Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-14 / 133. szám

ZORO DfiLM AG YARORSZAG l. 8ШИНИ ыадя 1928 junius 14. Kát hörpszhoiond j Csókos lány«.. Szerelmes gimnazista péntektől a Belvárosiban R — péntektől a Korzóban. Hogy ezek a lemondások megtöri én,jenek, arról, ha másképp nem megy, a város halóságának kötelessége gondoskodni. És itt még néhány szót arról, hogy milyen bűnök terhelik ezt a hatóságot a közélet elparlagiasodása, elposványositása és elnivótlanodása körül. Dr. Tóth Imre kormánvfötanácsos ur őméltóságának karrierje, mert hisz képességeihez mérten nagy karriert futott meg, ellenforradalmi karrier. A békeidőben a függetlenségi pártban tevékenykedett, dc mindig csak a harmadik-negyedik garnitúrában. Nem tudjuk, volt-e a harctéren, de az ellenforradalmi időkben ő is mint antiszemita és munkásgyülölő toppant elénk, elkezdett emelkedni, megtették közigazgatási kishatalmassággá, beválasztották majd minden valamirevaló városi bizottságba és bekerült — a legkisebb irodalmi, vagy esztétikai tudás és tapasztalat nélkül — a szinugyi bizottságba. Ez az a szinügvi bizottság, amely ellen a közgyűlésen beszéltem, amelynek gyökeres megreformálásáról hallani sem akart a hatóság. Ez az a szinügvi bizottság, amelybe Somogyi Szilveszter polgármester javaslatom százszázalékos ellenzésével nem akarta beengedni az újságírókat, amelyikbe azonban tárt karokkal beinvitálta dr. Tóth Imre kormánvfötanácsos ur őméltóságát. Ez a hatósági gerinclelenség és megalkuvás, amely i hajbókolva fordult mindig minden túlsúlyra került politikai irányzat reprezentánsai f?lc I és tolta őket előtérbe, ártott lényegileg a legtöbbet ennek a városnak. Ez a hatósági gerinclelenség pusztítja ebben a városban az ipart, bénit meg minden kulturális fellángolást, akadályozza a kereskedelem fellendülését és fojt meg csirájában minden szociális elgondolást és tervet. Ez a hatósági gerinctelenség állította az élre Tóth Imrét; juttatta őt olyan erkölcsi testületek élére, amelyekre féltő gonddal kellett volna vigyázni, pedig e hatósági szervezet egyrésze tudta Tóth Imre ügyvédi elhelyezkedését, szerepét, tudta, hogy Tóth Imre a«l bead^ánMat я rendőrség crhO!csrens?.£szeíi osztályához, luflíö, az erhöicsrenóészeti ütHsoszíáS« r(@üvános ftézah ügyeiben s$en gifahran íordu! mlndférí Mözvellenttl JШ Imre korntánqfftfanőcsns wr OméSfósááálwz és nem « tnlfltMoshoz, tudta tehát, hogy Tóth Imre olyan pénzkereseti forrásokkal barátkozott és alkudott meg, amelyek mellett nem állitható ki a fórumra az első sorokba, erkölcsi testületekben az élre és szinügvi és közoktatásügyi bizottságokba purifikátornak. Meg tellett ezeket is mondani. Egyszer végre alaposan észre kell téríteni a hatóságot. nászíor József. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LX1I Első összekötetésem a Révai Testvérekkel Jókairól szóló könyvem megjelenése után megismerkedíem Révai Mórral, Jókai miiveinek kiadójával, aki megbízott azzal, hogy állapítsam meg, mit és hol tett közzé Jókai eletében? Két évig dolgoztam ezen a bibliográfiái munkán. 1832-től 1904-ig át kellett néznem minden napi és heti újságot, amihe Jókai valaha irt; át. kellett vizsgálnom az alkalmi kiadványok és gyűjteményes müvek, naptárak s hasonlói; százait. A .Tőkai-bibliografia, mely a Révai Testvérek cég tulajdonába ment át, azt hiszem, hogy már ieriodelménél fogva is páratlan a maga nemében Magyarországon. E munkának termcszelesen az volt a célja, hogy a százkötetes Jókai-kiadást folytatni lehessen. Miután a politikai vonatkozású és efemer értékű dolgokat mellőztük, megegyeztünk abban, hogy a szítzköteles Jókai-kiadás folytatásaként még husz kö'etet adunk ki. Ebből az első tíz kötet már meg is jelent; li :onkilencedik és huszadik kötet gvnnánt Mikszá'h Jókai-clétrajzát szemeltük ki, a CXI— C.WIIJ. kötet anyagát pedig én válogattam Г-.:,;.с: Л CXi-CXX. kö!et megjelenését, azt hií, ;чп, a Révai Testvérekés a Jókai köteteket г,-.omtntó Franklin-Társulat közt evekig hu. Ó:T J per hátráltatta, annyira, hogy ezek a k'Vctek még ináig sem jelentek meg. Попу az utókornak fogalma legyen róla, lu^y az ilyen munkáért mit fizettek а XX. : izad első évtizedében, feljegyzem, hogy a Jókai bibliográfiáért hatszáz koronát kaplam s az uj sorozathoz tartozó Jókai-novellák. cikkek és beszédek összeállításáért (beleértve a kötetek másolási diját is) szintén hatszáz koronát fizettek. Révai Mór János »írók—Könyvek—Kiadók« c. könyve I. kötetének 271-ik lapján a következő szavakkal intézte el: Jókai hátrahagyott iratainak szerkesztésével Jókai biográfusát, dr. Szabó Lászlót biztuk meg, aki nagy gonddal és szorgalommal végezte el mindenekelőtt a gyűjtés, azután a Mjtó alá rendezés munkáját. BE biaony óriási feladat volt, különösen olyan ember számára, aki naponkint két ujsáa Mim ára igen sokat tartozott dolgozni. Májustól októberig állandóan foglalkoztatott a Kincses Kálendáriom is. melynek majdnem minden közleményét én irtain. Minden nyári szünidőm alatt naponkint öt-hat órát kellett dolgoznom. Laikusok nem is sejtik, hogy egy olyan munkának a szerkesztése, mint rfminö a Kincses Kálendáriom volt, milyen nehéz és mennyi időt rabló feladat. 1901-től 1910-ig átlag körülbelül nyolcszáz koronát kaptam a Kincses Kálendáriom Írásáért és szerkesztéséért. Dc nem hagyhatom figyelmen kivül azt sem. hogy a Kincses Kálendáriom szerkesztésével nagyon sokat, tanultam. Szerencsémre a nyomdában egy kitűnő metteur állott. rendelkezésemre, Nyul Dezső személyében. Sohasem okoskodott, hanem mindent ugv csinált, ahogyan kívántam, — még ha rossz volt is a munka eredménye. Ebből a sok próbálgatásból. évtizedes együttműködés alapján, azuián az fejlődött ki, hogv a legrövidebb idő alatt megoldottuk a legnehezebb feladatokat is és ezzel igen sok munkaidőt s ami ezzel egyértelmű, igen sok pénzt megtakarítottunk a vállalatnak. Viszont én ezzel a munkával megtanultam újságot »tördelni«, azaz az újság egyes anyagát az újság egyes oldalain a lehelő legjobban elhelyezni, ami egyáltalán nem könnyű mesterség. Az 1904. és 1005. év nagyon mozgalmas volt. a politikában. A nagy obstrukció ideje alatt egy országgyűlési és politikai tudósítónak nagyon sok vólt a dolga kora reggeltől másnap hajnalig. Minden újságíró, aki azokban az években a politikában dolgozott, még ma is emlegeti, hogy országgyűlési tudósításaim az Esti Ujság-b&n mintaszerűek voltak; minden újság árokból táplálkozott. Politikai információim is nagyon bőségesek voltak, pedig sohasem lótottam-futottam a hírek után. Egyszerűen »jelen voltam- mindig a képviselőház folyosóján, »kéznél voltam« mindig, a lapjaim tekintélyesek voltak és tudták rólam, hogy a hírhozónak neve örökre el van temetve, hozták tehát az információkat hozzám s nem én jártam utánuk. Volt rá eset, hogy sürgős minisztertanács volt a képviselőházban délben félegvkor és félnégykor már részletesen olvasta a közönség az Esti Ujságr ban, hogy a minisztertanácsban kik szólallak fel és mit mondtak. S az információmat — nem cáfolták meg. Bár az ilyen ügyek kőzött vannak történeti jelentőségűek és ámbár a szereplők már mind meghaltak, még koránt sincs itt az ideje annak, hogv ezekről a dolgokról bővebben beszéljek. Csak azt az egy dolgot említem meg, hogy tizennyolc évig voltam politikai tudósitó és ez idő alatt soha egy politikushoz egyetlenegy kérdést nem intéztem és soha egyetlen egyet meg nem szólítottam, — mindig megvártam, mig hozzám jönnek s a magam péJdájával bebizonyítottam, hogy nem az újságírónak van szüksége a poliükusra. hanem a politikusnak az ujságiróra. Elvégre lehet, hogy egyes »államférfiak« engem is lenéztek, mint. újságírót, de az ilyen esetekben a 1'nézcs föltétlenül kölcsönös volt. Az 1905 januári választás megbuktatta Tiszát és szétrobbantotta a szabadelvüpártot. Mind a kettő megérdemelte sorsát. A választási harcban sokszor elkísértem vidéki útjára Tiszát és minden alkalommal azt gondoltam, hogy nagyon szép, ha egy államférfiú bízik magában, de siketnek és vaknak lennie nem szabad. Tisza abszolút módon meg volt győződve a maga nagyságáról és verhetetlenségéről. Lipcsey Ádám, aki valahol Veszprcmme,gyében volt szabadelvüpárti jelölt, panaszkodott neki az én jelenlétemlen, hogy az <l'enzék nagyon elcsavarta a népnek a fejét, nehéz lesz győzelmet aratni... Tisza erre azt mondta neki: — Tudod mit? A miskolci beszédem ki van nyomtatva; abból küldj le ötszáz példányt a kerületedbe; majd medálod: kézbőlkézbe adják az emberek és aki az én beszédemet elolvassa, az rád fog szavazniLipcsey Ádám okosabb volt: visszalépett, mielőtt a választási költsége mind elfogyott volna. Akkoriban sokat tanultam a politikából. Páldául Miskolcon Tisza beszédét lelkesedéssel fogadta a Koronában a közönség. Egy hét múlva Andrássy és Apponvi beszédét a Koronában nagy lelkesedéssel fogadta a közönség — és láttam, hogy Tisza és Andrássy közönsége legalább 90 százalékban azonos volt... A választáson az ellenzék győzött. 1905 február 7-én este éppen öltözködtem, hogy elmenjek a függeUenségipárt győzelmi bankettjére a Royalba. Feleségem, aki otthon mindig segit. öltözködni, egyszerre elsáppadt, leült és azt mondta, hogy »jó volna a Frau Kimmlert elliivni...« A bankettről feltétlenül tudósítást kellett irnom, a hivatalos ugy fontosabb minden családi ügynél... Tovább öltöztem, a Nagydiófa-utcából meghoztam a Frau Kimmler helyett a leányát, ki szintén »tudós hölgy« volt és elmentem a bankettre. — Félegykor majd erre jövök az utcán, mikor a Roválból a szerkesztőségbe megyek. Ha addig meglesz a gyerek, az ebédlőben húzzák fel a függönyt és hagyják égve a lámpást... Mindent, leírtam, amit a banketten mondtak azon az estén, de az egészből nem érdekelt engem egy mondat sem. Félegykor az Erzsébet-körut 13. számú háznál átmentem a kőrút másik oldalára: lakásom minden ablaka sötét volt. Félháromkor, mikor hazaértem. Kimmler kisasszony, kinek a feleségem jó ágyat csinált az ebédlőben, oly édesen horkolt.. Egész éjjel nem aludtunk, halkan diskuráltunk, hogy a jövevénynek mi lesz a neve, ha leány lesz, mi lesz a neve, ha fiu lesz, milyen pályára fogjuk adni, hány évesek leszünk, mire leteszi a* érettségit, stb. Reggel készültem a szerkesztőségbe. Háromnegyed tizkor elkezdett esni a hó. A feleségem kapacitált, hogy vigyek esernyőt és el ne felejtsem a kalucsnit. Kilen óra ötven perckor egy rövid, de életteljes sikoltás, melynek hallatára Kimmler kisasszony beszaladt a hálószobába, de ekkor már nézelődött a szobában a fiam, aki bizonyosan azt gondolta. :ÍJobb helyre is kerülhettem volna!«