Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-13 / 60. szám

v< 1928 március IS. DÉLMAGYARORSZÁG Izgalmas tárgyalás után elhalasztották a döntést a Márer~malom magánegyezsége ügyében Nyolcnapos tanácskozási haladékot kapott a cég egyezségi afánlala módosítására (A Délmagyarország munkatársától.') AJ uegedi kereskedelmi és iparkamara, mint az Országos Hitelvédő Egyesület szegedi szerve, hétfőn délelőtt kilenc órára értekezletre hivta Össze a Márer-malom hitelezőit, hogy magánegyezséget hozzon létre. Az értekezleten több mint saáz hitelező jelent meg és mindvégig izgatott hangulatban, izgalmas vita keretében tárgyalták azokat a módozatokat, amelyek alapján az egyezséget perfektuálni lehetne. A megjelentek azonban a hétfői értekezleten még nem döntöttek abban a kérdésben, hogy elfogadják-e a cég által felajánlott kényszeregyezséget. Az értekezletet a kamara képviseletében dr. Landesberg Jenő titkár vezette. Az értekezlet megnyitása ulán dr. Schwarcz József vagyonfelügyelő ismertette jelentését. Bejelentette, hogy a cég 50 százalékos ajánlatot tesz hitelezőinek még pedig olyképen, hogy a fizetéseket nyolc hónapon belül három részletben teljesítené. Az ajánlat ismertetése után kifejtette, hogy ő a cég anyagi viszonyainak teljes ismeretének tudatában elfogadhatónak találja mz ötvenszázalékos egyezkedési ajánlatot, ha az adós cég bizonyos módosításokat és kiegészítéseket tesz ajánlatán. Véleménye szerint az adós ajánlatából ki kell hagyni a rokon hit "le: ők kielégítését, mert ez esetben az egyéb hitelezők könnyebben kaphatják meg követeléseiket. Ezért szükségesnek tartja, hogy a hitelezők névsorában Márer Sándorné, Róbert Bloch és Ludvig Kántor legutoljára maradnának. Hiányos az ajánlat abban a tekintetben is, hogy az adós megjelölte ugyan a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyont, de a teljesítés végrehajtására megfelelő jó kezeseket nem ajánlott fel. Szükségesnek tartja még, hogy a 100 pengőn aluli követelések 100 százalékban egy enlit fessenek ki. Ha az adós cég ezeket a módosításokat végigvezeti egyezségi ajánlatán, ugy a felajánlott ötvenszázalékos kvótát elfogadhatónak tartja. A vagyonfelügyelői jelentés után izgalmas vita indult meg a hitelezők között. — Nem fogadjuk el az egyezséget! Inkább vesszen el a pénzünk! — röpködtek egyesek részéről a közbeszólások. Berk János kisteleki gabonakereskedő bejelentette, hogy a cég főnökei a fizetésképtelenség bejelfentése után arany- és ezüstkészleteiket külföldre szállították. — Decemberben a kényszeregyezség előtt Márer Gyula ujjai tele voltak brilliánsgyürükkel, a kényszeregyezseg után pedig már csak egyetlen aranygyűrű volt ujján. Dr. Schwarcz József felvilágosításai során megcáfolta Beck János állításait és kijelentette. hogy az elmondottak nem egyebek, mint mende-mondák. Az arany- és ezüstértekek jelenleg is bankban vannak és uem való az, hogy azokat a cég hitelezői elől elvonta volna. Dr. Eisner Manó az adós cég képviseletéin kijelentette, hogy a cég semmit sem vont el vagyonából. Kéri a felajánlott ötvenszázalékos kvóta elfogadását. Dr. Lepey Emil kisteleki plébános indítványa során elmondotta, hogy a cég májusig fizessen 50 százalékot. A másik 50 százalékra pedig a cég kétévi haladékot kaphat. — A két év alatt majd módjában lesz a cégének adósságait kifizetni. Adják össze a rokonai, vagy álljon össze a zsidóság és fizessék ki Márer adósságait. Dr. Schwarcz József felvilágosította az indítványozót, hogy százszázalékos ajánlalró! szó sem lehet, majd felszólította az adós cég jogi képviselőDr. Eisner Manó kijelentette, hogy ha azí látja, hogy a hitelezőkben megvan az egyezkedési hajlandóság, ugy nyolcnapi haladékot kér arra, hagy a céggel megtárgyalja a további teendőket. Reméli, hogy a cég megfelelő kezeseket tud találni és így sikerül majd a magánegyezséget tető alá hozni. Dr. Landesberg Jenő ezután kimondotta, hogy a legközelebbi értekezlet március 22-én délelőtt kilenc ómkor lesz, amikor is véglegesen kell dönteni abban a kérdésben, hogy a jét, hogy előterjesztése értelmében tegye meg j hitelezők elfogadják-e az ötvenszázalékos ajánkonkrét egyezségi ajánlatát. | latot, vagy nem. „Ha kell reakció, militarizmus és imperializmus", — mondta az ünnepi szónok a TESz szegedi diszgyiilésén József Ferenc főherceg beszéde a szegedi árvízről és a magyarságról (A Délmagyarország munkatársától.') Ä Társadalmi Egyesületek Szövetsége ügyes rendezői érzékkel választotta ki az árvíz évfordulóját szegedi vándorgyűlésének megtartására. Ez az évforduló akaratlanul is hivatalosnak látszó ünnepi keretet vont a vándorgyűlés köré. A városházán a városi lobogót lengette a szél, sok magánház oromfalára pedig a nemzeti trikolórt tűzte ki az emlékezés. De ez az évforduló a külsőségeben kivül egyéb haszonnal is járt. Gyönyörű hasonlatokat sugallt a Belvárosi Mozi dobogójára lépő szónokoknak. A pusztító, a mindent elsöprő, a gátakat szaggató árviz kiválóan alkalmas a destruktív erőkkel való összch asonlitásra. A TESz ünnepélye már szombaton éjjel megkezdődött, amikor megérkezett Budapestről József Ferenc főherecg, a TESz fiatal kormányzója, akit ünnepélyes fogadtatásban részesitettek a pályaudvaron. A főherceg résztvett a hétfő délelőtti árviz-misén, amelyet dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök celebrált a fogadalmi templomban fényes papi segédlettel. A díszközgyűlés | pontosan tizenkét órakor kezdődött a Belvá1 rosi Moziban, amelynek színpada körül és nézőterén ugyanazokat a pompás díszleteket szerelték föl erre az alkalomra, mint amelyek a Hotel Imperial című film bemutatása alkalmával is olyan nagy hatást keltettek. Kár, hogy a TESz vándorgyűlése megközelítőleg sem vonzott össze annyi publikumot, mint amennyi Bíró Lajos nevezetes háborús regényéből készült film megtekintésére összegyűlt annak idején. Most csak a földszinten volt közönség, de itt is sok volt az üres padsor, az emeleti karzatok viszont teljesen üresek maradtak, csak a szélső páholyokban foglalt helyet néhány előkelőség. Az egyik páholyban dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök, mellette vitéz Kubiayi Pál altábornagy, a szegedi helyőrség parancsnoka. Zsúfolásig megtelt azonban a színpad, amelyet Magyarország örökzöld girlandból és piros-fehér-zöld villanykörtékből font térképe övezett. Az elnöki emelvény mögött, a városháza közgyűlési termének piros bársonnyal bevont elnöki székéi József Ferenc főherceg foglalta el. Mellette jobbról a TESz budapesti, balról pedig szegedi vezérkara foglalt helyet, a vezérek között dr. Somogyi Szilveszter polgármester is. A vándorgyűlést dr. Dobay Gyula nyitotta meg. Üdvözölte a királyi fenségét és a megjelent vendégekel. Utána Ferenc József főherceg tartotta meg beszédét. — Tegnap éjfél után harangzugást. hallottam — mondotta többek között —, harangzugást, amely ebben a szokatlan időben csak vészt, veszedelmet hirdethet. Ez a harangzugás felébresztette lelkemben a szegedi árviz emlékű. Az éjszaka méjy csendjében hal lottam a vizek borzalmas zugásál, rettenetes küzdelmét minden emberi alkotás ellen. Rettenetes csapás az árviz, rokona az özónviznek. Az árviz éjjel tört be Szegedre, elsodorta az egész várost. Ilyen árvíz zudult a magyarságra is és igy sodort minket is kénytelen-kelletlen egymás ellen összetört az elszabadult elem mindent, mert nem tudtunk ellentállni az idők sodrásának. — Mi magyarok aránylag még elég jól jártunk, bár országunk területének kétharmadát el~ veszítettük. Nemrégen Párishan jártam, láttam azokat a lebujokat, amelyekben az orosz nemzet szine-java küzködik, hit, egyetértés nélkül. A hajdani orosz nagyurak felszolgálnak itt az idegeneknek, mulattatnak, táncolnak, hogy elvesztett nemzetüket megnyerjék. Hálásak lehetünk, hogy bennünket ilyen csapás nem ért, bár a román megszállás idején átmeneti időre a mi hazánk is elveszett és emléke kitörölhetetlenül belénk égetődött. Ezek a hatások csakis akkor múlhatnak el, ha ismét talpra tudunk állani. A magyar nemzet szivét négyszáz esztendő élet-halál küzdelme megedzette és kitermelte belőle az ellenálló képességet. Mindig két kő között kellett őrlődnünk és hogy megmaradtunk, bizonyság arra, hogy van ellenálló erőnk. — Sokat gondolkoztam a magyar akarás elemeiről, de ezeket, nem tudtam kifejteni még, mert én is fejlődöm még. (Éljenzés. Ugy érzem, hogy a határ, az országhatár, a hithatár ott szűnik meg, ahol a mí akarásunk megszűnik. Tehát ezt a mi akarásainkat kell fejlesztenünk, ápolnunk, mert csak ez forraszthat bennünket össze erős fallá, megbízható védőgáttá. Szegedre ma, mini gát*, építők jöttünk, segíteni a gátépítés munkájában a szegedi TESz-nek. A főherceg ezután a családról, az egykéről beszélt. — Mi lenne akkor — kérdezte —, ha a magyarság egyszer megbolondulna és nem töHelyrelgazlíás A Délmagyarország 1928. évi március hó 2-iki számában -Érdekes tanúvallomások egy. szegedi bünpörben a kormánypárti sajtónak tett választási ígéretekről« címen cikk jelent meg. A tudósitás öt ponba foglalva mondja el dr. Biedl Jenő tanúvallomását. Ez a tudósitás félreértésre adott okot, mert abból azt is lehet következtetni, mintha dr. Biedl Jenő maga hallotta volna az akkori sajtófőnöktől a cikkben előadott Ígéreteket. Ezzel szemben a tanúvallomás a valóságban az volt, hogy dr. Biedl Jenő azt hallotta, midőn Endrényi Imre az akkori sajtó önökkel való beszélgetésé^ nél hivatkozott bizonyos állítólagos ígéretekre és szemrehányást tett azok állítólagos nepx teljesítése miatt és mert a sajtófőnök Endrényi kijelentéseire egyáltalán nem felelt, ab« ból következtette, hogy Endrényi kijelentése« a valóságnak megfelelőek. ' --