Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-21 / 89. szám

1931 április 19. DÉLMAGYARORSZAG 21 A fövő héten ismét megkezdik a töltési munkálatokat ? Folytatni kell a szükségmunkál MWMMMMWMMMMMMMMMMMMMWMMMWWWMMMWMW Szerdán nagy premier: ZWEI BEÜZEN IM % TfiKT a Belvárosiban I A Délmagyarország munkatársától.) A Tisza márciusi áradása — mint emlékezetes — megakasztotta azokat a töltési munkálatokat, amelyeket a város az államtól kapott ötszázezer pengő szükségmunkasegélyböl rendelt el és amelyeknek keretében megkezdték a Mars-tér, a Kálvária-tér, a Kisbuvártó és a szilléri kubikgödrök feltöltését. A Tisza megáradt vize elárasztotta a folyó árterületeit, amelyekről a töltési munkálatokhoz szükséges földanyagot bányászták és szállították a töltési munkálatok színhelyére. Igy a város hatósága márólholnapra beszüntette a munkát és négyszáz munkást bocsájtott el. Az elbocsájtott munkások kisebbik részét a külterületi utak javításánál alkalmazták, a többség munka és kereset nélkül maradt. A munkanélküliek számára nem lehetett vigasztalás a mérnöki hivatalnak az a megállapítása, amely szerint a félbeszakított szükségmunka folytatására előreláthatólag csak nyolc-tíz hét múlva kerülhet a sor, mert az árterületeken nyitott földbányák, ha a márciusi ár le is vonul róluk, csak hosszú idő múlva jutnak ismét használható állapotba. A viz ugyanis annyira eláztatja . a talajt, hogy a föld hordására gondolni sem lehet Mivel pedig a márciusi áradást a tapasztalatok szerint elmaradhatatlanul követi a májusi zöldár, junius végéig, vagy julius elejéig gondolni sem lehet a töltési munkálatok folytatására. (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn délelőtt telefonon felhívta a polgármestert dr. Szily Kálmán kultuszminiszteri államtitkár, az egyetemi ügyek osztályának vezetője. Az államtitkár arra kérte a polgármestert, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjessze föl a város az egyetemi építkezésekre vonatkozó pénzügyi elszámolást, mert a kultuszminiszter tisztázni kivánja azt a kérdést, hogy az egyetemi építkezésekre mennyit adott a város, mennyivel tartozik még és mennyit kell még adnia az államnak. A polgármester közölte dr. Szily Kálmánnal, hogy Rack Lipót pénzügyi tanácsnokot már régebben megbizta az elszámolás összeállításával, az valószinüleg rövidesen elkészül és akkor a város haladéktalanul fölterieszti a kultuszminiszterhez. A telefonbeszélgetés befejezése után a polgármester elmondotta, hogy ez az elszámolás Most azonban ugy alakult a helyzet, hogy valószinüleg a jövő héten munkába állhatnak a szükségmunkások. A márciusi ár ugyanis rövid idő alatt elvonult, az árterületekről már régen visszahúzódott a Tisza, az áprilisi szelek pedig gyorsan kiszárították a felszabadult partokat. Igaz ugyan, hogy hosszú ideig tartó munkalehetőséget nem jelentenek ezek a szárazra került partok, mert a májusi áradás rövidesen ismét elöntheti a földbányákat, de talán néhány hétig mégis foglalkoztathatják a munkásokat. Erre pedig sürgős szükség van. A munkanélküliség változatlanul súlyos, az építkezés nem indult meg, sem a magánosok, sem az állam, sem a város nem mutatnak építkezési hajlandóságot. Szokatlanul minimális munkaalkalmat nyújt az egyre nagyobb válsággal küzködő mezőgazdaság is, így a munkások kénytelenek tétlenül várni, a viszonyok javulására. A város hatósága arra számított, hogy a töltési munkálatokra szánt pénzt esetleg elteheti a késő őszi hónapokra, hogy akkorra biztosítson munkaalkalmat a munkanélkülieknek. A helyzet azonban olyan, hogy most kell kihasználni a kednezó vízrajzi helyzetet és ha csak egy-két hétre is, folytatni kell a márciusban félbeszakított szükségmunkát, mert a munkásoknak soha nagyobb szükségük nem volt keresetre, "iint éppen moaC. fogja tisztázni a város esetleges anyagi kőt elezettségeit az egyetemi építkezésekkel kapcsolatban. A közgyűlés eredetileg a kisajátításokon kivül hárommilliól.'étszázezer aranykoronás hozzájárulást szavazott meg az egyetemi építkezésekhez, ezenkivül külön kilencszázezer aranykoronát a polgári tanárképző intézet felépítéséhez. Az állam ennek ellenében kötelezettséget vállalt az összes egyetemi intézetek és klinikák uj hajlékának felépítésére. A város még néhány százezer pengővel tartozik, viszont a kormány is adós az idegklinikával. — Valószínű — mondotta a polgármester —, hogy az elszámolás fölterjesztése után bizonyos differenciák lesznek a kultuszminisztérium és a város álláspontja kőzött, de legalább tisztázódik a kérdés, hogy milyen kötelezettsége van még a városnak és mit kell még építenie az államnak. lant és átalakította a menhely céljainak megfelelően. A menhelyet a fogadalmi templom ünnepségeikor szentelte fel a püspök. Azóta áll az intézet, kevés állami és társadalmi támogatással. Polyák főtisztelendő, az igazgató, vezet végig bennünket a menhelyen. A földszinti teremben fekszenek a legsúlyosabb betegek. Az egyik 15 éves fiu, négyévesnek megfelelő fejlettséggel — az ágyon fekszik, arceaf befelé, lábát maga alá húzva. Ilyen hefvzetben tölti életét, dünnyögve, nyöszörögve. Egy másik, siketnéma, vak kezére, lábára béna gyerek egész nap mosolyog ágyában... Parányi ágyban egy gyermek alszik. Feje nagyobb a testénél. Arca valamennyinek eléktelenedett a sebhelyektől. Az egyik beteg, Józsika, megismeri Polyák tisztelendő hangját. Kezével a mellét verdesi őrömé, ben, ezzef jSzi, hogy futna az igazgató ur eléboj — ha tudna. Egy tanitó fia, csíkos ruhában ágya előtt ül a széken kezében játéklovat szorongat és nézi a padlót. Igy ül nap.nap ntán anélkül, hogy mozdulásra lehetne bírni. A különböző betegségekbői szenvedő gyermekeknek egy közős tuladonsága van: valamennyi várja az elmúlást Egyiknek két hét, a másiknak két hónap, esetleg egy esztendő még a világ. Ennél a kórteremnél talán « világon nincs szomorúbb helg. Csak az ápoló apácák járják az ágyak közötti folyosókat vigasztaló simogatással. — A gyermekek valamennyien menthetetlenek — mondja Polyák igazgató. Aki ide kerül, az keresztül ment mindenféle kísérleten, de meggyógyítani nem lehetett. Kezelést itt is kapnak, rend. szeresen jár hozzájuk az orvos, de itt már nem tehet semmit Az egyik emeleti teremben a nem fekvő fiuk üldögélnek a hosszú asztal mellett egy apáca felügyeletével. Az apáca felolvas nekik, játszik velök, de a gyermekek nem értik a mesét, a játékot. Az igazgató belépésekor valamennyi megmozduí. Aki járni tud, még ha négykézláb is, az igazgató elé siet. átöleli, kezét csókolja: — Szerettek-e engem? — kérdi tőlük Polyák igazgató. A gyerekek még jobban ölelgetik a tisztelendő reverendáját Vannak közöttük értelmes gyermt^ kek is, akik megtudják mondani a nevüket, de többre alig képes valamelyik is. Az igazgató bemutat egy gyermeket, aki az intézet eggedüli bűnözője. Ha teheti, összeszedi valamennyi ajtó kulcsát és eldugja. Egy másik gyermek — siketnéma és vak, jobbkeze béna — született szerelő-tehetség. Ep balkezével, ha szerét ejtheti, pillanatok alalt leszereli a legkomplikáltabb vízvezetéket, a villanykapcsolókat. Van egy ápoltja az intézetnek. Ez abban leli kedvét, ha papirt eszik. Egy másík, ha nem látják, a fal sarkaiból harap le egy darabot. — Ezekkel a gyermekekkel semmit sem lehet kezdeni — meséli sz igazgató. írni-olvasni, beszélni nem tanulnak meg. Kézimunkára ügyetlenek, meg nyomorékok. A valláserkölcsi nevelés is lehetetlen... Csak vegetálnák szegények és ugy töltik szomorú életüket, ahogy lehet. Az épületben mindenütt a legteljesebb rend. Apácák sietnek az emeletről a földszintre, teremből ki, terembe be, fehérnemüekkel a hónuk alatt. A folyosók korlátján ruhák száradnak. Akármelyik ajtón benyit az ember, mindenütt apró ágyat és benne sínylődő gyermeket talál. Az egyik ilyen kisteremben fekszik egy gyerek, aki csak ugy tud ja helyét változtatni, ha — gurul. « földön. Ebben olyan ügyes, hogy ágyából képes a földre legurulni. Ez a gyermek ugy szokott sétálni, hogy naI

Aiwr >n<!r« »fon-írié» T-igjUt^ki F.lc»erílem n Irlrtícicm ... I Szomorú délelőtt az irgalmak házában 84 gyermek, aki az elmúlásra oár CA Délmagyarország munka tárnát ól.) Szeged egyik legérdekesebb hajléka: a Polgár-uceában lévő Borromei Szf. Károlyról etnnevezeft gyógyíthatatlan gyermekek menjielge. Nyolcvannégy gyógyíthatatlan gyermek, fiu, leány éli itt napjait, elhagyva szülőktől, testvérektől csak teljesen idegen embere^ irgalmára bizva. Nyolcvannégy gyermek — egész kis sereg — fekszik a kórtermekben, sétát esetlenül .az udvaron, üt a nappali asztala mellett kifejezéstelen, reménytelen arccal és vár ja az elmúlást, amily bizonyosan eljön, hogy leszakassza szomoni életük virágát Ezek a gyerekek — akiket a szörnyű kór nem szögez az ágyhoz — még csak játszani sem tudnak. Kisebb értelmi fokon állanak, mint a pamutgombolyaggal kedvesen eljátszadozó macskakölykök. A játékra félve tekintenek és ha mégis hozzányúlnak, nem tudnak mit kezdeni vele. A karikát nem kergetik, a labdát nem dobálják, a babát nem cirógatják... Csak ülnek egymás mellett, bosszú hónapok óta, epilepsziások, l'ertőzóttek. apró hiszterikusok és kezöket tördelik, vagy beleharapnak szomszédjuk kezébe. A gyereksereg közül alig van egg-kettő, aki beszélni tudna. Legtöbbje süketnéma, béna kézzel és lábbal és — béna ésszel. Ami a betegségek között a legszörnyűbb, az itt mind feltalálható, demonstrálva egy. egy ártatlan gyermel-cii. ís valamennyien jajszó nélkül tűrik a fájdalmakat, olyan hősök, amilyenek csak gyermekek, csakis beteg gyermekek tudnak lenni. Látogatóik a család részéről nem igen érkeznek. A gyerr.ikeV egyediili öröme az étkezés. Reggel kelnek, este fekszenek, egy évig, két évi;;, azután — kifordul egy parányi koporsó az irgalomház kapuján, .nő. götte két feketeruhás, fehér főkötős apácával. . A gyógyíthatatlan gyermekek menhelyét tavaly nyitották meg, Polyák Károly tisztelendő na ,, !c'k$ adományából. Polyák tisztelendő a Polgár uccában vásárolt saját vagyonából egy kétemeletes új,aíMennyit költött a város az egyetemi építkezésekre Elszámolást kér a kultuszminiszter