Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-19 / 112. szám

; ix \ ÜL.^VGYAROR^TAG t«í29 ni'jmis lí». Szobafestést, mázolást homlokzatfestést meglepő olcsó áron készít Szilágyi és Szabé, Dugonics tér 11. § Telefon 1—07. — Az Ur vezette a lépéseimet és biztos voltam, hogy eljutok oda, ahova ö rendel. — De hát mégis emlékszik valamire Szibériából?... — Láttam nagy erdőket, amelyekben fenevadak tanyáztak, nagy városokat, tömérdek embert, aki a tévelygés útját járta. Ezeket téritettük. — De még mindig nem mondta meg, hogy hol szállt hajóra és hol szállt ki belőle. A hittérítő az égre emelte a szemét: — Az Ur nem azért küldött, hogy a városokat Bézzem, hanem hogy a parancsait teljesítsem. Egyszerre hárman-négyen is felém forduljak: — No lássa, hogy járt Szibériában. Mit kérdezgeti? A hangulat kezdett fenyegetőre fordulni. . — Igaz, mit kérdezgeti? Ha nem tetszik, amit beszél, ne hallgassa. Senki se hivta ide. Egyenesen meglepő volt, hogy az emberek, akik között akárhány volt,' aki kétszer-háromszor is megjárta Amerikát, milyen vakon voltak képesek elhinni ennek a félbolondnak, vagy szélhámosnak kenetteljesen zavaros beszédét. Nappal sohasem láttam, de esténként mindig széles embergyürü vette körül az ágyát és hallgatta az igét. Azt hiszem, hogy a hálóterem rossz világítása, a félhomály és a hullámok monoton verödésa a hajó oldalához, szükséges kelléke volt, hogy elhigyjék, amit ez a hittérítő összebeszélt. Az esete azonban nagyon érdekes példája volt, hogy a szent emberek híre ¡miként kerekedik és a hivők milyen határozottsággal ellene fordulnak annak, aki ki akarja őket zökkenteni a hitükből. Hinni jól esik és a hivő védekezik hiedelmének elvesztése ellen. Hogy mi lett a szent emberrel Amerikában, •nem tudom. Lehet, hogy lecsukták, de lehet az is, hogy uj vallást alapított. Amerikában, ahol a földből burjánoznak ki az uj vallások, az ilyesmi könnyen megeshetik. A tapasztalataim azonban azt mutatták, hogy Bogye Trifon, a szent eniber, meg a többiek kivételek. A nagy többségnél a kivándorlásnak mégis csak egy rugója volt, a hazai föld. Pénzt keresni odakint és földet venni idehaza, ez volt a reménysége útitársaim legtöbbjének. Amint a jegyzeteimet lapozgatom, sorra találom^ ennek a bizonyítékait. Az egyik névnél L. M. van a noteszembe feljegyezve. Huszonöt esztendős legény lehetett, a szatmármegyei Ibarról. Az apja hentes volt, de volt földje is, kiküldte mind a két fiát világot látni. L. M. már katonaköteles kora előtt volt kint egyszer Amerikában. Hazajött, leszolgálta a három esztendejét, Losoncon volt tüzérkáplár és megint ment ki Amerikába a . bátyjához. Azért jött haza katonának, hogy ne legyen kellemetlensége, ha végleg megtelepszik idehaza. — Mert én hazajövök, haza én, — mondotta. — Földet veszek, mert hát a föld csak a legszebb foglalkozás a világon. Egy másik emberről csak azt tudom, hogy a zsákai grófnak volt a ko:sisa. Először 1902-ben ment ki Amerikába és öt év alatt Clevelandból ötezer forintot küldött haza. Ha azt látja, hogy elég a pénze, végleg hazajön és i'öldet vásárol. Egyszer véletlenül ellestem egy beszélgetést a főgépész, meg egy amerikás magyar között, aki odakint valami gyárban dolgozott és ami ritkaság, megtanult angolul is. A főgépész biztatta, hogy szegődjön be a hajóra a gép mellé kisegítő munkásnak. Magyarázta, hogy jó a kereset, biztos az állás, rrfég nyugdijat is ad a társaság. Az emberem szabadkozott: — Igaz, kérem, biztos itt, meg jó is, de a földre valót nem lehet megkeresni. A második osztályon utazott egy Schlauch nevii temesmegyei sváb gazcfa. JLgész habitusa elárulta a módos parasztot. Azt mondta, hogy három évig nem volt jó termése, » hol a szárazság, hol meg a sok eső tette tönkre a gabonáját és a jég verte el a szőlőjét. A földjének egyik felét átadta kezelésre az apjának, a másik felét árendába adta, ő pedig kezébe vette a vándorbotot, hogy odakint ledolgozza a bankban felvett adósságot. Pontosan ez voft az esete egy végvári sváb gazdának is, aíi egész családjával együtt szintén a mffsodik osztályon utazott. Ezeket igazán nem a nyomor hajtotta a kivándorlásra. A svábok társaságában volt egy verseci fiu is, aki október elsején szabadult a katonaságtól. A vártüzéreknél szolgált Bilekben. Ennek Manitoba volt a végcélja és ott is akart megtelepedni. Megmutatta a bátyja levelét, akinek már 160 acre földje volt a legjobb kanadai buzavidéken és azt irta, hogy nagyon jól megy a dolga. Kívüle még tizenöten voltak verseciek Manitobában. * A svábok annyiban voltak érdekesek, hogy köztük voltak az egyedüliek, akiknél a kivándorlás okai között nemzetiségi momentumot is fedezhettem fel. Szórói-szóra idézem az egyik bácskai sváb szavait: — Szép, ha valaki büszke a nemzetére, de másokat azért mégse volna szabad szekírozni azért, mert más nyelven beszélnek. Máskülönben az úgynevezett nemzetiségi panaszok egyszerűen a közigazgatás ellen irányultak és hajszálra egyeztek azzal, amit a magyar kivándorlók mondtak a falu jegyzőjéről. Meg kell emlékeznem még a két cigányról, akit már első naptól kezdve ismert az egész fedélköz. Az egyiket Molnár Pistának hivták, a másikat Vaskó Jenőnek. Tiszadobról jöttek és Váradi Gyula bandájába igyekeztek Newyorkba. Pista saját bevallása szerint huszonöt esztendős volt, Jenő huszonnégy. Pista csak három gyereket hagyott odahaza, de Jenő már négyet. Pista kontrás volt, Jenő .cimbalmos, szükségből így ketten is teljes zenekart alkottak, melynek Pista volt a feje, lévén ö az öregebb. Pista azonban, — saját kifejezését használva, — csak ismerte a betűket, de összeadni, nem tudta őket. A zenekar pénzügyi és titkári teendőit ilyenformán Jenöke látta el. Mindketten különben irtózatosan féltek még a sima tengertől is, esak szégyelték bevallani. A publikum azonban észrevette a félelmüket és rájuk kapott. Állandó gúnyolódás és csipkelődés tárgyai voltak, mig csak meg nem érkeztünk Newyorkba. Amerikáról a legnai'vabb képzeleteik voltaki Képzeletbeli aranyhegyeket láttak maguk előtt, melyeket odaát össze fognak muzsikálni. Sokan vannak a rajkók, keresni kell rájuk. Ami azt illeti, a keresettel a két fekete legény a hajón is megpróbálkozott. Mikor a Földközitengeren jártunk és a viz sima volt, mintha olajat öntöttek volna rája, előszedték a szerszámjukat és elkezdtek muzsikálni a fedélköz publikumának. A népség nagy körijén gyűlt össze körülöttük és volt akárhány, aki táncra illegette a lábát. Hanem annál rosszabbul ment a tányérozás. Mikor Pista zsírtól ékes köcsögkalapját tartotta a hallgatói elé, vagy gúnyos megjegyzésekkel íogadták, vagy eloldalogtak ugy, mintha ott se lettek volna. A két cigány másra határozta magát. Szót akartak érteni a magyar kapitánnyal. A magyar kapitány az Ultonia magyar segédtisztje volt. A kormánnyal kötött megállapodás értelmében a Cunard Line minden hajóján tartott egy magyar tisztet, hogy legyen valákí, aki a kivándorlókkal az érintkezést közvetíti. Egy nappal Gibraltár előtt, mikor a magyar kapitány reggeli kőrútját végezte a fedélzeten, elébe állt a két cigány: — Tekintetes és nagyságos kapitány ur, tessék megengedni, hogy felmenjünk az emeletre. — Mit akarlok odafönn? — Kézit csókolom, muzsikálni szeretnénk egy kicsit, hogy keressünk valamit. — Majd Gibraltár után szólok nektek,, akkor kezdődik a bál. — Igenis, kézit csókolom. Szegedi Légszeszgyár \ SS mintatermei és bemutató helyiségei ucca 11. szám. Használatban láthatók a legújabb takaréktttzheIgeh, aulóöeqzereh, porszívók, Ipari, háztartási, orvosi és kozmetikai készülékek villanyra es gázra. Bemutatás, megtekintés ét mindennemű felviiágofitás díjtalan. Az összes készülékek ötévi részletfizetésre kaphatok. Ne mulassza el mintatermeink megtekintését! Nyitva reggel 8—12-ig, d. u. 2—7-ig. Telefon 20—62. 686 •1 ll •1 •I »J Ij •j ij Ij ll •j •S •1 ÍÉÍtÍntÍ*ÍÉÍMI G. F. B. a tökéletes Bembergselvem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél