Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-29 / 296. szám

DCLMAGYARORSZAG i929 december 29. Jelentette a Konferansz, hogy az ügyben össze- j hívták a rendkívüli »vésztórvényszéket«, de sta- • táriális ítéletre mégsem került sor, mert Páger bocsánatot kért.. Az elmúlt napokban Étsg Emilía, a kitünö művésznő és kitűnő nagyságos asszony e sorok írójának kíséretében meglátogatta a klinikán a mi muzsikás szavú Juhász Gyulánkat. A költő klinikai magányában könnyes meghatódottsággal köszönte meg Étsy Emilia rágondolását, majd karácsonyra ucrscl küldött köszönetképpen: NÉVJEGY Egy látogatás viszonzásaképpen, Étsy Emiliának. Köszönöm, hogy szemeiben Itália derűjét hozta nékem, Magyar mezők búzavirágát, A művészet ragyogó melegét, A szeretet örök sugarát, A lélek tündöklő üzenetét És fáj, hogy nem tudom már többé Méltó szavakkal megköszönni, Csak fáradt, fájó, félő agyam Bus lüktetésének ritmusa mellett E néhány sorban küldöm ezt a pár szót« Nagyon köszönöm, nagyon köszönöm! fis kérem, tolmácsolja gyönyörű Szivének hangján a jó embereknek A költő igéit, ki megszenvedett, Műiden sorát lelkéből tépte kf, \ Aki én voltam... Megható 6orok. fejedelmi köszönet... A napokban színészek diskuráltak gázsiról és gazdagságról. A kérdés az volt: kí mit csinálna, ha most hirtelen kifizetnék az egész évi gázsit és nem kellene többet játszani? Könyves Tóth Erzsi lelkesülten adta meg a választ: Párisba mennék!... Sziklai főrendező ur főlényes volt: Pestre mennék — szervezkedni! —, mire Cselle igy toldotta meg: — Rögtön szinigazgató lennél, mert hol van ma Pesten egy direktor, akinek annyi pénze volna!... Egy párbaj is volt a héten, ami a lokálban született, egy kis tánoosnő tangója miatt Egy fiatal orvos volt az egyik fél, aki eltáncolta a tangót, de akinek tangó-emlékek maradtak meg homlokán... Egyébként felejthetetlen Szilvesztert, eltemetett gondokat Hölgyek és Urak, — és B. u. é. k. mindenkinek, barátoknak, undokoknak és iedvetekntkl... DÉLMAGYARORSZÁG JEGYIRODA mim: soe HARMÓNIA hátralévő 4 bérleti hangversenye Január 13 Tisza Tebruúr nozl Március Tisza Április flezi BODÓ ERZSI Aria- és dalestje. Kísér: Berg Ottó. flnday Piroska ária- és dalestje. Kísér: Kósa György. Laurisin Latos ének Kerpely Jenő gordonka. KltCr: WeigertI» AladAir. Léner quartetf Bérletjegyeit a Harmónia Igazgatóságánál Zrínyi a. S. Telefon 12 -3&. GRAMOFONOK 6j 12,1S Slavl részletfizetésre DÉEY Gépáruházban Ingyenes bemutatás. PfAfíT varrógépeit, kerékpárok. Nagy ?avítá mtiíiely. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Pót diák) A kis sváb diákok rég nem élénkítik már a város színeit. Messzebb estek tőlünk a szomszédságból, mint akkor voltak, amikor megindultak az őshazából, hogy magyar földön telepedjenek meg. Karácsony előtt a vasúti állomáson járván, ahol a nagy tolongásban sugárzó arcú kis legénykék igyekeztek haza, — egyszerre fokozottan éreztem át Trianont. Hogy nyargalásztak valamikor Szegeden át a vonatok, hány szánalmas kis szerelvény fut most a határig! Eszembe jutott akkor Rőmer Péter, vájjon mi lett belőle, hol van most? Nem a pap, az a kivételes értékű derék magyar ember, aki oly korán meghalt, hanem a névrokona, a kis Péter? Itt tanult az egyik szegedi konviktusban s egy télen megbetegedett. Ragadós volt a baja, veszélyeztette volna a többi fiu egészségét, eljöttek hát érte, nagyon bebugyolálták és hazavitték. Otthon magához is tért, vagy két hét múlva elhagyta, az ágyát, már megint tudott mosolyogni. Igaz ugyan, hogy csak az ablakon át figyelhette, hogyan hógolyóznak as uccán a többiek. Akik közé nem mehet. Mert hogy gyönge fiúcska maradt a Péter és nem tudta visszaszerezni a régi egészségét, hasztalan igért a doktor minden jót. Rég elmúlt a karácsonyi vakáció, még mindig nem jött vissza, ellenben megjelent egy napon Szegeden az édesanyja. — Hogy van a Péter? — ugrálta körül a sok gyerek. — Nem a legjobban. , Az igazgató ur is érdeklődött — Mikor jön már? — Azt csak a jó Isten tudja. .„ — Csináljanak vele valamit, mert rengeteget mulaszt. Sose éri utói a többi fiút. Az asszony még mindig csak sóhajtozott. — Nem tudom, mi lesz vele, valami csak lesz. Megbeszéltük ezt az apjával s ugy határoztunk, hogy maradjon otthon. A szabad levegő a legjobb orvosság. Az majd csak erőhöz juttatja, aztán ha megerősödött, oda fogjuk a gazdaságba. — Minek? — Gazdának. — Nem is taníttatják tovább? — Istenem, ha egyszer nehezére esik! Vétek volna kínozni azt a szegény kis teremtést Az igazgató elgondolkozott. — De hát előre befizették érte az egész évre a kosztpénzt, ert pedig a szabályok szerint nem kaphatják vissza. Nem kár a pénzért? — Kárnak kár volna, válaszolt a mutter, csakhogy találtunk arra is megoldást. — Azt hiszi, mégis visszaadjuk? . — Nem hiszem én. Hanem elhoztam magammal a kisebbik fiamat, a Klószit, az itt marid az év régéig és leeszl. Az igazgatónak tetszett az ötlet — Milyen iskolákat járt a fiu? — Most jár a hatodik elemibe. Ugy számol, hogy a plébános ur is megcsodálja. | — Van kedve a tanuláshoz? A pufók legényke bizonykodott, hogy nagyon is van. Hát ott maradt. Végtére az internátusnak mindegy, hogy müyen keresztnevü a kosztosa, — bevették, beíratták a polgári első osztályába. De ott megakadtak. A konviktus szabályara tultehette magát egy kis megértés, de az iskolain már nem. Ott mindenkinek tandíjat kell fizetnie a maga személye után s nincs helyettesítés, átszámítás. A tantestületnek azonban annyira megtetszett ez a pompás takarékossági sváb ötlet, hogy hivatalból folyamodott a kultuszminiszterhez: tegye meg azt, amit megtett a konviktus. Mondja ki. hogy a csodagyerek Klószi tovább tanulhat a Péter után befizetett tandíjért. Mint ahogy a miniszter el is tért a rideg szalyoktól s Klószi lett az iskola legjobb diákja. Vájjon merre van, mit csinál, gondol-e Szegedre, a magyarokra abból a rettenetes távolságból, amelyik itt van csak a szomszédban? (A halál orvossága) Az alsóvárosi magyar legény beállít az anyakönyvi hivatalba s néhányszor megpörgeti a kalapját, amig kimondja. — Azér gyüttem, mert meghalt az édes apám. Kleckner Lajos veszi föl az adatokat. — Mi baja volt? — Biz azt a köhögős betegség bántotta. Lajos ír, szinte magamagának mondja, mert hogy igen mértékletes férfiú ő szokásokban és szóban egyaránt: ^ — Már pedig arra nincs orvosság. A legény egy pillanatra megélénkűi. • — Hát lenni van, csak nem használ. . J •"' (Simmi) Régi szegedi ügyvéddel történt Az ügyvéd ma is él. Szalad egyszer hozzá a fél, hogy nagy bajba került, aligha kerülheti el az áristomot. — Jaj, üdvégy ür, mit csináljak? — Nézze, mondja a fiskális, ha a kapitány kikérdezi, maga ne feleljen mást, csak mindig ezt az egy szót: simmi. így mondják szegedi nyelven a semmit. Csak vágjon hozzá nagyon buta ábrázatot, nem esik az magának olyan nehezére. Ezért a tanácsért pedig, ha beválik, fizet kend nekem öt forintot. Jó lesz? — Nagyon jó. Az ember szót fogadott és akármit kérdeztek tőle, csak bámult bambán a levegőbe s egykedvűen motyogta: — Simmi. Végül is elkergették. — Bolond ez, semmire se megy vele az ember. Ha több volna a hely, a kórházban kellene elhelyezni. — Látja kend, hogy használt a jó tanácsi — lelkendezett az ügyvéd. Legalább is két hónapi aristomtól szabadítottam meg. Most pedig nagyon sebesen ide az öt forinttal. Az ember pedig rábambáskodott a fiskálisra ugy motyogta: — Simmi I Bob. w*. Ti — a legutolsó páriü és híesi divat ui»n JT U íty aV hosltötftk orvosi rendelet szerint melltarlók Cs minden e szakmába vinó m ir.kAk pontosan és olcsón UéiiUlneltoic Comnl fyarlsnyölc és boTtauídoh nerféh ut<tn Is SieinerJóxsefnénál Kölcsey u. 12. Tel. 5-43. JHá^^elyelc villamos megállónál, vízvezetékkel és villannyal Jutányosán eladók. Oltovay építési mérnök, Polgár ucca 3. 98 Nagry Sasflvessater-est a PróféSábanlII Fél 11 órai kezdettel 101 magyar nótát muzsikál Babos Dezső cigányprímás. Akik a 101 nóta közül a legtöbbet ismerik és ielirlék, azok között az alábbi dijakat osztjuk ki: I. díj 1 m malac, u, díj 1 üveg pezsa«, m. díj 1 palack muskofáia. Záróra reggel 6 órakor. íd^SSS^¿SmESEv