Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-03 / 148. szám

9ZEOKD: SZERKESZIFLTÉG: DEAK FERENC UCCO Z. TELEFON: 13-33.,'KIODÓHLVOLNL, KHLMTTNKUNYVLÁR É» JEGYIRODA: ARADI UECA 8. TELEFON: 30«. ^ NYOMDA: UTW UPÉT UCCO 19. TELEFON: 16—34.« » « » « » Kedd, 1928 lulius 3 IV. évfolyam 149. szám MAKÓ: Szcrkesrlöíég <s kiadóhivatal: Url ueca 6. Telefon: 151. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség «» Kiadóhivatal: AndrAssy ucca 25. Telefon: 49. szám. « >» « » « » « » « » Előfizetési Ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-Ot>. kUltHldUn 6-40 pengő. Egyes széni 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Mérges magyarok Parabszám szerint csak egy mérges magyar $z, aki azt igéri egyik pesti újság vasárnapi számában, hogy ha rábíznák, ő őszre rendet tudna csinálni ebben az elgazdátlanodott magyar csárdában, ahogy szegény hazánkat nevezi. Még pedig ugy csinálna rendet, hogy fölakasztana minden destruktivot és ál-konstruktivot, akik közül, mondja, nem tudni, melyik a veszedelmesebb. [ Sokkal jobban meg vagyunk ijedve ettől a méi'^es magyartól, semhogy makkanni mernénk, sőt készségesen kijelentjük, hogy ha mirajtunk állna, mi mmgyárt megválasztanánk agy-kánnak, vagy al-mirzának, vagy minek ivják a hóhért az igazi konstruktivok a rnak volapükjén. Hogy mégis mukkanni vaunk bátrak, annak az az oka, "hogy sajnos, kan vannak manap a mérges magyarok, kik valószínűleg zajos helyesléssel ürítették egnap este sörös poharukat a különös neonacionalista egészségére, aki akasztófákkal szeretné teleültétni az országol. Valljuk be, hogy ngv az egyik, mint a másik oldalon igen lépszerü tagja a magyar flórának szóbeszéd ¿őzben az akasztófa, csak persze mindenik él más-más gyümölcsben lélnc őrömét az ikasztóf aerdöben. A régi köznyelvben ugyan ezeknek előtte is indennapos használatnak örvendett az akasztani való«, mint diszítő jelző, de ez csak féle böstörködés .volt. Ha az akasztatni kibánó magyarnak kezcbc szolgáltatták volna Kegyes kívánsága tárgyát a hozzátartozandó kötéllel együtt, hogy »itt van, tessék, akaszd íök - a mérges magyar ijedtében a hetedik batárba szaladt volna. Ki tudja, mióta vált jaz akasztósdi olyan társasjátékká, amit sokan komolyan szeretnének játszani? Mindenki tudja, aki akarja. Tessék rá visszaemlékezni, hogy a háború első napjaiban végig borzongatta az Étthonvalókat a hideg, mikor elfehéredett szájjal rebesgették, hogy a határon felhúztak egy kémet. Később, mikor fotográfiák keringtek közkézen, amik akasztott emberek egész alléját ábrázolták, már inkább unta, mint utálta az ember az ilyen dolgokat és volt, aki hozzátette, hogy többet kellene akasztani, akkor hamarább vége lenne a háborúnak. Amit a háború megkezdett, azt azután a Inaga örök törvényei szerint folytatta a kegyetlen forradalom és a kegyes ellenforradalom, amely szintén nem csupán szentelt vizzel dolgozott és igy értünk oda, hogy ma mindenki akasztatni akar mindenkit és nem hallani annyi :>adjon isten<>t, mint 'amennyiszer azt hallani, hogy ezt is fel kellene akasztani, meg amazt is. És ennél is nagyobb baj az, hogy mentül több az akasztató szándék, annál több a szenvedés és nyomoraság s annál vadabb és kegyetlenebb az élet Ez mindig igy is volt, amióta történelmet irnak, akaszlófával soha nem lehetett megjavítani semmit. Száz évvel ezelőtt még minden város határában ott volt az akasztófadomb és az igazságszolgáltatás fáján hetekig ott lóbálództák az emberi tetemek, hogy jó erkölcsökre intsék az eleveneket. De ugy látszik. az akasztott emberek mindig rossz prédikátorok voltak, mert a régi társadalmak semmivel se voltak jobbak azoknál a humánusabb időknél. amelyek fölhagytak ezzel a szép ősi divattal. A XIX. század elején sokkal több volt a bandita, a hivatásos .útonálló és a gyilkos, ttúnt a XIX. század ^xásén, wog^Ey nem hóhjér« ral javította az erkölcsöket, hanem szociális intézkedésekkel. Most hasonlíthatatlanul bomlottabb a világ, mint a mult század elején volt, de aki ezt az elmeháborodottságot akasztófával akarja. gyógyítani, az nagyon rossz pszihológus és nagyon szük látókörű ember, — amitől persze igen jeles gyakorlati politikus lehet. A kurzus azt mondja, a proletárdiktatúra ezrével csinálta a martirokat és erre' az ellenkező oldalról rendesen az a felelet, hogy a fehér diktatúra megsokszorozta ezt a számot. A véres statisztika nyilván soha se lesz precíz és megbizhatö, de a két diktatúra emberirtása együtt mindenesetre szép számot tesz ki a háborús emberirtás hegyibe. És meg tudja-c valaki mondani, micsoda pozitiv hasznát látta ennek az ország? Olcsóbb lett-e a kenyér egy fillérrel, több-e a lakás, kevesebb-e az adó? Vagy hogy ne legyünk olyan anyagiasak, az eszmék harcai véget értek-e, valami probléma tisztázódott-e a nagy elvi kérdések közül, valamelyikre adott-e végleges, döntő, megföllebbezhetetlen feleletet annyi kiontott vér, annyi erőszakosan kioltott emberélet? Józan ésszel ilyent senki becsületes ember nem állíthat s értelmes ember ezt nem is tartja lehetségesnek. Meg lesz-e azzal oldva a magyar kérdés, ha még tovább is akasztatják, sőt akasztják egymást, ha nem éppen kötéllel is, csak olyan eszmei hurokkal? Meg, de csak olvan formán, hogy kiirtják egymást az utolsó lábig, amikor aztán igazán a kakas se kukorékol utánunk. Ezt pedig talán még azok se akarják, akik legszomjasabbak a fajvédő társaságban. Ne akasztassunk annyit, emberek, még gondolatban sem. Inkább arra gondoljunk, hogy előbb-utóbb minden kiontott vér visszaszáll a gyilkosok fejére, akár milyen indokolással gyilkoltak. És ne mérgeskedjünk annyit, vagy, ha már ez velejár a magyar természettel, legalább ne egymásra, mert ez le nem dönti Trianont. • - II , y 4 ...» J Részeg parasztok véres összetűzése szerb csendőrökkel Belgrád, julius 2. Tegnap az Eszék közelében lévő Martinéi községben részeg parasztok összetűztek egy csendőrőrjárattal és több revolverlövést tettek a csendőrökre. A csendőrök feltűzött szuronnyal kezdtek védekezni és közben az egyik földművest halálosan megsebesítették. Erre az egész falun olyan nagy izgalom vett erőt, hogy a rend helyreállítására Eszékről kellett csendőröket hozatni. A sebesült földműves időközben belehalt sebeibe. A gyilkos Qacsicsot Kiszúrtak a szerb radikális klubból A király Kijelentene Radlcs "Pál özvegyének, őogy ö fog gondoskodni a lcét árváról (Budapesti tudósítónk lelefonjelentésc.) Belgrádból jelentik: A radikális képviselők klubja a junius 20-iki véres események óta ma délután ült össze először, hogy az ülésen egyhangú határozattal a klub sajnálatát fejezze ki a véres események miatt és súlyos bűnként itélje el Racsics tettét. Punisa Racsicsot egyhangúlag kizárták a radikális pártból. Az értekezletet holnap foly| tatják. Vukicsevics miniszterelnök a holnapi értekezleten nagy expozét tart a politikai helyzetről.1 Ma Radics Pál özvegyét a király audiencián fogadta. Az audiencia az özvegyet mélyen meghatotta, mivel a király rendkivül résztvevőén viseltetett szenvedése után és kijelentette, hogy. két gyermekéről ő fog gondoskodni. Három pilóta hat órán át kutatott az Itália hajótöröttel után Még mindig nincs pozitiv hir — A Viglieri-csoporí szabad vízen úszik ? (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Rómából jelentik: A Citta di Milano rádióállomása ma délben a következő szikratáviratol adta le: Vasárnap délelőtt fél 10 órakor Maddalena és Pemso olasz pilóták, valamint Karlson svéd hidroplán felszállottak, hogy a dán szigetekről eleséget vigyenek Viglieri hadnagy ötös csoportjának és kutassanak az Itália léggömbjével eltűnt hajótöröttek után. Maddalena olasz pilótaőrnagy a felderítő ut tartama alatt többször is megkísérelte, hogy összeköttetésbe lépjen Viglieri hadnaggyal és megkérdezze, merre találja meg a hajótöröttek vörös sátrát. Maddalena hivó jelére azon b. ni Q&n y&t oáfr&z. Az olaóz í£lőtaj$,apjjány eredménytelenül tért vissza a dán szigetre, éppúgy a másik két repülőgép is. További kutatásokat az áthatolhatatlan köd miatt be kellett szüntetni. A három pilóta hat óra hosszat volt uton és visszatérésük után elmondották, hogy az erős keleti szelek Nordostland északi partvidékről teljesen elsodorták a jégtáblákat, úgyhogy a part ezen a részen jégmentes, ami a Krassin orosz jégtörő útját nagy mértékben meg fogja könnyiteni. A Krassin este körülbelül 100 mérföldnyire volt a hajótöröttek tartózkodási helyétől, minthogy a jégtábla, amelyen a Viglieri-csoport sátra áll, valószínűleg szintén szabad vizbea