Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 aecernßer 25. DeiJWr.YATWBSZAG Jl 'Délmagyarorsstátg regénye NEIRINK: A SMMMl ABLAK ANGYALA 61 De senki sincs itt, aki fogadna...! Körülöttünk minden néma és csendes. Üveghangon ujabb óramű üti a tizenegyedik óra első negyedét. A kővetkező pillanatban hangtalanul kinyilik egy szimpla faajtó. Egy galambősz szolga szótalanul beinvitál bennünket. S mintha a föld alól termettek volna elő, lovászinasok vesznek körül, elvezetik lovainkat. A Belvedere hosszú, hűvös folyosójában vagyunk. Erős kámforszag a levegőben, majd megfulladok: egy természettani muzeura kellős közepén vagyunk. Egyik üvegszekrény a másik mellett, teli különös exotikus tárgyakkal. Emitt vademberek életnagyságú bábui a legkülönösebb helyzetekben, fegyverek, óriási, kitömött állatok, mindenfajta szerszám, amott indián és kinai zászlók, két világ legritkább exotikumai. Vezetőnk intésére egy óriási, dus szörzetü erdei ember, sátáni vigyorgásu koponyája előtt állunk meg. Kelley szemtelen bátorságának nyoma veszeti mint a kámfornak. Hóssz szellemekről beszél suttogó hangon. Magamban mosolygok e piaci kikiáltón, aki saját lelkiismeretétől nem fél, de megijed egy kitömött gorillától. De a következő pillanatban engem is elfog az ijedtség és velőkig hasit: egy fekete kísértet lép ki a majomszekrény mögül; magas szikár termetű, válláról kopott fekete posztókabáL om';'- rödő.nveiben elrejtett, sárga kezei nyugtalanul játszadoznak egy rövid, csillogó tőrrel; a halvány madárfejből sárga sasszemek lobognak: — ez a császár! Foghíjas szája vékony, mint egy penge. Csak a nehéz alsóajak lóg le ernyedten s kékesen a kemény áll fölé. Ragadozómadár tekintetével belénk vág. Hallgat. Ugy rémlik, hogy térdhajlásom egy pillanattal később jött, semmint várta. — De aztán egy megvető mozdulatot tesz kezével felénk, akik lehajtott fejjel térdepelünk előtte: »Ostobaság« mondja. »Keljetek fel, ha valamirevalók vagytok. Ha nem —• takarodjatok « ne lopjátok el időmet!« Ezek voltak a fenséges Rudolf üdvözlő szavai. Elkezdem hosszú, előzetesen jól átgondolt s preparált beszédemet. De alig jutok tul a kezdetén, mert mihelyst megemlítem fenséges úrnőm pártfogó kérését, a császár türelmetlenül újból félbeszakított. »Mutassátok meg, hogy mit tudtok. Az uralKodók üdvözleteit követeim adják át, az unalomig van már belőlük. Azt állítjátok, hogy a birtokában vagytok a tínkturáuak?« »Sőt ennél is többnek, fenség!« »Mi az, ami még ennél is több?« ripakodik ránk sziszegve. »Szemtelenségekkel nálam semmit sem lehet elérni!« »Alázatosság s nem önteltség az, ami Fenségedhez vezetett bennünket.« »Keveset tudok csak. De eleget ahhoz, hogy «•salási kísérletektől óvjalak benneteket.« »Nem anyagi javakat keresek, Fenség! Az igazságot kutatom.« »Az igazságot?« A császár fonák aggastyánköhögésbe tört ki. »Azt hiszed rólam, hogy lágyfejü vagyok, mint Pilátus, hogy az igazság után kutassak! Az- akarom tudni: birtokotokban van a tinkUira?« »Igenis Fenség!« »Ide vele!« Kelley előretolakszik. Zekéje alatt mélyen elrejtve bőrzacskóban hordja 5t. Dunstan siriának fehér golyóját. »Tegyen velünk kísérletet fönséges uram« mondja hivalkodva. »Ki ez? ...Nyilván laboránsod és szellemidéződ?« »Munkatársam és barátom: Kelley magister« feleltem, legbensombcn érezve, hogy erőt vesz rajtam az ingerültség. »Kuruzsló!« sziszegi az uralkodó. Vén, sok látástól és megismeréstől kifáradt keselyűtekintete megvetően siklik cl a patikus fölött. Ez magábarogy, mint egy megfenyített uccagyerek. »Azt a kegyet kérem raégegysser Fenségedtől, hogyhallgasson meg« mondom alázatosanVárakozásom ellenére Rudolf belegegyezőleg int. Az ősz szolga egy kopár tábori széket hoz mögéje. A császár leül s rövid bólogatással megadja nekem a jelt. »Fenséged az aranycsinálás tinkturáját keresi. Nekünk birtokunkban van ez a tinktura; de mi még ennél is többre vágyódunk — és istenfélően reméljük, hogy méltóak vagyunk rá.« »Mi as, ami több a bölcsek kövénél?« A császár megpattogtatta ujjait. »A bölcseség Fenség.« »Papok vagytok?« »Az adeptusok rangjáért küzdünk, akiknek sorában olt tudjuk Rudolf császár őfenségét is.« »Kivel küzködtők?« gúnyolódik a császár. »Az angyallal, aki nekünk parancsai.« -Micsoda angyal az?« »A Nyugati Kapu... Angyala.« Rudolf szellemtekintete elalszik leeresztett szemhéjai mögött. »Mit parancsol nektek az angyal?« »A kettős természet alkímiáját: a halandónak halhatatlanná való transrautációját. Éliás utján.« »Ti is égő szekéren az égbe akartok szállni, mint ama öreg zsidó? Ezt már egyszer megkísérelte valaki a szemem előtt. Kitörte a nyakát« »Az angyal nem bűvészmutatványokra tanit meg bennünket Fenség. A test síron tuli megőrzésére ad útmutatásokat. Fenségednek bizonvitékokat és tanúságokat tudok mutatni. »Ez minden, amit tudtok?« A császár mintha el akarna aludni. Kelley nyugtalankodik. »Mást is tudunk. A kő, ami birtokunkban van, minden fémet megváltoztat.,.« A császár elörehajlik: »Bizonyítékokat!« Kelley leoldja bőrzacskóját: »Várom a nagyhatalraas ur parancsát. Szólgálatára állok.« LICHTMAN CIPÓK BALLY CIPÓK " Belvárosi Cipőüziat--'«•**"* k u*rl I.Városi bérház Jinis ERNŐ címfestő Szeged, Margit ucea 12. Telefon : 17—02. 0 K 25 I felváló ízléssel Ifcorszertlei* W3 mm mm \ í'elláli a nőkel gyakran gyötri és sok kellemes órától fosztja meg őket Segítenek ezen az Aspirin tabletták a bevált fájdalomcsillapítók; melyek mindig kéznél tegyenek. »Merész fickónak látszol barátom! De talán nyíltabb eszeü van, mint amannak« s a császár ujjával felém mutat. A sértés fojtogat. Rudolf császár nem lehet igazi adeptus! Aranyat akar csinálni! Az angyal ós jelenései, a halhatatlanság titka nem érdeklik lelkét, csak guny tárgyául szolgálnak... De hirtelen megszólal a császár: »Aki szemem láttára nemtelen fémet nemessé változtat, hogy kezemmel megtapogathatom, az majd mesélhet nekem angyalokról is. Aki csak tervezget, azt nem keresi meg se az Isten, se az ördög.« Heves fájdalmat érzek szivemben, magam sem tudom miért. A császár gyorsan és ruganyosan felemelkedik. Beteges aggastyán termete kiegyenesedik. Nyaka előrenyúlik. Keselyüfeje prédát Iesőn, szakadozott mozdulatokkal forog, majd a fal felé int Egy rejtett faliajtó nyilik meg előttünk. Rövid néhány pillanat múlva Rudolf császár kísérleti vegykonyhájában állunk. Minden szükséges szerszámmal jól el van látva. A gondosan ápolt parázs fölött különböző nagyságú tégelyek függnek. Csakhamar minden elő van készítve. Munkához szokott kézzel maga a császár végzi a laboránsi munkát. Heves fenyegetésekkel visszautasít minden segítséget. Gyanakvása határtalan. Olyan elővigyázatossági intézkedéseket tesz, hogy aki csalni akarna, kétségbeesne rajtuk. Lehetetlenség hamis kártyával játszani a császár ellen. Hirtelen halk fegyvercsörgés hallatszik. Érzem, hogy a faliajtó mögött a halál leselkedik... Rudolf rövidesen végez az országjáró alkimistákkal, akik csalni merészelnek szine előtt. Kelley elsápad, segítségkérőén rámnéz, hevesen remeg. Tudom, hogy most arra gondol: mi történik, ha a por ezúttal csődöt mondana. Erőt vett rajta kuruzslógyávasága. A tégelyben sziszeg az ólom. Kelley felcsavarja a golyót. A császár gyanakvó tekintettel kiséri minden mozdulatát Követelöen kinyújtja kezét a golyó után. Kelley egy pillanatig haboz, a sas rögtöni csörvágással felel: »Nem vagyok tolvaj, szatócslelkü! — Ide vele!« Hosszan, nagyon hosszan vizsgálja a szürke port. Gunymosolyba merevült ajkai lassan feloldódnak. A kékes alsóajak leesik az állra. Vonásai megenyhülnek, keselyütekintelc gondolkodóvá válik. Kelley megjelöli a dózis nagyságát. A császár minden utasítást lelkiismeretes pontossággal hajt végre, mint egy. engedelmességhez szokott laboráns; — feltételei igazságosak. Az ólom folyékonnyá vált. A császár most megindítja a vcgyfolyamatot — már előirás-