Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-19 / 15. szám

' 1930 január 19. jjf ir v» ".v « T-ofíst $ r; ¡érhető a mostani kulturális és gazdasági hely­zet mellett Szegeden. magánvállalkozónak való kiadás eseíén is, esaK a két szempont megvalósításának el­lenőrzésére alkalmasabb művészi és jogi kon­strukciónak kell a szerződésnek lennie és az annak betartására ügyelő szervnek nagy gon­dot, éberséget és főleg lelkiismeretes szak­értelmet kell a művészethez is tanusilania. Talán lesz erre alkalmas tisztviselő a város­nál, hiszen a tandijat megfizette most a város. És a szinügyi bizottság, ahol ismét a szak­értelemnek kellene dominálnia, uj, életsze­rűbb, hatékonyabb szervezettel újra megszer­vezendő volna. A magánvállalkozás igazga­tójával szemben nagyobb a függés a társulat­ban s az összetartozás, más szóval nincs pro­tekció, befolyás. Az igazgató is önállóbb, ha­tározottabb, minden teldntetben, kifelé is, szer­ződtetési ügyekben is. Egészségesebb, mele­gebb, családiasabb a szellem és a hangulat a színházban. Az igazgató higgadtabb, tárgyi­lagosabb, együttérzőbb, lelkileg is egybeforr társulatával és nem lesz minden irányból befolyásolt, bizalmatlansággal találkozó, pa­píron mindenért felelős, tényleg semmiről sem tehető és elsősorban a saját existenciáját féltő, — pipázó török! Pedig Tarnay Ernő a magyar színházi vi­lágnak országosari elismert értéke, igazi szak­ember, szorgalmas, kötelességtudó. Ha ebben a kialakulatlan, nehéz helyzetében hibák és indulatok benne is voltak, az csak azt jelenti, hogy ember, de nem azt, hogy rosszakaratú és legkevésbé azt, hogy uem állaná meg a helyét! Az ő működése az egyetlen nyeresége a házikezelésnek és bűn volna őt a városból elengedni. ' Biztosra veszem, hogy egyedülálló, gyenge Ezavam ellenére megmarad a házikezslés, de leírtam ezeket: uti solvam animam meana! De akkor is, az igazgató működésének füg­getlenebbé tétele és szabadságának jogi kö­rülírása és biztositása az első lépés a most kifejtett szempontok mellett. Nem kell Sze­gednek gyámkodás, van itt olyan lelkileg in­telligens publikum, amelyik el tud járni kéz­fogás nélkül, is a maga lábán. Fanatikus híve vagyok a színház nagy lelki értékének és alkotó erejének. Hittel és rendülellen biza­lommal várom azt az időt, amikor a szegedi szinházi esték régi emlékei újra valósággá válnak és mégegyszer megérzi újra a szegedi közönség, hogy az igazi művészetnek a leg­nagyobb ereje és eredménye a szeretet: az a széttéphetetlen szeretet, amely a lelkét adó művészt az ő közönségével összeköti. Makó Lajos színpadán igazgatni és ott játszani, az előtt a közönség előtt, amelyiket ő és sziné­szei neveltek: nehéz, de dicsőséges feladat! Mi' láttuk őt és társait dolgozni, lelkesedni, játszani és meghalni... A művészek iránti őszinte, jóakaró tisztelettel, szeretettel és a művészetért való igaz rajongással óhajtjuk a szegedi színháznak a mai nehéz és a művé­szeti és gazdasági kialakulások, forrongások után való diadalmas ujraébredését. Dr. Tóth László. JogászoW •-mm ssrtür ooktoh JOGISZEMINAR'IM Szs^sil: Snusflyi IP. 7.2. Te!.: Szeder? 5-74 Budapest: X, Ráday u. 41. Tel.: Sut 871-04 Jegyzelbérlet, előkészítés m neert ioyi vizsgára Dittalan lam.c'boíás ! El K WOLF MIICSA í palackoev Emlékszikbe a tavalyi télre? A tavalyi télnek számos meghűlésére, fájós derékre, fagyott lábakra? Az idén mindezen sok bajt elkerülheti; a vastag, meleg posztóval, duplaerós gumitalppal és háromszoros gumiszigeteléssel készült Cl ft! i hóban vagy sárban sem engedi áí a nedvességet; töké­letes biztonsággal vízhatlan. Minden más téli cipőnél jobb Minden más téli cipőnél olcsóbb Főelármitó: Palma Kaucsuk R.-T., Budapest. Városatya-portrék f, KiBVó ncca 1. Üzleteiben Szenlgförg? g 4, •] Keller Mihály A délvidéki sváb a józanságáról hires. semmi se tudja kizökkenteni a t uól. Néha ün­nepen megiszik egy pohár sört s arról ugy emlé­kezik meg később, hogy részint mulatott, részint túlköltekezett. Minden időkben éber figyelemmel kisérte a gaz­dasági alakulatokat s ha a mu­latós szerb földje eladó volt, nyomban rátette a kezét. Nem hive az egykének, sok a számos gyerekü család, de megállt a sorrendben, ha nem tudott min­den gyerekére annyi földet hagyni, mint amennyivel ő kezdte. Aki tudományos pályá­ra lépett, az — természetesen — nem kapott földet. A vég­M"""y kielégítése a kitaníttat ása vo\l. Jóval a világháború előtt, amikor százával és ezrével mentek Amerikába boldogulást keresni a népek. — kiment a sváb is. Pe nem üres kézzel, mint a legtöbbje, hanem eladta a 30—40.000 ko­ronát is kitevő ingatlanát, tőkével ment, azt ka­matoztatta s nagy vagyonnal tért haza. A mun­kaerői a családtagjai voltak, — tétlen svábot alig látni. De ha vau, nincs maradása a faluban. Sváb faluban sosem lehetett a jegyző akkora ar, mint nemzetiségi vidéken, vagy akár magyar köz­ségben. Minden egyes ember ismeri a kötelessé­gét, de a jogait is. Törvényt citál s elmegy a vég­ső fórumig is három cs.6 kukoricáért. Sajnos, elvesztettük őket, nem is húznak már hozzánk, sok szomorú tapasztalatra tanitottak a lentmaradtak, azonban öntudatosságukkal nem blr az oláh uralom. — Svábnyelvü magyar vagyok, mondták a régi időben s most minden becéző képességével veszi körül az uj rezsim, hogy svábnyelvü oláhnak vallja magát. Félnek a józanságától, a csendesséigében rejlő erejétől. Nagyon értékes nép és nagyjából kétféle típus­ra osztható. Az egyik az okoskodó, szőrszálhaso­gató sváb, aki gyanakodik mindenkire. — leh kínén... (leh meine) minden mondatá­nak a kezdete. Ner.i törődik vele, hogy mit mond m£s, az ő véleménye a fő. Elvégre igaza is van, ha valami az ő bőrére megy. A politikában rezervált volt, a hatalomnak nem hódolt be, de minden érzékével szolgálta a hala­dást. A regi Apponyi-féle Nemzeti Párt a Dél­vidék cn volt a legerősebb, esküdtek Apponyira s mikor az öreg Gsekonics negyvenezerholdas gőg­jében kijelentette, hogy azt választatja meg kép­viselőnek, akit akar, még a komornyikját is, — a leggyönyörüségesébben megbuklatták az öreg gróf­fiát a saját birodalmában. Egy politikailag súly­talan, de az alkalmas terepet kiszimatoló újság­író kapta meg a mandátumot. A másik sváb-tijpus maca az előzékenység, a szívesség. Szintén szeret vitattcözai, de ««se vagy benne biztos, hogy meggyőzted-e? Minden szava nyugalom és óvatosság, csak a munka imponál ne­ki. Képtelen az elérzékenyülésre, annyira reális, hogy a más könnyeit is számba veszi, mindenek­fölött azonban épp olyan otthonos a maga dol­gában, mint az első csoport. Nem igaz, hogy antiszemita, legalább lélekben nem az. Ha egyenlő értékűt kaphat, akkor föltét­lenül a maga fajtájánál vásárol, de ismeri és sze­reti a jót, spórolás kedveért nem dob ki dupla pénzt s nem bánja, hogy kinél veszi meg. Csak jobb legyen. Ál antiszemitizmusa ugv terjedt közhírré, hogy hamar Idbuggyan a száján a sző: — Te zsidó! Csakhogy mondják ők ezt egymásnak is, ha kereskedelmi ügyletről tárgyalnak s azt érzik, hogy kisebbségben maradhatnak. A sző tehát nem faji megkülönböztetést jelent náluk, uem is gúnyo­lódást, vagy jelszót. Sokat lehetne erről irni. nagyobb területen, ele­mezve a kérdést, amiből még sok minden ki­jönne, azonban itt Keller Mihály portréjáról van a szó. Egyúttal egyszerre lelepleződik ezzel, hogy mire való volt az eddigi beszéd. Arra, hogy be­mutassa azt a fajt, amelyikből Keller Mihály származik. A világért sem teszünk megkülönböz­tetést, magyar ő is, mint a régi nagy és a szűkebb mostani haza számtalan derék fia, — sokszor szin­te magyarabb az alföldieknél. Emberségéről a vezetése alatt álló gyár szociá­lis intézményei beszélnek. Már külső konstruk­ciója is jóhiszeműségről, kedélyességről tanúsko­dik, hogy azonban az előbb emiitett svábnak me­lyik típusába tartozik, azt döntsék el az ismerősei­Az az érzésünk mégis, hogy egyik-másik dal­gát, mondanivalóját, elmondhatta volna másutt is, mint ahol elmondta. — értve alatta, hogy nagyobb publicitást érdemelt, — viszont némelyik kije­lentésében mintha engedmény volna s nem jönné­nek olyan föltétlen lelki mélységből, csak éppen adott helyzetekhez idomulnák, mert nem tud elő­lük kitérni. Minden esetre fiatal ember még, áki biztos szem­mel nézi az eseményekét és elég higgadtsággal rendelkezik arra, hogy ne sodorják el. A svábot sose tudta senki befogni a maga kapkodó önzé­sének szekerébe. Pélmaayaromég fegylrodáta e vftrosl zeneiskola mO?69zlaa6r&BAk zongoraestje 1950 famxáf 23-Sn, csQförlSli esle S Arakor a TÍSEÍ, szállóban, Jegyek 1-6 pengőért

Next

/
Oldalképek
Tartalom