Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-17 / 234. szám

1930 október 17. DftLMAG Y A ~ ~ IISZ AG A közgyűlésen egyetlen védője sem akadt a sxivattyuadónak, a többség mégis megszavazta Pénteken kezdődik a szabályrendelettervezet részletes vitája E11DA®£S2ÁPPS (A Délmagyarország munkatársától.) Ért­hető nagy érdeklődés mellett kezdődött meg csütörtökön délután a rendkívüli közgyűlés. A padsorok, sőt a karzatok is zsúfolásig meg­teltek. Az ülést a polgármester félőt előtt né­hány perccel nyitotta meg. A napirend első pontja a szivattyuadó •olt A szabályrendeleitervezetet dr. Csonka Miklós adóügyi tanácsnok ismertette. Elmon­dotta, hogy erre az adójövedelemre a költ­ségvetési deficit eltüntetése végett van szük­sége a városnak. Dr. Delire János szólalt fel elsőnek. A mai nehéz idők azt pa­rancsolják, mondta, hogy munkával és ke­nyérrel pacifikálja a közgyűlés, akiket az éhség és a nyomor lázit. Senkisem vállal­hatja a felelősséget olyan intézkedésekért, amelyek az Ínséget csak fokozhatják. Az uj adók behozása pedig fokozza az Ínséget. A költségvetés szerint a vizmütelep bevétele több, mint 100.000 pengővel nagyobb a kiadásai­nál. A csatornaépítés költségeit a város pol­gársága már régen letörlesztette. A szivattyú­adó burkolt pótadóemelést jelent, amely az egyenlő teherviselés elvét is megsérti, mert csak a nagykörúton belüli polgárságot ter­heli meg. (Helyeslés.) Hir szerint a kormány törvénnyel kívánja felemelni a községek pót­adóját, hogy megszüntethesse a borfogyasztási adó aránytalan igazságtalanságát. Számolni kell tehát azzal, hogy január elsejétől kezdve. 15—20 százalékkal nagyobb lesz a pótadó. A szivattyuzási adó, a lakásfelszabaditás, a pót­adóemelés az ínséget fokozza. Társadalompo­litikai elv, hogy &z a generáció, amely vérben és aranyban annyit áldozott, joggal háríthatja át a terhek egy részét az utána következő nemzedékre Ezzel szemben, a város hatósága a szivattyuadó egy részét tartalékolni akarja a csatornázási alap javára. — A polgármesternek két kiváló képessége van. Az egyik a dialektikája. Kiváló képessége van ahoz, hogy a belvárosi szavazókkal meg­szavaztassa a borfogyasztási adó fentartását és hogy a külvárosi polgársággal megszavaztassa a belvárosi terheket. A belváros polgársága készséggel elismeri, hogy a mai borfogyasztási adó igazságtalan és hajlandó küzdeni ellene, de joggal kívánhatja, hogy a külvárosrészek ne szavazzák meg azt az adót, ami csak a belváros polgárságát terheli. A város szere­tetét egyetlen párt sem sajátíthatja ki. — Mi nemcsak a tornyokat és az árkádokat szeretjük, hanem azokat isv akik a városban élnek, az exisztenciájának utolsó roncsába ka­paszkodó kereskedőt, a bérhátralékkal küzdő földbérlőt, a munkanélküli munkást. Arra kérjük a polgármestert, hogy ne csak a klin­kertéglát szeresse, hanem a pinceoduk beteg lakóit is. A város ötmillió pengőt fizet tiszt­viselőinek, joggal elvárhatja, hogy szükség ese­tén gondoskodjék a városról is. Nagyon sze­gényes pénzügyi koncepció az, amely a pénz­ügyi nehézségeket csak adóemeléssel, vagy függőkölcsönnel tudja áthidalni. Indítványoz­za, hogy a közgyűlés térjen napirendre a szabály rendelettervezet fölött. (Általános he­lyeslés.) Dr. Kovács József tiltakozik az ellen az állítás ellen, hogy a meglévő csatornák építési köliségeihez az ér­dekelt polgárság eddig nem járult hozzá sem­mivel sem A szivattyuadó burkolt pótadó­emelés, jobban szeretné, ha helyette a köz­gyűlés inkább a pótadót emelné fel nyíltan. Ez az emelés csak egy. évre szólna, viszont a szivattyuadó állandó terhet jelentene. (He­lyeslés.) Pászíor József a következő felszólaló. A helyzet a szivattyu­zási adó bizottsági tárgyalása óta, mondta, lényegesen megváltozott és ma már nincsen szükség szivattyuzási adóra. A rendkívüli köz­gyűlés napirendjének harmadik pontja az in­ségadó. Ennek a jövedelméből fedezik majd a népkonyha költségeit. Ezt a mult évben a szegényalapból, tehát a költségvetés keretén belül intézték el. Ugyanez történt a tüzifase­géllyel. A mult évi költségvetésnek ez a ki­adási tétele felszabadul, ami pedig 80.000 pen­gős könnyebbséget jelent. Kijelenti, hogy nem híve a tisztviselők fizetésredukciójának, de mégis hivatkozik arra, hogy a polgármester kezdeményezésére az inségakcióra önként le­mondtak a városi tisztviselők fizetésük bi­zonyos százalékáról. A polgármester negyven­ötvenezer pengőre becsülte az inségalap ilyen módon történő gyarapodását. A tisztviselő­kérdéssel behatóbban kell foglalkozni, mert mammutfizetések is vannak és igazságtalan aránytalanságok. Berzenczey Domokos mű­szaki főtanácsos jövedelme eléri az évi 20.000 pengőt. Jövedelmei között szerepel a fizetése, a városi pótléka, majd 5000 pengő külön szer­ződés alapján és még egy pótlék, külön mun­kadíj címén 2400 pengő, amit a közvágóhíd felügyeletéért kap. Még több ilyen tétel volt s ezekről kell lemondani, mielőtt a város el­szegényedett polgárságával szivattyuadót akar­nak fizettetni. (Helyeslés.) A nagy fizetések redukálásával és az inségadó bevezetésével a költségvetés körülbelül 120.000 pengővel köny­nyebbedik meg, tehát a fedezetlenül maradt hiány teljesen elenyészik. A polgármester az­zal is érvvel a szivattyuadó mellett, hogy ezt az adót csak a belváros fogja fizetni, a kül­város nem. Végtelenül veszéli/es érvelés ez a város első tisztviselője részérő', azonkívül nem is állja meg a helyét. Miért nem fordul a polgármester Csonka t&nácsnokhoz, aki meg­mondhatta volna, hogy a kérdéses területen lakóknak hány százaléka fizet 500 pengőnél kisebb lakbért, hány százalék fizet 500-tól 1000 pengőig és hány százaléknak van 1000 pengő­nél nagyobb lakbére. Hogy meggyőzzem a polgármester urat, csak néhány tételre hí­vom fel a figyelmét, amelyek bizonyítják, hogy azon a területen, amelyre a szivattyuadót ki akarják vetni, százával és százával vannak ilyen lakbérek, mint 384, 400, 280, 150, 100, 240, 192, 80, 50 pengő. Pásztor itt 44 lakás pontos cimét és lak­bérét sorolja föl, majd azzal fejezi be felszó­lalását, hogy legyen a közgyűlés a gondokkal küzködő és nyomorgó lakossággal szolidáris, tanúsítson megértést a bajok és szenvedései» iránt és egyhangúlag szavazza le a szivattyu­zási adót. (Helyeslés.) Dr. Keríész Béla jelentkezik szólásra. . — Mellette senki sem szólal fel? — kérdi derültséget keltve valaki. Kertész igazságtalannak és méltánytalannak tartja, hogy a város hatósága a költségvetési deficitet a lakosságnak csak egy töredékével kivánja megfizettetni. A belvárosi lakó maga­sabb lakbérével már régebben megfizette és fizeti ma is azt az előnyt és kényelmet, amit a csatorna és a vízvezeték jelent számára. Rendkívül veszedelmes útra lép a hatóság, amikor szembráii'ja a belvárost a külvárossal. Cstalakozik Dettre indítványához. Dr. Eisner Manó szólalt fel ezután. A közéleti erkölcs megkí­vánja, hogy ha valakinek más véleménye van a szivattyuadó kérdésében, mint a korábbi fel­szólalóknak, az nyilatkoztassa ki ellenvélemé­nyét. Mivel ilyen felszólalás nem hangzott el, meg kell állapítania, hogy nincs a köz­gyűlésnek olyan tagja, aki megszavazná a szivattyuadót. A város hatósága a tárgyalás sorrendjét is szabálytalanul állapította meg. A jövő évi költségvetést a közgyűlés még nem tárgyalta le, tehát nem tudni, lesz-e egyálta­lában szükség uj adóra, hogy lesz-e a költség­vetésnek fedezetlen hiánya. Csatlakozik Detlre indítványához. Dr. Bodnár Géza stílszerűnek tartaná, hogy a rendkívüli köz­gyűlés meghívóját gyászkeretbe vonták volna. — A szivattyuadó a gyászkeret, — mondj o a polgármester. Bodnár Géza ezután megállapítja, hogy a város pénzügyi politikájában sohasem a terv­szerűség érvényesült, hanem mindig csak o kényszerűség. A költségvetési hiány eltünteté­sének csak egy módja van, a takarékosság. Csatlakozik Dettre indítványához. Wimmer Fülöp szólalt fel ezután. Beszéde kezdetén a pol­gármester átadja az elnöki tisztséget dr. Pálfy Józsefnek, maga pedig a mellette lévő székbe, a »vitatkozó székbe« ül, jelezve, hogy szenve­délyes harcra készül. Wimmer Fülöp megállapítja, hogy a pol­gármester a polgárság minden ujabb megter­heléséből nyerészkedni akar. Nyer a város a vizmütelepen, a közvágóhídon és nyerni akar a szivattyuadón is. Harminc év óta meg van­nak a jelenlegi csatornák és a polgármester­nek most jut eszébe a csatornahasználat meg­drágítása. A vizmütelep többletjövedelme 80.000, a közvágóhidé 60.000 pengő, a kettő együtt 140.000 pengő, körülbelül annyi, mint amennyi a szivattyuadó címén befolyna. Hasz­nálja fel ezt a város. — Szavazzunk, — kiáltja valaki. — Mi felelősséggel tartozunk azoknak, akik ideküldtek ellene és küzdenünk kell minden uj adóteher ellen. Beszélnünk kell, amíg meg­győzzük a polgármestert álláspontja helyte- ­lenségéről, — kiállja erélyesen Wimmer. A polgármester a háztulajdonosokat a lakások felszabadításának Ígéretével akarta lekenye­rezni. Nem hiszi, hogy a külvárosi képvi­selők megmerjék szavazni ezt az uj adót. Csatlakozik Dettre indítványához. Több felszólaló nem jelentkezett, mire dr. Pálfy József bezárja a vitát és a polgármes­ternek adja át a szót. A polgármester nem tartja döntő érvnek, hogy senki sem szó­lalt fel a szivattyú adó mellett. Elismeri, hogy nem népszerű dolog adó mellett beszélni. (A külvárosiak a polgármesternek ezt a kijelen­tését tüntetőleg megtapsolták.) — A belváros polgársága eddig ingyen kapta a csatornát, pedig minden nagyvárosban már fizetik a csatornaadót. Hogy jön hozzá a kül­városban lakó Lájer Dezső, hogy a belváros­ban lakó Eisner Manó csatornahasználatát fizesse meg. (Nagy zaj.) Ha Budapesten ideje­korán észrevették volna a gazdasági helyzet romlását, akkoi; nem fajultak volna idáig a dolgok. — Ellenzéki beszédei tart a polgármester, — szólt közbe Pásztor József. A polgármester ezután arról beszél, hogy a bajok megelőzése végett kell behozni az u j adót — Ha Biedl Samu az adó ellen van, akkor nem érti a dolgot — mondja a polgármester. — Ne tessék sértegetni a közgyűlés tagjait — kiáltja Pásztor. (Nagy zaj.) — Biedl bizottsági tag úrra mondtam vala­mit és Pásztornak van kifogása ellene — mondta a polgármester. Pásztor: Mint közgyűlési tag tiltakozom ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom