Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 aecernßer 25. DeiJWr.YATWBSZAG Jl 'Délmagyarorsstátg regénye NEIRINK: A SMMMl ABLAK ANGYALA 61 De senki sincs itt, aki fogadna...! Körülöt­tünk minden néma és csendes. Üveghangon ujabb óramű üti a tizenegyedik óra első ne­gyedét. A kővetkező pillanatban hangtalanul kinyi­lik egy szimpla faajtó. Egy galambősz szolga szótalanul beinvitál bennünket. S mintha a föld alól termettek volna elő, lovászinasok vesznek körül, elvezetik lovainkat. A Belve­dere hosszú, hűvös folyosójában vagyunk. Erős kámforszag a levegőben, majd megfulla­dok: egy természettani muzeura kellős köze­pén vagyunk. Egyik üvegszekrény a másik mellett, teli különös exotikus tárgyakkal. Emitt vademberek életnagyságú bábui a leg­különösebb helyzetekben, fegyverek, óriási, ki­tömött állatok, mindenfajta szerszám, amott indián és kinai zászlók, két világ legritkább exotikumai. Vezetőnk intésére egy óriási, dus szörzetü erdei ember, sátáni vigyorgásu kopo­nyája előtt állunk meg. Kelley szemtelen bá­torságának nyoma veszeti mint a kámfornak. Hóssz szellemekről beszél suttogó hangon. Ma­gamban mosolygok e piaci kikiáltón, aki saját lelkiismeretétől nem fél, de megijed egy kitömött gorillától. De a következő pillanatban engem is el­fog az ijedtség és velőkig hasit: egy fekete kísértet lép ki a majomszekrény mögül; ma­gas szikár termetű, válláról kopott fekete posztókabáL om';'- rödő.nveiben elrejtett, sárga kezei nyugtalanul játszadoznak egy rö­vid, csillogó tőrrel; a halvány madárfejből sárga sasszemek lobognak: — ez a császár! Foghíjas szája vékony, mint egy penge. Csak a nehéz alsóajak lóg le ernyedten s kékesen a kemény áll fölé. Ragadozómadár tekintetével belénk vág. Hallgat. Ugy rémlik, hogy térdhajlásom egy pilla­nattal később jött, semmint várta. — De aztán egy megvető mozdulatot tesz kezével felénk, akik lehajtott fejjel térdepelünk előtte: »Ostobaság« mondja. »Keljetek fel, ha vala­mirevalók vagytok. Ha nem —• takarodjatok « ne lopjátok el időmet!« Ezek voltak a fenséges Rudolf üdvözlő sza­vai. Elkezdem hosszú, előzetesen jól átgondolt s preparált beszédemet. De alig jutok tul a kezdetén, mert mihelyst megemlítem fensé­ges úrnőm pártfogó kérését, a császár türel­metlenül újból félbeszakított. »Mutassátok meg, hogy mit tudtok. Az ural­Kodók üdvözleteit követeim adják át, az una­lomig van már belőlük. Azt állítjátok, hogy a birtokában vagytok a tínkturáuak?« »Sőt ennél is többnek, fenség!« »Mi az, ami még ennél is több?« ripako­dik ránk sziszegve. »Szemtelenségekkel ná­lam semmit sem lehet elérni!« »Alázatosság s nem önteltség az, ami Fen­ségedhez vezetett bennünket.« »Keveset tudok csak. De eleget ahhoz, hogy «•salási kísérletektől óvjalak benneteket.« »Nem anyagi javakat keresek, Fenség! Az igazságot kutatom.« »Az igazságot?« A császár fonák aggastyán­köhögésbe tört ki. »Azt hiszed rólam, hogy lágyfejü vagyok, mint Pilátus, hogy az igaz­ság után kutassak! Az- akarom tudni: birto­kotokban van a tinkUira?« »Igenis Fenség!« »Ide vele!« Kelley előretolakszik. Zekéje alatt mélyen elrejtve bőrzacskóban hordja 5t. Dunstan sir­iának fehér golyóját. »Tegyen velünk kísérletet fönséges uram« mondja hivalkodva. »Ki ez? ...Nyilván laboránsod és szellem­idéződ?« »Munkatársam és barátom: Kelley magis­ter« feleltem, legbensombcn érezve, hogy erőt vesz rajtam az ingerültség. »Kuruzsló!« sziszegi az uralkodó. Vén, sok látástól és megismeréstől kifáradt keselyű­tekintete megvetően siklik cl a patikus fölött. Ez magábarogy, mint egy megfenyített ucca­gyerek. »Azt a kegyet kérem raégegysser Fenséged­től, hogyhallgasson meg« mondom alázatosan­Várakozásom ellenére Rudolf belegegyező­leg int. Az ősz szolga egy kopár tábori széket hoz mögéje. A császár leül s rövid bólogatás­sal megadja nekem a jelt. »Fenséged az aranycsinálás tinkturáját ke­resi. Nekünk birtokunkban van ez a tink­tura; de mi még ennél is többre vágyódunk — és istenfélően reméljük, hogy méltóak va­gyunk rá.« »Mi as, ami több a bölcsek kövénél?« A császár megpattogtatta ujjait. »A bölcseség Fenség.« »Papok vagytok?« »Az adeptusok rangjáért küzdünk, akiknek sorában olt tudjuk Rudolf császár őfen­ségét is.« »Kivel küzködtők?« gúnyolódik a császár. »Az angyallal, aki nekünk parancsai.« -Micsoda angyal az?« »A Nyugati Kapu... Angyala.« Rudolf szellemtekintete elalszik leeresztett szemhéjai mögött. »Mit parancsol nektek az angyal?« »A kettős természet alkímiáját: a halan­dónak halhatatlanná való transrautációját. Éliás utján.« »Ti is égő szekéren az égbe akartok szállni, mint ama öreg zsidó? Ezt már egyszer meg­kísérelte valaki a szemem előtt. Kitörte a nyakát« »Az angyal nem bűvészmutatványokra tanit meg bennünket Fenség. A test síron tuli meg­őrzésére ad útmutatásokat. Fenségednek bi­zonvitékokat és tanúságokat tudok mutatni. »Ez minden, amit tudtok?« A császár mint­ha el akarna aludni. Kelley nyugtalankodik. »Mást is tudunk. A kő, ami birtokunkban van, minden fémet megváltoztat.,.« A császár elörehajlik: »Bizonyítékokat!« Kelley leoldja bőrzacskóját: »Várom a nagyhatalraas ur parancsát. Szól­gálatára állok.« LICHTMAN CIPÓK BALLY CIPÓK " Belvárosi Cipőüziat--'«•**"* k u*rl I.Városi bérház Jinis ERNŐ címfestő Szeged, Margit ucea 12. Telefon : 17—02. 0 K 25 I felváló ízléssel Ifcorszertlei* W3 mm mm \ í'elláli a nőkel gyakran gyötri és sok kellemes órától foszt­ja meg őket Segítenek ezen az Aspirin tabletták a bevált fájdalomcsillapí­tók; melyek mindig kéznél tegyenek. »Merész fickónak látszol barátom! De ta­lán nyíltabb eszeü van, mint amannak« s a császár ujjával felém mutat. A sértés fojtogat. Rudolf császár nem lehet igazi adeptus! Aranyat akar csinálni! Az an­gyal ós jelenései, a halhatatlanság titka nem érdeklik lelkét, csak guny tárgyául szolgál­nak... De hirtelen megszólal a császár: »Aki szemem láttára nemtelen fémet ne­messé változtat, hogy kezemmel megtapogat­hatom, az majd mesélhet nekem angyalokról is. Aki csak tervezget, azt nem keresi meg se az Isten, se az ördög.« Heves fájdalmat érzek szivemben, magam sem tudom miért. A császár gyorsan és ruganyosan felemel­kedik. Beteges aggastyán termete kiegyenese­dik. Nyaka előrenyúlik. Keselyüfeje prédát Iesőn, szakadozott mozdulatokkal forog, majd a fal felé int Egy rejtett faliajtó nyilik meg előttünk. Rövid néhány pillanat múlva Rudolf csá­szár kísérleti vegykonyhájában állunk. Min­den szükséges szerszámmal jól el van látva. A gondosan ápolt parázs fölött különböző nagyságú tégelyek függnek. Csakhamar min­den elő van készítve. Munkához szokott kéz­zel maga a császár végzi a laboránsi munkát. Heves fenyegetésekkel visszautasít minden se­gítséget. Gyanakvása határtalan. Olyan elő­vigyázatossági intézkedéseket tesz, hogy aki csalni akarna, kétségbeesne rajtuk. Lehetet­lenség hamis kártyával játszani a császár ellen. Hirtelen halk fegyvercsörgés hallatszik. Érzem, hogy a faliajtó mögött a halál lesel­kedik... Rudolf rövidesen végez az ország­járó alkimistákkal, akik csalni merészelnek szine előtt. Kelley elsápad, segítségkérőén rámnéz, hevesen remeg. Tudom, hogy most arra gon­dol: mi történik, ha a por ezúttal csődöt mondana. Erőt vett rajta kuruzslógyávasága. A tégelyben sziszeg az ólom. Kelley felcsa­varja a golyót. A császár gyanakvó tekintettel kiséri minden mozdulatát Követelöen ki­nyújtja kezét a golyó után. Kelley egy pilla­natig haboz, a sas rögtöni csörvágással felel: »Nem vagyok tolvaj, szatócslelkü! — Ide vele!« Hosszan, nagyon hosszan vizsgálja a szürke port. Gunymosolyba merevült ajkai las­san feloldódnak. A kékes alsóajak leesik az állra. Vonásai megenyhülnek, keselyütekintelc gondolkodóvá válik. Kelley megjelöli a dózis nagyságát. A császár minden utasítást lelki­ismeretes pontossággal hajt végre, mint egy. engedelmességhez szokott laboráns; — feltéte­lei igazságosak. Az ólom folyékonnyá vált. A császár most megindítja a vcgyfolyamatot — már előirás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom