aggasztja a világválság, •iney munkanélkftTéget okoz, amelynek folyamán nagy néptömegek és különösen ar ártatlan gyermekek tömeget szenvednek. Tekintettel a küszöbön álló évszakra, amely a munkarélkü'iek helyzetét még nehezebbé teszi tekintettel arra, hogy a mindennapi kenyeret sem szerezhetik ezek meg maguk száraára, felhívja a pápa a pü pökíket és az érsekeket, hogy szervezzék meg a felebaráti szeretet is támogatás hadjáratát, használják fel befo'yásukat arra, hogy anyagi és erkölcsi támogató, akció Indulhasson meg s ezzel akadályozzák meg azt, hogy a gazdasági inség a kétségbeesésbe hajtsa a tömegeket. A pápa felhívja a püspököket, hogy minden eszközzel hassanak oda, hogy a népek szive nyiljon meg, szűnjenek meg azok a veszedelmes vetélkedések, amelyek mérhetetlen fegyverkezési kiadásokat vonnak maguk után s amelyek kedvéért Jelentékeny összegeket vonnak el a közjóléttöl. h délelőtti és éiszakal közgyűlések megszüntetését kérik a polgármestertől (A Délmagyarország munkatársától.) A közgyűlés költségvetési vitája a délelőtti ülések rendszeresítése ellenére is előreláthatólag hosszú ideig eltart még. Több törvényhalósági bizottsági tag ebben az ügyben az alábbi beadványt Intézte most dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez: Méltóságos Polgármester urt A pénteki közgyűlés tanácskozását azzal az elnöki enunciációval méltóztatott bezárni, hogv munkáját hétfőn, 5-én délelőtt 10 órakor folytatja a közgyűlés. A' nálunk meghonosodott rendszer szerint az ilyen elnöki intézkedés ellen nincs főllebbezés se a méltányossághoz, se az igazsághoz, se a jogszabályokhoz. Ez ez oka annak, hogy közgyűlésen kivül fordulunk Polgármester úrhoz, tiltakozunk az elnöki őnkényeskedések állandósulása és a tanácskozási rend olyan módon való megállapítása ellen, amely mellett vagy képtelenek vagyunk, vagy csak a legnagyobb áldozatok árán vagyunk képesek teljesíteni kötelességeinket A szervezeti szabályrendelet második paragrafusa szerint a közgyűlést délután n:gy órai kezdetfel kell tartani- Szürke tárgysorozat esetén nincs is baj a belügyminiszterUeg jóváhagyott szabályrendeletnek ezzel az intézkedésével. De a költségvetést tavaly éjjeli filceken erőltette a Polgármester ur, az idén pedig dél^őif tíztől keltűig is rendszeresíteni akarja a tanácskozást Azt bizonyára méltóztatik tudni, hogy alulírottak nem vagyunk közigazgatási alkalmazottak és hogy a mai súlyos időkben — mint mindenki más — fokozott gonddal és fáradhatatlansággal vagyunk kötelesek és kénytelenek ellátni kenyérkereső munkánkat Azt az időt is pótolni kell, amit abban az esetben töltünk el a közgyűlésen, ha délután négytől nyolcig dolgozunk ott Arra azonban képteíemk vagyunk, hogy nopokon, esetleg egy-két hélen át teljesen távolmaradónk a foglalkozásunktól. A Polgármester urnák azt a* intézkedését, amellyel egyes esetekre törvényellenesen állandósítani akarja az egész napi tanácskozást, olyannak kell tehát tekintenünk, amellyel meg akar bennünket gátolni ránk háruló, szívesen vállalt és fáradhatatlanul teljesíteni akart közkötelességeink végzésében. A közgyűlési helyzet elmérgesedését meg akarván akadályozni, ép ezért arra kérjük, tekintsen ef a délelőtti és az éjszakai ülések tartásától s elnöki intézkedéstá-, ben mindig vegye irányadónak a tőrvényt, vagyi a törvényerejű rendelkezéseket Attól, hogy kötelességünket teljesítsük, semmisem téilt el bennünket Szeged, 1931 október 3. Kiváló tisztelettel Pásztor József, dr. Pap Róbert, dr. Deftre János, Wimmer Fülöp, dr Eisner Manó, dr. Szamek Sára, Lájer Dezső, OÍejnylk József, Horváth József, Ifltz Béla, Szűcs Imre. iidsdrldsndl eladdindl /anlldsndl Ora, ékszer Tóth óráshoz *««»•» »• »• ElwUs 3—ÍZ havi részletre Is I Tlsatvleelöknek elínyös ABO beszerzés ! Ezüst evOszerek, tálcáit. Gramofonok, lemezek. Régi pém, tört arany beválttal Törhetetlen óratlvegek 1 Kézműves Bank záloolegyekei veszek. 62 Uj lesz hó és sárcipője! Felelősség mellett 87 olcsón Javltfuk fíü^6LINOLE1IM IPAR Kárász ucca O. Ahogy kezdődött... Irta Móra Ferenc. Rosszul ismeri a magyar pszichét, aki azt hiszi, hogy az október (5 mindig olyan országos ünnepe volt a nemzeti kalendáriumnak, mint most. A Bach-korszakban természetesen ki se leheteti hangosan mondani a tizenhárom nevét. Még tán ezt az ominózus számot se. Hiszen kezdetben még a Miatyánkot se volt ajánlatos hangosan imádkozni. Egyszer Pesten becsuktak valami ájtatos polgárt, aki a Ferenciek templomában nyomatékosabban találta elfohászkodni azt, hogy »jőjjön el a te országod!. Az elfogulatlan biróság megállapította róla, hogy Kossuth Lajosra célzott vele a megátalkodott rebellis. Amikor meg enyhült a terror, a józan hazatiság kitalálta a múltra dobandó fátyol elméletét s ez a fátyol aztán uralkodó divat is maradt egész az összeomlásig. Okos ember sohase emlegette, — mert hátha megharagszanak érte Bécsben? (Én még csak okos ember se vagyok, mégis elgondolkozom néha rajta: ugyan ha bolondjában megcsinálják egyszer a restaurációt hogv irtják ki akkor az iskolából az október 6-ot? Mert most már az olvasókönyvekbe is be van iktatva.) .... Amikor a királyi pár hatvanhétben Andrássy Gyula tanácsára a koronázási százezer aranyat a rokkant honvédeknek adta, nyilvánvaló lett, hogy most már senkit se állítanak az auditer elé, ha hangosan kimondja a negyvennyolcat. És ekkor mondták ki először a nyilvánosság előtt a tizenhárom nevét ugy, hogy vértanuk. 1807 augusztusában országos dalárünnepvolt Aradon — akkor igy mondták a dalversenyt — s a félig-meddig felszabadult lelkek országában ez csakugyan országos esemény volt Nemcsak a dal kultusza gyűjtötte össze az embereket: a három napra tervezett ünnep jövedelmét az aradi vértanuk szobrára szánták. (Már akkrr a a programon is kimerték nyomtatni igy.) Az történt azonban, hogy valamelyik d£»l >-küldóttségnek az jutott eszébe, milyen szép kivonulni a vesztőhelyre s főiébreszteni a méíyálmu vértanukat azzal, hogy »megíogyva bár, de tör\e nem, él nemzet e hazán«. (Noha a vértanuk alighanem ugy találták volna, hogy a nemzet inkább megtört, mint megfogyott) Az aradi rendezőséget egy kicsit zavarba ejtette ez a műsoron kivüli szám. Kiderült, hogy, szobrot akarnak ugyan állítani a vértanuknak, de már nem emlékeznek rá biztosan, hol végezték ki őket. Ebből látható, hogy semmi alapja sincs annak az azóta keletkezett kegyes legendának, mintha valami ismeretlen kéz már 1850-től kezdve virággal hintette volna be a szentelt hantokat. A jó Isten növesztett rajtuk száp kővérlevelü lapukat és ültetett föléjük vérző csillagokat termő tüskerózsákat (Különben a legtöbb holttetem már akkor nem is volt ott. Vécseyt, Damjanichot, Laknert, Leiningent még a kivégzés éjszakáján elszállították hozzátartozóik. Damjanichot 600 forintért, Leiningent 13 aranyért adta ki a bakó. Dessewffyt egy esztendő múlva a családja könyörgésére egy osztrák őrnagy ásta ld a sáncárokból, hogv hazavihessék Felsőmagyarországra, a családi kriptába. Ez a rémtörténetmég a mai kor emberének edzett idegeit is próbára teszi. A holttestet nem merték koporsóban szállítani, nehogy Haynau másodszor is főbelövesse, hanem ládában helyezték el. Csakhogy a 'áda kicsi volt és a holttestet fel kellett darabolni, hogy beleférjen... (Csodálom, hogy még eszébe nem jutott valakinek filmre vinni ezt a történetei. Nagyon hatásos propaganda-film lenne belőle.) Néhány öreg szélmolnárt találtak az aradi dalárok, akik tizennyolc évvel azelőtt szemtanúi voltak az aradi kivégzésnek s azok segítségével meg is találták a dudvával, gazzal benőtt helyet. Ott aztán megrendezték az ünnepet. Abból telt ki az egész, hogy a Barabás Béla apjának az udvaráról átülteltek a vcsztőhely földjébe egy kiszáradt eperfát, amelyiknek éppen tizenhárom ága volt. Aztán díszmagyar nélkül, ünnepi szónok nélkül elénekelték a Szózatot, meg a Himnuszt s mindenkinek tele volt a szeme könnyel. Akkor azt hitték, a múltért Mink már tudjuk, hogy a jövendőért is. Hanem a kiszáradt eperfa nehezen akart megeredni. 1867 október 7-én mondatta az első rekviemet az aradi tizenháromért a pesti honvédegylet A Ferenciek temploma tele volt gyászoló közönséggel; tömérdek honvéd a padokban, sok csonka-bonka hős, mellükön a 48-as érdemrendekkel, köztük ismert pesti polgárok, vidéki földbirtokosok, néhány képviselő, sőt egy-két mágnás is. A cserkoszorukkal borított katafalkon tizenhárom koponya. Több asszonyt ájultán vittek ki a templomból. Kinek apja, kinek gyermeke, kinek mátkája juthatott eszébe. Hiszen még husz év se telt el azóta s még nem enyhült kegyejetté minden fájdalom. A lapok csak nyolc-tiz óvatos sort Írtak ,az első rekviemről, amely a Deák-párti kormányt se érintette kellemesen, a feudáUs-klertkális köröket pedig egyeneseit felbőszítette. Szócsővük, a Pest! Hírnök nem átallotta igy kommentálni az első október 6-ot: — Egyet ne felejtsünk el: mindazon vér, amely, a fegyverletétel után megtorlásul oritatott, a Kossuth Lajos fejére és lelkére sulyosodik, aki a detronizálást dekretálta s igy az egy maga által elkövetett bűnnel megtévesztett becsületes honvédeket is felségsértési komplicitásba keverte. Egyébként is mártírok a másik oldalon is vannak: vájjon a forradalom által megölt Latour halálát megönneplik-e gyászmisével? Nem csoda aztán, hogy mikor egy év mi Jva megint rekviemet mondatott a honvédegylet, a pesti lapok beszámolója már csak ennyi volt: »a kegyeletes megemlékezők száma nem tölti meg a templomot.. Beletelt tiz év, mire országszerte bevett ünneppé tette az október 6-ot a függetlenségi párt. A szántz eperfát azonban még akkor se lehetett emlékszoborral kicserélni. 1867ben bocsátott ki a szoborbizottság 988 gyüjtőivet. Abból sohase került vissza 713 darab és 275 gyüjtőiven tiz esztendő alatt befolyt 33.333 forint Még tíz esztendő telt bele, amikorra együtt volt a százezer forint, akkor is szelíd terrorraL A városok polgármestereitől beszerzett bizalmas információk alapján külön instáló-levelet küldtek minden törvényhatósági tagnak, akiről föltehették, hogy nem sajnál egy pengő forintot az aradi tizenháromtól...