Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-07 / 78. szám

1929 április 7. MHHBBnai nff.M^r.VVROttSZ 3 Újvidék határában meggyilkolták Miatovics Istvánt, a „zöld káder" megalakitóját A gyilkos Horgosnál átszökött Magyarországra? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Újvidékről jelenük: Újvidék határában, a régi római sáncoknál meggyilkolva találták Miatovics István autótaxitulajdonost, akit az egész Bácska jól ismert, ö volt az, aki 1918-ban az osztrák-magyar hadsereg szökött katonáiból megalakította a zöld kádert. A rendőri nyomozás szerint egy ismeretlen fiatalember arra kérte Miatovicsot, hogy vigye el Nagvhecskerekre. Meg is egyeztek és Miatovics Steyr-kocsiján elindult az országúton. Alig egy órával később a Zsablya felé vezető uton történhetett a gyilkosság, ahol Miatovics holttestét meg is taláíták. A rendőrség szombaton reggel Zentárói fontos jelentést kapott az ügyről. Egy zentai kereskedő ugyanis tudomására hozta a j-endorségnek, hogy az elmúlt éjszaka bezörgetett hozzá Losonczi Imre nevü bácstopolyai unokaöccse, aki éjjeli szállást kért és azt mondta, hogy utasokkal érkezett. Ruhája csapa vér volt, amit azzal magyarázott, hogy útközben kisebb baleset ért őket, eleredt az orravére és azzal vérezte be ruháját. Reggel uj ruhái kapott, a véreset otthagyta, majd eltávozott. Valószínűnek tartják, hogy Horgos környékén átszökött Magyarországba. A meggyilkolt autotaxitulájdonos Steyr-kocsiját a Tisza partján találták meg tele vérrel. Miatovics ruhájában értéktárgyait és pénzét is megtalálták. A rendőrségnek az a feltevése, hogy féltékenységi dráma történt, mert Miatovicsot mint a Bácska Don Jüanját ismerték. J8v© szombaton hirdetnek Ítéletet a Szócsényi-Lévay pörben Befejezték a bizonyítást (A Délmaggarország munkatársától.') A szegcdi törvényszék VíW-tanácsa szombaton délelőtt folytatta a Szécsényi—Lévay-féle sajtópör tárgyalását A második főtárgvalási napon a tárgyalóteremben mozogni sem lehetett. Különösen nagy számban jelentek meg a délvidéki menekültek, akik egyes tanúvallomásoknál sokszor halkan éljeneztek, majd pisszegtek is. Az első tanú dr. Simon Akosné voIL A tanú Kovács Kotor János kegyelmi kérvénye ügyében tett vallomást. Kovács Kotor Jánosnéval együtt ment el, Szécsényihez, akivel a kegyelmi kérvény Irigyében tárgyaltak. Szécsényi a kegyelem esetére 100 millió koronát kért. Dr. Buócz Béla rendöríőtanácsos, nem tud arról, íiogy a főmagánvádló a menekültek pénzével kufárkodott volna. Arról azonban hallott, hogy Szécsényi a menekültektől nagyobb összegű honoráriumokat vett fel. (A panaszlókat jelentkezésre hivta fel, de konkrétumokkal senki sem állott elő. Arról tud, hogy í a menekültek érdekében sokszor ingyen is eljárt | De arról is hallott, hogy a beköltözést engedélyek • megszerzésiért már pénzt is kért. Elnök: Vásárolt-e Szécsényi- laprészvényeketl Tanú: Igen. De nemcsak ő, hanem én is és a többi délvidéki menekültek is. Uj Nemzedék részvényeket vásároltunk azért, hogy menekült testvérünket Tumbász S. Bélát behozzuk a laphoz. Szécsényi azonban a részvényeket saját pénzéből vásárolta. Klug Péter szerint Szécsényi a menekültek nagy tömegének díjtalanul dolgozott hallott azonban arról is, hogy egyesekkel jól megfizettette magát. Visszaélésről azonban nem tud. <5 is vett laprészvényeket. Elnök: Azok a részvények olyan értékűek voltak, hogy azokkal spekulálni is lehetett? Tanú (nagy derültség közben): Az Uj Nemzedék részvényei sem a múltban, sem a jelenben nem olyan értékűek, hogy azokkal spekulálni lehetne. Tőrök Sándor szerint Szécsényi a menekültek érdekében díjtalanul járt eJ. Lévag a tanúhoz: Tud-e arról, hogy a zentai apát a menekültek részére nagyobb összegű pénzeket küldött Szegedre. Ezeken a pénzeken Szécsényi laprészvényeket vásárolt. Tanú: Erről nem tudok. Dr. Becker Vendel és dr. Schulteisz Károly tanúvallomása ntán Berzenczey Domokos következett. Nem tud arról, hogy Szécsényi a hábom alatt felmentése érdekében futkározott volna. Elnök: Mit tud a husszállitásokról T Tana: Azt hallottam, hogy a Szécsényiek a megszálló szerbeknek husi szállítottak. Hallomásom szerint ugy az István, mint a Lajos is szállított volna, de most már oly halványan emlékezem vissza, hogy pozitívumokat nem tudok mondani. Léoay: Tud-e arről, hogy Szécsényi ellen néo< bitorlás cimén eljárás indult meg? Elnök: Ez nincs vád tárgyává töve és így a választ sem engedem meg. Lévag: Tud-e arról, hogy a römagánvádlő Zentán tűzoltóparancsnok volt? Tanú: Nem. A parancsnok varami Balogh volt. Szécsényi (közbeszól): Balogh csak jegyző volt, a parancsnok én voltam! Asztalos Lajos szerint szécsényi a menekülteket nem zsarolta meg. Sőt nagyon is méltányosan viselkedett a menekültekkel. Lévay: Volt-e pénze a vagyonbukott Belvárosi Bankban? V — Igen. — Szécsényi ajánlatára tette be a pénzt? h — Nem. Dr. Winkler Elemér ajánlotta ezt n bankot. Ezután Különböző bünügyi iratokat és más okira-, tokát olvastak fel. így felolvasták a zentai Vuics Milán keresetét amely szerint Vuics Milán nemcsak Szécsényi Lajos, hanem Szécsényi István ellen is keresetet adott be a zentai járásbírósághoz. A kereset szerint a főmagánvádló is résztTott a hosszáIlitásokban. Dr. Lugosi Döme Kovács Kotor János kegyelmi kérvénye ügyében tett tanúvallomást. — Ebben az ügyben — mondotta — Szécsényi megkért, hogy legyek segítségére. Először Szegeden dolgoztunk, majd többszőr felutaztunk Budapestre. Szécsényivel együtt eljártunk az igazságügy-minisztériumban is. A mi kérvényünk dr. Bezzegh Huszágh Miklós akkori főügyészhelyettes kezében volt. ő akkor azt mondotta, hogy a kegyelmi kérvény nem járhat sikerrel, mert báró Urbán és mások kegyelmi kérvényét már elutasították. Végül is annyit jártunk a kegyelem ügyé" ben, hogy mégis sikerült. Molnár szavazóbíró: Azt mondja a tanú ur. hogy kegyelem kieszkőzléséhez gyakorlat kell. Nézetem szerint ez csak egyszerű üggvédi munka. Milyen< ggakorlal kell ehez? Tanú: A kegyelem: rizikós szerencseüzlet. Sok! személyes utánjárással jár. Lévag: A tanú ur érdemeiért mennyit kapott a 100 millióból? megállt, hogy egy magyarul tudó rutén a többi fajtabélieknek lefordíthassa, amit hallott. Ez is mutatja, hogy a jó olvasókönyvnek milyen nagy a fontossága. Nemcsak a gyerek olvassa, hanem belőle meríti sokszor tudását a falunak e nagyja is A leggyakoribb olvasmány volt az imakönyv meg a biblia. Különösen az asszonyok között forgott nagyon sok közkézen. Talán ez volt a legbecsesebb emlékük, amit magukkal vittek a messze idegenbe. Öten-hatan összebújtak egy lcvendulaszagu, sárgult levelű, öreg imakönyv fölött és duruzsolva olvasták az imádságokat, litániákat. Nem volt olyan «zaka a napnak, mikor egyik vagy másik,csoport ne imádkozott volna. Vasárnaponkint egész kis gyülekezetek alakultak. A férfiak körében az imádság és imakönyv természetesen sokkal kisebb szerepet játszott Itt az imádság egyes kis körökre szorítkozott. Erősen imádkoztak például a szomszédban lakó rutének. Három-négyen hevertek le sorjában és a halvány lámpavilágitás mellett, — a villanylámpák piszkos üvegjén ugyanis alig tudott áttörni a fény, — éneklő hangon olvasták a cirill betűs imakönyv öreg betűit. Ezek csakugyan keresztülimádkozták a napot reggeltől estélig. A magyarjaink körében jóval ritkább i volt az imádság és a mennybélieket gyakran *nás vonatkozásban emlegették. ...A noteszemben olvasok egy feljegyzést: »Énekszó nincs.« Csakugyan, nem tudok vissza- j emlékezni, hogy az uton énekeltek volna. Még i olyankor ¡se, mikor a két cigány, előszedte | szerszámait és valamit muzsikált. Táncra néha volt eset, de énekre soha. A zenét a cigányokon kívül néhány harmonika képviselte, melyet a délvidéki svábok hoztak magukkal. Ezek a délvidékiek rendesen hátul tanyáztak a női osztály fedélzetén, ahol az egyik sarkot teljesen lefoglalták maguknak. Ketten-hárman harmonikáztak és ha csendes volt a tenger, harmonikaszó mellett minduntalan táncra kerekedtek a párok. A hosszunyaku sváb legények és a kicsattanó piros képű sváb leányok valósággal robotba valcereztek az Adrián meg a Földközi-tengeren. Nem tréfa, amit mondok, hogy a hajón is megvolt a hagyományos kályha, ahonnét a táncoló párok elindultak. A legény, aki a leányt felkére, a kormánykerék bódéjához vitte a párját és ott kezdett bele a valcerba. Természetesen mindez az élet, a tengernézés, a kártya, az Amerikáról való beszélgetés meg a tánc csak addig tartott, amíg szép volt az idő. Szép időben eleinte nem is volt hiány. Fiume lámpái egy hideg, bórás novemberi estén tűntek el a sötétségben, de másnap az Adria közepén valóságos meleg nyár köszöntött ránk és kitartott a spanyol partokig. A tenger olyan sima volt, mint az olaj, legfeljebb néha tarkálták apró kis hullámocskák. Az első rossz idő Gibraltár előtt köszöntött ránk. Erős nyugati szelet kaptunk, az óceán első üdvözletét. Déltájban a szél viharrá fokozódott és fehérre korbácsolta fel a zöld vizet. A hajó majd fent volt egy nyereg tetején, majd levágott az orrával a mélybe. Ez a mulatság már nem tcl| szett a közönség legnagyobb részének. Ktilö-! nősen az asszonyok mind lehúzódtak a ha jő belsejébe és szótlanul, némán gubbaszkodtak. Megjelent az első tengeri betegség, minden kellemetlen kísérő jelenségével egyetemben. Az; asszonyok siránkozva mondogatták: — Ha Fiúméban tudtuk volna, hogy ilyen < idő is lehet, dehogy szálltunk volna a hajóraj A másik hozzátette: — Gyalog is hazamennék, ha kitennének afl partra. Ha ideadnák a hajót, akkor se maradnék tovább rajta. Pedig, amit Gibraltár előtt kaptunk, csak ízelítője volt az óceánnak. Európa elhagyása után néhány nagyon kellemetlen, viharos nap köszöntött ránk s ami a legrosszabb volt, a vihar oldalába fogta a hajót. Hosszú, gördülő hullámok szántották végig az óceánt, a hajó egyik oldaláról a másikra dőlt, a fedélzeten tartózkodók pedig lábuk alól minduntalan elvesztették a talajt A matrózok mindenfelé köteleket feszitettek ki, hogy meg lehessen kapaszkodni, de nem sokat használt. Néha egyegy tarajos hullám felcsapott a fedélzetre és mindenkit bőrig áztatott. Huszonnégy óráig se tartott, mikor a közönség legnagyobb részét levette lábáról a vizl betegség. Volt olyan nap, mikor alig huszonöt-harmincan jelentünk1 meg a nagy étkező teremben. Hideget azonban a legutolsó napokig nem éreztünk. Rézsut szeltük át a Golf áramot, amely enyhévé teszi az óceán levegőjét. így mikor nem volt kimondott vihar, legkellemesebb volt a fedélzeten való ^tartózkodás.