Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-19 / 238. szám

'1929 október 19. DÉLMAGYARÖRSZAG Dr. Turóczy Mihály tiszti főüciyész benyujloita nyugdpzása iránti kérvényéi A flszlufitós napfán hívén nyugalomba vonulni (A Délmagyarország munkatársátólDr. Taróczy Mihály, Szeged város tiszti főügyé­sze, pénteken benyújtotta a polgármesternek nyugdíjazása iránti kérvényét. A főügyész el­határozása már nem uj keletű és ezért nem is keltett meglepetést a városházán, ahol pilla­natok alatt elterjedt a dolog híre. Turóczy Mihály még a mult évben bejelentette, hogy abban a pillanatban, mihelyt hatvanadik élet­évét betölti, nyugdíjba vonul. Ez az idő most következett be, szeptemberben és csak azért nyújtotta most be nyugdíjazás iránti kérel­mét, mert nem akarta komplikálni a helyze­tet, tekintettel arra, hogy szeptemberben már kiírták az uj közigazgatási választásokat és köztudomásúvá vált, hogy az általános tiszt­újítást még ebben az évben megtartják. Dr. Turóczy Mihály 1901 október elseje óta van a város szolgálatában. Az akkori főis­pán. dr. Kállay Albert, az alügyészi állásra helyettesitette be a már régóta betegeskedő Szekula József alügyész helyére. 1902-ben ál­talános választás volt, amikor Turóczy meg is pályázta Szekula állását, de a közgyűlés is­mét a beteg Szekulát választotta meg. Néhány hónappal a választás után Szekula meghalt és akkor a közgyűlés megválasztotta alügyész­szé Turóczyt, majd 1907-ben, dr. Ivánkovits Sándor főügyész halála után, elnyerte a fő­ügyészi állást. Azóta megszakítás nélkül tölti be ezt a fontos tisztséget. Huszonnyolc évet szolgált a városnál, ami a kedvezményes kulcs alapján harminckétévi szolgálatnak felel meg. A Délmagyarország munkatársa előtt kije­lentette Turóczy Mihály, hogy már nem is pályázik a főügyészi állásra az általános tiszt­újításon és ezért kérvényében azt kérte, hogy az általános tisztújítás napját megelőző nap­tól kezdve nyugdíjazza a közgyűlés. A városatyaválasztásnál a felőlieket a kerület választóinak afánlani kell. /1 Szoveíteezeit Városi Ralpári (ugy a liberális-, mint a szociáldemokrata-párt) nyo­matékosan felkéri tagjait és §ivelt,f>ogy más párt szá­mára ajánlási iveket semmi esetre se irfanak alá. Városi Balpári megbízottai, akik az aláírásokat gyűjtik, igazol­i>dni»vnl vannak ellátva. EllenzéRi programfoeszéd. Magyarországom 1929-lzen Tafongtak az ellenpárt fizetett kor lesei, „a rená kedvéért' a töbiró feloszlatja a gyűlést Dorozsma, október 18. (A Délmagyarország ki­küldőit munkatársától.) Lelket kirázó, kéjuiazás­nak alig nevezhető autótortura után, plakátok szines tömege fogadja a Dorozsmára érkezőket. A sváb »Stájer« — ahogy a faluban mondják — keresztény-keresztyén földmives, kisgazda, mun­kásbarát politikáját ajánlja a t. polgártársaknak, Kiss Ferenc, a nem hivatalos jelölt, mint >a nép jelöltje« hirdeti önmagát. Dr. Dénes István plakátjain nincs semmi titu­lus, csak a földmives- és munkáspárt küldi rajta üdvözletét Dorozsma parasztjainak. Állnak egy­más mellett asszonyok, férfiak. Zsellérek vala­mennyien. t Zuhog belőlük az elkeseredés. — Belénk íojíják a szót. Adót fizetni Jók va­gyünk, de a szavunkat nem akarják meghallgnlnL — Kilenc gyerekem van — jajdul föl egy munkában elnyűtt parasztasszony —, az uram 75 százalékos rokkant. Éhezünk. Nekünk nincs jogunk beszélni. — Hej uram — sóhajt nagyot egy őszbeborult magyar —. nem mérik mán egyformán az igaz­ságot. Egyre többen gyülekeznek. Izgatottan várják a programbeszédet. Az ellenpárt kortesei ócska trúkkhöz folyamodnak. Röpcédulákat osztogatnak, amelyen csak ennyi áll: — A mai gyűlés elmarad. Meg se moccannak, sőt a tömeg egyre nő. Egetverő éljenzés harsan föl a sarkon. Dénes István éppen akkor ér oda, amikor a röpcédulákat telemarokkal szórja egy suhanc a piac forgatagában. Alighogy Dcnes alakja felbukkan, pillanatok alatt megtelik a térség, öle­lik, becézik, simogatják, az asszonyok sirva kö­nyörögnek hozzá, segitsen rajtuk. Hatalmas teher­autón munkások érkeznek a földekről. Azért, mert csak hétköznapra engedélyezte a íőbiró a iíyü'ést, eljött a föld népe, abbahagyta a mezőn 'vasárnapi«; Peírovich Szvetlszláv »i A csékok városa0 m32 a munkát. Szakadatlanul ünneplik Dénest, aki a községháza elé vonul, hogy ott mondia el programbeszédét. A tömeg közé hirtelen 10-15 főből álló, 18-20 éves siheder furakodik. A szentesi főispáni titkár vezényletével a kisded ébredő csoport kórusban harsogta: a fuj zsidó. A dorozsmaiak óriási felháborodással fogadták az éretlenkedéseket és ha a higgadtabbak nem csititják a körülállókat, verekedésre került volna a sor. De az ébredőkülönitmény nem hagyta abba a zajongást. Rájuk szóltak. Csak erre vártak. Egyszerre kiáltottak fél: — Ne izgassanak! Maróti István, a kisgazdakőr elnöke, a jog, a szabadság és igazság nevében nyitotta meg a népgyűlést. — A mi zászlónkra Kossuth demokráciája van irva. Ebben az országban a munkás, a kisgazda, az iparos nem érdemli meg a választójogot.. „ Tovább nem folytathatta. Dr. Dózsa István főszolgabíró kijelentette, hogy a községháza előtt nem lehet gyű­lésezni. Tessék a piactérre menni. A főbiró szavára a beláthatatlan tömeg rá­zendített a Kossuth-nótára, majd megindult és vitte, sodorta magával Dénest. Hiába álltak fel a piactér egy másik részén, a szolgabírói hata­lom ismét intézkedett: — Itt nem lehel gyűlésezni, tessék arébb menni. Nagynehezen találtak csak olyan helyet, amely­ben a hatóság is megnyugodott. A szentesi ébredők szünet nélkül fütyültek, lár­Kcr=6 Moxi Ok!(h»r №.. 20 in, sz.mba' v-.sánnp GIL3ERI ,z Asszonyok ostora ,, Házastárs, csendes társ M™^*** K "adárui' kozde c 5, 7, L), va"ár- és finiepnan 3. 5, 7. 'J Crikrr. Ócska, törődött ágytolla tisztítva is ócska, törődött marad! Mig én, tevés ráfizetéssel egész uj tollra kicserélem! Roller Sándor toll, nyersbőr és gyapjukereskedő Szeged, Petőfi Sándor sugórui vigyázz! huszonkettő!!! Vitéz ucca sarok. Telefon 15-27. U! és használt Uszllloll tollak legolcsóbb árban. Részfixeiésl kedvezmény i sss Hasznait és nf tollat, nyulbört leg­magasabb árban vesxelc. 449 Telefonh'v Ura házhoz küldök máztak és zsidóztak. Amikor Dénes választói már megunták a rakoncátlanságokat, ki akarták őket verni a tömegből. Ez a kísérlet azonban nem sikerült, mert a csendőrök, akik egyetlen szóval nem intették le a rendbontókat, szoros gyű­rűt vonlak a különifmény körül. A nép egyre ingerültebb lett. Maróti elnök új­ból megnyitotta a népgyűlést és a »müveit« ifja­kat, akik pénzért eljönnek Szentesről beleavat­kozni a dorozsmaiak dolgába, alaposan meglec­kéztette. Ez sem használt. A főbiró rendkívül türelmesen hallgatta a za­jongásokat. Egyre azt hajtogatta: — Türelem, türelem, hallgassuk meg, mit mond a szónok. A hallgatóság ekkorra már elvesztette türelmét. Többen a szentesiekre akartak rohanni, akik a hatalmas nyomásra menekülni kezdtek a térről. A csendőrök egy-kettőre lekapták puská­jukat, de a puskatust nem a rendzavarók, hanem a nép felé fordították. Dózsa főbiró pedig ki­jelentette: — Az egyenlő elbánás elve alapján meg kell hallgatni a szónokot. Ha továbbra is zajonganak, a gyűlést fel­oszlatom. A főbiró szavaira ujutt erővel tört ki a fül­siketítő zajongás. Dénes felugrott egy asztalra. Stentori hanson túlharsogta a lármát:: — Ezeket a bérenceket a U adófilléreUekbőI fizetik. — Le a vérszopókkal, — zúgott a tömeg. — Le az ébredőkkel, kifelé a gyüít-mönt szente­siekkel, ki kell rúgni a csirkefogókat. — Most mutasd meg Dorozsma népe — foly­tatta beszédét#Dénes —, hogy ki győzzön Ma­gyaroszágon, a sváb-e, vagy a magyar? — Le a svábokkal, magyar ember kell nekünk, Dénes István, nyomjátok őket ki. A tömeg hangulata ekkor már annyira izzó volt, hogy komolyabb következményektől is tar­tani lehetett, ha a rendbontó szentesieket el nem távolítják. A hatóság erre azonban nem volt haj­landó, mire megtörtént az, ami előrelátható volt: megverték az ébredőket. A csendőrök hiába léptek közbe, a feldühödött tömeg kizavarta a rendbontókat a térről, néhá­nyat közülük alaposan helybenhagytak. Vad futással menekültek a főuccára a szentesiek és — szamárfüleket mutogattak visszafelé, majd egy autóbuszra kapaszkodtak fel, amely még a ren­des menetidő előtt elrobogott velük. Rendben ment volna most már a gyűlés. Dénes István folytatni akarta beszédét, a főbiró azon­ban kijelentette, hogy a gyűlés fel van oszlatva. — Ismét belém fojtották a szót — kiáltotta Dénes —, de azért mégis fog győzni egyszer Magyarországon a jog, az igazság és a demokrácia. A tömeg nem akarta elengedni Dénest. Körül­fogták, éljenezték, ünnepelték, egyszerre csak vál­lukra kapták és megindult az impozáns menet Dorozsma uccáin a Kossuth-nóta hangjai mellett. Az izzó lelkesedés átterjedt mindenkire. Zengett a Kossuth-nóta az egész faluban és az ablakok­ból kendőket lobogtattak... Gábor Arnold. ör.Gréf-fétejinrairns Mlmll ugy illatánál, mint boraxtartalmánál fogva kitünö hatású. Csak zárt üvegekben kapható a 506 Szent Hókus gyógyszertárban. Ktt Uvea Ara l.zo. nagy tlveg Ara 2.40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom